Kattints ide, és támogasd a kezdeményezésünket Te is!

A Nuestra América flottilla márciusban tervez indulni a Karib-térségbe, számos meghatározatlan helyszínről, a blokád megtörésének céljával.

A Gázai övezetben korábban történt hasonló példa alapján az egyik flottilla hozza a másikat, mintegy láncreakció szerűen, s ezúttal a Kubai Köztársaság megsegítésére.

Amikor megsértik az emberi jogokat, és az ún. jogállamok nem reagálnak, akkor ezek az egyszerű polgárok által, önszerveződés útján vezetett, internacionalista és szolidaritási kezdeményezések lépnek a helyükre.

Az Egyesült Államok olajblokádja a szigetország ellen drámai mértékben kiterjeszti a mintegy 64 éve fenntartott blokád hatókörét.

1962. február 3-án az akkori amerikai elnök, John F. Kennedy aláírta azt a végrehajtási rendeletet, amely ma is érvényben van, és amelyet a Donald Trump-adminisztráció most tovább szigorított.

 A következmények már előre láthatóak: az élelmiszer, a gyógyszer és a különféle, az élethez szükséges kellékek forgalmának hiánya egy szuverén országban, amely nem fogadja el hatalmas szomszédja birodalmi ambícióit.

A Nuestra América flottilla márciusban indul hogy megtörje azt a blokádot, amelyet az 1992 óta egymást követő ENSZ-szavazások nem tudtak megállítani, a Közgyűlés Washington egyoldalú politikáját elítélő határozataival.

Számtalan példa mellett egy Kubában írt és a közösségi médiában keringő levél, amelyet egy Ikay Romay nevű hölgy fogalmazott, megrendítően írja le a Havanna és az ország többi részén már kibontakozó szenvedést:

„A nevem olyan, mint milliónyi másik honfitársamé…

 Nincs közismert vezetéknevem, és nem töltök be fontos pozíciót.

Egy átlagos kubai nő vagyok.

 Egy lányom, és egy nővérem van, kik mind hazafiak vagyunk….

Mindezt megtört szívvel és remegő kézzel írom, mert amit a népem ma átél, az nem válság.

 Ez egy lassú, kiszámított, hidegen végrehajtott népirtás, amelyet Washingtonból irányítanak!”

A küszöbön álló humanitárius katasztrófa megelőzésére irányuló tengeri kezdeményezés szervezői elindítottak egy weboldalt, amelyen többek között elhangzik:

„A Trump-adminisztráció fojtogatja a szigetet, elvágja az üzemanyag-utánpótlást, a repülőjáratokat és a túléléshez szükséges alapvető árukat.”

 A szervezet emellett a misszióban való sürgős részvételre is felszólít, amelyet mint fönt is említem, a 2025-ben a Gázai övezetbe érkező Global Sumud flottilla ihletett.

A Progresszív Internacionálé egyik szervezője, - aki most szintén a Kubába induló flottilla támogatására szólít föl - az amerikai David Adler.

„Amikor a kormányok kollektív büntetéseket szabnak ki, a hétköznapi embereknek igenis felelősségük van, cselekedniük kell.”

– Fogalmazott Adler.

 A brazil Thiago Avila, a Global Sumud szervezet egyik vezető alakja pedig rámutatott, hogy a misszió célja nemcsak a segélynyújtás.

Célja az is, hogy „közvetítse az üzenetet, miszerint a kubai nép nincs egyedül.”

Mindketten egyetértettek a felhívás szellemében:

„Ez a blokád áramszüneteket okoz és korlátozza az üzemanyag hozzáférést, ami hatással van az otthonokra, az orvosi központokra és az alapvető infrastruktúrára.”

A misszió weboldala szerint, ha nem tesznek lépéseket, a következmények „halálosak lesznek mind az újszülöttek és szüleik, mind pedig az országban élő valamennyi idős és beteg ember számára.”

Világszerte pedig máris számos Kuba-párti csoport ismét mozgósította magát, hogy azonnal ellenezze Trump január 29-én aláírt végrehajtási rendeletét.

Azon a napon a szélsőjobboldali Marco Rubio vezette Külügyminisztérium „nemzeti vészhelyzetet” hirdetett, és bevezetett – mint fogalmaz - „egy olyan eljárást, amelynek keretében vámokat vetnek ki azokból az országokból származó termékekre, amelyek olajat értékesítenek vagy szállítanak Kubába, megvédve az Egyesült Államok nemzetbiztonságát és külpolitikáját a kubai rezsim rosszindulatú cselekedeteitől és politikájától.”

Volt már hasonlóra korábban is precedens.

2015 júniusában az Epstein-ügyben – egy pedofíliával és emberkereskedelemmel kapcsolatos globális botrányban – érintett elnök aláírta a Nemzetbiztonsági Memorandumot (NSPM), hogy az Egyesült Államok Kubával szembeni politikáját még agresszívabbá tegye.

Az e terminológia szerint mintegy áldozati színben feltüntetett kőkemény amerikai imperializmus 2.0, amelyet Trump az állásfoglalásában bemutatott, politikájának központi tételeként jelenik meg.

Doktrínájában, amely vazallusokat keres, nem pedig egyenlő felek között párbeszédet folytató nemzeteket, a végrehajtási rendeletében említett „ellenséges szereplők” a gyermekek, nagymamák, terhes nők és olyan orvosok, akiknek lassanként már nincsenek meg a kórházakban való működéshez szükséges alapvető felszereléseik sem.

Ugyanazok az orvosok ők, akik a Covid-19 világjárvány idején több ezer embert kezeltek különböző országokban.

Kuba küldte őket ezekbe az országokba, amikor más nemzetek ezt megtagadták, mert ez az általuk működtetett állam politikája….

A történelem fordulatai, amelyek nem mindig lineárisak és gyakran kegyetlenek, tanulságokat adnak a kubai internacionalizmusról, amely most úton van afelé, hogy viszonzást kapjon a flottillával és más támogató kampányokkal egyetemben.

1990 áprilisában Fidel Castro 23 000 ukrán gyermek több lépcsős fogadását kezdte meg a szigetországban, juttatta el azokat, akiket a csernobili atomkatasztrófa sújtott, és ingyenes rehabilitációban részesültek hosszú kubai tartózkodásuk folyamán.

De 2025-ben, három és fél évtizeddel később, az ukrán kormány, élén Volodimir Zelenszkijjel az Egyesült Nemzetek Szervezetében (ENSZ) az amerikai embargó ellen benyújtott határozat ellen szavazott.

Ezt hat másik ország – Argentína, az Egyesült Államok, Izrael, Észak-Macedónia valamint Paraguay, és Magyarország szégyenteljes támogatásával tette, kik szintén nemmel szavaztak.

Ezen a héten az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága sürgős figyelmeztetést adott ki:

„A kubai intenzív osztályok és sürgősségi osztályok veszélyben vannak, akárcsak a gyógyszerek gyártása, kiszállítása és tárolása is.”

Ezek az Amerikai Egyesült Államok Kuba ellen folytatott ostromának halálos következményei – „a nemzetközi jog súlyos megsértése és a demokratikus és méltányos nemzetközi rendre leselkedő komoly fenyegetés”, ahogy négy ENSZ-szakértő is fogalmazott a témában megjelentetett közleményben.

A Kubával folytatott szolidaritási kampányok, a márciusi flottilla útjával érik el csúcspontjukat mely várhatóan március 21-én érkezik be Havannába, ám mai állapot szerint az eddig tervezett egyetlen tengeri misszióból globális konvojjá bővül – szárazföldi, légi és tengeri úton egyaránt mozgósítva a humanitárius segélyeket küldő szervezeteket és magánszemélyeket.

A magyar kormány Kubával szembeni politikája, valamint a honi Kubával szolidáris szervezetek súlytalansága továbbá országunk földrajzi adottságai - tengerpart hiányában – nem teszik lehetővé a kollektív fellépést.

Ám egyénileg, most bárkinek lehetősége van adományozni.

Fontold meg az adományozást a Kuba számára. (A részletekért kattints a "Támogasd a kezdeményezésünket Te is!" menüpontra, közvetlenül a cím alatt.)

 A teljes bevétel humanitárius segélyek beszerzésére és a kubai népnek történő eljuttatására fordítódik.

© Juhász Norbert