A legmagasabb katonai és állami tiszteletadás mellett vettek búcsút Havannában Ramiro Valdés Menéndez parancsnoktól, a Kubai Köztársaság és a Munka Hősétől.
A Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériumának székházában rendezett ünnepélyes gyászszertartáson Raúl Castro Ruz hadseregtábornok és Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök állta az első díszőrséget.
A Kubai Forradalom vezetője, Raúl Castro tábornok kedden reggel érkezett meg a minisztériumba, hogy lerója kegyeletét fegyvertársa és harcostársa emléke előtt, aki életét a haza védelmének és a szocialista Kuba építésének szentelte.
A történelmi nemzedék kiemelkedő alakjának tiszteletére felállított első díszőrségben Raúl Castro és Miguel Díaz-Canel elnök mellett helyet foglalt a Forradalmi Fegyveres Erők (FAR) minisztere, Álvaro López Miera hadtesttábornok, valamint Lázaro Alberto Álvarez Casas belügyminiszter is.
A gyászterem közepén elhelyezett, a forradalom parancsnokának hamvait tartalmazó urna mellett a feltétlen hűség és az áldozatos szolgálat szimbólumai sorakoztak. Az egyik oldalon a parancsnok legmagasabb állami elismerései – a Kubai Köztársaság Hőse, valamint a Munka Hőse aranycsillagai –, a másikon pedig az évtizedek során kapott számos katonai és polgári kitüntetés feküdt.
Közvetlenül az urna mellett kapott helyet az a katonai tiszteletadással háromszög alakúra hajtogatott kubai lobogó, amelyet Ramiro Valdés 1997-ben személyesen hozott magával Bolíviából, amikor sikeresen felkutatta és hazaszállította Ernesto Che Guevara és mártír társai földi maradványait.
Ezt a történelmi ereklyét a parancsnok élete végéig hűen őrizte.
A gyász jeléül fekete szalaggal díszített nemzeti lobogó mellett öt hivatalos virágkompozíció strázsált: Raúl Castro hadseregtábornok, Díaz-Canel államfő, a Kubai Forradalom Harcosainak Egyesülete, a kubai nép, valamint a gyászoló család nevében.
A koszorúk azt a hős parancsnokot búcsúztatták, aki sosem szeretett magáról vagy a saját érdemeiről beszélni, mert úgy vélte: „Mindent teljes természetességgel tettünk, attól a szent pillanattól kezdve, hogy a kötelesség szólított minket.
A díszőrség zárásaként Raúl Castro és Díaz-Canel elnök egy-egy szál fehér rózsát helyeztek el az urna előtt a legmélyebb tiszteletadás jeleként, majd szívmelengető, testvéri öleléssel fejezték ki részvétüket a parancsnok özvegyének, Aliciának, gyermekeinek és a jelenlévő családtagoknak.
Raúl Castro a búcsú pillanataiban felidézte: Ramiro Valdés mindig is a legközelebbi fegyvertársa volt, akivel közösen védelmezték ugyanazokat az elveket. Külön kiemelte, hogy Valdésnek az a történelmi megtiszteltetés adatott meg, hogy közvetlenül Che Guevara helyetteseként, a Las Villas-i inváziós hadoszlop második parancsnokaként harcolhatott.
Utolsó kívánságának és történelmi életútjának megfelelően a forradalom parancsnokának hamvait ezen a csütörtökön szállítják végső nyughelyére.
A santa clarai Ernesto Che Guevara Emlékhely Las Villas-i Front Mauzóleumában helyezik örök nyugalomra.
A halhatatlanság elérhető úgy is, hogy az ember kerüli a feltűnést, pontosan úgy, ahogyan azt ő tette.
Bár Ramiro parancsnok sosem törekedett arra, hogy a középpontban legyen, örökre a Kubai Forradalom rendkívüli művének megkerülhetetlen főszereplője marad.
– Egy olyan történelmi életműé, amely, ahogyan ő maga fogalmazott:
„Nem azért született, hogy meghaljon, hanem hogy az időben mindörökké folytatódjon.”
Fotók: presidencia.gob.cu
© Juhász Norbert

A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.