Fotó: artemiseñodiario.cu
A fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadásának modellje nem csupán az egyén állapotát vizsgálja, hanem azokat az akadályokat, struktúrákat és társadalmi gyakorlatokat is, amelyek elősegítik a kirekesztést.
Ezt az álláspontot képviseli a tekintélyes kubai akadémikus és kutató, Dr. Orlando Terré Camacho, az Egyetemi Akadémikusok és Kutatók Világtanácsának, valamint a Speciális Pedagógia Világszövetségének elnöke is, akivel Gilda Fariñas Rodríguez , a Kubai Újságírók Szövetségének munkatársa beszélgetett.
A szakember A szükséges oktatás (La educación necesaria, 2011/2018) című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a probléma nem magában a testben vagy az egyénben rejlik, hanem a társadalmi környezetben, az akadályokban és az ember környezetével kialakított kapcsolatában.
Fotó: Az interjúalany jóvoltából
„Elsődleges érdeklődésem az emberek és a bennük rejlő lehetőségek vizsgálata. Véleményem szerint a címkék jelentik az első társadalmi akadályokat, ráadásul diszkriminatívak is. A tudományos közösségnek mindig a lehetőségek rendszerét kell meghatároznia, mielőtt bármilyen kategóriát alkalmazna.”
A Neuropoint-módszer – a gyermekek kognitív és értelmi fejlődését elősegítő eljárás – megalkotója és alapítója szerint, ha valóban a fogyatékosság társadalmi modelljéből indulunk ki, akkor mindenekelőtt magát a fogyatékosság helyzetében vagy állapotában élő személyt kell meghatároznunk.
„Mert a probléma nem a testben és nem is magában az egyénben van.
A probléma a kontextusban, a társadalmi akadályokban rejlik.”
A tudomány különböző területein mintegy 35 könyv és számos tanulmány szerzője hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság értelmezését hosszú időn keresztül az orvosi, klinikai és rehabilitációs megközelítés uralta.
Ez a szemlélet elsősorban a hiányosságokra összpontosított, nem pedig az egyénben rejlő lehetőségekre.
Fotó: a ConTrabajo Alapítvány weboldaláról
„Ez a jogok egyetemességének elvéből fakadó, máig fennálló adósság. Meg kell kérdőjeleznünk azokat az uralkodó archetípusokat, amelyek címkéket osztanak az emberekre. A lehetőségeket kell vizsgálnunk, és el kell hagynunk a hiányosságokra épülő szemléletet.”
Éppen ezért határozottan kiáll a megfelelő személyiség- és képességprofil minél korábbi életkorban történő feltérképezése mellett.
„Más szóval: minél előbb, annál jobb. Ez elősegíti a fejlődési folyamatot és a korai beavatkozást.”
A szakember szerint az oktatásnak befogadóbbá és sokszínűbbé kell válnia, és olyan lehetőségeket kell biztosítania, amelyek révén minden egyén kibontakoztathatja a benne rejlő képességeket.
Ebben az új technológiák, köztük a mesterséges intelligencia is fontos szerepet játszhatnak.
Fotó: Az interjúalany jóvoltából
Hogyan jelenik meg a technológiák és a mesterséges intelligencia használata a fogyatékossággal élő emberek közösségében?
A mesterséges intelligencia témája természetesen nem új keletű. John McCarthy 1956 nyarán alkotta meg magát a „mesterséges intelligencia” kifejezést.
Napjainkban azonban egyre inkább előtérbe kerül az úgynevezett „alternatív mesterséges intelligencia” gondolata, amely nem újabb akadályt jelent az oktatás és a sokszínűség területén, hanem az egyéni oktatási igényekhez igazítható eszközt kínál.
„A mesterséges intelligencia korában a legnagyobb kihívás az, hogy miként fogadjuk be és hogyan használjuk. Nem hiszem, hogy veszélyeztetné a tanár küldetését vagy az emberben rejlő lehetőségeket.
Ugyanakkor rávilágít arra, hogy paradigmaváltásra és az oktatási modellek átalakítására van szükség.”
Amikor komoly párbeszéd zajlik a mesterséges intelligenciáról és a fogyatékossággal élő személyekről, alapvető fontosságú figyelembe venni e társadalmi csoportok sajátos szükségleteit.
Ezért szükséges, hogy a mesterséges intelligencia hozzáférhető legyen, és hogy folyamatosan vizsgáljuk, miként fejleszthető tovább.
Minden technológiai fejlődésnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az eszközök ember-központúbbá váljanak, elősegítve a jogok érvényesülését és az életminőség javulását.
Hol helyezkedik el ezeknek az eszközöknek a használata a fogyatékossággal élő emberek oktatási folyamatában?
A mesterséges intelligencia még nem mindenki számára elérhető.
Bár egyre több területen jelen van, nem jut el minden emberhez, és nem mindenki számára azonos módon hozzáférhető.
Fotó: elespectador.com oldalról
A kihívás abban rejlik, hogy átgondoljuk jelenlegi fejlődését, valamint azt is, miként kapcsolható össze a technológiai innováció az etikai és társadalmi felelősségvállalással.
„A világban hatalmas egyenlőtlenségek léteznek. A fogyatékossággal vagy speciális szükségletekkel élő emberek azok közé a csoportok közé tartoznak, amelyeket gyakran vagy egyáltalán nem érnek el ezek a technológiák, vagy csak minimális mértékben veszik figyelembe őket.
Számos nemzetközi felhívás szorgalmazza, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése egyre inkább bevonja az ilyen sajátosságokkal élő embereket is. Ez hozzájárulhat ahhoz a befogadó modellhez, amelyre szükségünk van egy olyan világban, ahol különböző társadalmi hátrányok és egyenlőtlenségek keletkeznek.
Elengedhetetlen a mesterséges intelligenciához kapcsolódó befogadó eszközök fejlesztése. Ezeknek ugyanakkor hangsúlyt kell helyezniük a kognitív hozzáférhetőségre, a személyre szabott támogatásra, a hozzáférhető kommunikációra, valamint a fogyatékossággal élő személyek tényleges részvételére a technológiai fejlesztésekben.”
Hogyan hozhatjuk közelebb a technológiát és a mesterséges intelligenciát a kirekesztett csoportokhoz és a fogyatékossággal élő emberekhez?
Az első lépés ezen eszközök ember-központúbbá tétele.
A mesterséges intelligenciát emberek tervezték, ezért úgy kell kialakítani, hogy közelebb álljon az emberi szükségletekhez, és ne kizárólag vállalatok vagy gazdasági rendszerek érdekeit szolgálja.
„A fogyatékossággal élő emberek esetében olyan ember-központúbb, kreatívabb és generatívabb mesterséges intelligenciát hozhatunk létre, amelyet tudatosan és felelősségteljesen terveztek, és amelynek célja minden ember életének javítása.”
Fotó: freepik.com
Gondolja, hogy a mesterséges intelligencia minden előnye mellett veszélyeztetheti az emberi életet?
A világnak mindenekelőtt szeretetre van szüksége.
„Olyan generációkat nevelünk, amelyek rendkívüli technológiai készségekkel rendelkeznek, ugyanakkor gyakran mély érzelmi sebezhetőséggel, alacsony önbecsüléssel és alacsony toleranciával küzdenek.
Ezzel párhuzamosan egyre inkább függővé válhatnak az újonnan megjelenő technológiai rendszerektől és kódoktól, amelyek a mentális egészségre is hatással lehetnek. Kutatócsoportok figyelmeztetnek az algoritmikus diszkrimináció és a mesterséges intelligencia alkalmazásával járó kockázatokra.
Ugyancsak figyelmeztetnek a digitális generációs szakadék elmélyülésének veszélyére, valamint arra, hogy az embereket és az emberiséget érintő politikai döntések ellenőrzése és kezelése során háttérbe szorulhatnak az etikai szempontok.
Ezért egy etikus, hozzáférhető technológiai és mesterségesintelligencia-platform létrehozását kell szorgalmaznunk, amelyben a fogyatékossággal élő emberek is nagyobb mértékben vehetnek részt.”
És mi a helyzet az oktatás kihívásaival?
Az oktatás a jelenben és a jövőben egyaránt komoly kihívást jelent. Nem csupán a tantervekkel és azok tartalmával kell foglalkoznunk. Sokkal szélesebb perspektívában kell gondolkodnunk: figyelembe kell vennünk az érzelmeket, a hatékony kommunikációt, a kritikai gondolkodást, a valóságérzékelést, valamint a különböző generációk eltérő tapasztalatait és szükségleteit.
„Az iskoláknak egyre szorosabb kapcsolatot kell kialakítaniuk a családokkal, és egyre inkább tükrözniük kell azoknak a közösségeknek a sokszínűségét, amelyeknek a részét képezik.”
Szerző: Gilda Fariñas Rodríguez - A Kubai Újságírók Szövetségének munkatársa
Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert

A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.