Yerisbel Miranda LIanes a közelmúltban lezárult kubai Országos Sakkbajnokságon ismét megszerezhette a nemzeti bajnok címet, amelyet már nagyon szeretett volna visszakapni.
Nyolc évet kellett várnia, hogy újra elérje mindezt, és most nagyon boldog, hiszen nem vágyott semmi másra, mint hogy újra itt, a hazájában győzve, együtt örüljön családjával és mindazokkal az emberekkel, akik látták, hogy az életben és ebben a tudományos játékban mennyit fejlődött mostanra.
Percekkel a camagüeyi születésű Ineymig Hernández legyőzése után, - amivel hét és fél pontot kapott, és a többi versenyző számára elérhetetlen volt - feltárta előttünk a most megnyert torna kulisszatitkait és sakkozó életformájának részleteit.
– Melyik címet szeretted jobban, az előzőt vagy a mostanit?
Mindkettőt egyformán, bár az első egy kicsit több.
Ez egy nagyon erős torna volt, sok rivalizálással, ahol minden játékos, akár tapasztalt, akár új, megnyerte a játékát.
A 2017-es győzelem után máskor is közel álltam a címhez, de végül nem értem el.
– Azt mondtad, hogy a sakkban női versenyszámban nagyobb a rivalizálás, mint a férfiaknál. Ennek mi az oka?
Nem tudom, hogy azért, mert óvatosabbak, vagy inkább készülnek; de sokkal több táblát készítenek, mint mi.
Például ezen a tornán a játszmák közel 80%-a döntésre ment, és jó részüket a végsőkig, nagy harciassággal játszották.
Talán ez is összefügg a kubai nők jellemzőivel, hogy nagyon harciasak vagyunk.
– Kevesebbről többre jutottál a tornán. Ez a te jellemződ?
Nem mindig van ez így...
Az első meccsen vereséget szenvedtem a Yaniela Forgas ellen, ő egy nagyon erős játékos.
Aztán döntetlent csináltam, és a negyedik körben láttam, hogy a 14. helyen állok, azt mondtam magamban:
"Mi a baj, mindig nagyon versenyképes voltál, azért jöttél, hogy nyerj és jó munkát végezz."
Onnantól kezdve kezdtem felépülni, és tudod a végét.
- Melyik volt a legnehezebb meccs?
Amikor Roxangel Obregónnal játszottam, ő nagyon jó sakkozó.
Egy ponttal megelőzött engem, és ha veszít, búcsút csókolhatok a címnek.
Nagyon kiélezett párharc volt, a határig, ami 108 lépésig tartott.
Mindketten hibáztunk, és mindkettőnknek volt lehetőségünk a győzelemre.
Elértem, és ez megnyitotta előttem a bajnokság kapuit.
- Melyik játékszakaszban tartod magad a legerősebbnek?
Általában nem vagyok túl jó a nyitásban.
Azt hiszem, jobban teljesítek a középső játékban, mert nagyon pragmatikus és elemző vagyok.
A döntőben is jól teljesítek.
– Példaképeid a sakkban?
Mindig követtem Leinier Domínguez játékait, de a példaképem José Raúl Capablanca, a sakkvilág zsenije.
– Elégedett vagy a válogatottban nyújtott teljesítményeddel?
Az olimpia és a legmagasabb szintű versenyek nagyon kemények, és az elmúlt néhány évben nem sikerültek túl jól.
Úgy gondolom, hogy többre vagyunk képesek, és tartozunk magunknak egy jobb eredménnyel, amire fel kell készülnünk.
- Következő célok?
A legfontosabb az volt, hogy Kuba bajnoka legyek.
Több évig képtelen voltam rá. Amikor elértem, 2017-ben, még nagyon fiatal voltam, még nagymester sem voltam, így a legnagyobb törekvésem most valósult meg.
Most más versenyeken fogok játszani. Hamarosan a magam jogán a közép-amerikai zónában leszek.
– Hogyan értékeled a női sakkot Kubában?
Sok tehetséges és jól felkészült fiatal nő van, akik keményen dolgoznak, különösen Villa Clarában, ahol nagy támogatást kap ez a sportág. Szerintem ígéretes a jövő.
– Mi hiányzik ahhoz, hogy a sakkvilág elitjébe tartozz?
37 évesen ez nehéz.
Van egy családom, aki segít, de nem könnyű.
Nagyon nehezen tudok elszakadni tőlük, főleg a lányomtól, Luciától, akinek ezt a boldogságot jelentő címet ajánlom.
Az interjút készítette: Freddy Pérez Cabrera - a Granma c. kubai napilap munkatársa.
Fotó: Roberto Morejón
Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert
A Kubai Köztársaságban ma Juan Ameida Bosque-ra, a forradalom parancsnokára, a Lázadó Hadsereg harcosára és politikai vezetőre emlékezik születésének 98. évfordulóján.
"Kuba széttörte a láncokat, amelyek sorsát az elnyomó birodalomhoz kötötték, megmentette vagyonát, visszaszerezte kultúráját, és kibontotta Amerika szabad területének és népének szuverén zászlaját."
Az első kubai 1980-ban az Interkozmosz-program keretében a Szojuz-38 űrhajón a szovjet-kubai űrrepülés kutató-pilótájaként, parancsnok társával Jurij Viktorovics Romanyenkóval repült a Szaljut-6 űrállomás fedélzetére.
"Nagyon közel voltam a haditengerészeti bázishoz, és időnként láttam amerikai harci repülőgépeket repülni a terület felett, és valahol itt kezdődött a repülés iránti szerelem nálam.
Jurij Viktorovics Romanyenko szovjet társparancsnokkal a visszatérést követően. 
A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Forradalmi Fegyveres Erők vezérkari főnökének helyettese, Roberto Legrá Sotolongo hadseregtábornok szerdán, a Forradalmi Fegyveres Erők nevében gratulált Arnaldo Tamayo Méndeznek 83. születésnapja alkalmából.