Összhangban a Béke Nemzetközi Napja (szeptember 21.) alkalmából a Népek Barátságának Kubai Intézete által a világon minden jó szándékú emberhez intézett felhívásával, egyben pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) napokban megkezdődött 79. ülésszakán tárgyalásra kerülő határozattervezetével, magyarországi újságíróként, a Kubai Köztársaság, és annak Népe mélyen elkötelezett barátjaként, csatlakozom a szolidaritás mostanra világszerte megszólaló hangjaihoz.

Csatlakozom, s követelem a Kubai Köztársaság eltávolítását a "terrorizmust támogató országok" (SSOT) az Amerikai Egyesült államok által önkényesen összeállított listájáról. 

A Kubai Köztársaság népe első kézből szenvedte és szenvedi el napjainkban is, az Észak-amerikai birodalom gyűlölete által ellene vezérelt állami terrorizmust annak minden fájdalmával. 

Egy ilyen elnevezés a szigetországra nézve aljas hazugság, amely a Kubai Forradalom, az ország, s népe nemzetközi presztízsének lejáratására törekszik.

Kuba népe több mint hat évtizeddel ezelőtt megelégelte az amerikai imperializmus kizsákmányolását és korrupt Batista-rezsim kíméletlen terrorját, ezért fellázadt ellene. Az 1959-ben diadalt aratott Kubai Forradalom igazi népi háború volt, amely a szigetországon túl, döntő mértékben volt hatással az egész világra.

Az Amerikai Egyesült Államoktól mindössze 90 mérföldre létrejött az amerikai kontinens első szocialista állama.

Sok idő telt el azóta, a világ pedig sokat változott, ám a kubai szocializmus a rengeteg nehézség ellenére szilárdan áll.

Számos alkalommal bebizonyította már hogy képes harcolni a létéért, és képes megújulni ha kell. A harcra sajnos születése óta rá van kényszerítve, mivel az USA nem tűrte, és nem tűri hogy egy ország Latin-Amerika valamint az egész világ kommunista és egyéb haladó erőinek mintegy sarkcsillagként utat mutatva alternatívát kínáljon az amerikai imperializmussal szemben. 

Ám ez csak az egyik ok, amiért az USA folyamatosan támadja Kubát. 

A másik ok a nyers üzleti érdek, amellyel ismét egy őt kiszolgáló korrupt vezetést szeretne látni Kuba élén, hogy a szigetországot újra gyarmati sorba kényszerítse, a lehető legteljesebb módon kizsákmányolva.

Ezen céljai eléréséhez pedig nem riad vissza semmitől: eszközei a politikai, gazdasági terrortól a fegyveres terrorig terjednek.

Az USA számos alkalommal még napjainkban is azt a 60'-as években jól bevált módszerét alkalmazza hogy nyílt támadás helyett terroristákat pénzel, akik szabotázsakciók végrehajtására szivárognak be az országba, elsősorban mindig az aktuális fő gazdasági bevételi forrást biztosító ágazatok ellen. 

Az USA politikai és gazdasági terrorjának leglátványosabb példája az 1962 óta tartó gazdasági-kereskedelmi és pénzügyi blokád, amivel -többek között- ártatlan gyermekektől tagadja meg a gyógyszereket. 

Ezt a blokádot a Szovjetunió összeomlása után az Egyesült Államok nemhogy enyhítette, éppen ellenkezőleg, az 1992-es Toricelli és az 1996-os Helms-Burton törvénnyel tovább fokozta, ettől remélve egy kubai rendszerváltozás kikényszerítését.

Az utóbbi években pedig a kíméletlen, egyenest népirtásnak beillő ostrompolitika kiegészült az SSOT listával, mellyel az USA terrorizmust támogató országnak rágalmazza a Kubai Köztársaságot, tovább zavarva annak nemzetközi gazdasági kapcsolatait, súlyos mértékben korlátozva a nemzetközi gazdasági vérkeringésben való részvételét. 

Kuba mindezen súlyos kihívásai ellenére továbbra is azon van, hogy a világnak az Egyesült Államokétól eltérő alternatívát adjon, megmutatva hogy igenis lehetséges egy jobb világ, egy emberhez méltó és élhető jövő. 

© Juhász Norbert 

A Kuba hangja Magyarországon szerzője, a Magyar Kubai Szolidaritásért főszerkesztője

"Büszke vagyok a kubai emberek képességére, teljesítménynek minőségére, hogy továbbra is kitartanak a forradalmi folyamat mellett, áldozatot hoznak, kérdeznek, javasolnak, döntenek." - Nyilatkozta Mariela Castro, a Kubai Nemzeti Szexuális Oktatási Központ igazgatónője egy exkluzív interjúban a Republika c. szerbiai hírportálnak.

Kuba köztársasági elnöke, Miguel Díaz-Canel a szigetországban 2022. szeptember 25-én tartott népszavazás után, amelyen jóváhagyták az új családjogi törvényt, ami legalizálta az azonos neműek házasságát, így kiáltott a tömegekhez. "Az igazságszolgáltatás megtörtént.... Mától jobb-szabadabb nemzet leszünk."

Ezzel Kuba lett a 34. ország a világon, amely törvényesen szankcionálja az azonos neműek házasságát. Ez a sok  évtizedes blokádtól és szankcióktól gyötört szocialista ország azonban néhány lépéssel tovább ment.

Nemcsak a házasságot, hanem a társadalom családi viszonyait is újrafogalmazta, hangsúlyt fektetve a "szeretetre, ragaszkodásra, törődésre, érzékenységre és tiszteletre" továbbá garantálta minden ember jogát a törvényileg védett családalapításhoz.

Mindezt a Nemzeti Szexuális Oktatási Központ (CENESEX) fáradhatatlan munkája hozta el, amelyet Raul Castro, a Kubai Kommunista Párt korábbi első titkára és felesége Vilma Espín lánya, Mariela Castro vezetett, s vezet napjainkig.

Mariela Castro a Republikának adott interjúja az első ilyen alkalom a Szerb Köztársaság médiájában amelyben kifejezetten a kubai új családjogi törvény által a szigetország társadalmában előidézett forradalmi változásokról beszélt. 

Mondhatjuk-e, hogy Ön "a kubai Alexandra Kollontay," tekintve hogy fáradhatatlan munkával viszonylag rövid idő alatt sikerült mintegy patriarchálisból modern szocialistává alakítania a kubai társadalmat? Mi a sikere titka, és milyen ötletek, példák inspirálták? 

Munkám a tanulmányokat és megannyi történetet s ebből származó tanulságot szintetizál sok rendelkezésre álló tapasztalat, számos emancipációs kérdésből származó ötlet és gondolat jelenlétével melyeket a kubai emancipációs folyamatokra szinkronizálunk.

Így ahogy az eszmék, a kultúra és  tudat is mindig formálódik a történelem során úgy számos erőfeszítésünk is érvényre jut melyek kétség kívül szintén közel állnak a szuverenitás, az ország függetlensége, a dekolonizációs folyamathoz. 

Ez a munka pedig amit a CENESEX-nél végzek, valójában a kubai társadalom eleven valóságából meríti a megoldandó feladatokat, melyekre a megoldást mindvégig a kubai politikai rendszeren belül próbáltam megfogalmazni, szilárd kapcsolatban a kommunista párttal, tömegszervezetekkel, tudományos intézményekkel, s természetesen a Tudományos Akadémiával.

Emellett a Kormány döntéshozó szerveivel, a parlamentben betöltött funkcióm is elősegítették célkitűzéseink megvalósítását. 

Munkásságomban egyébként valóban jelen vannak Alexandra Kollontay irányelvei, de emellett Karl Marx, Lenin, John Stuart Mill, Simone de Beauvoir tanainak szintézise érhető tetten s mindazoké a nőké és férfiaké akik a változásért, a kulturális megújulásért dolgoztak és harcoltak eleddig a világtörténelemben, egy igazságosságon, egyben társadalmi egyenlőségen alapuló jövő megvalósításának érdekében. 

Ez az ami úgy érzem igazán testet ölt szakmai mivoltomban és aktivista munkámban társadalmi és politikai téren egyaránt. Tehát szerintem mindenek előtt tudományos nyelvben jól leírt szexuális beállítottságon illetve nemi identitáson alapuló diszkrimináció jelenségének a tudományos felfogásból való átemelésére van szükség a politikai kommunikációba, mintegy lefordítva politikai kommunikációs nyelvre, amely lehetővé teszi a többség számára előnyös döntéshozatalt. 

Ez biztosítja hogy minden ember joga diszkrimináció mentesen érvényesüljön politikai döntésekben és úgy gondolom, hogy ez kollektív, avagy szervezetten végzett munkánkban sikerült is, mert egy jó ötlettel rendelkező ember önmagában, egyedül nem tudja megváltoztatni a társadalmat.

Az új családjogi törvényt, amely nagyrészt az Ön munkájának eredménye, népszavazáson fogadták el a szavazatok 67%-ával melyet a világon a jelenleg legprogresszívebb ilyen törvénycsomagként tartnaka számon. Mennyire volt nehéz megszabadítani az embereket a házassággal, családdal és szerelemmel kapcsolatos hagyományos hiedelmek alól, amelyek évszázadok óta a Kubát gyarmatosítók, és a katolikus egyház együttes hatása alatt gyökereztek a lelkiismeretükben? 

-Nos, a kultúrában végbemenő változások nagyon mélyek, nagyon összetettek, mindig tele vannak akadályokkal, tele ellenállással, ezért nem lehet őket egy elszigetelt pontból véghezvinni. 

A kultúra és a tudat változásai, a szubjektivitások változásaival vannak összefüggésben mert nem csak a kultúra változásáról van szó, hanem arról is, hogy az emberek egyénileg hogyan értelmezik ezeket a szimbolikus elemeket. 

Ezért szükségük van időre, velük való munkára, megértésre és párbeszédre a különböző társadalmi csoportokkal és szereplőkkel. Stratégiánk a párbeszédre, az ötletes párbeszédre épül, mely része oktatási stratégiánknak melyet hosszú ideje kidolgoztunk, ám folyamatosan fejlesztünk is tovább. 

Nézze, 1972 óta a Kubai Nők Szövetsége egy munkacsoportot hozott létre a szexuális nevelési politika kidolgozására a Nemzeti Szexuális Oktatási Program néven, és azóta rengeteg munka folyik a tudatosság, a tudás terjesztése érdekében. Aztán a Kubai Nők Szövetsége által kezdeményezett ügyet a CENESEX vette át mely mostanra a Közegészségügyi Minisztérium egyik intézményévé lépett elő. 

Az eltelt idő során tehát különböző kezdeményezéseket juttattunk érvényre amelyeket tudományos párbeszédnek és társadalmi aktivizmusnak neveztünk, ahol különböző típusú tevékenységeket végeztünk egy adott év során: Tudományos tapasztalatcseréket a CENESEX közösségi hálózatának tagjaival és más intézmények aktivistáival, szakembereivel hogy sok esetben akadémikusok, értelmiségiek adhassák át tapasztalataikat a mi tagjainknak. 

Számos képességet fejlesztettünk: Kommunikációs akciók, hosszabb kampányok, sokszor művészek bevonásával, s ezekben a párbeszédekben fórumokban persze folyamatosan épült a konszenzus az emberek között, avagy a széles körben vett tömegekkel. 

Azon dolgoztunk hogy biztosítsuk a politikai akarat érvényesülését a lakosság tudatosítása által, hiszen ez a törvény is, avagy az új családjogi törvény is, a széles körű párbeszédből kialakult politikai akarat eredményeként születhetett meg.

Tudományos kutatások jogharmonizáló tanulmányok, s összefüggések feltárása, elemzése, megannyi részlet vezetett a tervezet jóváhagyásáig, s később az alkotmánya foglalásig.

Bár korábban is voltak már törvényeink amelyek garantáltak egyenlő jogokat de ha nincs lakossági körben végzett tudatosságot növelő, felvilágosító munka, mégpedig intenzíven és tudatosan, akkor továbbra is a múltból származó elképzelések, előítéleteikkel folytatják az életüket az emberek a hétköznapokban, s ha ez történik akkor hiába a jogalkotó munkája az emberek jogai nem érvényesülnek.

Mariela Castro egy a Homofóbia Elleni Nemzetközi Nap alkalmából szervezett utcai demonstráción.

Fidel Castro egy 2012-es interjúban úgy nyilatkozott, hogy ha Kuba nem változtat a patriarchális és homofób kultúráján, akkor társadalomként nem tud fejlődni, és ezt meg is akarja tenni, mert az emancipáció a szocializmuson keresztül tud igazán beteljesedni. Ön szerint ezt a feladatot sikerült teljesíteni, vagy van még tennivaló ezen a területen?  

Úgy gondolom szándékaink és céljaink egy részét teljesítettük. A legjobb mutatóként, amelyet mindig említek, és amely igazán meg is mutatja, mennyit is sikerült elérnünk a kubai társadalom kulturális változásaiban ezekben a kérdésekben, az az 1975-ös családjogi törvény összehasonlítása a jelenlegivel, amelyet a kubai társadalom minden szegmensében folytatott széles körű párbeszéd után népszavazáson hagytak jóvá. 

Mindez segített a forradalmi kormány politikai akaratának és ebből adódó értékeinek megalapozásában. Hatalmas előrelépés történt a nők és a férfiak egyenlő jogainak érvényesítése terén.

A jelenlegi statisztikák azt mutatják hogy az eddigi munka oda vezetett, hogy a nők jelenléte a döntéshozatalban és a kubai társadalom minden fontos területén valóban megsokszorozódott. 

Még mindig vannak azonban előítéletek, amikkel a sok esetben még mindig feloldatlan tudatlanság okán szembe kell nézni. Sok még a munka ezen a téren, a törvények önmagukban nem segítenek, érvényre kell őket juttatni, s ez az a része munkánknak melyet most még tovább fejlesztünk. 

Önt különösen tiszteli az LMBTQ közösség mind Kubában, mind pedig szerte a világon. Büszke arra, hogy a blokádtól és szankcióktól sújtott Kuba a világ 34. országa lett, amely legalizálta az azonos neműek házasságát, és lehetővé tette az azonos nemű párok számára hogy gyermeket fogadjanak örökbe, ami még rengeteg sokkal fejlettebbként számon tartott országnak sem sikerült eddig? 

Büszke vagyok Kubára, számos eredmény miatt, de különösen azokra az eredményekre melyeknek a megszületéséhez vezető munkában közvetlenül is részt vettem. Ez boldoggá tesz, de sok még a kihívás és vágy amelyeket még nem oldottunk meg, melyeket még nem sikerült beteljesítenünk. Viszont örülök hogy a kubai emberek képesek önmagukhoz képest előre lépni egy úgymond saját forradalmi folyamatukban is. 

Ez az ami miatt büszke vagyok, büszke a kubai népnek arra a képességére, hogy továbbra is fejlődjön a Forradalom folyamatában, a kubai népre, mely hozzájárul,tájékozódik, kérdez, javasol, és dönt.

Vannak már konkrét változások a családjogi törvény rendelkezéseinek végrehajtásában Kubában? Elégedett-e Ön azzal, ahogy a kubaiak fogadták, és azzal amilyen szinten jelenleg élnek a törvény adta jogaikkal? 

Lássuk csak.... Nem, nem vagyok elégedett... Nem vagyok megelégedve, mert először is a lakosság 33%-a nemmel voksolt a népszavazáson. Ez pedig nem kevés embert jelent. Egyben pedig azt is jelenti, hogy még sok a tennivalónk ahhoz, hogy az oktatás sok olyan emberhez is eljusson, aki hátat fordít neki, aki nem akarja meghallani üzenetünket, vagy eddig meg sem kapta azt.

Ez azt jelenti, hogy még többet kell dolgoznunk, az iskolai szexuális nevelési programunkon is, továbbá kommunikációs módszereinken, s dolgoznunk kell szakembereink, politikai és adminisztratív személyzetünk képzésének mélységén, hogy az ideológiai értelmet, irányvonalat szigorúbban sajátíthassuk el. 

Vannak emberek és nem is kevesen akik öröklött elfogultságukból félreértelmezik üzenetünket. 

Biztosítjuk az emberek önrendelkezési jogát és képességét, tudásalapú autonómiáját, vagyis olyan lehetőségeket adunk amelyek kiterjesztik az egyén szabadságát. Ám nem mindenki tudja ezt helyesen értelmezni. 

Vannak akik azt mondják: "Nem, nem vagyok macho többé, mert segítek otthon a feleségemnek." Ám itt nem a segítségről beszélünk pusztán a házimunkában egyéb teendőkben... Hanem éppen a családért, az otthonért való fokozott felelősségvállalásról lenne szó.

Aztán itt van az a tendencia amit sok országban megfigyelhetünk... Gettókat zárt szegregátumokat hoznak létre hogy ne keveredjenek a "mások" a többségi társadalom tagjaival. Amiért mi harcolunk az éppen az hogy ne falakat húzzunk, ne megosszunk, hanem együtt éljünk valamennyien, mert mi abban hiszünk hogy ez a világ mindannyiunké. Tehát ne befolyásoljanak minket holmi "divatok" amelyek bagatellizálni, aláásni próbálják törekvéseinket, minden ember jogainak teljes érvényre juttatásának útján. 

Kimozdulnak-e a nők Kubában a magánszférából a nyilvános térbe, és mennyi előrelépés történt további emancipációjukban? Mennyire képviseltetik magukat a kubai politikai életben? 

Jelenleg parlamenti képviselőinknek több mint 55%-a nőkből áll, és ezzel hosszú évek óta második helyen állunk az egész világon. 

A legutóbbi választásokon nőtt a szám, nőtt meg a jelenlétünk. A felsőoktatásban, s a tudományos közegben pedig mára többségben vannak a nők.

Az oktatásban, az egészségügyben, a bírói gyakorlatban, sőt még a legmodernebb vakcina és más biotechnológiai kutatások terén is a legtöbb szakemberünk nő, aki részt vett a legsikeresebb tudományos eredmények elérésében, mint pl. az öt kubai COVID elleni vakcina kifejlesztésében. 

Több a női rektor az egyetemeken, több a miniszter és a miniszterhelyettes, egyszóval fontos pozíciókban erősödött a nők jelenléte a kubai politikai és közigazgatási életben.

A mi munkánk láthatóvá teszi a nők nagyobb terheltséggel rendelkeznek mint a férfiak, mert a nők azok, akiknek sokszor abba kell hagyják a munkát mikor a legkülönbözőbb gondozási helyzetek állnak be egy családban. 

Mindez azt mutatja hogy még mindig nem sikerült teljes mértékben a régi beidegződéseket felszámolni, hiszen egy olyan helyzetben mikor egy nő a termelésben való jelenlétét, vagy szakmai fejlődésének lehetőségét kell megvonja magától -egyben megvonja a társadalomtól is produktív hozzájárulását- erről pedig jelenleg is nagy viták zajlanak társadalmunkban. 

Nekünk kubai nőknek, garantált szexuális és reproduktív jogaink vannak. 

Jogunk van az abortuszhoz, jogunk van sok mindenhez, ami sok más országban még sajnos mai is tudományos-fantasztikus kategóriába sorolható. Van szülési, és anyasági szabadság, sőt a nagyszülők is élhetnek utóbbival, jogosulttá válva gyermekgondozási segélyre.

Ám folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy az emberek megértsék, s éljenek ezekkel a jogokkal, mert különben minden marad egy szép papír amit ugyan beiktattak de lényegében sosem valósul meg. 

Gyakran kerülnek felszínre előítéletek, és még mindig fordulnak hozzánk nők, például az ombudsmani hivatalhoz segítségért mert a múlt század eleji beidegződések családi és szakmai életüket lehetetlenítik el a hétköznapokban. 

Az új családjogi törvényt több mint 6,5 millió ember, avagy a kubai választópolgárok 75%-ának részvételével és visszajelzésével alkották meg, a helyi közösségek véleményformálásával mintegy 80 ezer gyűlésen készült 20 tervezet. A részvételi demokrácia ezen modellje az az út, amelyet Kuba továbbra is követni fog? 

Igen, Kubát vagyis a Kubai Forradalmat a részvételen alapuló konszenzusteremtés politikájának kialakítása jellemzi. Fontos, hogy a lakosság részt vegyen, és munkánkkal az egyik célunk éppen az hogy ötleteket adjunk, kérdéseket tegyünk fel, annak érdekében, hogy olyan elemzések valósuljanak meg, amelyek elősegítik a demokratikus részvétel folyamatainak javítását. 

A forradalmi folyamat első szakaszaitól kezdve a nép részvételével dolgoztunk, a politikánkat közreműködésével alakítottuk ki. Ezen az úton haladunk tovább, mely azon folyamatok tökéletesítésének útja, amely egy szocialista társadalom működési mechanizmusai megteremtése, az imperializmus azt akadályozó ellenséges magatartására ellenére. 

Az interjút készítette: Igor Maksimovic - a Republika c. hírportál munkatársa 

Magyar nyelvre fordította valamint szerkesztette: 

© Juhász Norbert

A 43 éves Fabiola Yanez a múlt héten tett feljelentést, azzal vádolva a 65 éves Alberto Fernandezt az Argentin Köztársaság korábbi elnökét, hogy többször is fizikailag bántalmazta őt párkapcsolatuk időszakában.

Ramiro Gonzalez ügyész a bíróságra benyújtott indítványában kérte, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokra való tekintettel emeljenek vádat az exelnök ellen. Jelentésében az ügyész kilenc erőszakos esetet említ, köztük nemi erőszakot, pszichológiai bántalmazást és egy abortuszt is, amit Yanez elmondása alapján Fernandez kényszerített rá.

A Feminista Internacionálé elnevezésű nemzetközi nőjogi mozgalom, egy a Kubai Nőszövetség által is támogatott nyilatkozatban határolódott el a volt argentin elnök cselekedeteitől, és vállalt szolidaritást az áldozattal.Továbbá sürgette a nemi alapú negatív diszkrimináció és erőszakos cselekmények elleni határozottabb fellépést mind Argentína, mind pedig a világ viszonylatában:  

"A Feminista Internacionálé határozottan elítéli a nemi erőszak minden formáját, legyen az fizikai, pszichológiai vagy verbális, amelyet bármely személy végrehajt, tekintet nélkül a társadalomban betöltött pozíciójára. Elfogadhatatlan, hogy a 21. században továbbra is szemtanúi lehetünk a nők elleni erőszakos cselekményeknek, amelyek sértik alapvető jogaikat, és veszélyeztetik testi és érzelmi épségüket.

Tekintettel a közelmúltban Argentína volt elnöke, Alberto Fernández által a volt first lady, Fabiola Yanez ellen elkövetett nemi alapú erőszakkal kapcsolatos vádakra, szeretnénk kifejezni a legteljesebb felháborodásunkat, és egyben szolidaritásunkat az áldozattal. Egyetlen nő sem élhet félelemben, és nem érdemli meg hogy bármilyen módon rossz bánásmódban részesüljön, s nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor erőszak áldozatává vált.

A Feminista Internacionálé közleménye eredeti nyelven.

Ezúton sürgetjük az illetékes hatóságokat, hogy teljes körűen vizsgálják ki ezt az ügyet, biztosítsák az igazság érvényre jutását, az áldozat jogainak maradéktalan tiszteletben tartásával. Elengedhetetlen, hogy támogatást és védelmet biztosítsanak Fabiola Yaneznek, és minden olyan nőnek, aki hozzá hasonlóan nemi alapú erőszakot szenved el, és hogy a társadalom minden területén támogassák a tisztelet, az egyenlőség és az erőszakmentesség kultúráját.

A nemi erőszak elleni küzdelem mindenki felelőssége, és az államnak garantálnia kell a megelőzést, szükség esetén az áldozatsegítést.

Ezért aggódunk amiatt hogy Argentínában óriási visszaesés tapasztalható az intézményekben és az államnak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikájában, amelyről tudjuk, hogy nők milliói és az LMBTQ közösség mindennapjaira is közvetlenül van negatív hatása. Feministákként elkötelezzük magunkat, hogy továbbra is fáradhatatlanul dolgozunk a nemi erőszak felszámolásán, és egy igazságosabb és biztonságosabb világ felépítésén mindenki számára, melyben erőszaktól és nemi alapú megkülönböztetéstől mentesek a társadalmak.

Elég volt a nők elleni erőszakból! 

Élve és szabadon szeretjük egymást!"

Feminista Internacionálé

2024. augusztus 12. 

Forrás:

Mariela Castro Espín, a Kubai Néphatalmi Nemzetgyűlés (ANPP) képviselője közreműködésével a Feminista Internacionálé anyagai.

Fordította és szerkesztette: 

© Juhász Norbert 

"A világ sosem áll készen bizonyos változásokra, ezért kell azt kiprovokálni, mernünk kell, hogy minden embernek tisztességes élettere legyen. Merned kell!"

- Fogalmazott egy alkalommal az éppen a mai napon születésnapját ünneplő Mariela Castro Espín, a Kubai Köztársaság Néphatalmi Nemzetgyűlésének képviselője, a kubai Nemzeti Szexuális Oktatási Központ (Cenesex) egyik alapítója, egyben kezdettől lelke és motorja emellett jelenlegi igazgatója. 

Az 1962. július 27-én született Mariela Castro, említett tisztségei és hivatása mellett a Transzszexuális Emberek Átfogó Figyelem Bizottságának vezetője, valamint az LMBT-jogok történelmi jelentőségű úttörő aktivistája Kubában.

Szókimondó szószólójaként az LMBT közösségnek feloldotta a közösséget korábban övező régi stigmákat és sztereotípiákat.

Mariela egyébként Raul Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt korábbi első titkárának, valamint a nemzetközi feminista mozgalom története kiemelkedő alakjának, a forradalmár Vilma Espínnek a lánya, aki mint az látható, méltó módon lépett édesanyja nyomdokaiba. 

Raul Castro felesége Vilma Espín és gyermekeik társaságában, balszélen Mariela Castro.

Nemrégiben ünnepelték az általa vezetett Cenesex alapításának 35. évfordulóját is a Kubai Köztársaságban.

Ez az intézmény elsődlegesen a szexuális nevelés és ismeretterjesztés, valamint a felvilágosító munka frontján hivatott működni, munkája során elsősorban a fiatal generációkat megcélozva.

Ennek szellemében nyújt a magánszemélyeken túl kutatási eredményei által támogatási tevékenységet az ország oktatási és kulturális intézményei számára a szexualitás tárgykörén belül.

Legfőbb küldetése, hogy koordinálja a kubai szexuális nevelési politika alkalmazását a társadalmi kommunikációért, közösségi munkáért, oktatásért, szexuális irányultságért és terápiáért felelős entitások, szervezetek maradéktalan bevonásával és tevékenységük összehangolásával, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy az emberek egészségesen, teljes mértékben, kellemesen és felelősségteljesen éljék meg nemi életüket.

Ennek érdekében a szocialista Kubában tartományi és helyi önkormányzati szexuális oktatási bizottságok működnek, elsődlegesen felvilágosító és ismeretterjesztő szerepkörrel.

Számos ágazat és szociális intézmény vesz részt ezekben a bizottságokban (többek között a Kubai Nők Szövetsége, a Közegészségügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Kulturális Minisztérium, a Kubai Rádió És Televízió Intézet, továbbá az Igazságügyi Minisztérium), szorosan együttműködve a helyi önkormányzatokkal.

A Cenesex legutóbbi évértékelő értekezletén.

Szexológia és társadalom címmel negyedévente jelenteti meg szakmai folyóiratát melyet 1994-ben hoztak létre, és az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapja (UNFPA) támogatási alapjából kerül finanszírozásra

A lassan 30 éves jubileumához közeledő kiadvány sokrétű közönséghez jut el Kubában és a világban: politikai döntéshozókhoz, parlamenti képviselőkhöz, az egészségügy és oktatás területén dolgozó szakemberekhez, valamint széles körben az ország lakosságához is.

A Cenesex napjainkra nemzetközileg is elismert szakemberekkel rendelkezik a tudomány bizonyos területeiről, akik átfogó megközelítéssel foglalkoznak a szexualitás vizsgálatával.

"35 év a szabad szerelem és szexualitás népszerűsítésében, és a társadalomban még jelenlévő előítéletek felszámolásában... Utunk a szerelem, és mindig is az lesz!"

- Fogalmazott egy korábbi nyilatkozatában az alapító igazgatónő. 

Ebben a minőségében nevéhez fűződik egy az országban 2022. szeptemberében tartott népszavazás, melyben a lakosság elsöprő többséggel szavazta meg hogy alkotmányos joggá váljon az azonos neműek házassága, továbbá az örökbefogadás és béranyaság lehetősége is számukra.

Korábban pedig szintén neki köszönhetően még 2008-ban lépett hatályba egy törvény a szigetországban, amely lehetővé teszi a nemet váltó műtétet kubaiak számára, mégpedig díjmentesen.

Az azóta eltelt időszakban 120 ilyen kérelem érkezett az ebben illetékes hivatalhoz. 

Mariela Castro az elmúlt évtizedekben végzett munkája során több mint egy tucat tudományos cikket publikált és kilenc könyvet jelentetett meg szakterületén.

Egyik legfontosabb, az ifjúság szexuális problémáival foglalkozó műve a Szexualitás kamasz korban c. könyv, 2008-ban magyarországi kiadást is megélt a Kossuth kiadó gondozásában.

Tevékenységének köszönhetően hatalmas pozitív változásokon ment keresztül a Kubai Köztársaság a szexuális egészség megőrzése, a nemi betegségek visszaszorítása terén is. 

Napjainkra világviszonylatban is itt a legalacsonyabb a HIV-fertőzöttek száma.

Ezen túlmenően a vírussal fertőzöttek ingyenes antiretrovirális gyógyszerekhez juthatnak az ország egészségügyi rendszerén keresztül.

Mariela az izraeli-palesztin konfliktus kezdetétől fogva teljes vállszélességgel kiáll Palesztina állam és annak népe mellett. 

Minden lehetséges bel-és külföldi fórumon, minden platformban kiáll a palesztin nép függetlenségi törekvései mellett. 

Mariela Castro egy a Palesztina Állam függetlenségéért tartott demonstráción.

Nemrégiben aláírta a Nőszervezetek, Társadalmi Mozgalmak és Baloldali Pártok Női Összefogása Nemzetközi Antiimperialista Hálózata felhívását, mely a Gázai-övezetben zajló népirtás ellen hivatott fellépni.

"Követelem a megszállt Palesztina területén minden hadi és politikai fogoly, nők és férfiak, serdülők szabadon bocsátását.

Nem lesz biztonságos zóna a palesztin terület mindaddig, amíg a cionista gyarmati egység, az ún. Izrael létezik, és élvezi az Amerikai Egyesült Államok és cinkosai erkölcstelen támogatását."

- Hangsúlyozta álláspontját ezzel kapcsolatban tett akkori nyilatkozatában.

Mariela az elmúlt hetekben vehette át a Kubai Köztársaság részéről a Cenesex igazgatói minőségében, a Dominikai Köztársaság Egyesült Baloldali Mozgalma által alapított El Venturoso díjat, melyet 2014. óta minden évben az emberiség javának szolgálatában a politikai, társadalmi, művészeti, tudományos, kulturális sport vagy vallási területeken, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt kiemelkedő teljesítményt elért személyeknek ítélnek oda.

Az El Venturoso díj átadó ünnepségén.

Ennek a díjnak a neve egyébként a boldogságra, az emberhez méltó életre és az örömre utal, amelyet  népünk, és az egész emberiség szabadságáért való harcban elkötelezett férfiak és nők vallanak magukénak. 

Átvételkor elmondott beszédében a díjat Mariela Castro Kuba népének, és különösen Palesztina népének ajánlotta.  

Fotók: Kuba Nemzeti Szexuális Oktatási Központja (Cenesex), Mariela Castro Espín közösségi oldalai.

© Juhász Norbert

Miguel Díaz-Canel Bermúdez, a szigetország köztársasági elnöke, a Kubai Kommunista Párt főtitkára, valamint Manuel Marrero Cruz miniszterelnök és Meyvis Estévez Echevarría a kubai Fiatal Kommunisták Uniója (UJC) első titkára, és a kubai sportintézmények prominens képviselői jelenlétében, az olimpiai és paralimpiai delegációk ünnepélyes keretek között vették át a Kubai Köztársaság zászlaját. 

Omara Durand átveszi a zászlót Díaz-Canel elnöktől.

A hagyományos, sajtónyilvánosság előtt zajló ceremóniára havannában, a José Martí emlékműnél került sor a Forradalom Terén. Az előző, 2020. évi Tokióban megrendezett olimpiához hasonlóan, most is vegyes párosok lesznek a zászlóvivők.

Két zászlóvivő: Omara Durand para sportoló (balra) mellette Mijaín López az olimpiai csapat tagja.

A szigetország atlétika terén végül javított a létszámon s így a korábbi 15 sportágat felölelő 51 fős listája egy 16 sportágat illető 62 fősre emelkedett az olimpiára besorolt versenyzőit illetően.

Az idei párizsi olimpia július 26-án veszi kezdetét, s augusztus 11-én zárul, majd ezt követik ugyanazon a helyszínen a paralimpiai játékok augusztus 28-al kezdve, és szeptember 8-án tartott záró nappal.

Meyvis Estévez az UJC első titkára (középen) a paralimpiai csapat társaságában.

A 2024-es párizsi olimpiára és paralimpiára induló kubai sportdelegációk átvették a zászlót a fővárosban, bár tagjaik egy jelentős része a napokban zárja le európai országokban való felkészülését.

A két sportdelegáció készen áll a megmérettetésekre....

Küldetésük nem kisebb kihívás, mint hogy Kubát minimum a legjobb 20 nemzet között tartsák majd az éremtáblázaton, amihez legalább öt arany megszerzése lesz majd szükséges.

Egy múlt heti írásomban már kitértem az olimpiára készülő kubai csapat tagjaira, most pedig következzenek a Kubai Köztársaság paralimpiai csapatának tagjai: 

Forrás: Kubai Nemzeti Paralimpiai Bizottság, Kubai Országos Sport-,Testnevelési és Rekreációs Intézet (INDER) presidencia.gob.cu

© Juhász Norbert

A "Progresszív Internacionálé" (PI) nevű globális szervezet nemzetközi kampányt indított annak érdekében, hogy Kuba kerüljön le az Amerikai Egyesült Államok úgynevezett "terrorizmust támogató államok" listájáról.

A "Progresszív Internacionálé" mint nemzetközi politikai szervezet, világszerte egyesít és mozgósít baloldali szervezeteket és aktivistákat.

A szervezet több mint 70 tagcsoporttal működik együtt szerte a világon.

Ez magában foglal szakszervezeteket, politikai pártokat, különféle földműves szervezeteket és társadalmi mozgalmakat is.

A felhívást itt lehet aláírni:  act.progressive.international/cuba-eng/

A felhívás teljes szövege magyar nyelven:

"1959 januárjában Kuba a egyenest a fenevad gyomrában merte felvállalni a forradalmi utat, és maga mögé utasította a gyarmati uralmat, mely évszázadokon át gyötörte népét. Azóta szilárdan kiállt a harmadik világ népeinek törekvései mellett is.

Kuba nem "állami szponzora a terrorizmusnak!"

Kuba az egészségügy állami szponzora. A Kubai Forradalom története során a kubai Köztársaság több mint 605 000 egészségügyi szakembert és technikust küldött 165 országba.

Kuba a béke állami szponzora. 2023június 9-én Gustavo Petro kolumbiai elnök és Antonio García, a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) gerillaparancsnoka kezet fogott Havannában a kubai kormány által közvetített béketárgyalásokon. A találkozó megalapozta a meghosszabbított tűzszünetet, amely történelmi lépés a több évtizedes békeharcban.

Kuba a szabadság állami szponzora. Félmillió kubai csatlakozott a nemzeti felszabadító harchoz Angolában, és segített megtörni a Dél-afrikai apartheid rezsimet, mellyel kapcsolatban később Nelson Mandela is megerősítette hogy Kuba győzelme a Cuito Cuanavale-i csatában nyitotta meg az utat az Afrikai Nemzeti Kongresszus 1990-es legalitásához, egyszersmind az apartheid bukásához.

Tekintettel az emberiségnek nyújtott óriási szolgálatára Kubát a terror szponzoraként megjelölni cinikus trükk az Egyesült Államok Kuba-politikájában, melynek egyetlen célja van: maximalizálni a kubai nép szenvedését.

A Kuba ellen több mint hat évtizede tartó kegyetlen blokád további radikalizálódását jelenti. A blokád amint azt a hírhedt 1960. áprilisi USA külügyminisztériumi memorandum kimondta kifejezetten arra törekszik hogy destabilizálja az ország belső rendjét, fokozza a tömegek mindennapi megpróbáltatásait, s végső soron a kormányt megdöntse. 

Több mint hatvan év elteltével semmi sem változott. Ezzel a felhívással a Kubai Köztársaságot az egészség, a béke, és a szabadság előmozdítójaként ünnepeljük, és elkötelezzük magunkat, hogy milliókat mozgósítsunk, és követeljük az Egyesült Államok kormánya általi folyamatos vegzálásának megszüntetését."

Forrás: miamerikank.hu - hírportál.

 © Juhász Norbert

"Kuba inspirál minket!" - A szigetország Olimpiai Bizottságának egy bannere mely a játékok alkalmából készült.

A Kubai Köztársaság 15 sportágban, 51 legkiválóbb sportolóját kvalifikálta az idei párizsi olimpiai játékokra, melyen remek esélyei mutatkoznak az első 20 ország közé jutáshoz, valamint hogy az éremtáblázaton számos aranyat tudhasson majd magáénak a szigetország.

Az olimpiát július 26. és augusztus 11. között rendezik, az azt követő paralimpiai versenyeket pedig augusztus 28. és szeptember 8. között tartják meg, hagyományosan ugyanazon a helyszínen. 

A szigetország igen jó kilátásainak rövid latolgatásában, összehasonlításképpen érdemes megnéznünk a 2020-as tokiói olimpia eredményeit, ahol Kuba összesen 15 érmet szerzett, ebből hét arany, három ezüst és öt bronzérem, s 14. helyen végzett a besorolást illetően.

Ez volt a szocialista Kuba legjobb olimpiai eredménye az elmúlt 20 év során, megdöntve saját, a 2008-as pekingi olimpiai rekordjait is. (Három arany, tíz ezüst és 17 bronz)

Az idei nyári játékokra egy videoklip is készült a szigetországban "Tiempo de Vencer!" -avagy "Ideje győzni!" címmel, mely többek között lenyűgözően ábrázolja múlt és jelen kubai sporttörténetének kapcsolatát is: 

 A klip az Országos Sport-,Testnevelési és Rekreációs Intézet (INDER) megbízásából készült.

Időközben a legrangosabb nemzetközi sportesemény fő szervezői már nyilvánosságra hoztak szinte minden részletet, beleértve olyan ikonikus tárgyakat is természetesen mint az olimpiai dobogó, amely az idei játékokra készült. 

A párizsi olimpia dobogója.

A rendezvény hivatalos weboldalán található tájékoztatás szerint a felépítmény a Le Pavé, a Global Concept és a Giffard cégek együttműködésében került kivitelezésre, és a későbbi paralimpiai játékokon is ugyanezt fogják használni. 

"Az olimpiai játékok 329 éremátadó ünnepségén és a paralimpiai játékok mind az 549 ceremóniáján fogják használni. Mint láthatjuk a dizájnt a szürke szín kíséri a dobogón, azzal a szándékkal hogy az ne árnyékolja be a szurkolók ruházatát."

- Részletezi a szervezők közleménye.

Általában véve is elmondhatjuk, de különösen kubai viszonyokban igaz, hogy egy sportoló számára a dobogóra jutás egyet jelent magának a méltóságnak és a büszkeségnek az érzésével, hiszen elsősorban hazája szolgálatában érte őt az abszolút siker pillanata.

A dobogó érdekességei után érdemes szót ejtenünk egy másik kulcseleméről az eseménynek, avagy az idei érmekről, melyekről a magam részéről azt gondolom elmondhatjuk, hogy az olimpia minden bizonnyal legfontosabb "ikonjai" is egyben: 

Az idei olimpia ezüst, arany és bronz érmei elől, s hátulnézetből.

Az illetékes szervező bizottság az LVMH világhírű ékszerészéhez, Chaumet-hez fordult az érmek megtervezésének kérdésében. Az érmek szalagjait az Eiffel-torony felépítményének rácsos alakzatára utaló motívumok díszítik, s az arany, ezüst valamint bronz verziókon a középpontból kiinduló vonalak, a nap sugarait hivatottak ábrázolni. 

Mindegyikük közepén egy az Eiffel-torony szerkezetéből származó eredeti, hatszögletűre aprólékosan megmunkált fémdarab fog díszelegni.

Az alábbiakban pedig lássuk sportáganként annak az 51 kubai bajnoknak a listáját, akiken mához mintegy 3 hétre rajta lesz hazájuk, s egyben a világ szeme is: 

ASZTALTENISZ:

Daniela Fonseca

Andy Pereira

Jorge Moises Campos

ATLÉTIKA:

                           Cristian Nápoles

Daily Cooper

Lázaro Martínez

Leyanis Pérez

Liadgamis Povea

Luis Enrique Zayas

Reynaldo Espinosa

Rose Mary Almanza

Roxana Gómez 

Shainer Reginfo 

BIRKÓZÁS:

Alejandro Valdés

Arturo Silot

Gabriel Rosillo

Geandry Garzón

Kevin de Armas

Luis Alberto Orta

Milaymis Marín 

Yosvanys Pena

Yusneylis Guzmán

EVEZÉS:

Reidy Cardona

Yariulvis Cobas

ÍJÁSZAT:

        Hugo Franco

JUDO:

Andy Granda

Idalys Ortiz

Maylín del Toro

Ivan Felipe Silva 

KENU:

Yisnolis López (balra) és Yarisleidis Cirilo

José Ramón Pelier

KERÉKPÁR:

Arlenis Sierra

MŰUGRÁS:

Prisis Leidys Ruiz (balra) és Anisley García 

ÖKÖLVÍVÁS:

Alejandro Claro

        Arlen López 

Erislandy Álvarez

Julio Cesar La Cruz

Mijaín López 

Saidel Horta

MODERN ÖTTUSA:

Marcos Antonio Rojas 

SPORTLÖVÉSZET:

Jorge Félix Álvarez

Laina Pérez

Leuris Pupo

Lisbet Hernández

STRANDRÖPLADBA:

Jorge Alayo (balra) és Noslen Díaz

SÚLYEMELÉS:

         Ayamey Medina

TAEKWONDO:

Arlettys Acosta

Raffael Alba

Forrás: Juventud Rebelde c. kubai napilap, Kubai Nemzeti Olimpiai Bizottság, Cubadebate.cu online hírportál, Kubai Országos Sport-,Testnevelési és Rekreációs Intézet (INDER), a 2024. évi párizsi olimpiai játékok hivatalos weboldala, Nemzetközi Olimpiai Bizottság.

  © Juhász Norbert

                                   (Fotó: Maikel Amelia Instagram oldala)

Az utóbbi évtized kubai filmgyártásának kétség kívül legsikeresebb alkotása egy bűnügyi filmsorozat, a Tras la Huella.(A nyomok mögött)

A sorozat minden epizódjában egy-egy megtörtént bűnügyi eset kerül feldolgozásra a Nemzeti Forradalmi Rendőrség (PNR) vagy annak Technikai Nyomozó Osztálya (DTI), csapata hétköznapjaiból, amelyek így két szereplőcsoportot alkotnak, akik egymást váltják az epizódokban.

A sorozat -melynek egyébként az elmúlt hetekben indult nyári szezonja a legújabb epizódokkal- egyik főszereplője és egyben kulcsfigurája Lucía őrnagy, avagy Maikel Amelia Reyes Fernández.

A színésznő már több mint 8 éve tagja a szereplőgárdának. 

Lucía őrnagy szerepében Maikel Amelia Reyes Fernández.

(Fotó: Valia Valdés Rivero)

Az általa formált karakter folyamatos alakulásával, valamint saját szakmai fejlődésével kapcsolatban megjegyzi: 

"Lucía olyan karakter, aki a forgatás alatt változik.Napról napra fejlődik, és átalakulása együtt jár a saját színésznői, és részben emberi fejlődésemmel is.

Minden epizódban tanulsz magad is, hiszen az esetek különbözőek, és vannak olyan helyzetek, amelyek természetesen többet tanítanak mint mások, a forgatókönyv határozza ezt meg, ami az egyes esetek elemzésein alapul."

Hogyan formálták meg Lucía karakterét?

A Karakter egy nagyon konkrét jellemrajz alapján készült.

Lucía pszichológus, jogot tanult a MININT Intézetben. Időről-időre kitűnik magas szintű tudása ezekről a szakterületekről, ami nagy segítségére van kollégáinak minden nyomozási folyamat, kihallgatások stb. során.

Mennyiben jelentett nehézséget, új kihívást a sorozat következő évadja?

"Úgy gondolom, hogy a kihívások inkább személyes kérdések. Néha előfordul, hogy nem az élet adja a kihívásokat, hanem te magad vagy az, aki új célokat tűz ki maga elé, miközben látszólag ugyanazt teszed.

Csapatként pedig kemény forgatási folyamatokkal-körülményekkel kellett szembenéznünk a járvány utáni időszakban, az ország helyzetéből adódó nehéz gyártási körülmények miatt, amik ugyan nem idegenek számunkra, ugyanakkor ez is egy kihívást jelent. Minden nehézséget le kell győzzünk hogy a legjobbat adhassuk a közönségnek."

Te is vonzódsz a rendezéshez?

"A Művészeti Egyetem Audiovizuális Médiaművészeti Karán (FAMCA) szereztem igazgatói diplomát....

Nagyon szeretem a dokumentumfilmet mint műfajt, és nemrégiben fejeztem be pont egy ilyen műfajban készült filmemet, "Almas" címmel, ami a kubai idősekről, avagy a nyugdíjas korosztály helyzetéről szól."

Mi az oka érdeklődésednek a téma iránt?

"Túlzás nélkül mondhatjuk rajongok a gyerekekért, és az idősekért. Szerintem ők azok akik a leginkább sérülékenyebbek, a legtöbb odafigyelést kell kapják társadalmunkban.

A népesség elöregedése olyan jelenség, amellyel nemcsak a Kubai Köztársaságban hanem globális szinten is szembesülünk. Néha sokan megfeledkezünk arról hogy amit ma adunk, azt holnap mi kapjuk vissza, ezért kell megtanítanunk a gyermekeket, hogy szeressék, és tiszteljék az idősebb felnőtteket, beleértve nagyszüleiket."

Tudnál pár szóban beszélni az általad rendezett "Almas" című dokumentumfilmről?

"Az Almasban, több idős ember személyes történetét, mindennapjait jelenítettem meg.

Mindez egy kutatási folyamattal indult, amelyet a FAMCA-n tanultam, s régóta bennem volt a motiváció a téma audiovizuális megközelítésére."

Mi volt tulajdonképpen a célod ezzel a munkáddal?

"Leginkább az volt a célom hogy lehetőségeimhez mérten felhívjam a figyelmet az idősek helyzetére."

A közönségével s kollégáival is mindig kedves Maikel, rendkívül eleven kapcsolatot alakított ki rajongótáborával.Az évek során egyfajta influenszerré vált a közösségi oldalakon is. Csak a Facebookon több mint 600 ezer főnyi követővel rendelkezik, az Instagram oldalával pedig meghaladta a 370 ezer követőt. Ráadásul az elmúlt évben vállalkozóként is debütált, saját butikot nyitott, számos reklámfilmben szerepel, és/vagy rendezi azokat. Képünkön épp egy havannai festéküzlet reklámfilmjének egy jelenetében láthatjuk őt.

(Fotó: a színésznő jóvoltából)

Vannak más projektjeid is rendezőként?

"Nem tudom, hogy a jövőben a dokumentumfilmek mellett készítek-e drámákat. 

Számos hazai témát megvizsgáltam, amelyek érdekesek lehetnek, társadalmi konfliktusok és problémák amelyekről nem esik elég szó jelenleg."

Hogyan tudod összeegyeztetni a színészi-rendezői kettősséget a színésznői munkád során? 

"Színésznőként nagyon engedelmes vagyok, alávetem magam a forgatókönyvnek. Persze rendezői szemszögből óhatatlanul vannak pillanatok, amikor van az embernek egy víziója a jelenetről, melyben azt mondja ő márpedig így vagy úgy szeretné csinálni, de amikor színész vagyok, nem tudok nyomást gyakorolni, hiszen minden rendezőnek megvan a maga saját elképzelése és természetesen szintén rendezőként tiszteletben kell tartanom az adott kolléga irányelveit a rendezésben.

Amikor egy filmben cselekszel, nem látod magad, ezért rá kell magad bíznod a rendezőre, át kell adnod magad neki abszolút bizalommal hogy vezessen, mert ha nem akkor egy belső harc fog dúlni mindkettőtökben ami egyikőtöknek sem tartogat jó végkifejletet."

Pillanatkép egy kubai szálloda és wellness központ reklámfilmjéből.

(Fotó: a színésznő jóvoltából)

 Ha röviden kellene megfogalmaznod, hogyan foglalnád össze társadalmi szerepvállalásodból adódó felelősségedet a nézők, a közönséged iránt? 

"Úgy érzem, hogy színésznőként a televízióban dolgozva tudom leginkább teljesíteni küldetésemet, avagy képességeim legjavát nyújtva a népem és hazám folyamatos szolgálatát."

Az interjút készítette Valia Valdés Rivero, a Kubai Rádió és Televízió Intézet munkatársa. 

Magyar nyelvre fordította, és szerkesztette jelen blog szerzője: 

© Juhász Norbert

Raul Castro Ruz a kubai Köztársaság Holguín tartományában született, Birán településen 1931 június 3-án.

Hadseregtábornok, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, korábban volt Kuba elnöke, és miniszterelnöke, valamint a Forradalmi Fegyveres Erők (FAR) parancsnoka, a Kubai Kommunista Párt főtitkára is.

Spanyol származású apa, és kubai anya gyermeke. Bátyjával, Fidel Castroval együtt a jezsuiták havannai gimnáziumában tanultak.

Ezt követően társadalomtudományt tanult Havannában. 

Már tanulmányainak éveiben Fidellel együtt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s 1953-ban bátjyával együtt részt vett a Moncada laktanya ostromának előkészítésében, majd az akció végrehajtásában, mely egyet jelentett a Fulgencio batista vezette USA vazallus rezsim elleni felkelés kezdetével.

Az akció sikertelenül zárult, s Batista 15 év börtönre ítéltette őket, továbbá számos társukat kivégeztette, az életben hagyottakra szintén börtön várt.

Két évet töltöttek börtönben, majd nemzetközi nyomásra 1955-ben valamennyien amnesztiával szabadultak.

A bebörtönzött "Moncadisták" 1955-ben visszanyerik szabadságukat.                                                                (Fotó: Granma kubai napilap)

 Ezt követően Mexikóba települtek át, ahol Fidellel és Ernesto "Che" Guevarával gerillacsapatot szerveztek, készülve a visszatérésre, hogy folytassák a harcot hazájuk felszabadításáért. 

A forradalmárok -akiknek egyik csapatát Raul vezette- 1956. december másodikán szálltak partra Kubában, majd két éves szakadatlan, kemény küzdelem árán, egyre nagyobb támogatást kapva a lakosságtól, megdöntötték Batista önkényuralmi rendszerét. 

                         Raul és Fidel a Sierra Maestra-ban mint gerillák (Fotó: BBC)

 A Kubai Forradalom 1959. január elsején beköszöntött diadala után Raul Castro a hadsereg főparancsnoka lett.

Később volt az ország védelmi minisztere, az Államtanács és a Minisztertanács elnökhelyettese is, illetve a Kubai Kommunista Párt másodtitkára is.

Még 1959-ben feleségül vette az ország felszabadításáért vívott harcban mindvégig részt vevő harcostársát Vilma Espín Guillois-t.

Raul Castro felesége és gyermekeik társaságában. (Fotó: Memorial Vilma Espín Guillois)

 Raul Castro a Kubai Forradalom egyik parancsnokaként számtalan külföldi kiküldetésben járt, a föld számos országában az utóbbi 7 évtizedben.

1962-ben először utazott Moszkvába, Kuba és a Szovjetunió kétoldalú kapcsolatainak elmélyítése érdekében. 

Ivan Sztyepanovics Konyev a Szovjetunió Marsallja, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka társaságában a Vörös téren Moszkvában.    (Fotó: Elena Konyeva jóvoltából)

Raul Castro több alkalommal járt Magyarországon is a rendszerváltozás előtt. 

A magyar Munkásőrség és a kubai testvérszerv, a kubai Nemzeti Forradalmi Milícia között már a kezdetektől szoros kapcsolat épült ki, és szintén virágzott a két ország oktatási, és munkavállalói csereprogramja is. 

 Első alkalommal 1965. márciusában látogatott Magyarországra, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására. Ekkor már Kuba fegyveres erőinek minisztereként. A kubai küldöttséget Kádár János az országos pártközpontban fogadta. 

Raul Castro Ferihegyen Czinege Lajos, Komócsin Zoltán és Korom Mihály társaságában. (Fotó: Rippl-Rónai Múzeum)

Raul Castro második alkalommal 1977-ben tett hivatalos látogatást Magyarországon, akkor hazájának egy katonai küldöttsége élén mely Moszkvából vette az irányt Budapest felé. 

Jelen volt Raul felesége Vilma Espín, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Kubai Nőszövetség elnöke is. A katonai küldöttséget Sixto Batista Santana és José A. Méndez Sierra vezérőrnagyok és Pedro Enrique Oropesa del Portal és Demeterio Montseny Villa ezredesek valamint Martínez Puente alezredes alkották.

A kubai vendégeket a Keleti pályaudvaron többek között Biszku Béla az MSZMP Politikai Bizottágának tagja, Czinege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter, és José Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete fogadták. 

Raul Castro megérkezését követően megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét és a gellérthegyi Felszabadulási Emlékművet is.

Ezt követően az Ikarus autóbusz gyárban a dolgozók és a Magyar Néphadsereg katonái részvételével nagygyűlést szervezett a magyar fél, melyen maga Raul is beszédet mondott a tömeg előtt. 

Látogatást tett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán is, ahol a szigetország katonai küldöttsége megismerkedhetett a Magyar Néphadsereg tisztképzésének módszertanával és tapasztalataival. 

Raul Castro mögött Biszku Béla, mellette Czinege Lajos és Vilma Espín állnak a Honvédelmi Minisztériumban adott fogadáson. (Fotó: Biszku Béla hagyatékából)

Raul mindig élénk érdeklődést mutatott a szocialista Magyarország gazdasági modelljének reformprogramja az ún. új gazdasági mechanizmus iránt.

A 80-as évek során a kubai állami vállalatokban is részben a magyarországi reformokhoz hasonló, a kubai nemzeti sajátosságokhoz igazított kísérletek kezdődtek.

Az így szerzett pozitív tapasztalatok meggyőzték egy nagyobb gazdasági reform létjogosultságáról, amit különösen indokolttá tett, hogy a Szovjetunióban idő közben az új szovjet pártfőtitkár Gorbacsov színre lépésével kibontakozó folyamatok nyomában, Kuba számára kezdtek kevésbé kedvező feltételek mutatkozni a további gazdasági együttműködés terén Moszkvával.

Ily módon mintegy motorjává vált azoknak a gazdasági reformoknak, amelyek később az 1990-es évek során lehetővé tették a szigetország számára a Szovjetunió összeomlása és a KGST szétverése nyomában keletkező súlyos gazdasági válságból való kiút megtalálását. 

Ahogy az ezredforduló utáni években Fidel Castro fizikai egészsége fokozatosan romlott, Raul volt kénytelen előtérbe lépni mint lehetséges utód.

2006. júlisu 31-én ideiglenes hatállyal átvette az Államtanács elnöki tisztségét, a fegyveres erők főparancsnoki posztját, valamint a Kubai Kommunista Párt első titkári tisztségét.

Még az év szeptemberében 50 államfőt látott vendégül az el nem kötelezett országok csúcstalálkozóján Havannában. 

Nyitott volt az Amerikai Egyesült Államokkal való érdemi párbeszédre, ám az USA nem hazudtolta meg önmagát Kubával kapcsolatos politikáját illetően. 

2008-ban öt évre hivatalosan is az Államtanács elnökévé választották, egyúttal ő lett a minisztertanács elnöke is. 

A következő években reformokba kezdett, hogy tovább javítson a gazdaság teljesítményén.

2010-ben bejelentette, hogy Kuba nagyobb teret enged a gazdaságban magánszektornak, s ezzel vette kezdetét a máig prosperáló szektor fejlődése mára több mint 10 ezer kisebb és nagyobb vállalkozás részvételével.

2013 februárjában újabb öt évre választották elnökké.

Az alelnök akkor a majdani utódja, a korábbi oktatási miniszter Miguel Díaz-Canel Bermúdez lett. 

Miguel Díaz-Canel Bermúdez és Raul Castro Ruz. (Fotó: Prensa Latina Hírügynökség) 

Még 2013-as megválasztásakor bejelentette hogy újabb ciklust már semmi esetre sem vállal, s 2018-ban lejáró elnöki mandátumát követően részlegesen visszavonul a közélettől. 

Ennek a folyamatnak a részeként lépett hivatalba Díaz-Canel 2018. április 19-én mint köztársasági elnök, majd 2021. április 19-től napjainkig a Kubai Kommunista Párt főtitkára is egyben.

Raul, ahogy ő fogalmaz "fél lábbal" még benne van a közéletben, korát meghazudtoló szellemi és fizikai frissességgel dolgozik mint hadseregtábornok, s a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. 

Raul Castro Ruz és Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára fogadják Li Xi kínai pártvezetőt, a Kínai Kommunista Párt Központi Ellenőrző és Fegyelmi Bizottságának titkárát a közelmúltban Havannában. (Fotó: cubaminrex.cu)

                                                        © Juhász Norbert 

Európa nyugati féltekéje ebből a szempontból is talán valamivel szerencsésebbnek mondható a magyar társadalomhoz képest, azonban tény hogy napjaink Magyarországára vajmi kevés alkotás jut el a Kubai Köztársaságnak az utóbbi évtizedekben igencsak prosperáló és mind magasabb színvonalú filmiparából kikerülő remekművekből.

Filmtörténeti kiállítás a Kubai Filmművészeti és Ipari Intézet székházában.

A szocialista Kuba filmgyártása és televíziós kultúrája valódi mozi napjainkban is, ami nem propagandát jelent, hanem elsősorban művészetet.

Művészetet mely tökéletesen kapcsolódik az emberek mindennapjaihoz, törekvéseihez és kihívásaihoz, konfliktusaihoz, emellett hűen tükrözi is mindazokat.

Mondhatni fényévekre vagyunk itt Európában de egyre távolodunk is mindettől a szellemiségtől melyet a szigetország filmvilága képvisel. 

Nálunk ahol a fogyasztói társadalmak újabb generációi már Netflixen "szocializálódnak" avagy néznek olyan futószalagon gyártott személyiségromboló műsorokat amelyek az emberi-társadalmi kapcsolatokat hosszú távon toxikussá teszik, és okoznak zavart az egyén fejlődésében.

A "Netflix-effektus", ahogyan a pszichiáterek és egyes tudományos szaktekintélyek gyakran nevezik, már létező jelenség. 

Kuba filmiparának irányvonala megmaradt az elmúlt évtizedekben változatlanul az össztársadalmi érdekek szolgálatában. 

Továbbra is közösségi élménnyé, és az egyén szempontjából építő jellegűvé téve a filmeket, egyéb saját gyártású produkciókat és műsorokat.

A szigetország filmgyártása nagy múlttal rendelkezik, mely méltán alapozta meg jelenét, és számos folyamatban lévő, továbbá megvalósítandó projekttel, alkotással tekint a jövő felé.

Múltjából egy fontos epizód, mikor 1969-ben bemutatásra került az egyik legfontosabb történelmi film.

Az első machetetámadás (La primera carga al machete), Manuel Octavio Gómez rendező munkája, amely a kubai függetlenségi háború egyik ütközetét helyezi a középpontba.

 Manuel Octavio Gómez (1934-1988) kubai filmrendező.

 A mű formabontó módon -ezáltal is egy egyedi stílusú alkotássá válva- több múltbéli eseményt is megjelenít, valamint cselekményük jellegénél fogva párhuzamot is von közöttük.

A filmben a kubai nemzeti szuverenitásért, az önállóságért vívott 19. század végi háborúk, a Gerardo Machado (1925-1933) és Fulgencio Batista (1940-1959) neveivel fémjelzett önkényuralmi rezsimek elleni küzdelmek, majd az ezek által is megjelenített eszmék teljes és végleges győzelmét elhozó, Fidel Castro vezette Kubai Forradalom 1959-es diadala. 

Ám megjelenik az USA folyamatos beavatkozásaival szemben tanúsított, hősies ellenállás is.

Octavio Gómez filmje: Az első Machetetámadás

Gómez filmje nemcsak Kubában, de Latin-Amerika más országaiban is nagy sikert ért el, hiszen számos, a kubaival szinte sorsközösségben élő nemzet magáénak érezte annak üzenetét.

A víz napjai, (Los días del aqua) egy 1971-es kubai filmdráma, amelyet szintén Octavio Gómez rendezett.

A film bekerült a 7. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválra is.

Jelenleg a Cinemateca Cuba vállalat a német "Arsenal" céggel társulásban végzi a film digitális felújítását, s tervben van számos más kubai film felújítása is.

A víz napjai c. film moziplakátja az 1971-es első premier idejéből.

Az Eper és csokoládé c. film egy kubai-mexikói-spanyol koprodukcióban készült filmdráma (1993) Tomas Gutiérez Alea és Juan Carlos Tabío rendezésében.

A filmben az egyik főhős Diego, egy homoszexuális férfi aki szerelembe esik egy heteroszexuális kommunista férfiba, aki azonban neveltetéséből adódóan ezen a téren magán visel reakciós beidegződéseket.....

A film az 1994-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját kapta, majd 1995-ben Oscar díjra is jelölték a legjobb idegennyelvű filmek kategóriájában.

Mindezek a múlt egy-egy ikonikus darabjai....

Az utóbbi évtized kubai filmgyártásának kétség kívül legsikeresebb alkotása egy bűnügyi filmsorozat a Tras La Huella. (A nyomok mögött) 

A sorozatot általában vasárnap esténként sugározzák a Cubavisión Internacional csatornán, mely a kubai társadalom integritásának, valamint békéjének és biztonságának védelmét ellátó nők és férfiak áldozatos munkáját hivatott bemutatni. 

A sorozat minden epizódjában egy-egy megtörtént bűnügyi eset kerül feldolgozásra a Nemzeti Forradalmi Rendőrség (PNR) vagy annak Technikai Nyomozó Osztálya (DTI), csapata hétköznapjaiból, amelyek így két szereplőcsoportot alkotnak, akik egymást váltják az epizódokban: 

 A You Tube menüpontjában magyar nyelvű felirat elérhető, valamint a sorozat eddig készült szinte összes epizódja is megtekinthető a videomegosztó portálon.

A sorozat egyik főszereplője és egyben kulcsfigurája Lucía őrnagy, avagy Maikel Amelia Reyes Fernández. 

A színésznő nyolc éve tagja a sorozat szereplőgárdájának, s ez idő alatt kétség kívül a kubai társadalomban mindenki számára eggyé vált az általa megformált karakterrel, s ily módon igen tekintélyes méretű rajongótábort is tudhat magáénak a lakosság körében. 

Lucía őrnagy szerepében Maikel Amelia Reyes Fernández

Maikel Amelia a sorozatbéli karakterével kapcsolatban egy alkalommal így fogalmazott:

"Ebben a szerepben nagyon sokat kellett dolgoznom már az elejétől, hiszen soha nem volt számottevő tapasztalatom a rendőrség működésével kapcsolatban, így viszonylag rövid időm állt rendelkezésre a felkészüléshez is."

A színésznő a Kelet-kubai Granma tartomány Manzanillo városában született, egy művészi elhivatottságú családban. Egészen fiatal kora óta foglalkozott rádiózással mégpedig szülővárosa rádióállomásán a Radio Granma műsorait szerkesztve. 

Eddigi pályafutása során az előadóművészet szinte minden területén megfordult.

Számos kubai szappanoperában szerepelt, de az igazi népszerűséget az említett bűnügyi sorozat hozta meg számára.  

A közönségével s kollégáival is mindig kedves színésznő rendkívül eleven kapcsolatot alakított ki rajongótáborával. Az ő művészete egyfajta influenszerré is tette őt a közösségi oldalakon is. Csak a Facebookon több mint 600 ezer főnyi követővel rendelkezik, az Instagram oldalával pedig meghaladta a 370 ezer követőt.

Ráadásul az elmúlt évben vállalkozóként is debütált, egy saját butikot hozott létre.

Mindezek mellett még a rendezéshez is vonzódik, s a közelmúltban számos dokumentumfilmet is készített, számos reklámfilmben szerepelt, és/vagy rendezte őket. 

Jövőbeli tervei között szerepel drámák rendezése is. 

Mindezekről és sok egyéb másról is nyilatkozik a színésznő a folytatásban, egy mélyebb interjú keretében, Valia Valdés Rivero, a Kubai Rádió és Televízió Intézet munkatársa jóvoltából. 

                                                © Juhász Norbert 

Fotók: Instituto Cubano de Artes e Industria Cinematográficas

           Maikel Amelia Fernández Facebbok és Instagram oldala