Az elmúlt napokban fogadott Ernesto González de la Torre, a Kubai Köztársaság magyarországi nagykövetségének frissen kinevezett ügyvivője, akivel a munkamegbeszélésen túl (lásd a témában csütörtöki írásomat) volt szerencsém interjút is készíteni.
Ernesto González személyében egy a kubai forradalmi diplomácia lényegesen fiatalabb generációjához tartozó képviselője érkezett hozzánk, ám egyenesen Párizsból, ahol eddig hazája nagykövetségének politikai ügyekért felelős titkáraként szolgált.
Kedves Ügyvivő elvtárs, mi lepte meg leginkább a fogadó ország kultúrájában vagy politikai életében, mióta megkezdte nálunk a küldetését?
Ez egy rendkívül érdekes ország, nagyon releváns történelmi és kulturális örökséggel.
Eddig elsősorban Budapestet volt lehetőségem megismerni, egy gyönyörű várost, ahol a kulturális élet folyamatosan kézzelfogható.
Nagyon örömteli volt a magyar hagyományok felfedezése is, a konyhától a nyelvig, amit különösen vonzónak találok, annak ellenére, hogy összetettsége jelentős kihívást jelent.
Ernesto González Kuba magyarországi nagykövetségén.
Hogyan került erre a pályára, élete melyik pontján döntötte el, hogy nemcsak a politika érdekli, hanem diplomata is szeretne lenni?
Már egészen fiatal koromban mély érdeklődést éreztem a politika, a földrajz és minden iránt, ami a nemzetközi ügyekkel kapcsolatos.
Azonban soha nem gondoltam volna, hogy diplomata leszek.
Ez az elhatározás az egyetem előtti tanulmányaim során szilárdult meg bennem, amikor felfedeztem ezt a lehetőséget, ami hatalmas motivációt váltott ki belőlem.
Később elkezdhettem tanulmányaimat a Raul Roa García Nemzetközi Kapcsolatok Felsőoktatási Intézetében, és a diploma megszerzése óta tisztviselőként dolgozom a Külügyminisztériumban.
Kubai diplomatának lenni nagy büszkeség, de mindenekelőtt hatalmas felelősség.
Fő célunk, hogy kövessük a kubai külpolitika irányelveit és elveit, és mindig megvédjük hazánkat, amely a méltóság példája marad a birodalom folyamatos agressziójával szemben, és továbbra is ellenáll minden nyomásnak, blokádnak és szuverenitását fenyegető veszélynek.
Mit tart eddigi diplomáciai pályafutása legnagyobb eredményének?
Ez egy olyan kérdés, amire talán szívesebben válaszolnék néhány év múlva, miután nagyobb tapasztalatot szereztem a diplomáciai munkában.
Ha azonban eddig egy büszkeség forrását kellene megneveznem, akkor kiemelném a lehetőséget, hogy Kubát képviselhettem olyan országokban, mint az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, és most Magyarország.
A nagyon eltérő valóságok és kontextusok mindegyike igényes helyzeteket teremtett, és az hogy ezekben az ember Kuba hangját viheti és méltóságát megvédheti, önmagában is mélyen jelentős minden diplomata karrierje szempontjából.
Egy civil kezdeményezésű Kuba iránti szolidaritási rendezvényen Párizsban.
Milyen áldozatokat követel ez az életmód a családjától?
Egy diplomáciai karrier jelentős áldozatokkal jár a család számára, mivel általában hosszabb időre távol kell lennünk szeretteinktől, ráadásul folyamatosan alkalmazkodnunk kell az új környezetekhez.
Ezekkel a kihívásokkal azonban szembe kell néznünk s a család támogatása elengedhetetlen, akár távolról is ahhoz hogy felelősségteljesen és odaadással tudjuk teljesíteni a hivatás követelményeit.
Egy könyv vagy egy film egy hosszú repülőúton?
Daniel Chavarría író bármelyik műve. Ha filmet kellene választanom, valószínűleg egy kubai klasszikus lenne, például a "Lucía".
Mi az a három dolog, ami nélkül soha nem utazik?
Igyekszem mindig könyvvel utazni. Másodszor, azt mondanám, hogy egy kubai zászló, amelynek mindig velem kell lennie.
Ám ha nem korlátozzuk magunkat a tárgyakra, hozzá kell tennem, hogy mindig igyekszem szem előtt tartani a mély felelősségérzetet és elkötelezettséget, amit e munka iránt érzek.
Ha nem lenne diplomata, mi lenne a B terve az életben?
Valószínűleg zenész lennék...
Nagyon szeretem a zenét, a klasszikustól a legmodernebb műfajokig. Egészen pontosan, egy időben zongoristaként szerettem volna pályát építeni.
Mit tanácsolna, üzenne a diplomáciai pályára készülő fiataloknak 2026-ban?
A legfontosabb tanács az lenne, hogy folyamatosan érdeklődjenek a mai nemzetközi kapcsolatok dinamikájának megismerése és tanulmányozása iránt, amelyek különösen turbulenssé váltak.
Olyan környezetben élünk, ahol a nemzetközi jog aláásására irányuló kísérleteket és az olyan országok szuverenitását veszélyeztető és egyre növekvő fenyegetéseket figyelhetjük meg, mint Kuba, ezért elengedhetetlen hogy felkészültek legyünk arra, hogy megértsük és jól megalapozott érvekkel kezeljük a kortárs nemzetközi színtér kihívásait.
A fiatal kubai diplomaták esetében ennek a felkészülésnek külpolitikánk alapelveiben, valamint történelmünkben és olyan vezetők gondolkodásában kell szilárd alapokon nyugodnia, mint Fidel Castro főparancsnok.
Ez alapvető útmutató a diplomáciai fellépéshez.
Hozzátenném, hogy a szigorúan politikai összetevőn túl ebben a szakmában létfontosságú a széles körű általános ismeretek ápolása, valamint az állandó kíváncsiság, hogy megértsük azokat a történelmi, kulturális és társadalmi folyamatokat, amelyek befolyásolják az egyes országok valóságát, ahol éppen szolgálunk.
Köszönöm szépen hogy rendelkezésemre állt, kívánok sikerekben gazdag szolgálatot ebben az országban!
Szívből köszönöm a lehetőséget, nagy öröm volt számomra ez a produktív délután.
Fotók: A szerző képei, valamint Kuba külügyminisztériumának archívuma.
© Juhász Norbert