Az utóbbi napok mérföldkövet jelentettek a két szocialista ország ifjúságának együttműködésében. 

Havannában megrendezték a Kuba-Vietnam Ifjúsági Fórumot, ahol a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetsége (UJC) és a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Liga megerősítette elkötelezettségét a barátság és a közös fejlődés útja mellett, továbbra is a három fő irányelv mentén.

Nemzedékek közötti szolidaritás: Erősíti a történelmi kapcsolatokat e két, a társadalmi igazságosság eszméit osztó nép között.

Stratégiai párbeszéd: Lehetővé teszi a tapasztalatcserét az ifjúsági vezetésről, az innovációról és a társadalmi projektekről.

Közös jövő: Hidak építése az együttműködés további elmélyítéséhez az oktatás, a technológia és a kultúra területén.

"Ez a fórum nem csak egy találkozó, hanem új győzelmek magja." - Hangsúlyozták a résztvevők, felidézve Fidel és Ho Si Minh örökségét a népek egységében.

"Vietnamot szívükbe zárták a fiatal kubaiak.

Nagy megtiszteltetés volt üdvözölni a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Liga küldöttségét Kubában, amelyet Nguyen Tuong Lam, a Központi Bizottság titkára és a Vietnami Ifjúsági Szövetség elnöke vezetett.

Az ő látogatásuk ebben az évben, amikor a népeink közötti kapcsolatok 65. évfordulóját is köszöntjük, ismét megerősíti, hogy Kuba és Vietnam testvérek a harcban, az elvekben és a forradalmi álmokban.

A közösen töltött napok tele voltaktestvériséggel és szolidaritással, amelyet két történelmi óriástól Fideltől és Ho Si Minh-től örököltünk, akik megtanították nekünk, hogy az igazi barátság a nehéz időkben mérhető meg.

Minden beszélgetés, minden eszmecsere az Ifjúsági Fórumon, és az elmúlt napok során, valamint szeretett újságunk a Juventud Rebelde minden látogatása olyan magvak, amelyekből új győzelmek születnek ifjúságunk számára.

Vietnamért még saját vérünket is hajlandóak vagyunk adni. Ez a meggyőződés a mai generációkban is tovább él.

Újra megerősítjük, hogy semmi és senki nem gyengítheti meg a méltóságban, az imperializmusellenességben és a szocializmusba vetett hitben összekovácsolt országaink közötti kapcsolatokat.

A jövő a miénk, mert továbbra is együtt fogunk harcolni, tanulni és fejlődni, ugyanazon eszmék fényében.

Viszlát, vietnami elvtársak!

Következő találkozóink ünnepeljék az igazságosabb világért vívott harcban elért új eredményeket!"

- Foglalta össze beszámolójában az eseményeket Meyvis Estévez, az UJC első titkára.

© Juhász Norbert

Hatvannégy esztendővel a Disznó-öbölbeli invázió után Kuba ma felidézi népének a forradalom védelmében Fidel Castro főparancsnok által vezetett küzdelmét.

Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának (PCC) szervezeti titkára emlékeztetett arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya részt vett ennek az akciónak a megszervezésében, amelyet egy dandárerőt képviselő zsoldosalakulat hajtott végre.

Az Eisenhower által jóváhagyott és Kennedy által végrehajtott terv elsőre tökéletesnek tűnt.

Nem ismerték igazán Kuba népét, ugyanakkor Fidelt sem."

- Írta közösségi oldalain a pártvezető.

Morales Ojeda egy másik posztjában kiemelte a Légvédelem és a Forradalmi Légierő (DAAFAR) kulcsfontosságú szerepét a kubai erők akcióiban, amelyeknek kevesebb mint 72 óra alatt sikerült legyőzniük az ellenséget.

"A DAAFAR napján gratulálunk minden harcosnak, aki szorgalmasan őrzi a haza egét!"

- Fogalmazott Morales Ojeda.

1961 április 17-én kezdődött a támadás Playa Girónnál és Playa Largánál (Matanzas tartomány déli részén), azzal a céllal, hogy elfoglaljanak egy partszakaszt, és végül megdöntve a Forradalmi Kormányt a Washington által már korábban kijelölt bábkormányt állítsák a helyére, amely azonnali elismerést és beavatkozást kér az USA részéről.

Míg a kubai milíciák a zsoldos invázió ellen harcoltak, az utókor által csak a méltóság külügyminisztereként ismert Raul Roa García kijelentette az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) előtt:

"A Kubai Forradalmi Kormány vádolja az Amerikai Egyesült Államok kormányát a Politikai és Biztonsági Bizottság és világ közvéleménye előtt, hogy erőszakhoz folyamodott a szervezet egy másik tagállamával fennálló nézeteltéréseinek megoldására."

Az invázió előzményeként április 15-től már meglepetésszerű támadások történtek a havannai Ciduad Libertad repülőtér valamint a San Antonio de los Banos légibázis ellen a fővárostól délre, és a Santiago de Cubában található Antonio Maceo repülőtér ellen is, hogy megkíséreljék megsemmisíteni a forradalmi légierőt.

Nyolc B-26 típusú bombázóból álló repülő kötelék, hamis Forradalmi Légierő festéssel álcázva, - a modern hadviselés szabályait ezzel egyértelműen fölrúgva -  kezdte meg támadásait.

Az amerikai B-26-os gépek által a sziget ellen indított véres harcok, a bombázások eredményeként több mint 150 halottról és több száz sebesültről számoltak be, civilekről és katonákról egyaránt.

Egy nappal később, a robbantások áldozatainak temetésekor Fidel Castro főparancsnok kijelentette a forradalom szocialista jellegét, mint azt két nappal ezelőtti írásomban már taglaltam is.

Ettől a pillanattól kezdve a Lázadó Hadsereg, a Manauga harckocsi alakulat, a munkás-, paraszt és diák milíciák, a Rendőrzászlóalj, a Milícia Vezetői Iskola és a Forradalmi Légierő tagjai egy emberként vonultak a frontvonalakra hogy megvédjék a szocialista forradalmat.

Az imperialisták professzionális előkészületei ellenére kevesebb mint 72 órán át tartó heves harcok alatt a Kubai Köztársaságnak sikerült legyőznie az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége (CIA) által vezényelt agressziót. A forradalmi erők mintegy 1200 foglyot ejtettek, és 1961 április 24-én az akkori amerikai elnök, John F. Kennedy kénytelen volt elismerni kormánya részvételét a puccskísérletben.

Playa Girón homokjában a történelmi emlékezet számára Kuba népe a kollektív, és fékezhetetlen bátorságnak, magának a méltóságnak is a győzelmét kovácsolta.

1961. áprilisában egy kicsi, de lélekben hatalmas sziget megmutatta a világnak, hogy a szuverenitást nem kérik, hanem kiharcolják és hogy a szabadságot nem elvárják, hanem megvédik.

A lángoló égbolt és a földön dúló golyózápor alatt a Kubai Forradalom védelmének főszereplőivé váltak az emberek.

A parasztokból, munkásokból, diákokból és polgárokból álló milíciák minden korosztályból jelen voltak és döntő szerepet játszottak a harcokban.

Szervezetten és korábban kiképzetten csatlakoztak a Lázadó Hadsereghez és a Nemzeti Forradalmi Rendőrséghez, hogy szembeszálljanak az ellenségel.

A giróniak tettei nemcsak a katonai győzelmet biztosították, hanem a Kubai Forradalom szocialista jellegét is végérvényesen megszilárdították.

Az állampolgárok aktív és elszánt részvétele megmutatta, hogy a szuverenitás és a társadalmi igazságosság védelme mindenki közös ügye, és hogy egy egységes nép képes legyőzni minden nehézséget. 

Girónnál a bátorságot nem pusztán lövöldözésben vagy harci stratégiákban mérték, hanem abban a megingathatatlan elhatározásban is, hogy egyetlen centiméternyi földet sem szabad feladni.

Azóta a kubai térképnek e szeglete az ellenállás szimbólumává vált a világ népei számára is.

A giróni győzelem minden kubai emlékezetében és büszkeségében él, emlékeztetve őket arra, mit jelent soha fel nem adni, hogy mit lehet elérni, ha a méltóság és az igazságszeretet egy kollektív álom pilléreivé válnak.

A Girón nem csupán egy megnyert csata.

A napi küzdelem tükröződése, a győzelemből kibontakozó eszmék iránti elkötelezettség, és egy örökség, amely továbbra is inspirálja a szuverenitás és a társadalmi igazságosság védelmét.

Kevésbé ismert tények Girónról: 

A Larga és Girón partokat illetően ezen a hétvégén általában sokféle publikáció jelenik meg a Kubai Köztársaságban az egykori invázióval kapcsolatosan.

Vannak azonban kevésbé publikált részletek, amelyek ugyanúgy hozzátartoznak a történethez.

A disznóöbölbeli győzelem egyik olyan aspektusa, amelyről valószínűleg kevesebben tudnak, pláne Magyarországon, s Fidel Castro részvételéhez kapcsolódik.

Köztudott hogy a forradalom történelmi vezetője közel állt a harcokhoz.

De talán kevesen tudják, hogy a konfrontáció során kétszer utazott Matanzasba, a konfliktusövezetbe. 

Miután tájékoztatást kapott a Disznó-öbölnél történt partraszállásról és parancsokat adott ki Havannából, Fidel április 17-én Matanzasba utazott.

Áthaladt Limonaron, Coliseon, Jovellanoson, Jaguey Grandén, és aznap délután megérkezett egy cukorgyárba.

Ott megszervezte az akciókat, és előrenyomult Pálpite városába, a Larga-parton az ellenséges vonalakhoz legközelebbre.

Eugenio Suárez és Acela Caner kubai történészek kutatómunkájuk során is többször tárgyalták, hogy az 1959-es év óta megtett számos utazásának köszönhetően Fidel tudott egy kevéssé járt ösvényről, amely a Playa Largától két kilométerre nyugat felé vezetett.

Így elkezdett egy hadműveletet előkészíteni, hogy ezen keresztül elérje a Larga partszakasz hátsó részét.

A végrehajtását április 18-án hajnali órákra ütemezte. 

Miután azonban jelentéseket kapott egy feltételezett párhuzamos partraszállásról Bahía Hondában, Havannától nyugatra, úgy döntött visszatér, hogy vezesse a város védelmét.

Április 18 kora reggel volt, amikor Fidel megérkezett Vedadoba.

Ezt a napot és a következő nap egy részét azzal töltötte, hogy parancsokat adott ki a Matanzasban harcoló tiszteknek.

A Bahía Hondánál történt támadás téves riasztásnak, ellenséges dezinformációnak bizonyult.

Fidel április 19-én másodszor utazott el Matanzasba. 

Felvállalta a földi akciók stratégiai irányítását, és elérte célját, a támadók megpróbáltak visszavonulni.

Bár megjelölte azt a területet, ahol a kubai erők elhelyezkedhetnek a megszálló erők mögött Playa Largánál, a taktikai mozgást 18-án a kellő topográfiai ismeretek késlekedése miatt nem hajtották végre.

Ez meghosszabbította az ellenség idejét a további ellenálláshoz.

Az említett történészek és többek között Katiuska Blanco, Fidel életrajzírója szerint, ha a főparancsnoknak nem kellett volna Havannába utaznia, még rövidebb időn belül megszületett volna a győzelem.

Hat és fél évtized telt el, de Kuba napjainkban is harcban áll. 

Hatvannégy évvel az invázió után Kuba népe most is harcot vív az amerikai elnök, Donald Trump adminisztrációja által bevezetett egyoldalú kényszerintézkedések ellen, (SSOT-lista) a változatlanul fennálló gazdasági-kereskedelmi és pénzügyi blokád ellen, de ide sorolhatjuk az USA kormánya által is támogatott rágalomhadjáratot a kubai egészségügyi brigádok ellen. 

Források: Kubai Köztársaság Külügyminisztériuma, Kubai Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériuma, Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága.

© Juhász Norbert

Szerdán a kubaiak a forradalom szocialista jellegének kikiáltása 64. évfordulójára emlékeztek, amely esemény megnyitotta az utat egy a humanizmuson és a méltányosságon alapuló társadalmi-gazdasági és politikai berendezkedés felépítése előtt. 

Erre a nyilatkozatra 1961. április 16-án került sor, a Ciduad Libertad, San Antonio de los Banos és Santiago de Cuba légitámaszpontok ellen elkövetett amerikai bombázások áldozatainak temetési szertartásán.

Az elesettek temetésén a Kubai Forradalom történelmi vezetője Fidel Castro Ruz főparancsnok beszélt a főváros Vedado negyedében, a 23. és 12. utca sarkán összegyűlt tömeg előtt, és megerősítette a világ előtt a fiatal Kubai Forradalom szocialista jellegét.

Beszédében a tömeg előtt kijelentette:

"... És hogy szocialista forradalmat csináltunk az Egyesült Államok orra előtt, és ezekkel a puskákkal megvédjük ezt a szocialista forradalmat, megvédjük azzal a bátorsággal, amellyel tegnap légelhárító tüzéreink golyókkal fogadták az USA támadó repülőgépeit."

A katonák és civil fegyveresek felemelt puskával, a munkások és a nagyközönség tapsviharral helyeselték Fidel szavait, és megerősítették, hogy az utolsó csepp vérükig védelmezik az 1959-ben elindított forradalmi folyamatot.

Fidel Castro elítélte a sziget akkor küszöbön álló, az Egyesült Államok kormánya által szervezett invázióját is.

Pontosan 1961. április 17-én kora reggel a Fehér Ház által kiképzett, felszerelt és finanszírozott csoport érkezett Playa Girón, és Playa Largára.

60 órás ádáz küzdelem után a zsoldosok vereséget szenvedtek, és 19-én alkonyatkor megadták magukat Playa Girónnál.

Ennek az akciónak a kudarca jelentette egyben az imperializmus első jelentős vereségét is Latin-Amerikában.

Tegnap pedig a forradalom, a szocializmus vívmányainak védelme mellett hitet téve, ugyanebben a szellemben emlékeztek a havannaiak a Kubai Forradalom szocialista jellege kikiáltásának évfordulóján.

Éppen ugyanott, Vedado 23. és 12. utca ikonikus sarkán tartott ünnepélyes rendezvényen, Miguel Díaz-Canel Bermúdez, a Kubai Kommunista Párt (PCC) első titkára, a szigetország köztársasági elnöke vezetésével.

Jelen volt Roberto Morales Ojeda, a PCC Központi Bizottságának szervezeti titkára, valamint Meyvis Estévez, a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetségének első titkára, továbbá a PCC Központi Bizottsága titkárságának számos tagja, a tömeg- és diákszervezeteknek, a Kubai Forradalom Harcosainak Szövetségének, a Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériumának és a Belügyminisztériumnak számos vezető tisztségviselője is.

Liván Izquierdo Alonso, a havannai tartományi pártbizottság első titkára kiemelte az esemény történelmi jelentőségét, amely - mint fogalmazott - az 1959. január elsejével beköszöntött forradalmi diadal nyomán megkezdődött mélyreható átalakulási folyamat egy fordulópontját jelentette.

Izquierdo Alonso külön kitért arra is, hogy jelenleg a szocialista modell felépítésében, valamint a korrupció és a törvénytelenségek megnyilvánulásai elleni fáradhatatlan harcben kell ösztönözni a lakosságpt, mindig a párt vezetésével, melybe mint egy falba ütközik minden, a kubaiak egységének aláásására tett kísérlet.

"A karok felemelve maradnak, a puskák a kézben, a zászlók pedig továbbra is lobognak, és ezt május elsején, a világproletariátus legnagyobb ünnepén is ki fogjuk fejezni."

- Szögezte le a pártbizottság első titkára.

Dr. Mery Leydi Torres Lahera háziorvos, belgyógyász szakorvos felszólalásában pedig megerősítette, hogy az egészségügyi szektor napi erőfeszítéseivel továbbra is meg fogja védeni a forradalom, a szocializmus egyik legnagyobb vívmányát, hogy az orvosi ellátás mindenki alapjoga maradjon.

Emellett beszédében elítélte, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya üldözi a nemzetközi orvosi együttműködési megállapodásokat, ami nemcsak újabb fordulatot jelent a mostani amerikai kormányzat Kuba elleni gazdasági háborújában, hanem más népek jólétét is veszélyezteti szerte a világon.

Forrás: pcc.cu

© Juhász Norbert

A Kubai Köztársaság hőse, és a Munka hőse, a Kubai Forradalom parancsnoka, Guillermo García Frías tábornok jelenlétében megnyitotta kapuit Camagüey tartomány Jimaguayú településén a kubai állattenyésztést segíteni hivatott, asszisztált reprodukciós laboratórium, mely a világ vezető technológiáit alkalmazza tevékenységében.

Ez a modern komplexum jól példázza azt, amit a szocialista Kuba gazdasága képvisel, hiszen nap-mint nap arra összpontosít, hogy még többet tegyen az emberek életminőségéért és jövőjéért.

Wilmer Pupo Palacio, a laboratóriumot birtokló Sanguily Livestock Rescue Company vezérigazgatója a helyszínen tartott sajtótájékoztató keretében elmondta, hogy több mint félmillió Eurót fektettek be a létesítménybe, amely májusban kezdi meg teljes körű működését.

Emellett tájékoztatást adott arról is, hogy a későbbiekben létre fognak hozni egy központot is, amely a teljes termelést mind belföldi felhasználásra mind pedig exportra is külön felhalmozza.

Az infrastruktúra megfelelő működéséért felelős 27 dolgozónak tartott képzés keretében a kollektívának pedig a legmagasabb szinten sikerült a szükséges ismeretek elsajátítása, az embrió megszerzésétől a petetermelésen át érlelésen keresztül a megtermékenyítésig bezárólag a gyakorlatban is.

Emellett ismertette, hogy jelenleg 150 donorral rendelkeznek, ám a 300-as donorlétszámot célozzák meg, így havi szinten 300-400 embrió termelésére lesznek képesek a laborban.

"Ezeket az embriókat közvetlenül az állandó recipiens tehenekbe lehet helyezni, vagy lefagyasztani a különböző fajták felhalmozására az azokat igénylő termelők számára beültetési szolgáltatás céljából."

- Magyarázta a vezérigazgató.

Megjegyezte, hogy főként olyan szarvasmarha fajtákkal dolgoznak majd, mint a fehér zebu, a bermejo, a chacuba, a criolla, a santa gertrudis és a siboney, és 38-40 százalékos technikai hatékonyságot várnak az embriók használatától.

Ezzel az új technikával egy nagy genetikai értékű nőstényt alkalmaznak, amelyből több utód is nyerhető, és ez a megközelítés szerinte előnyösebb, mivel a hagyományos eljárás szerint a nőstény kilenc hónapos korában szül, és legalább 36 hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy szaporodni legyen képes.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a szúrás ezzel a technológiával történő végrehajtása lehetővé teszi, hogy a tenyészállományból 60-70 utód jöjjön létre, célzott párosítás során egy magas genetikai értékkel rendelkezőhím egyed alkalmazásával.

A modern laboratórium nagy mértékben hozzájárul a Kubai Köztársaság állattenyésztésének fejlődéséhez, a hús- és tejtermelés nagyobb hatékonyságának elérése iránti követelmények teljesítéséhez.

Forrás: Camagüey Tartomány Néphatalmi Kormányzósága.

© Juhász Norbert