A Kubai Nemzeti Balett sajtóközleményben jelentette be, hogy augusztus 20-án, szerdán - helyi idő szerint - 11 órakor a Servando Cabrera Moreno Múzeum és Könyvtárban (Paseo és 13, Vedado) Alicia Alonso prímabalerina bibliográfiájának szentelt irodalmi találkozóra kerül sor.

Az eseményen Pedro Simón Martínez újságíró és kutató, a Nemzeti Táncmúzeum igazgatója is részt vesz, aki a kiemelkedő prímabalerina életének és munkásságáról szóló könyvekről fog beszélgetni, akivel egyébként 1975. augusztus 5-én kötött házasságot.

Házasságuk ötvenedik évfordulója tiszteletére a Múzeum-Könyvtár szeptember 5-ig mutatja be a „Boldog küszöb” című fotókiállítást, mely egy 32 képet bemutató tárlat, közös életük legjelentősebb pillanatait bemutatva.

Ezek a fényképek Pedro Simón „Memoirs of a Happy Threshold” (Egy boldog küszöb emlékiratai) című könyvéből származnak, amelyet nemrégiben adott ki Spanyolországban az Ediciones Cumbres.

A prímabalerináról szóló könyvkatalógus olyan Pedro Simón-könyveket tartalmaz, mint például „Alicia Alonso koreográfiai művészete (2021)”, „Alicia Alonso és Vlagyimir Vasziljev: Giselle, a legenda (2013)”, és az „Alicia Alonso: Dicsőség és iskola (2019).”

Alicia Alonso, (született: Alicia Ernestina de la Caridad Martínez del Hoyo) minden idők egyik legnagyobb balett-táncosa.

 Karrierje 64 éven át tartott, 2019-ben hunyt el.

 132 produkcióban szerepelt. Kilencéves korában kezdett táncolni.

A kubai balettiskola, amelyet a legendás táncosnő, Alicia Alonso (1920-2019) alapított Fernando és Alberto Alonso testvérekkel együtt, komoly globális mércét állított a balett stílusának és mesteri tudásának, és nemzetközileg is elismert személyisége és egyedi tulajdonságai miatt.

A BNC-t, a szigetország legjelentősebb klasszikus táncegyüttese kategóriában 2018-ban a Nemzeti Kulturális Örökség részévé nyilvánították, mivel a kubai balett legmagasabb szintű kifejezése.

Ez a státusz egyaránt kiterjed a társaság repertoárjára, képtárára, az intézménnyel kapcsolatos tárgyakra, és valamennyi dokumentumra is.

Fotók: balletcuba.cult.cu

© Juhász Norbert

„Ma, augusztus 17-én, lángoló szívvel emlékezünk a bátor Perucho Figueredóra, egy férfira, aki életét adta Kuba szabadságáért.

1870-ben ezen a napon lőtték le, áldozata pedig kitörölhetetlen örökséget hagyott népünk történelmében.

Perucho nemcsak egy cselekvő hazafi volt, hanem annak a harci himnusznak a megalkotója is, amely minden csatában, minden győzelemben és minden kihívásban elkísér minket: a La Bayamesa.

Szövege és dallama többet jelent, mint hangjegyek és szavak egy ellenálló és előrehaladó nemzet lelke.

Ezekben az időkben, amikor a vihar néha fülsiketítőnek tűnik, Perucho példája emlékeztet minket arra, hogy az igazságosságért és a méltóságért folytatott küzdelem az a láng, amelyet soha nem lehet kioltani.

Himnusza arra inspirál minket, hogy folyamatosan felébredjünk, folyamatosan álmodjunk, folyamatosan építkezzünk.

A La Bayamesa hangja visszhangozzon hangosan minden kubai szívben, ma és mindig, és hazánk iránti bátorságának és szeretetének példája legyen az az erő, amely arra ösztönöz minket, hogy folytassuk utunkat.

Mert Kuba legyőzhetetlen, amíg történelme és zászlaja, himnusza egy örök dal.

Tisztelet Perucho Figueredónak és mindazoknak, akik életüket adták ezért a földért!”

- Fogalmazott az évforduló alkalmából a nap folyamán közösségi oldalain Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára.

© Juhász Norbert

Kuba pénteken szabadon engedte a salvadori állampolgárságú Otto René Rodríguezt, akit 30 év börtönbüntetésre ítéltek egy Havannában még 1997-ben egy szálloda ellen elkövetett terrortámadásban való részvétele miatt.

A Kubai Köztársaság Külügyminisztériumának hivatalos közleménye szerint Rodríguezt büntetése letöltése után, az ország törvényeinek megfelelően engedték szabadon.

A közlemény emlékeztet arra, hogy míg a szigetország betartja törvényeit és biztosítja, hogy minden terroristát felelősségre vonjanak, az Amerikai Egyesült Államok továbbra is engedélyezi, hogy területéről szervezzék és finanszírozzák a Kuba elleni erőszakos és terrorcselekményeket.

Emellett elítéli az Egyesült Államok kormányának folyamatos támogatását, amely lehetővé teszi, hogy a terrorista cselekedetek kitervelői és elkövetői büntetlenül élhessenek az USA területén belül.

A kubai kormány megerősíti elkötelezettségét a terrorizmus elleni küzdelem, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint annak szükségessége iránt, hogy a nemzetközi közösség felelősségre vonja azokat, akik ezeket a cselekményeket elősegítik.

1997. augusztus 3-án Rodríguez robbanószerkezetet helyezett el a havannai Meliá Cohiba Hotel előcsarnokában, súlyos anyagi kárt okozva.

Később, 1998. június 10-én ismét robbanóanyagokkal és detonátorokkal tért vissza Havannába, amikor a vámtisztviselők őrizetbe vették….

A Kubai Köztársság külügyminisztériumának közleménye Otto René Rodríguez Llerena szabadon bocsátása ügyében:

„A Kubai Köztársaság Külügyminisztériuma bejelenti, hogy a salvadori állampolgárságú Otto René Rodríguez Llerena, akit 30 év börtönbüntetésre ítéltek egy 1997-es kubai szálloda elleni terrortámadásban való részvételéért, letöltötte büntetését, és az ország törvényeivel összhangban szabadlábra helyezték.

Fontos megjegyezni, hogy míg Kuba betartja törvényeit, és biztosítja, hogy minden terrorista felelősségre vonható legyen, az Egyesült Államok továbbra is engedélyezi, hogy Kuba ellen erőszakos és terrorcselekményeket szervezzenek és finanszírozzanak a területéről, és lehetővé teszi, hogy a terrorizmus kitervelői és elkövetői büntetlenül maradjanak.

Ezen személyek közül többen évtizedek óta szabadon és büntetlenül élnek Miamiban.

Néhányan végül bármilyen jogi következmény, felelősségre vonás nélkül haltak meg, mint például Luis Posada Carriles és Orlando Bosch esete is ezt bizonyítja.

A kubai kormány megerősíti elkötelezettségét a terrorizmus elleni küzdelem, az emberi jogok tiszteletben tartása és annak szükségessége iránt, hogy a nemzetközi közösség felelősségre vonja azokat, akik ezeket a cselekményeket elősegítik.”

Havanna, 2025. augusztus 15.

© Juhász Norbert

Napra pontosan 100 évvel ezelőtt, 1925 augusztus 16-án – Julio Antonio Mella és Carlos Baliño megalapítják az első Kubai Kommunista Pártot (PCC).

A párt első főtitkára José Miguel Pérez Pérez (eredetileg a Kanári-szigetekről származott) volt.

A kubai főváros kommunistáit Carlos Benigno Baliño López, José Miguel Pérez Pérez kanári-szigeteki tanár és Julio Antonio Mella diákvezető mellett többek között Alejandro Barreiro szivarszakszervezeti vezető képviselték.

Venancio Rodríguez a Guanabacoa csoport delegáltja volt, Miguel Valdés, a Szivarmunkások Szakszervezete; és Emilio Rodríguez a San Antonio de los Baños csoportból.

A Héber Szekciót és annak kommunista ifjúságát Yoshka Grinberg, Yunger Semiovich (Fabio Grobart álneve) és Félix Gurbich képviselték.

Manzanillo lakosainak nem volt pénzük Havannába utazni, és nem tudtak részt venni, ezért Mella és Barreiro képviselték őket az eseményen.

A Mexikói Kommunista Párt Enrique Flores Magónt küldte, hogy közreműködjön a fontos eseményben.

A száz esztendővel ezelőtti zűrzavaros Havannában, amelyet a jenki monopóliumok mély dominanciája jellemzett, megszületett Kuba első Kommunista Pártja, amelyet Fidel később Függetlenségi Pártnak nevezett el az ország azon kevés emberének ideáljai, fegyelme és a haza iránti elkötelezettsége miatt, akikben megvolt a tisztaság és a jövőkép ahhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a szervezethez, amelyet a marxizmus-leninizmus legőszintébb eszményei és José Martí gondolkodásmódja együttesen határoztak meg.

Olyannyira, hogy az alapítók között említett Carlos Baliño nem más mint az az ember, aki 1895-ben az José Martíval együtt együtt megalapította a Kubai Forradalmi Pártot, amely egyben megvilágította a Julio Antonio Mella által képviselt fiatal generációt is, aki antiimperialista diákvezető és kiemelkedő kommunista harcos volt.

Rubén Martínez Villena, a becsületesség és a bátorság példája, szintén a szigetország értékes utódainak egyike volt, akik csatlakoztak a párthoz.

Egy olyan párthoz, amelynek teljes titokban kellett működnie egy olyan időszakban, amikor a Machado-diktatúra a legkegyetlenebb oldalát mutatta, heves üldözést indított a munkáspárti vezetők ellen, és rágalmazó kommunistaellenes kampányt folytatott, amely több vezetőt és aktivistát is száműzetésbe kényszerített.

Az alapítás 50. évfordulója alkalmából tartott megemlékezések során Fidel Castro Ruz főparancsnok elismerte az első kubai kommunista párt szerepét az 1933-as általános sztrájkban, valamint azt, hogy számtalan kommunista harcos halt meg vagy tűnt el tisztázatlan körülmények között.

Ám ez nem akadályozta meg a pártot abban, hogy 1000 kubai önkéntest küldjön a Spanyol Köztársaság védelmére, ami az internacionalizmus gesztusa volt, és máig büszkeséggel tölti el a kubai nemzetet.

Az imperializmus az első PCC-ben fáradhatatlan ellenségre talált, a jenki diktatúrának alárendelt Kuba legszegényebb és legdiszkrimináltabb rétegei legigazságosabb és legnemesebb ügyeinek bajnokára.

Egy évszázaddal e történelmi dátum után a Kubai Köztársaság hű a kommunista eszmékhez, s nem csak azért, mert ezek a legigazságosabb eszmék, hanem mert a tömegek is magukévá tették őket, a közjó érdekeit helyezve az individualizmus bármilyen megnyilvánulása fölé.

És ahogy Fidel Castro a PCC 7. kongresszusának zárásakor is kijelentette, „a kubai kommunisták győzni fognak!”

© Juhász Norbert