Miközben ezeket a sorokat írom, a legfrissebb hír a „Déli Lándzsa” hadművelet megkezdése a „kábítószer-kereskedelem” ellen, amelynek beláthatatlan következményei lesznek a latin-amerikai és a karibi térség békéjére nézve.
Egy figyelemre méltó beszélgetésen, melyen Frei Betto is részt vett, Fidel és vallás című könyve első kiadásának 40. évfordulója alkalmából, a neves brazil értelmiségi felvázolt egy hátborzongató tényt:
Az Európai Unió 800 milliárd eurót fog kifizetni a tagállamai újrafegyverzésére.
Ezt az információt pedig megelőzte egy másik:
A FAO-nak (Az ENSZ élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete) 500 milliárd dollárra van szüksége az éhezés felszámolásához, ezt az összeget azonban eddig nem sikerült előteremtenie.
A prioritások egyértelműek:
„A bolygót elsöprő kapitalista filozófia a halált helyezi a béke elé.”
– Mondta szó szerint Betto.
Ezek a gondolatok arra késztettek, hogy mélyebben beleássam magam egy nemrégiben lezajlott konfliktusba, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között, melyben a vita egyik fő pontjává vált, az ukrajnai béke.
Miközben Trump fáradhatatlanul hirdeti, hogy véget vet a konfliktusnak, Európa mindent megtesz annak folytatásáért, legalábbis egyelőre.
Annak ellenére, hogy súlyos korrupciós ügyek rázzák Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közeli munkatársait, az Európai Unió elemzi, hogyan folytathatja tovább Ukrajna finanszírozását.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nyilatkozatai szerint a blokk hatóságai két lehetőséget fontolgatnak:
A tagállamoktól származó kölcsönök révén szereznek pénzt, vagy az európai pénzügyi intézményeknél befagyasztott orosz vagyont használják fel.
Von der Leyen szerint ez utóbbi a járhatóbb megoldás.
A befagyasztott vagyon pontos összege ismeretlen, a számok pedig változóak, és kevés ország átlátható ezzel kapcsolatban.
A becslések szerint az összeg körülbelül 200 milliárd euró.
Belgium – a blokkban ezen vagyon legnagyobb részével rendelkező ország – azonban fenntartásait fejezte ki ezzel a megközelítéssel kapcsolatban.
Miközben arról döntenek, hogy lefoglalják-e a vagyont, bejelentették, hogy az ezen vagyonból származó nyereség 6 milliárd euróját Ukrajnába utalták, a G7-en belül erre a célra megállapított 45 milliárd euró részeként.
Von der Leyen szerint a kifizetés célja, hogy: „lendületet adjon Ukrajnának”, vagyis tovább szítsa a konfliktust, amely egyértelműen kevesek zsebét tömi tele, több ezer európai életminőségének rovására, de akár egyenest annak kárára.
És ez nem üres kijelentés.
Az ukrajnai és a gázai konfliktus kezdete óta a fegyvergyártó vállalatok profitja folyamatosan nőtt.
Csak 2023-ban a 100 legnagyobb fegyvergyártó profitja elérte a körülbelül 600 milliárd dollárt.
Természetesen számos európai vállalat is szerepel ezek között:
Az Airbus (egy páneurópai vállalat), az olasz Leonardo, a francia Thales és a német Rheinmetall.
Ez a nyereség, valamint a fegyveriparban részt vevő kis euróövezeti vállalatok által jelentett nyereségek igazolják az Ursula von der Leyen által bejelentett 800 milliárd Eurót.
Az Egyesült Államok példáját – vagy rossz példáját – követve az Európai Unió a fegyveriparra fogad, hogy fellendítse gazdaságát és továbbra is elnyerje Washington bizalmát.
„Egy erős Európa egy erős NATO”
– Jelentette ki az Európai Bizottság elnöke néhány hónappal ezelőtt az Egyesült Államok alelnökével folytatott találkozóján.
A kapitalista logika ismét a pusztítást és a halált helyezi előtérbe.
Biztosan kijelenthető, hogy az európai blokk nagyrészt annak a konfliktusnak köszönheti ezt a helyzetet, amelynek most minden erőforrását és pénzügyi tartalékát szenteli.
Az orosz energiaforrások feladása az amerikai piacokról történő magasabb áron történő vásárlás érdekében – hogy csak egy példát említsünk – az egyik első jele volt annak, hogy az európai gazdaság nehéz időszakba lép, ami inflációt és nehézségeket eredményez a lakosság számára.
Egy mélyen megtépázott, békére szoruló világban a jövedelmezőnek bizonyult hadiiparhoz fordulni nm mást jelent mint a halálhoz folyamodni.
Miközben ezeket a sorokat írom, a legújabb bejelentés a kábítószer-kereskedelem elleni „Déli Lándzsa” hadművelet elindítása, amelynek beláthatatlan következményei vannak Latin-Amerika és a Karib-térség békéjére nézve….
(Frei Betto, /születési nevén Belo Horizonte/ Domonkos rendi szerzetesként a modern teológia egyik legnagyobb képviselője. Mintegy 60 könyv szerzője különböző irodalmi műfajokban, és a haladó értelmiség soraiból méltán nevezhető Latin-Amerika felszabadító mozgalmai egyik legnagyobb támogatójának. Többek között Juca Pato-díjat kapott „Fidel és a vallás” című könyvéért.)
És felmerül a kérdés:
Vajon háborúra vagyunk ítélve?
Betto erre a kérdésre egy választ kínált, amikor azt találta mondani, hogy „A Kevesek változatlanul hiszik, hogy joguk van mindenhez a sokak szenvedése és halála árán is.
Ezért elítélendő minden egyes dollár vagy euró, amit fegyverekre költenek, mert a cél nem a feltételezett orosz fenyegetés, a drogok vagy a kövekkel felfegyverzett palesztinok elleni védekezés.
A valódi cél az, hogy a vért pénzzé, a szenvedést luxussá, a fájdalmat pedig pazarlássá változtassák.„
Szerző: Dayán González Ramírez kubai író, újságíró
Fotók: ACN – Kubai Hírügynökség
Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert