Bruno Rodríguez Parrilla kubai külügyminiszter sajtótájékoztató keretében bemutatta Kuba jelentésének frissített változatát az országot több mint 6 évtizede sújtó blokádot illetően az ENSZ Közgyűlésének 79/7. számú határozata alapján, melynek címe „Az Amerikai Egyesült Államok által Kuba ellen elrendelt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó megszüntetésének szükségessége.”
A dokumentum kiválóan bemutatja Washington ellenséges politikájának szélsőséges fokozódását a szigetországgal szemben, és példákat, tanúvallomásokat és adatokat is prezentál a kubai nép gazdaságára, emberi jogaira és életminőségére gyakorolt drámai hatásáról.
A kubai külügyminiszter külön-külön eljuttatta a dokumentumot a Havannába akkreditált diplomáciai testületekhez, illetve mostani sajtótájékoztatón felül a nemzeti és nemzetközi sajtóhoz intézett további közleményeiben is hangsúlyozta, hogy egyetlen más nemzet sem néz szembe ilyen elhúzódó, anakronisztikus, szisztematikus és összetett, agressziót és kényszerítések sorát alkalmazó törvényi és politikai keretrendszerrel.
Hozzátette, hogy ezt súlyosbítja a blokád elmúlt években példátlan fokozódása, valamint a kubai gazdaság fő bevételi forrásainak elvágását célzó szisztematikus üldöztetési intézkedések bevezetése.
A bemutatott adatok szerint a blokád 2024. március 1. és 2025. február 28. között körülbelül 7,556 milliárd dollárnyi anyagi kárt okozott Kubának.
Rodríguez Parrilla kifejtette, hogy ez az exponenciális növekedés elsősorban az áruk és szolgáltatások exportjából származó bevételkiesésből eredő veszteségek növekedésének tudható be.
„A társadalmi és gazdasági élet egyetlen szektora sem menekülhet a blokád hatásai elől.”
– Jelentette ki a külügyminiszter.
Emellett Kifejtette például, hogy pusztán a blokád két hónapja alatt keletkezett anyagi kár mértéke egyenértékű az ország egy évi normál villamosenergia-igényének kielégítéséhez szükséges üzemanyag költségével (1,6 milliárd dollár) valamint megjegyezte hogy mindössze öt napnyi blokád egyenértékű a matanzasi Antonio Guiteras vagy a cienfuegosi Carlos Manuel de Céspedes hőerőművek egyikének teljes felújításához szükséges finanszírozással. (egyenként körülbelül 100 millió dollár)
A bemutatott jelentés megelőzi az ENSZ Közgyűlése által október 28-án és 29-én tárgyalandó blokádról szóló határozattervezetet.
Bruno Rodríguez Parilla kubai külügyminiszternek a belföldi és nemzetközi sajtó képviselői előtt tartott előadása az Amerikai Egyesült Államok blokádjának 2024 márciusa és 2025 februárja közötti időszakra vonatkozó hatásait elemző friss jelentésről:
„A blokád rendkívüli humanitárius károkat okoz népünknek.
Lehetetlen számszerűsíteni, lehetetlen számokban kifejezni azt az érzelmi kárt, gyötrelmet, szenvedést, nélkülözést, amelyet a blokád okoz valamennyi kubai családnak.
Ez több generáció óta így van, a kubaiak több mint 80%-a a blokád kezdete után született.
Ennek a politikának a következményei drámaian megmutatkoznak a lakosságunk által elszenvedett nehézségekben.
Ez a valóság tagadhatatlan, kézzelfogható.
Önök, a nemzetközi sajtó képviselői és a kubai újságírók, ezt nap mint nap megtapasztalják.
Néhány adat mely alátámasztja ezt a valóságot:
Két hónap blokád nélkül – 60 blokádmentes nap – annyi üzemanyaghoz való hozzáférést jelentene, amennyibe az ország normál villamosenergia-igényének kielégítésére lenne szükség.
A két hónapnyi blokád okozta kár 1,6 milliárd dollárnak felel meg.
Ha a blokádot két hónapra felfüggesztenék, rendelkeznénk az erőforrásokkal az áramtermeléshez szükséges üzemanyag garantálásához.
Öt nap blokád egyenértékű az egyik nagy hőerőmű helyreállításához szükséges finanszírozással.
100 millió dollárral, tehát öt nap blokád okozta károk anyagi vetületével, lehetséges lenne helyreállítani az Antonio Guiteras hőerőművet, a Matanzas erőművet vagy a cienfuegosi Carlos Manuel de Céspedes erőművet.
Ez utóbbi közvetlenül szenvedett a blokádtól, amikor egy iparosodott ország, Kuba barátja nem tudott alapvető műszaki segítséget nyújtani az erőmű javításához, azzal érvelve, hogy a kért segítség több mint 10%-ban amerikai alkatrészeket tartalmazna.
Ez mindössze néhány héttel ezelőtt történt.
A blokád tizenkét napja az éves karbantartási költséggel egyenértékű.
Nem számolva az üzemanyagot vagy a beruházásokat, de tizenkét napnyi blokád az országos villamosenergia-rendszer éves fenntartási költségével egyenértékű: 250 millió dollárral.
Egy hónapnyi blokád egyenértékű az ország teljes 2025-ös napenergia-beruházási tervének költségével, amely 1015 megawatt telepítését írja elő.
Ez azt jelenti, hogy a blokád egy hónapja körülbelül 600 millió dolláros kárt jelent számunkra.
Ha leállítanák a blokádot mindössze két hónapra, az finanszírozná a családi kosár (Kuba élelmiszer-alapú szociális juttatási programja valamennyi család számára) egy teljes évre szóló költségeit.
Ez egy alapvető élelmiszerkosár, amely nem elegendő, de minden kubai számára elérhető államilag magasan támogatott árakon.
A blokád két hónapja 1,6 milliárd dollárnak felel meg.
Mindössze tizenhat nap blokád nélkül fedezné az ország alapvető gyógyszerszükségletét, ami 339 millió dollárnak felel meg.
A mai napot tekintve, s annak is a nappali nappali óráit, avagy 14 óra blokád nélkül, egyenértékű lenne az ország összes cukorbetegének szükségleteit fedező inzulin beszerzésének költségével, ami 12 millió dollárt jelent.
Négy hónap blokád nélkül lehetővé tenné az ország tömegközlekedésének teljes helyreállításához szükséges összes busz megvásárlását, mintegy 2,85 milliárd dollárért.
Mindössze két óra blokád annyiba kerül, mint amennyibe kardiológiai és neurológiai betegségek kezelésére szolgáló gyógyszereket, valamint genetikai rendellenességekkel és endokrin-anyagcsere-betegségekkel küzdő gyermekeknek szánt élelmiszert beszerezni.
1,4 millió dollárt jelent két óra e kegyetlen blokádból.
Tizenkilenc percnyi blokád, - az itt és most együtt töltött időnk fele - megegyezik a „Szolidaritás Panamával” iskola és az ország összes többi hasonló iskolája által igényelt kerekesszékek költségével, amelyekre a mozgásszervi rendellenességekkel és értelmi fogyatékossággal élő gyermekek és serdülők speciális oktatási rendszere igényeinek kielégítéséhez lenne szükség.
Ez egészen pontosan 280 506 dollárt tesz ki.
2024 márciusa és 2025 februárja között a blokád becslések szerint 7,556 milliárd dolláros kárt okozott nekünk.
Ez azt jelenti, hogy a blokád okozta kár 49%-kal nőtt az előző időszakhoz képest, az elmúlt 12 hónapban végrehajtott további, a blokád szigorítására irányuló intézkedések eredményeként.
A blokád hatása az előző évhez képest 2,499 milliárd dollárral nőtt, meghaladva a 2023-2024-es időszakban okozott hatalmas kárt is.
A blokád és az Amerikai Egyesült Államok kormányának politikailag motivált bevándorlási politikája a Kubából érkező migrációs áramlatokat is fokozta.
Az okozott kár objektív becslése, amely a képzett személyzet és az országunk munkaerejének elvesztése miatt alakult ki, 2,57 milliárd dollárra tehető.
Annak ellenére, hogy Kuba magasan képzett, világszerte elismert nagyságrendű és képességű munkaerővel rendelkezik, ez mégis hatalmas kár.
Jelenlegi árakon a blokád több mint hat évtizede alatt felhalmozódott történelmi károk 170,677 milliárd dollárt tesznek ki.
Mit tehetett volna Kuba a sok jó dolgon túl, amit ez alatt a 60 év alatt tett, egy ilyen elképesztő méretű összeggel egy olyan kis gazdasághoz képest, mint a miénk?
Ha ki akarjuk számolni például az aranyban kifejezett értéket, hogy elkerüljük a dollár ingadozását, akkor jelenthetem, hogy ezekben az évtizedekben 2,103 billió dollárnak megfelelő kárt szenvedtünk el.
Azaz 2 billió dollár plusz 103 milliárd dollár, ami rendkívüli szám a világ bármely gazdasága számára, nem csak egy szigetország és egy olyan fejlődő gazdaság számára, mint a miénk.
Ha nem szigorították volna a blokádot, és nem lett volna rendkívüli elnyomó hatása a családjainkra, valamint a számszerűsíthető gazdasági kár, nem is beszélve a szenvedésről és az érzelmi vonatkozásokról és ha az elmúlt évben nem lett volna blokád, Kuba bruttó hazai terméke 9,2%-kal nőtt volna, ami a félteke egyik legmagasabb növekedési üteme lenne.
A blokád a kubai gazdaság fellendülésének, növekedésének és gazdasági fejlődésének fő akadálya.
Akadályozta egészségügyi rendszerünk azon képességét, hogy felszerelést, alkatrészeket és kellékeket szerezzen be, és közvetlen hatással van számos egészségügyi mutató romlására.
És Hatással van a lakosság halálozási arányára is.
Október 28-án és 29-én az ENSZ Közgyűlése megvizsgálja az „Amerikai Egyesült Államok által Kuba ellen bevezetett gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád megszüntetésének szükségessége” című határozattervezetet.
A tervezet gyakorlatilag egyhangú támogatást élvez majd a nemzetközi közösségtől.
Ami ezúttal újdonság, az a növekvő unilateralizmus, felsőbbrendűség, erőszakosság, valamint az Egyesült Államok Kuba és gyakorlatilag a bolygó minden országa elleni agresszív politikájának megerősítése által jellemzett nemzetközi kontextus.
Az általam bemutatott adatok, amelyek QR-kódon keresztül is elérhetőek lesznek népünk és az Önök számára is, mind összefoglalva, mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) főtitkárához benyújtott jelentésben, a 2024. március 1. és 2025. február 28. közötti időszakot ölelik fel.
Folytatva a gondolatsort…
Kuba általában nem fér hozzá fejlett amerikai gyártmányú technológiákhoz és gyógyszerekhez.
Az Egyesült Államok üldözi Kuba nemzetközi orvosi együttműködési programját.
Meg akarnak fosztani minket a dél-déli és az ENSZ-szabványoknak megfelelő együttműködési modelleken alapuló jogos jövedelemtől, amelyek általában nem termelnek bevételt országunk számára, hanem inkább szolidaritáson alapuló együttműködést jelentenek a távoli helyeken élő alacsony jövedelmű családokkal.
Az Egyesült Államok bírságokkal és megtorlással való fenyegetéssel üldözi a harmadik országokból származó tranzakciókat Kuba ellen.
Negyven külföldi bank megtagadta a tranzakciók lebonyolítását Kubával vagy kubai banki szervezetekkel, és 140 banki átutalást utasított el.
A kommunikációs és informatikai szektorban elrendelt blokád által okozott károk közvetlenül érintették az ETECSA-t, (Kubai Távközlési Vállalat) 73 millió dollár értékben.
A személyszállítási képességek fokozatosan romlottak az alkatrészekhez való hozzáférés hiánya és az Egyesült Államok üzemanyag-ellátással kapcsolatos szigorú intézkedései miatt.
Az Egyesült Államok által 2024 májusában bejelentett, politikailag motivált intézkedési, amelyek állítólag a nem állami szektor – azaz a gazdaság magánszektora a digitális és pénzügyi szolgáltatásokon keresztül – javát szolgálnák, soha nem valósultak meg.
Az elmúlt hónapokban alkalmazott legsúlyosabb intézkedések közé tartoznak többek között:
- Kuba aljas és rágalmazó visszaállítása a terrorizmust állítólagosan támogató országok önkényesen összeállított listájára. (SSOT-lista)
- A Helms-Burton törvény 3. cikkelye alapján az Egyesült Államok bíróságain a nemzetközi jog és harmadik államok szuverenitásának megsértésével indított perek lehetősége.
- A Kubába üzemanyagot szállító hajózási társaságokkal, szállítmányozókkal, biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal szembeni megtorlás, fenyegetések és szankciók.
- Harmadik országokban élő kubai állampolgárok által állampolgárságuk miatt végrehajtott pénzügyi tranzakciók, - akár kis összegűeké is – adminisztratív eszközökkel valóüldözése.
- Egyéb, a blokádot szigorító jogalkotási döntésekért előmozdítására irányuló törekvések.
- Az Egyesült Államok elnöke által június 30-án kiadott, 5. számú új elnöki memorandum bevezetése a maximális gazdasági nyomás politikájának megerősítésére, mint bűnözői, illegális és népirtó eszközre az uralom és a hegemónia céljainak elérése érdekében, azzal a deklarált céllal, hogy rendszerváltást generáljon és lerombolja a kubai alkotmányos rendet.
E megújult Kuba elleni politika bevezetése és alkalmazása figyelmen kívül hagyja és teljesen semmibe veszi az amerikai közvélemény, állampolgárai, szavazói, adófizetői, külföldön élő kubaiak és a nemzetközi közösség elsöprő támogatását a blokád megszüntetése mellett, akik mindannyian a blokád közvetlen áldozatai.
2024-ben több mint 2000 nyilvános esemény és dokumentum, nyilatkozat, határozat és több mint 1700 nyilatkozat született a blokád, illetve a hírhedt SSOT-listára való felvétel ellen.
Egy évvel ezelőtt az ENSZ Közgyűlésben 49 állam- és kormányfő ítélte el a blokádot, 23 pedig az önkényes listát.
Októberben az ENSZ szakértőiből álló független testület, a Nők Elleni Diszkrimináció Minden Formájának Kiküszöbölésével Foglalkozó Bizottság elismerte az embargó és a lista negatív hatását a nők és lányok emberi jogainak érvényesülésére Kubában.
Idén februárban két tucat főnyi, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által megbízott különleges eljárások vezetői, azaz előadók stb. ismételten felszólították az Egyesült Államok kormányát, hogy vessen véget az embargónak, és távolítsa el Kubát a hírhedt listáról is.
A blokád nehézségeket, szűkösséget és szenvedést okoz az összes családunknak.
Nem érte el és soha nem is fogja elérni célját, hogy térdre kényszerítse népünket, hogy megtagadjuk a jelenlegi alkotmányt, azt az alkotmányos rendet, amelyet népünk az önrendelkezés gyakorlása során ismételt egyetemes és szabad népszavazásokon biztosított magának.
Nem fog arra kényszeríteni minket, hogy megtagadjuk forradalmunkat szocialista rendszerünket.
A kubai nép bőséges bizonyítékot adott ellenálló képességére, kreativitására és elszántságára.
A kubai gazdaság, ahogy azt a múltban is bebizonyosodott, még a további, a blokádot szigorító intézkedések alkalmazásának legrosszabb forgatókönyvei esetén is képes lesz megoldásokat találni és felgyorsítani a helyreállítást.
Ennek alapja népünk tudatossága, a többségi konszenzus, a mi nemes és bátor népünk megértése a ma tapasztalt nagyon nehéz gazdasági helyzet okaival kapcsolatban, valamint e 60 év munkájának eredményeként a szántóföldek, a megfelelő terület, a magasan képzett és tudatos emberi erőforrások megléte, a világ egyik legversenyképesebb és legfejlettebb biotechnológiai és gyógyszeripari ágazatának megléte.
Országunk azon kevesek egyike, amely minimális erőforrásokkal képes volt COVID-vakcinákat előállítani, ahogyan azt az iparosodott országok túlnyomó többsége nem tudta volna megtenni a nikkel- és kobaltkészletek, a stratégiai ásványok és a tengeri övezetünkben található szénhidrogének megléte ellenére sem, és mindenekelőtt hagyományaink, történelmünk, Baraguá szellemünk, népünk szilárd elszántsága, hogy minden áron megvédjük függetlenségünket, szuverenitásunkat és önrendelkezésünket.
Az Egyesült Államok kormányának katonai jelenléte a Karib-térségben, amelynek célja megdönteni a Venezuelai Bolivári Köztársaság és alkotmányos és legitim rendjét és elnökét, Nicolás Maduro Morost, és amely Kubát és egész Latin-Amerikát fenyegeti, azt mutatja, hogy az erőn alapuló béke koncepciója fenyegetést jelent az egész emberiségre, különösen a regionális békére és biztonságra, valamint régiónk stabilitására.
Az Egyesült Államok külügyminisztere katonai akciókat kíván kezdeményezni a Venezuelai Bolivári Köztársaság ellen, olyan akciókat, amelyeket személyes jelenlétével támogat és igazol a gázai népirtás és szörnyű pusztítás végső óráiban is.
Az amerikai külügyminiszter, a Kuba-ellenes kongresszusi képviselők és más szélsőjobboldali politikusok az Egyesült Államokban, különösen Floridában, elárulják az Egyesült Államok nemzeti érdekeit és választópolgáraik, köztük a latin-amerikai és karibi emigránsok akaratát, és háborút akarnak szítani a régiónkban.
Meg fogjuk védeni a Latin-Amerika és a Karib-térség békeövezeti státuszát, amelyet régiónk állam- és kormányfői írtak alá 2014-ben.
Felszólítom a nemzetközi közösséget, hogy mozgósítson a nemzetközi jog, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának céljainak és alapelveinek védelmében.
Felszólítom az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlését és a Biztonsági Tanácsot, hogy teljesítsék kötelezettségeiket és gyakorolják az Alapokmányban foglalt előjogaikat a régiónk békéjének megőrzése érdekében.
Kérem a kormányok, parlamentek, civil társadalmak, politikai erők és népi mozgalmak nemzetközi mozgósítását, hogy megállítsuk az Egyesült Államok katonai agresszióját népeink ellen.
Elítélem, a széles körben nyilvánosságra hozott – folyamatos hazugságok és rágalmazás útján terjedő – állításokat, miszerint Venezuela vagy a régiónk országai állítólagosan fenyegetik az Egyesült Államok nemzetbiztonságát.
Ezek durva és nevetséges ürügyek, mivel az Amerikai Egyesült Államok ma a fő pénzügyi központ és a transznacionális szervezett bűnözésből, elsősorban a kábítószer-kereskedelemből származó pénzügyi eszközök tisztára mosásának fő központja.
A régiónk országait hibáztatni közönséges és nevetséges hazugság.
Elítélem az Egyesült Államok kormányának beavatkozási kísérletét, hogy erőszakkal megszerezze a világ legnagyobb olajkészletét, amely a Venezuelai Bolivári Köztársaságban található.
Határozottan ellenezni fogjuk a Monroe-doktrína újbóli életbe léptetését és az „ágyúnaszád-politika” bármilyen gyakorlását.
A hajók elfogása és megsemmisítése, a civilek törvénytelen meggyilkolása, a halászhajók elfogása, valamint az Egyesült Államok agresszív fellépése a keleti Karib-térségben veszélyes helyzetet teremt, amely veszélyezteti a regionális békét és biztonságot.
Ismételten kijelentem Kuba feltétel nélküli szolidaritását Nicolás Maduro Moros elnökkel, a Venezuelai Bolivári Köztársasággal és népének polgári-katonai uniójával.
Mélyen nagyra értékelem mindannyiuk jelenlétét ezen a konferencián!
Nagyon szépen köszönöm!"
Forrás: cubaminrex.cu
© Juhász Norbert
Nicolás Maduro Moros venezuelai elnök pénteken fogadta a kubai küldöttséget, amelyet Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt (PCC) Politikai Bizottságának tagja, a Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára vezet.
A delegáció további tagjai között jelen volt Aylín Álvarez García, a PCC „Nico López” Egyetemének rektor-helyettese valamint Meyvis Estévez, a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetségének első titkára is.
A találkozóra a Miraflores-palota Simón Bolívar termében – ismertebb nevén a Venezuelai Nép Házában – került sor, ahol a venezuelai elnök hangsúlyozta, hogy országának „ragyogó történelme van Latin-Amerika és a Karib-térség erőinek összehangolása tekintetében is, és abban, amit a kontinensünk második egyben végleges függetlenségének neveztek és neveznek ma is.”
Miként Maduro elnök fogalmazott:
Mindemellett nagyon fontosnak nevezte a kubai fél ezen látogatását, és a folyamatban lévő megbeszéléseket. 
Beszédében felidézte Fidel Castro Ruz 2009. augusztus 5-én kelt, „Hét tőr Amerika szívében” c. elmélkedését, amelyben az USA latin-amerikai katonai bázisai jelentette veszélyre figyelmeztetett, és amelyben felszólította a kubai népet, hogy minden támogatást adjon meg Venezuela számára, s emlékeztetett mindennek mai aktualitására is.
Ez a találkozó szinte túlmutatott azon az úton is, amelyet e két népnek követnie kell ezekben a sorsfordító pillanatokban.
Morales Ojeda elsősorban a törvényhozás területein belül szorgalmazta a kapcsolatok megerősítését.
Grecia Colmenares, a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt Ifjúsági szárnya (JPSUV ) főtitkárával és szűkebb apparátusának képviselői folytattak gyümölcsöző eszmecserét Meyvis Estévezzel, a Kubai Fiatal Kommunisták szövetsége első titkárával.
Nemcsak feladatokról, tervekről és megállapodásokról tárgyaltunk de aláírtunk egy Antiimperialista és Antifasiszta Nyilatkozatot, egy egységes kiállást, amely megerősíti rendíthetetlen elkötelezettségünket népeink szuverenitásának védelme iránt.
A Kubai Kommunista Párt (PCC) első titkára, Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök vezetésével a szigetország állami és pártvezetése a hozzátartozók jelenlétében helyezte végső nyugalomra a Colón temetőben a napokban elhunyt Ricardo Cabrisas miniszterelnök-helyettest, aki életét teljes egészében hazája szolgálatának, a Kubai Forradalom, a szocializmus vívmányainak védelmére szentelte.
Helyi idő szerint tegnap reggel néhány perccel 8 óra előtt kísérték őt utolsó útjára katonai tiszteletadás mellett.
Jelen volt Ramiro Valdés Menéndez, a Kubai Forradalom parancsnoka, Manuel Marrero Cruz miniszterelnök, Esteban Lazo, a Néphatalmi Nemzetgyűlés elnöke, Salvador Valdés Mesa alelnök, a PCC Politikai Bizottságának számos tagja, és a Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériuma (MINFAR), valamint a Belügyminisztérium (MININT) főbb vezetői.
Búcsúbeszédében Marrero Cruz miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Cabrisas feddhetetlen forradalmár, államférfi és példaértékű köztisztviselő volt, aki minden betöltött pozíciójában Kuba érdekeit helyezte mindenek fölé, pályafutásának hosszú évtizedeinek minden pillanatában.
