Raul Castro Ruz a kubai Köztársaság Holguín tartományában született, Birán településen 1931 június 3-án.

Hadseregtábornok, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, korábban volt Kuba elnöke, és miniszterelnöke, valamint a Forradalmi Fegyveres Erők (FAR) parancsnoka, a Kubai Kommunista Párt főtitkára is.

Spanyol származású apa, és kubai anya gyermeke. Bátyjával, Fidel Castroval együtt a jezsuiták havannai gimnáziumában tanultak.

Ezt követően társadalomtudományt tanult Havannában. 

Már tanulmányainak éveiben Fidellel együtt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s 1953-ban bátjyával együtt részt vett a Moncada laktanya ostromának előkészítésében, majd az akció végrehajtásában, mely egyet jelentett a Fulgencio batista vezette USA vazallus rezsim elleni felkelés kezdetével.

Az akció sikertelenül zárult, s Batista 15 év börtönre ítéltette őket, továbbá számos társukat kivégeztette, az életben hagyottakra szintén börtön várt.

Két évet töltöttek börtönben, majd nemzetközi nyomásra 1955-ben valamennyien amnesztiával szabadultak.

A bebörtönzött "Moncadisták" 1955-ben visszanyerik szabadságukat.                                                                (Fotó: Granma kubai napilap)

 Ezt követően Mexikóba települtek át, ahol Fidellel és Ernesto "Che" Guevarával gerillacsapatot szerveztek, készülve a visszatérésre, hogy folytassák a harcot hazájuk felszabadításáért. 

A forradalmárok -akiknek egyik csapatát Raul vezette- 1956. december másodikán szálltak partra Kubában, majd két éves szakadatlan, kemény küzdelem árán, egyre nagyobb támogatást kapva a lakosságtól, megdöntötték Batista önkényuralmi rendszerét. 

                         Raul és Fidel a Sierra Maestra-ban mint gerillák (Fotó: BBC)

 A Kubai Forradalom 1959. január elsején beköszöntött diadala után Raul Castro a hadsereg főparancsnoka lett.

Később volt az ország védelmi minisztere, az Államtanács és a Minisztertanács elnökhelyettese is, illetve a Kubai Kommunista Párt másodtitkára is.

Még 1959-ben feleségül vette az ország felszabadításáért vívott harcban mindvégig részt vevő harcostársát Vilma Espín Guillois-t.

Raul Castro felesége és gyermekeik társaságában. (Fotó: Memorial Vilma Espín Guillois)

 Raul Castro a Kubai Forradalom egyik parancsnokaként számtalan külföldi kiküldetésben járt, a föld számos országában az utóbbi 7 évtizedben.

1962-ben először utazott Moszkvába, Kuba és a Szovjetunió kétoldalú kapcsolatainak elmélyítése érdekében. 

Ivan Sztyepanovics Konyev a Szovjetunió Marsallja, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka társaságában a Vörös téren Moszkvában.    (Fotó: Elena Konyeva jóvoltából)

Raul Castro több alkalommal járt Magyarországon is a rendszerváltozás előtt. 

A magyar Munkásőrség és a kubai testvérszerv, a kubai Nemzeti Forradalmi Milícia között már a kezdetektől szoros kapcsolat épült ki, és szintén virágzott a két ország oktatási, és munkavállalói csereprogramja is. 

 Első alkalommal 1965. márciusában látogatott Magyarországra, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására. Ekkor már Kuba fegyveres erőinek minisztereként. A kubai küldöttséget Kádár János az országos pártközpontban fogadta. 

Raul Castro Ferihegyen Czinege Lajos, Komócsin Zoltán és Korom Mihály társaságában. (Fotó: Rippl-Rónai Múzeum)

Raul Castro második alkalommal 1977-ben tett hivatalos látogatást Magyarországon, akkor hazájának egy katonai küldöttsége élén mely Moszkvából vette az irányt Budapest felé. 

Jelen volt Raul felesége Vilma Espín, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Kubai Nőszövetség elnöke is. A katonai küldöttséget Sixto Batista Santana és José A. Méndez Sierra vezérőrnagyok és Pedro Enrique Oropesa del Portal és Demeterio Montseny Villa ezredesek valamint Martínez Puente alezredes alkották.

A kubai vendégeket a Keleti pályaudvaron többek között Biszku Béla az MSZMP Politikai Bizottágának tagja, Czinege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter, és José Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete fogadták. 

Raul Castro megérkezését követően megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét és a gellérthegyi Felszabadulási Emlékművet is.

Ezt követően az Ikarus autóbusz gyárban a dolgozók és a Magyar Néphadsereg katonái részvételével nagygyűlést szervezett a magyar fél, melyen maga Raul is beszédet mondott a tömeg előtt. 

Látogatást tett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán is, ahol a szigetország katonai küldöttsége megismerkedhetett a Magyar Néphadsereg tisztképzésének módszertanával és tapasztalataival. 

Raul Castro mögött Biszku Béla, mellette Czinege Lajos és Vilma Espín állnak a Honvédelmi Minisztériumban adott fogadáson. (Fotó: Biszku Béla hagyatékából)

Raul mindig élénk érdeklődést mutatott a szocialista Magyarország gazdasági modelljének reformprogramja az ún. új gazdasági mechanizmus iránt.

A 80-as évek során a kubai állami vállalatokban is részben a magyarországi reformokhoz hasonló, a kubai nemzeti sajátosságokhoz igazított kísérletek kezdődtek.

Az így szerzett pozitív tapasztalatok meggyőzték egy nagyobb gazdasági reform létjogosultságáról, amit különösen indokolttá tett, hogy a Szovjetunióban idő közben az új szovjet pártfőtitkár Gorbacsov színre lépésével kibontakozó folyamatok nyomában, Kuba számára kezdtek kevésbé kedvező feltételek mutatkozni a további gazdasági együttműködés terén Moszkvával.

Ily módon mintegy motorjává vált azoknak a gazdasági reformoknak, amelyek később az 1990-es évek során lehetővé tették a szigetország számára a Szovjetunió összeomlása és a KGST szétverése nyomában keletkező súlyos gazdasági válságból való kiút megtalálását. 

Ahogy az ezredforduló utáni években Fidel Castro fizikai egészsége fokozatosan romlott, Raul volt kénytelen előtérbe lépni mint lehetséges utód.

2006. júlisu 31-én ideiglenes hatállyal átvette az Államtanács elnöki tisztségét, a fegyveres erők főparancsnoki posztját, valamint a Kubai Kommunista Párt első titkári tisztségét.

Még az év szeptemberében 50 államfőt látott vendégül az el nem kötelezett országok csúcstalálkozóján Havannában. 

Nyitott volt az Amerikai Egyesült Államokkal való érdemi párbeszédre, ám az USA nem hazudtolta meg önmagát Kubával kapcsolatos politikáját illetően. 

2008-ban öt évre hivatalosan is az Államtanács elnökévé választották, egyúttal ő lett a minisztertanács elnöke is. 

A következő években reformokba kezdett, hogy tovább javítson a gazdaság teljesítményén.

2010-ben bejelentette, hogy Kuba nagyobb teret enged a gazdaságban magánszektornak, s ezzel vette kezdetét a máig prosperáló szektor fejlődése mára több mint 10 ezer kisebb és nagyobb vállalkozás részvételével.

2013 februárjában újabb öt évre választották elnökké.

Az alelnök akkor a majdani utódja, a korábbi oktatási miniszter Miguel Díaz-Canel Bermúdez lett. 

Miguel Díaz-Canel Bermúdez és Raul Castro Ruz. (Fotó: Prensa Latina Hírügynökség) 

Még 2013-as megválasztásakor bejelentette hogy újabb ciklust már semmi esetre sem vállal, s 2018-ban lejáró elnöki mandátumát követően részlegesen visszavonul a közélettől. 

Ennek a folyamatnak a részeként lépett hivatalba Díaz-Canel 2018. április 19-én mint köztársasági elnök, majd 2021. április 19-től napjainkig a Kubai Kommunista Párt főtitkára is egyben.

Raul, ahogy ő fogalmaz "fél lábbal" még benne van a közéletben, korát meghazudtoló szellemi és fizikai frissességgel dolgozik mint hadseregtábornok, s a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. 

Raul Castro Ruz és Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára fogadják Li Xi kínai pártvezetőt, a Kínai Kommunista Párt Központi Ellenőrző és Fegyelmi Bizottságának titkárát a közelmúltban Havannában. (Fotó: cubaminrex.cu)

                                                        © Juhász Norbert