A főparancsnok fizikai eltávozásának 8. évfordulója. (Fotó: cubaminrex.cu)

Vannak olyan pillanatok az életben, amelyek örökre nyomot hagynak bennünk, nagy hatással vannak ránk. Ezen kívül vannak emberek, akiknek ugyanolyan nagy hatásuk van, egy és több ezer ember, sőt milliók felett is.

Fidel Castro ilyen ember. 

Szándékosan nem használunk múltidőt. Fidelt nem a múltban, nem csak a múltban látjuk, hanem a jelenben is.

Életerős fiatalemberként, aki lebontotta a Kubára külső beavatkozással rákényszerített falakat. 

Álmodozóként is, aki egy nap a havannai Country Clubban állt, és művészeti iskolákat képzelt el a földművesek, munkások és háztartásbeli asszonyok gyermekei számára.

Fidel egy olyan ember, aki anélkül hogy próféta akart volna lenni megjövendölte:

"Nem azért jöttem ide, hogy a Forradalom prófétája legyek, nem azért jöttem hogy a világ erőszakos megrázkódtatását kérjem, vagy kívánjam. Azért jöttem, s jöttünk mi mindannyian, hogy a békéről és a népek közötti együttműködésről beszéljünk, és azért jöttünk, hogy figyelmeztessünk: ha nem oldjuk meg békésen és bölcsen a jelenlegi igazságtalanságokat és egyenlőtlenségeket, akkor a jövő maga az apokalipszis lesz."

1979.októbere volt, amikor ezeket a szavakat az ENSZ Közgyűlésének 34. ülésszakán New Yorkban mondta.

"Meg kell szűnnie a fegyverek, a fenyegető beszéd, az arrogancia zajának a nemzetközi színtéren."

- Figyelmeztetett a főparancsnok.

A Kubai Köztársaság népe, az oktatáshoz való hozzáférést is Fidelnek köszönheti. A Moncada-programnak, amelyet teljes egészében véghez vitt, amikor a forradalom felszámolta a föld, az iparosítás, a lakhatás a munkanélküliség, az oktatás és a nép egészségének problémáit.

Vannak olyan pillanatok az életben, amelyek örökre bennünk maradnak.

Mindig emlékezni fogunk Fidelre.

Egy hús-vér emberre, aki ott állt előttünk, és megerősítette: 

"A veszélyekkel és fenyegetésekkel szemben, éljen a szocialista forradalom, ma jobban mint valaha!"

A társadalmi igazságosság nem utópia. Megvalósítható, még ha néha úgy is érezzük, hogy kicsúsznak a folyamatok a kezünkből, egy tett, bármilyen kicsinek is tűnik, sokat számít.

Fidel mindannyiunké, mert Fidel mindannyiunk része.

Nem halt meg 2016. november 25-én, bár ma nyolc éve, hogy fizikailag eltávozott.

Fidelt még a halál sem ölheti meg, mert halála után is erőt merítünk örökségéből. 

Forrás: Kubai Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége

© Juhász Norbert