A Juventud Rebelde c. kubai lap riportere beszélgetett a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetsége első titkárával, aktuálpolitikai és személyes kérdésekben egyaránt. 

Tíz hónap telt el azóta, hogy a Fiatal Kommunisták Szövetsége (UJC) első titkárává választották őt.

Azt gondolhatnánk, hogy ez egy rövid idő, de korántsem az, figyelembe véve a korábban vállalt kötelezettségeket, és mindenekelőtt azon kihívások intenzitását, amelyekkel Kuba - különösen a legújabb gyermekei - szembesülnek az első évtől fogva.

Meyvis Estévez Echevarría, az Artemisa tartomány szülötte, aki ma a kubai fiatalok élcsapatának élén áll, miután 2024 áprilisában megválasztották az UJC legutóbbi Kongresszusán.

Kevés, de pontos szóval határozza meg azt a lelkületet és elkötelezettséget, amely arra készteti, hogy teljesítse országunk fiatalossá tételének küldetését.

Meyvis ezt vallja: "Mindig nézz előre, félelem nélkül."

Nyugodt, egyszerű, ám kemény munkához szokott nő stílusa jellemzi.

Életét és ötleteit számos alkalommal Rubén Martínez Villena, a fiatal kubai jogász, költő és forradalmár ihlette, aki halála napjáig hevesen küzdött az igazságtalanságok minden formája ellen.

Miért beszélsz ilyen sokat Villenáról, - kérdeztem az interjúalanyomat- és ő habozás nélkül azt mondta: 

"Alquízar községben születtem, ami egyben az ő szülőföldje is.

Bár csak körülbelül két évet élt ott, múzeummá alakított házában sok emlékét,dokumentumát, holmiját őrzik... Rubén annak a fiatal generációnak a része volt, amely a múlt század 20-as éveiben felébresztette a kubaiak nemzeti öntudatát, és újjáélesztette a küzdelem szellemét is.

Benne nekünk, az új generációknak is van egy követendő minta."

A történelem iránti szeretet Meyvis gyermekkorának és serdülőkorának emlékeit őrzi. Ez a szenvedély, amelyeket kempingezések, különféle tevékenységek és összejövetelek során mindig táplált, kezdetben csak úttörőként, majd azóta az UJC is "keresztezte" útját.

"Elég aktív voltam ezen a területen, csoportvezető az általános és középiskolában, valamint a 9. osztályban, majd jött az UJC.

Ez egy kötelék volt a kezdetektől fogva amit élveztem. Minden tevékenységben részt akartam venni és meg is tettem." - Mondja Estévez Echevarría, aki a José de las Mercedes Coros Barreras városi könyvtárban tette meg első lépéseit a munka világában, amelyre nagy örömmel emlékszik vissza.

"Egyik szenvedélyem az olvasás, és a könyvekkel körülvéve mindig nyugodtnak éreztem magam. Tetszettek az előadások és a kulturális akciók, és anélkül hogy tudatában lettem volna, arra edzettem, amit majd később hoz számomra a jövő, mert a tudás és kultúra mindezen világa nélkülözhetetlen az UJC szakmai munkájához.

E feladatok közepette a Városi Művelődési Igazgatóság alulról szerveződő bizottságának főtitkári feladatait vállaltam el, és megválasztottak a szervezet ezen a szinten működő nem szakmai irodájának tagjává.

A könyvtár megnyitotta az ajtókat politikai életem előtt attól kezdve egészen mostanáig.Olyasmi volt ez, mint egy könyv lapjairól a valóságba ugrani."

Jogi diplomát szerzett, bár a pszichológia is vonzotta, s az UJC első titkára elismeri, hogy a jog világa és az igazságszolgáltatás sokat segített neki.

„Képességet adtak a folyamatokkal való szembenézéshez és az ország politikai és társadalmi valóságának megértéséhez, különös tekintettel a gyerekekre, serdülőkre és fiatalokra.

Ez lehetővé tette számomra, hogy jobban megértsem, milyen fontosságot tulajdonít Kuba a jogok védelmének a jelenkorban, amellett, hogy felismertem, hogy az UJC munkája szorosan kapcsolódik egy ilyen szent célhoz.

– Akkor most beszéljünk az UJC munkájáról: Mik a prioritásai most?

„Dolgozunk a XII. Kongresszus után aktualizált stratégiánk pontosításán, amely az UJC, az ifjúsági mozgalmak és a diákszervezetek szerves szerepét erősíti a Szülőföld jelenében és jövőjében.

Ez egy útmutató, egy eszköz, munkánk megszilárdításához, és ahhoz, hogy az új generációk aktív szereplői és élvezői legyenek nemzeti projektünknek.

Ebben pedig elengedhetetlen mindaz az erőfeszítés, amelyet már egy ideje megteszünk annak érdekében, hogy az alulról szerveződő bizottság az a létfontosságú hely legyen, amire vágyunk és amire szükség van.

Most munkánknak hatékonyabbnak kell lennie, nagyobb kapacitással kell hozzátenni és hozzájárulni az ország mindennapjaihoz. Vannak nagy kihívások, amelyek a gazdasági nehézségektől, a kábítószer- és egyéb mérgező anyagok fogyasztásával való szembesülésen, a kivándorláson át a tizenéves korosztályban tapasztalható terhességig bezárólag.

Itt az idő fellendíteni az ifjúsági hozzájárulást, új még több aktív részvétel kell a beruházásokban, az élelmiszer-termelésben és a gazdaság nem állami formáiban.

Mindezt úgy, hogy egy percre sem hanyagolhatjuk el a Haza védelmét, mint legszentebb kötelességünket, ezért a katonai szolgálatot teljesítő lányok és fiúk aktív jelenléte a Határdandárban, az Ifjúsági Munkahadseregben, az Otthon alakulataiban egyaránt fontos.

Az ideológiai forgatókönyv egyre bonyolultabbá válik, óriási médiatámadásnak vagyunk kitéve, ahol szaporodnak a hazugságok, a manipuláció, az erőszakra és a rendbontásra való felbujtás.

Ott több intelligenciával, nagyobb hatékonysággal az üzenetekben, a kódokban és a közvetlenségben kell harcolni.

A kulturális gyarmatosítási kísérletek nyilvánvalóbbak a fiatalok körében, akik sok esetben egyértelműen a szimbólumok eltörlése és az idegen minták érvényesítése iránt érdeklődnek.”

—Ebben a forgatókönyvben a gazdasági harc az UJC stratégiai célja is kell hogy legyen. Hogyan járulhat hozzá soraiból a szervezet a Haza megmentéséhez, a forradalom és a szocializmus fenntartására és fejlesztésére irányuló felhíváshoz?

„Vannak közelmúltbeli tapasztalatok a tavaly nyárról, ez annak a folytatása, amit a COVID-19-el való szembenézés nehéz napjaiban láttunk, egyetemi hallgatók és fiataloknak az összes brigádjával ennek a hatalmas csatának minden frontján, az egészségügyben és a termelésben.

Azt hiszem, jogos azt mondani, hogy akkoriban ezrek és ezrek voltak jelen, a kockázatokkal dacoló lányok és fiúk és minden helyen.

A fentiek mellett a tudomány, az innováció, a továbblépésnek az alappillérei, amit Miguel Díaz-Canel Bermúdez kubai elnök is támogatott, hiszen ezen a területen az UJC sem maradt el – ahogy megállapította a szervezet legutóbbi kongresszusa is - ennek megerősítésére, már dolgozik egy aktív és ötleteket generáló Ifjúsági Innovációs Tanácsunk.

Az a célunk, hogy Kubában ne legyen olyan terület, ahol a termelési programok ösztönzésekor ne az UJC-re gondolnának elsősorban, és ne a szervezetre bíznák a mozgósítást, mert senkinek nem lehet kétsége afelől hogy mi ebben nagyon is jártasak vagyunk, sok tapasztalattal bírunk amelyeket újra elő kell venni.

Ahhoz, hogy a harcok élvonalában álljunk, változtatunk azon, amin változtatni kell, hogy jobb dolgokat tegyünk jelenünkért és jövőnkért.

Az UJC-nek megvannak a diákszervezetei és az ifjúsági mozgalmak, amelyek tagjai tudják, hogyan kell leküzdeni a korlátokat, és támogatni tudják a fejlődéséhez szükséges technikai és szakmai erőt biztosító képességeket.”

Milyen helyet foglal el az ifjúsági napirendben a konkrét, szisztematikus és differenciált szociális és közösségi munka?

„Nyilvánvaló, hogy a bonyolult gazdasági környezet kemény hatással van az emberek életminőségére és jólétére, ami a fegyelmezetlenség, a társadalmi erőszak, a szenvedélybetegségek és a vandalizmus megnyilvánulásainak növekedéséhez vezetett, hogy a legnegatívabbakat említsük ahol sajnos a fiatalok is jelen vannak...

Amikor a kihívásokról beszélünk, ezeket is megemlítjük.

Megértjük, hogy a polgárok nyugalma vívmány, ennek az országnak a büszkesége, és ellenségeink is tudják, és ezt a teljesítményt meg akarják törni, azt akarják, hogy a fejekben a jövőkép a bizonytalanságról, a félelemről, az anarchiáról szóljon.

Ellenségeink kihasználják azt a gazdasági összeomlást, amelyet ők maguk okoztak a blokád fokozásával és a rendkívüli hiányok generálásával, valamint némely saját hiányosságainkkal.

Ez a blokád a fő akadálya a helyzetből való kilábalásnak.

Abban érdekeltek hogy elszaporodjanak az attitűdök, a bűncselekmények, és bizonyos viselkedésmódok, amelyek a világ más tájain általánosnak tűnhetnek, de nálunk nem azok, itt egy lőfegyverlövés rendkívüli hír, a támadás megdöbbentő esemény, a drog pedig a zéró tolerancia kérdése a társadalmi fegyelmezetlenség terén mely ellen mindannyian hivatottak vagyunk hogy küzdjünk.

Azt hiszem dolgoztunk, de nem eleget, nem lehetünk elégedettek, ha vannak olyan viselkedések, amelyek bántóak, olyan tüntetések, amelyek apátiát, tiszteletlenséget, csekély polgári kultúrát jeleznek, és ez nem Kuba, nem az az ország, amelyet mi építettünk, ez nem gyermekeink, serdülőink és fiataljaink többsége de még ha csak egy ilyen eset van is, érdemes aggódni miatta.

Nevelésről, értékképzésről van szó, és ebben vissza kell állítani az elveszett tereket.

Az UJC-nek az ország minisztériumaihoz és intézményeihez csatlakozva kell ötleteket és kezdeményezéseket előmozdítania, mert politikailag rajtunk múlik, hogy ezt tegyük, egészen a José Martí Úttörőszövetségtől kezdve, mely az első olyan terület, amelyet meg kell erősítenünk.

– Hogyan tud az UJC hozzájárulni az új nemzedékek kommunista neveléséhez a digitális közösségi hálózatokról érkező szörnyű és állandó támadások idején?

„A gazdasági és társadalmi harc kétségtelenül nem csak azokon a konkrét akciókon alapszik, amelyeket a párt, az állam és a kormány indított el az emberek és minden szervezet, és intézmény, köztük az UJC támogatásával.

De támogatnunk kell a politikai-ideológiai munkát is, mert ez továbbra is az eszmék harca, az imperializmusé és Kubán belüli lakájai, és a Kubai Forradalom közötti harc, melyet az imperializmus Kuba szuverenitása, függetlensége, társadalmi igazságossága és jóléte ellen vív.

„A Valóság az, hogy soha korábban nem léteztek olyan dinamikus mechanizmusok az üzenetek vagy trendek pozícionálására, mint most, de az is, hogy ugyanezek a fegyverek nekünk is a rendelkezésünkre állnak.

Az internet, a digitális közösségi hálózatok kaput nyitnak a manipulációnak, a gyűlöletnek, a kulturális gyarmatosításnak, de megnyitják őket érveink, igazságunk pozicionálására is, lehetővé teszik a mozgósítást.

Intelligensen kell használnunk ezeket a fegyvereket az ötletek szaporítására".

– Hogyan lehet előmozdítani a hazaszeretetet, a hűséget, az imperializmusellenességet, a humanizmust, a szolidaritást, a legmagasabb értékek védelmét a bagatellizáció és a kulturális gyarmatosítás idején?

„A válasz Kuba történelmében rejlik, mert ha ismerjük, tanulmányozzuk, értelmezzük, akkor erőt és ellenszert meríthetünk ezekkel az új kihívásokkal szemben.

Elég, ha tudjuk, mik voltak az imperializmus annexiós szándékai hazánkkal szemben, hogy megértsük, mi a modern kulturális gyarmatosítás, és mire törekszik: a korábbi doktrínák folytonosságára, hogy elnyomják Kuba virágzó képességét, és lehetőségként mutassanak rá a szolgalelkűségre és az Amerikai Egyesült Államok iránti engedelmességre.

A különbség a módszerekben van, de nem nehéz felismerni ugyanazt a gyűlöletüzenetet.

Például ismét felkerültünk a terrorizmust támogató államok hírhedt listájára.

Most nem ágyús csónakkal, csatahajóval jönnek, most jönnek az új szimbólumaikkal, és olyan fogyasztási szokásokat, ünnepeket, trendeket próbálnak rákényszeríteni népünkre, amelyek nem erről a szigetről származnak, hanem a „virágzó” Kuba érvével jönnek.

1959-ben már elpusztította a Forradalom, a kolosszális és jól öltözött hazugságot, amely a fiatalokat célozza meg, de két-három nap olvasás és történelmi kutatás elegendő ahhoz, hogy ezzel tisztába jöjjön bárki.

Erről szól a mi feladatunk: jól megértetni, magyarázni a felületes érvekkel szemben.

Itt lépünk közbe, hogy eljátsszuk a szerepünket: oktassunk, komoly ideológiai munkát végezzünk, olvasásra ösztönözzünk, találkozzunk a valós történelemmel, kihasználjuk a forradalmi bravúr élő főszereplőit, megmentjük a helyszíneket, az emlékműveket, az úttörő- és egyéb mozgalmakat.

– Azoknak a fiataloknak, akik elveszítették hitüket a Forradalom által felépített társadalmi projektben, elvesztették a szervezetükbe vetett bizalmukat, és nem akarnak többé részt venni benne, sokan közülük pedig még az országból való kivándorlásra is adják fejüket, mit mondana az UJC első titkára?

„Tiszteletben tartjuk a fiatalok döntéseit, mert mindenki maga dönti el a jövőjét, az életét.

Harcolunk és dolgozunk azokkal, akik vannak. Elsősorban politikai szervezet vagyunk.

Tudjuk, hogy vannak olyan fiatalok, akik más lehetőségeket választottak személyes fejlődésükhöz, ez a nehéz időkben logikus, és nem ítéljük el miatta őket.

Azonban ezrek és ezrek maradnak itt, és elkötelezték magukat az ország felépítése mellett, amely annyi lehetőséget adott számukra, hogy biztonságosan fejlődjenek és szakmailag képezzék magukat.

Elkötelezettségünk mindenki felé szól, és az üzenet azoknak, akik már nem bíztak abban, hogy előbbre jutunk, saját történelmünkben van, ahol nem egyszer túljutottunk a nehéz pillanatokon.

A fiatalok voltak ezeknek a győzelmeknek a főszereplői.

Arra kérünk mindenkit, hogy bízzon a Forradalomban, és tudnia kell, hogy éppen a történelmi ellenségeink azok, akik a legtöbbet fogadnak a kiábrándulásra és az ország iránti elkötelezettség elvesztésére, és ezt nem a fiatal kubaiak javára gondolva teszik.

– Mint elmondtuk: újabb nagy év kezdődött, a szakadatlan harcé, a nagy odaadásé, a kreativitásé, amelyhez a fiatalok szenvedélye, lendülete és öröme kell...

„Ez így van.

Nagyon intenzív 2024-től búcsúzunk, melyben fiataljaink részvétele kiemelkedett mind a gazdasági harcban, mind az ország társadalmi-politikai életében, az oktatásban, a tudományban, a kultúrában, a sportban és az egészségügyben.

Hozzájárulásuk vitathatatlan, csakúgy, mint elkötelezettségük és támogatásuk a forradalom mellett, és itt van például a népirtó blokád fokozódása elleni küzdelem napjain túl, az Oscar és Rafael hurrikánok, földrengések által sújtottakkal való ezerféleképpen kifejezett szolidaritás, az Országos Villamosenergia-rendszer helyreállításának támogatása.

Az új generációk megmutatták, hogy nem fognak kudarcot vallani a forradalom iránti elkötelezettségükben és támogatásukban.

"Pontosan.

Ugyanazzal a lendülettel lépünk be 2025-be.

Nemzedékünk történelemhez való közelítése továbbra is prioritás lesz az UJC és más ifjúsági és diákmozgalmak és szervezetek számára, és azon fogunk dolgozni, hogy megszilárdítsuk a szabad teret a reflexió és a párbeszéd számára.

Tovább fogjuk folytatni az Átfogó Gyermek-, serdülő- és Ifjúsági politika akciótervének végrehajtását, valamint az erre a lakossági csoportra készülő előzetes kódex-tervezet egyeztetését, amely mint normaként is elhangzott.

Mindez ország jelenéről és jövőjéről szól, a legkisebbeket hivatott megóvni és felkészíteni az életre, és tőlünk kéri a legnagyobb hozzájárulást a fejlődéshez.

Sok tennivaló van, 2025 kétségtelenül nagyszerű év lesz, amelyben jobban kell szolgálnunk gyermekeinket, serdülőinket és fiataljainkat, akiket csodálatra méltó erő, energia és kapacitás kísér a sok bonyolultság közepette amit tapasztalunk.

Töltsünk meg minden teret fiatalsággal, munkával, közreműködéssel, cselekvéssel, részvétellel, átalakítással és forradalmasítással.

Így a cselekvési terv az, hogy dolgozz, dolgozz és dolgozz!

Ne érts egyet a pesszimizmussal, és ne adj fel semmilyen csatát.

Semmiképpen ne törjük meg az egységet, vigyázzunk rá, mint a szemünk fényére. Ez az, amit szó szerint Raul kért tőlünk, és így is teszünk, hogy az új generációk növekedjenek, tanuljanak, dolgozzanak, éljenek és szeressék Kubát, amelynek népe és forradalma továbbra is milliókat inspirál a világon."

– A Minisztertanács tavaly júliusi ülésén a kubai elnök nagyon érdekes gondolatot fogalmazott meg a káderek és vezetők felelősségéről a mai Kubában. Azt mondta: "Csapatként kell dolgozni, mindenkinek a Forradalom vezetői csapata tagjának kell éreznie magát, az önkormányzatoktól az ország vezetéséig." Hogyan látja magát az UJC ebben a csapatban?

„Létfontosságú alkatrésznek tekintjük magunkat, de szerényen, önelégültség
és bámészkodás nélkül.

Társadalmunkat annak vitathatatlan vezető testülete, a Párt szilárd vezetése alatt rendezték be.

Azt gondolom, hogy ebben a csapatban mi vagyunk a friss vér, akiknek a legtöbb ötletet kell generálnunk, akiknek a leginkább szembe kell menniük a tabukkal, az akadályokkal, a bürokráciával, a korrupcióval."

– Majdnem száz évvel Fidel születése után hogyan látják a gyerekek, serdülők és fiatalok a főparancsnokot és a százéves nemzedéket, amely elkísérte forradalmunkat a megalapításában?

„A legfontosabb, hogy Fidel munkája ne korlátozódjon az ő ötleteire, kifejezéseire vagy beszédeire.

Fidel munkássága olyan örökség, amely a társadalom minden szektorában kitapintható, és ezeken a területeken mindenhol ott vannak a fiatalok, akik az első sorban állnak.

Akkor ha az UJC-nek sikerül elérnie őket, befolyásolni őket és csatlakozni erőfeszítéseikhez, akkor megerősítjük a főparancsnok örökségét, és garantáljuk annak fennmaradását.

Ehhez még az is hozzáadódik, hogy jobban be kell építeni magunkba a gondolatait, mert minden kihívásra van válasz, és különösen tegyük ezt a gyermekeinkkel és serdülőinkkel, akik megkapják azt az üzenetet Fidelről, amelyet mi adunk nekik.

Képzeletbeli hősük képét vonzó és intelligens módon építsük számukra, és végül beszélnünk kell a példáról, mert amikor azt mondjuk, hogy „Fidel vagyok!” Nagyon nagy elkötelezettséget vállalunk, és következetesnek kell lennünk.

Feltételezve, hogy fiatal forradalmárként és az UJC legfelsőbb vezetőjeként nagy elkötelezettséged miatt fel kellett adnod néhány személyes tervet… Szóval vannak elhalasztott álmok?

– Nem lennék teljesen őszinte ha az mondanám nincsenek, bár ezt nem nevezem lemondásnak, inkább egy nagyobb projekt, a Forradalom érdekében elhalasztott tervekről van szó.

Lehet, hogy egyszer megvalósulnak, lehet, hogy nem, de szerintem megéri halogatni, mert ez kárpótol minden személyes várakozásért.

Sok olyan példa van a forradalmi folyamatban, amely megmutatja nekünk, hogy a kollektív álmokat az egyéni álmok fölé kell hogy helyezzük etikai és hazafias értékrend szerint.

Fidel valamikor azt mondta, hogy szakmáját tekintve író szeretett volna lenni -bár író is volt méghozzá nagyszerű- vagy Che-nek biztosan voltak más tervei is, amelyeken gerilla mivolta miatt változtatnia kellett.

Kuba álmai minden lemondást megérdemelnek!

Elég, ha megfigyeled és olvasod magad, hogy azonosítsd azokat a szavakat, amelyek meghatároznak téged. Az alábbiakban megemlítek néhányat, és Te csak mondd, ami eszedbe jut róluk:

– A család…

„Édesanyám és édesapám.

Anyám a mozgatórugóm, az erőm és az inspirációm, neki köszönhetem a képzésemet, és akár úgy is mondhatnám, hogy ez a politikai út az élettervem, miatta közeledtem a Néphatalmi képviselet munkájához és 21 évesen kerületi küldöttnek is választottak.

Ő és apám az életem, apukám a bizalmasom, a békém, elég egy ölelés, hogy tudjam, bármire képes vagyok, nincs számomra lehetetlen.

És a családomhoz számomra a barátok is hozzátartoznak, olyanok, akik gyerekkorunk óta ismernek, mint Marvelis del Valle.

Senki sem ismer jobban nála, egy barátnál jobban, ő a nővérem.

"Számomra a barátok jelentik a legnagyobb kincsem, és ha van valami szép az UJC-ben, akkor azok a barátok, akiket ad, akikből végül egy nagy család lesz."

– Szabadidőd…

– Szeretem a családdal és a barátokkal megosztva tölteni, szeretem a tengert, ez az egyik kedvenc helyem, szívesen olvasok egy jó könyvet, hallgatok zenét, táncolok.

– Martí, Che, Fidel…

„Logikailag nem teljesíthető kihívás hogy hármójukról és szerepükről rövid szavakkal beszéljek.

Ha azonban egy ilyen magas konnotációt kellene összefoglalnom, akkor inkább három szót használnék, ezek a vidék, az önzetlenség és a kötelességtudat.

Mondhatni, sok egyéb mellett ez alkotja életük tengelyét, és Che és Fidel esetében a gyakorlatba is átültetik Martí diktátumát, miszerint a szülőföld az emberiség.

A kubai gyerekek, serdülők és fiatalok számára ezenrendkívüli férfiak hármasa paradigmák szerint összehozza mindazt, amivel egy forradalmárnak vagy egy jó embernek rendelkeznie kell, hogy pozitív nyomot hagyjon a számára megadatott időben.

— Kubai gyerekek, serdülők és fiatalok…

– Ők, létünk okai, nagy elkötelezettségünk és legnagyobb kihívásaink értelmei.

Senki előtt sem titok, hogy ezekben a korokban a megfelelő ízlések, preferenciák és törekvések sikeres elmélyítése meglehetősen bonyolult, különösen akkor, ha nem akarunk passzív nézők lenni, és ehelyett arra törekszünk, hogy ezt „az alapvető agyagot formázzuk a műhöz” – akárcsak azt Che egykor meghatározta.

Ez a küldetés magasra teszi a mércét, mert sok felkészültséget, tudományos ismeretek meglétét igényli az ezekben a korcsoportokban uralkodó trendekről, amelyekről mindannyian tudjuk, hogy nagyon heterogének és mindenféle hatások bombázzák őket.

Ez arra késztet bennünket, hogy minden nap új ötleteket generáljunk.

Jelenlegi stratégiánk, amely meghatározza, hogy a kubaiak új nemzedékei mit tehetnek és hogyan járulhatnak hozzá a szocializmus építéséhez, pontosan úgy készült, hogy közelebb kerüljünk, és közelségből elősegítsük a részvételt és a motivációt, hogy a túlnyomó többség számára.

Sok kihívás van, de szembe tudunk nézni velük.

— Haza és jövő…

„Két elválaszthatatlan dolognak tekintem őket, hiszen nincs jövő sem haza nélkül, sem szülőföld, ha nem garantáljuk a jövőt, és erről szól az UJC, és diákszervezeteinek, valamint ifjúsági mozgalmainak munkája, a jövő összekovácsolása.

A vállunkon tartunk egy olyan országot, amelyet meg kell őriznünk, és sokkal virágzóbbá és fenntarthatóbbá kell tegyük, amint arra a hadseregtábornok, kedves Raulunk sokszor rámutatott.

A haza a legnagyobb, a legszentebb kincsünk, ezért a védelme a legfontosabb.

Védelmére sok lövészárok, ötlet és kő van, bár így José Martítól szólva tudjuk, hogy az előbbi többet ér, nem mellőzve a utóbbit sem.

Optimistán látom a jövőt, úgy látom, hogy ez oly sok kubai férfi és nő álmának folytatása, akik oly sokat tettek és annyi vért ontottak, hogy örökül hagyják a zászlókat, amelyeket a jövőben is hordoznunk kell.

Ha megbuktatjuk a jövőt, akkor elbuktuk az országot."

Az interjút készítette: Yuniel Labacena Romero

Fotók: Roberto Suárez

Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert