Ma ünnepeljük a költészet világnapját, s nincs ez másként a Kubai Köztársaságban sem, ahol úgy tartják a költészet az egyik legszükségesebb megnyilvánulás, egyenest a párbeszéd és a béke mintegy katalizátora globális szinten.

Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1999-ben jelölte ki ezt a napot azzal a céllal, hogy költői kifejezések révén támogassa a nyelvi sokféleséget és növelje a az ún. veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét.

Célja a költészet olvasásának, írásának, megjelenítésének és oktatásának előmozdítása az egész világon, és  amint ezt az UNESCO eredeti nyilatkozata is kimondja:

"Újra felismerni és lendületet adni a nemzeti, tájegységi és nemzetközi költészeti mozgalmaknak."

Hogyan is emlékezhetnénk méltóbb módon e jeles napon, mint José Martí a kubai költészet, és szabadság apostolának néhány gondolatával önnön lényéről és költészetéről valamint egy költeményének megidézésével:

Ezek az én verseim. Olyanok amilyenek. Senkitől sem kértem őket kölcsön.

Ha nem tudtam látomásaimat a hozzájuk illő formába teljes egészükben bezárni, hagytam, hogy elszálljanak: Ó, hány barát, aki sohasem tért vissza!

De a költészetnek megvan a maga becse, és én mindig becsületes akartam lenni. Verssorokat megnyirbálni, én is értek ehhez, de nincs kedvem hozzá. Miként mindenkinek megvan a maga külleme, minden ihletnek megvan a maga nyelvezete.

Szeretem a bonyolult hangzatokat, a megfaragott verset, amely remeg, mint a lámpa, száll mint a madár, lángoló és messze nyúló, mint a lávafolyam. A vers legyen villanó kard, amely a nézőben a harcos emlékképét hagyja maga után, aki az ég felé tör, és kardját a napba mártva szárnyakat növeszt.

Bensőm szülöttjei ők - harcosaim.

Egyikük sem bújt elő agyamból újra formázva, mesterkélten, hanem ahogyan a szemből a könny, a sebből a bugyborékoló vér.

Nem férceltem össze őket emebből meg amabból, hanem magamon vágtam eret.

Nem akadémikusi tintával írtam őket, hanem saját véremmel."

Lelkem fája

Mint madarat a tiszta légen által

Gondolatodat érzem közeledni,

Fészket rakni immár szívemben készül.

Virágba borul a lélek, remegnek

Ágai, akár süvölvénynek ajka,

Mikor szép leányt először ölelget.

Susognak a levelek, olybá tűnnek,

Mint irigykedő, nyelves házi népek,

Akik a gazdag ház kisasszonyának

Nászi ágyat készítenek sürgölődve.

Kibomlik szívem, és tiéd egészen,

Mi csak van, szomorúság elfér benne,

Mi e világon sír, szenved és meghal!

Száraz levelektől, portól és széttört

Ágaktól megtisztítom, fényesítem

Minden levelét, szárát, virágokról

Férget, megrágott szirmot távolítok,

Szárítgatom a füvet körülötte,

És így fogadlak, folttalan madárkám,

Eszelős szívem jöttödre kitárva!

José Martí gondolatait és versét magyar nyelvre fordította: Simor András

 © Juhász Norbert