Playa Girón homokján, ahol a zsoldos betolakodók partra szálltak és 64 évvel ezelőtt vereséget szenvedtek, 150 fiatal kubai, a győztes fegyveresek örökösei Miguel Díaz-Canel Bermúdez kubai elnökkel együtt felidézték azokat a napokat, amikor az ellenség alig több mint két évvel annak diadala után megpróbálta elfojtani a Kubai Forradalmat.

Díaz-Canel köztársasági elnök, öt kubai tartomány fiataljaival találkozott akik részt vettek az 1961-es eseményekre emlékező történelmi kerékpártúrán is.

Az államfőt elkísérte a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetsége (UJC) első titkára, Meyvis Estévez Echevarría, valamint Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára is.

Suleidí Placencia Mejías, a Palay Girón Emlékmúzeum munkatársa:

"A zsoldos csapatok három pontot választottak ki, ahol egyszerre szálltak partra: 

Playa Larga, Playa Girón és Caleta Redonda.

Céljuk az volt, hogy létrehozzanak egy partvonalat egy ideiglenes kormány legitimálására, majd 72 órán belül katonai beavatkozást kérjenek az USA-tól.

A rohamdandár összetétele 1500 fő volt, többségében kubai származásúakból összeállítva."

De amit az ellenség nem is képzelt volna - mondta a történész - az az, hogy a Fidel vezette fiatalok hada 66 óra alatt legyőzi a betolakodókat.

"Április 19-én, délután fél 5-kor egyre többen kezdték megadni magukat a zsoldosok közül, és addigra már 274 halálos áldozatuk, számos sebesültjük volt és végül velük mint 1197 fogollyal lettek teljesek a számaik."

- Magyarázta a történész.

Azokban a napokban gyorsan híre ment, hogy Girón esett áldozatul a zsoldos inváziónak.

156 katona és számos telepes, köztük Juliana Montano, hét gyermek édesanyja, - akinek lánya Nemesia Rodríguez - akiket menekülés közben egy teherautó platóján ért légitámadás.

Nemesia Rodríguez Montano, aki túlélte a támadást így emlékezett vissza, megosztva a történetét a jelenlévőkkel: 

A gép nagyon alacsonyan repült el fölöttünk, s tüzet nyitott, az öcsémnek előtte kezét lábát.

Anyukámat a derekán és a karján lőtték keresztül.

A nagymamám lebénult, kötelet kellett kötni a derekára.

A bátyám a nyaka felső részén sebesült meg.

Nem voltak megelégedve ennyivel, visszatértek rögtön és bombáztak is."

Meyvis Estévez, az UJC első titkára:

"Nos azt hiszem, itt az ideje, hogy megerősítsük, ma még inkább, mint valaha, itt Playa Girón homokján azt a mélységes antiimperializmust, amelynek a fiatalokat különösen a legújabb generációkat minden nap jellemeznie kell.

Mindenkit szembesítenünk kell az imperializmus igazi arcával, mely messze nem az, amit a közösségi médiában meg akarnak mutatni és eladni nekünk."

A Matanzas, Mayabeque, Havanna, Villa Clara és Cienfuegos tartományok különböző szektoraiból származó fiatalok, - ahonnan annak idején is a legtöbb harcos érkezett a szocializmus védelmére - akik ezekben a napokban emlékeztek meg az 1961.április győzelemről, a továbbiakban kötetlenül beszélgettek Díaz-Canel elnökkel.

López Gutiérrez, a Kubai Forradalmi Fegyveres Erők ifjú katonája:

"Itt Playa Girón homokján, egy olyan helyen állunk ma, amely történelmünk dicsőséges történetét meséli el.

Ez nagy kiváltság és megtiszteltetés számunkra, és soha nem fogjuk feledni.

Azoknak a harckocsizóknak az eszményei és elvei, akik annak idején 17 éves fiatalokkal a tankjaikon, itt a tengerpart homokját áztatták föl a megszállók vérével, ők okozták az első nagy vereséget az imperializmusnak Latin-Amerikában."

Amikor a fiatalokhoz beszélt, a kubai elnök a tőle megszokott szenvedéllyel kifejezte, hogy az ehhez hasonló helyeken való tartózkodás megerősíti a kubai lét büszkeségét és azt a bizonyosságot, hogy Kuba olyan nemzet, amelynek történelme hősi cselekedetek eleven sodra.

Díaz Canel elnök szavai:

"Az invázió arra irányult, hogy lerombolja a forradalmat, véget vessen annak, és hogy ezek az emberek akik már elindultak a fejlődés útján és megváltoztatták az életüket, visszatérjenek a korábbi állapotokhoz.

Később Nemesiának is minden lehetősége megvolt, hogy fejlődjön, tanuljon, hozzájáruljon a közösségi társadalom ügyéhez, családot alapítson, ezért mára ő maga is szimbólum, a forradalom adta lehetőségek szimbóluma."

- Díaz-Canel elmagyarázta a CIA és az Egyesült Államok kormánya által kigondolt invázió okait, valamint a győzelem okait is, továbbá szólt a forradalom védelmének folytatása szükségességéről, mert a forradalom továbbra is ugyanolyan támadásoknak van kitéve, mint 1961-ben....

"Ez a pillanat is ikonikus, és ebben a pillanatban is úgy kell érezze a mi nemzedékünk is mindezt, mint azok akik annak idején is megvédték a forradalmat ilyen nehéz és összetett pillanatokban.

Történelmi küldetésünk van:

Megvédeni a forradalmat a jelenlegi pillanatban, a jelenlegi agresszióval szemben.

A sors örökségként irányította a nép egységét, Fidel vezetésével, azokat az értékeket védve, amelyeket megosztottunk a forradalomban résztvevő nemzedékekkel, amelyek például a bátorság és a hazaszeretet.

Soha nem mondhatunk le a függetlenségről, a szuverenitásról és az önrendelkezésről, mert ezek nélkül nem érdemes létezni."

- Fogalmazott Díaz-Canel elnök.

Azon nemzedék gyermekeinek és unokáinak tisztelgése volt ez, amely lehetővé tette az április győzelmet.

 © Juhász Norbert