Ramiro Valdés Menéndez, a Kubai Forradalom parancsnoka 1932. április 28-án született Artemisa településen.

Egyike a Kubai Forradalom három vezetőjének, akik részt vettek az 1959. januári forradalmi diadal három döntő lépésében:

A Moncada-laktanya elleni támadásban, a Granma yacht expedíciójában és partraszállásában, valamint a szigetország teljes felszabadításában.

1953-ban 22 évesen, Fidel castróval együtt szervezték a fegyveres ellenállási mozgalmat, s támadták meg Santiago de Cubában a Moncada laktanyát, mellyel megkezdődött a harc Fulgencio Batista rezsimje ellen.

A laktanya kulcsfontosságú pontjai ellen vezényelt nyolc támadó között volt, és elsőként hatolt be a laktanya területére társaival José Ponce-al, és Jesús Montanéval.

Sebesülten, de az utolsók között, harcolva vonult vissza a sikertelenül zárult akcióból.

Napokkal később letartóztatták, és Santiago de Cuba statáriális bírósága elé állították, s Batista Isla de Pinos-i börtönében raboskodott, amíg 1955 májusában nem részesült társaival együtt amnesztiában.

Ebben az évben ismét bebörtönözték forradalmi tevékenysége miatt, majd mexikóba emigrált, ahol segített megszervezni és kiképezni a Lázadó Hadsereget, amely 1956. december 2-án partra szállt Kuba Oriente tartományában.

A partraszállást követően kinevezték az egyik osztag vezetőjévé és a Raul Castro Ruz vezette utóvédszakasz helyettes parancsnokává.

Fidel Castro mellett (jobbra) a Sierra Maestra hegységben.

Később kinevezték a 8. "Ciro Redondo" hadoszlop helyettes parancsnokává, élén Ernesto Che Guevara parancsnokkal, akivel együtt küzdött a keletről nyugatra irányuló felszabadító harcokban.

A Kubai Forradalom diadala után, számos tisztséget töltött be az állami és pártvezetésben.

1960-ban egy Raul Castro vezette delegáció tagjaként érkezett az akkori Csehszlovákiába, ahol a későbbiekben katonai hírszerzési kiképzésben is részesült.

Ramiro két ciklusban is volt belügyminiszter, 1961-1968, valamint 1979-1985 között.

A Nemzeti Forradalmi Milícia tagjai között (középen) a Disznó-öbölbeli USA invázió idején.

A Belügyminisztérium, ezen belül az állambiztonsági erők munkájának koordinálása során elévülhetetlen érdemeket szerzett az Amerikai Egyesült Államok által szinte minden eszközzel támogatott antikommunista földalatti szervezkedések, sokszor nyílt ellenforradalmi támadások és különféle szabotázsakciók visszaszorításában.

Később a Kubai Államtanács és Minisztertanács alelnöke is volt.

A Kubai Kommunista Párt (PCC) VI. Kongresszusán a Politikai Iroda tagjává választották.

2006 és 2011 között informatikai és hírközlési miniszter is volt.

Napjainkig rendkívül aktívan dolgozik társadalmi és politikai téren egyaránt.

     Hugo Chavezzel, a Venezuelai Bolivári Köztársaság egykori elnökével. (2009.)

2009. december 20-tól, 2019. október 10-ig majd tíz éven át tölti be a szocialista Kuba Államtanácsának alelnöki tisztségét, emellett napjainkban is tagja a PCC Központi Bizottságának.

Mint a Kubai Forradalom legendás alakja, számos kitüntetés birtokosa mint például a Playa Girón Rend, a Kubai Köztársaság Hőse, a Munka Hőse címek, valamint a Július 26. Mozgalom 50. évfordulója emlékérem.

Ramiro parancsnok mindig arra buzdítja a legifjabb generációkat is, hogy vegyenek részt a Kubai Forradalom védelmében, ezáltal garantálva annak folytonosságát, és ismerjék meg minél részletesebben történelmi vezetőjük, Fidel Castro Ruz főparancsnok örökségét, s kövessék útmutatását.

Kuba köztársasági elnöke, a Kubai Kommunista Párt első titkára Miguel Díaz-Canel Bermúdez, az elmúlt években egy szintén e jeles alkalomból mondott köszöntőjében, minden idők egyik legnagyobb gerrilájaként jellemezte őt.

Fotók: Fidel Castro Ruz Központ - Havanna

© Juhász Norbert