Több kubai tartomány máris ünnepli a Santiago de Cuba-i Moncada laktanya és a Bayamo-i Carlos Manuel de Céspedes laktanya elleni támadás 72. évfordulóját.

Bár a Fidel Castro vezette fiatal forradalmárok csoportja által végrehajtott 1953. július 26-i hősies akció emlékére rendezett központi állami ünnepségre szombaton kerül sor Ciego de Ávila tartományban, országszerte kezdeményezések indultak a hősök előtti tiszteletadásra.

Ennek egyik ékes példája Artemisa tartomány, ahol tegnap Caimito település ünnepségén maga Ramiro Valdés Menéndez, a Kubai Forradalom parancsnoka is személyesen megjelent.

Az a Ramiro parancsnok, aki egykor Raul és Fidel Castro oldalán szintén részt vett a fegyveres felkelésben, tudjuk meg Aylín Álvarez García, (képünkön jobbra) a Kubai Kommunista Párt „Nico López” Egyetemének rektorhelyettese, a terület parlamenti képviselőjének beszámolójából:

„Gyönyörű nap volt a mai, az elkötelezettség napja.

Visszatértem szülővárosomba, Caimitóba, erre a földre, amely a történelem ritmusára lüktet, és most a forradalom legtisztább gyökereihez való visszatérést is jelenti.

Itt ért a megtiszteltetés, hogy július 26-át ünnepelhettem a hőstett egyik legbátrabb főszereplője társaságában: a forradalom parancsnoka, Ramiro Valdés Menéndez, a legyőzhetetlen szellemű fiatalember mellett, akit a nyolc legbátrabb személy közül választottak ki a Moncada laktanya 3. állásának megtámadására.Bátorságával és meggyőződésével ő volt az első, aki belépett az áldozathozatal és a remény hajnalába.

Ma Caimitói jelenléte nemcsak örök emlékké vált, hanem élő felhívássá a hűségre, a kitartásra, arra, hogy soha ne feledjük, hogy a Hazát minden nap munkával, küzdelemmel, odaadással építjük!

Az én alázatos és dicsőséges Caimitóm ma otthont adott a Moncada-i támadás 72. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségnek, amely megérdemelt elismerése volt a település politikai, gazdasági és társadalmi életében elért eredményeinek is.

De a számoknál jobban nemesíti ezt a területet az eltéphetetlen kötelék népe iránt, azok iránt akik a földet művelik, azok iránt akik tanítanak, és akik gyógyítanak, mindenki felé akik soha nem adják fel.

Nem számokban vagy években mérjük mindezt, hanem ötletekben és áldozatokban. Ma, akárcsak tegnap, továbbra is ugyanazzal a szenvedéllyel védjük a forradalmat, amellyel azok a fiatalemberek fogtak fegyvert Kuba méltóságáért.

Mert Moncada nem csupán a múlt eseménye volt: egy tűz, amely továbbra is ég, annak bizonyítéka, hogy a harc nem szűnt meg!”

© Juhász Norbert