Hatvan évvel ezelőtt, 1965-ben Ernesto Che Guevara megírta a 20. század egyik legjellegzetesebb levelét, azt, amelyet Fidel Castrónak címzett búcsúként. (Lásd az előző cikkemet.)

E dokumentum a szinte példa nélküli belső értékeit tekintve rendszeres újraolvasás és elmélkedés tárgyát képezi a mai napig a kubai értelmiség körében.

Nem pusztán történészi gyakorlatként, hanem inkább korunk ellentmondásainak tükrében való rávilágításként e levél aktualitására amely gondolkodásra készteti a haladó értelmiséget nem csak Kuba határain belül.

Che kifogástalan stílusban, egészen pontosan 605 szóban foglalja össze kubai pályafutását 1955 júliusa és 1965 márciusának végéig bezárólag.Ernesto Che Guevara levelének eredeti példánya mely napjainkra az UNESCO világörökség részét is képzi.

Lényeges indokokat is felsorol, amelyek segítenek megérteni azt a viszonyt mely őt a kubai néphez, végső soron a Fidelhez fűzte.

A szöveg minden egyes hangsúlya és pontossága elejétől a végéig arra ösztönöz minket, hogy jobban megértsük, miért fogadta Che-t a kubai nép az ő fiává, aki soha nem veszítette el képességét eszméinek érvényesítésére az ő következetességéből és példaértékű életéből áradó erő révén, különösen forradalmi vezetőként, aki a szigorúságot és a mindennapi áldozathozatalt nehezen felülmúlható védjegyeivé alakította.

Mindezek olyan tényezők amelyek önmagukban is megmagyarázzák, hogy alakja miért ösztönzi annyira az igazi forradalmárokat, és miért irritálja azokat, akik nem azok, még akkor is, ha szavaikban annak adják ki magukat.

1965. október 3-án, a Központi Bizottságot bemutató beszédének utolsó perceiben Fidel Castro nyilvánosságra hozta Che búcsúlevelét.

Ez volt az egyetlen magyarázat arra, hogy miért hiányzott a példaértékű harcos és miniszter az újonnan létrehozott Központi Bizottság listájáról. (Lásd az előző cikkemet.)

A levél, amelyet egy láthatóan meghatott Fidel olvasott fel 1965. október 3-án, nemcsak Che fizikai jelenlétének végét jelentette a Kubai Forradalomban – Mint haladó eszmékkel rendelkező ember, a forradalom kreatív és nélkülözhetetlen építője –, hanem a forradalmi hűség, az internacionalizmus és az antiimperialista elkötelezettség szimbólumává is vált, amelyek elengedhetetlenek a forradalom, a szocializmus és Kuba függetlensége megőrzéséhez.

Napjainkban a levél tartalma pedig arra inti az utókort, hogy komplexen vizsgálja azokat a tényezőket, amelyek a forradalmi téren az egyik legszebb és legtanulságosabb testvéri kapcsolat, avagy Che és Fidel kapcsolatának kialakulásához, fejlődéséhez és megszilárdulásához vezettek.

Mivel Che igen tömören és lényegre törően fejezi ki a kubai élettel kapcsolatos tapasztalatait, gondolatait és felfogását, érdemes szinte teljes egészében fölidézni az ő sorainak egy részét, gondolatmenetének sorrendjében:

„Ebben a pillanatban sok mindenre emlékszem: arra, amikor María Antonia házában találkoztunk, arra, amikor azt javasoltad, hogy jöjjek, a készülődés minden feszültsége közepette...

„…Egy nap odajöttek, és megkérdezték, hogy kit kell értesíteni haláleset esetén, és ennek valódi lehetősége mindannyiunkat lesújtott. Később szembesültünk vele hogy igaz, hogy egy forradalomban vagy győzöl, vagy meghalsz (ha valódi forradalomról van szó).”

„Úgy érzem, teljesítettem kötelességemet a kubai forradalommal szemben , annak területén, és búcsút veszek tőletek, bajtársaimtól, a népetektől, akik most már az enyémek is vagytok.”

„…Úgy hiszem, hogy kellő becsülettel és odaadással dolgoztam a forradalom győzelmének megszilárdításán…”

„…Az egyetlen komoly hibám az, hogy a Sierra Maestra első pillanataitól kezdve nem bíztam benned jobban, és nem értettem meg eléggé a vezetői és forradalmi tulajdonságaidat.”

„Csodálatos napokat éltem át, és melletted éreztem a népünkhöz tartozás büszkeségét a karibi válság fényes és szomorú napjaiban is. Ritkán ragyogott államférfi fényesebben, mint azokban a napokban. Arra is büszke vagyok, hogy habozás nélkül követtem téged, azonosultam gondolkodásmódoddal, és láttam és értékeltem a veszélyeket és az elvek megtartását.”

„A világ más országai igénylik szerény erőfeszítéseim támogatását. Meg tudom tenni azt, amit Tőled megtagad a Kuba élén betöltött felelősség, és eljött az ideje, hogy elváljanak útjaink.”

„Az új csatatereken magammal viszem a belém csepegtetett hitet, népem forradalmi szellemét, a legszentebb kötelesség teljesítésének érzését: harcolni az imperializmus ellen, bárhol is legyen az. Ez megnyugtat és begyógyít minden gyötrelmet.”

„Ha az utolsó órám más ég alatt jön el, utolsó gondolatom ehhez a néphez, és különösen hozzátok szól. Köszönöm a tanításaitokat és a példátokat, amelyekhez igyekszem majd hű maradni tetteim végéig. Mindig is azonosultam forradalmunk külpolitikájával, és továbbra is így leszek.”

Teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a Fidelnek írt búcsúlevél, méltán vált emlékművévé az őszinteségnek és a forradalmárok közötti elvtársi és bajtársi kapcsolatok keretében fennálló kölcsönös bizalomnak is.

Mostanra egy olyan nemzetközi helyzetben, amelyet az amerikai imperializmus legerőszakosabb szakasza jellemez, és amelyben minden szinten egyre fasisztább és destruktívabb megnyilvánulások jelennek meg, Che kijelentése megújult érvényességet nyer:

„Az új csatatereken magammal viszem a belém csepegtetett hitet, népem forradalmi szellemét, a legszentebb kötelesség teljesítésének érzését: harcolni az imperializmus ellen, bárhol is legyen az...”

Ennek az antiimperialista elképzelésnek a fenntartása, szorosan összefügg a Fidel Castro és Che Guevara által védett internacionalizmus következetes gyakorlásával.

A leírtak a forradalom túlélésének és sikeres fejlődésének bizonyos feltételeit is kijelölik.

Az Amerikai Egyesült Államok ultrakonzervatív elitje nem egy demokratikusabb Kubát akar, - ami a kubai szocializmus intézményrendszerének eleve meglévő és alapvető jellemzője - hanem egy olyan Kubát, amely minden téren nekik alárendelt státuszban sínylődne.

© Juhász Norbert

Hat évtized telt el 1965. október harmadika óta.

Ez volt az a nap, amikor a Kubai Forradalom történetének négy jelentős eseménye egybeesett: az első Központi Bizottság létrehozása, a Kubai Kommunista Párt jelenlegi nevének fölvétele, Ernesto Che Guevara megindító búcsúlevelének felolvasása és a Granma c. napilap megalapítása.

A kubai nemzet útját meghatározó és e napon összefonódó események 60. évfordulóját ünneplő hazafias és forradalmi megemlékezést pedig pénteken Raúl Castro Ruz tábornok, a Kubai Forradalom vezetője, valamint Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök, a Kubai Kommunista Párt (PCC) első titkára vezették a Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériumának Egyetemes Csarnokában.A rendezvényen jelen volt Ramiro Valdés Menéndez, a forradalom parancsnoka, és Meyvis Estévez, a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetségének első titkára, valamint Roberto Morles Ojeda, a PCC Központi Bizottságának szervezeti titkára, továbbá José ramón Machado Ventura, Fidel és Raul Castro egykori harcostársa, az Államtanács korábbi alelnöke és számos állami és pártvezető.

Miguel Mario Díaz-Canel Bermúdez, a Kubai Kommunista Párt első titkára és a szigetország köztársasági elnökének az eseményen elhangzott teljes beszéde:

"Raul Castro Ruz tábornok elvtárs, a Kubai Forradalom vezetője és az egykori események egyik főszereplője!

Kedves Machado és Ramiro!

Elvtársak a Párt, az Állam, a Kormány, a Forradalmi Fegyveres Erők, a Belügyminisztérium, a Fiatal Kommunisték Szövetsége, valamint országunk tömeg- és társadalmi szervezeteinek valamennyi megjelent képviselője!

A Történelmi Generációból jelenlévő elvtársak!

Október harmadika szimbolikus dátum.

1965-ben ezen a napon négy, pártunk, és így a Kubai Forradalom történetében is jelentős esemény esett egybe időben és térben.

Az ezekre való emlékezés és jelentőségük értelmezése az eltelt 60 év fényében az az ok, ami ma itt összehozott minket.

De először szeretnék megosztani veletek egy friss élményt.

A Kínai Népköztársaságban tett legutóbbi látogatásunk egyik legkielégítőbb pillanata a Kínai Kommunista Párt Történeti Múzeuma lenyűgöző termeinek megtekintése volt, amely valójában e csodálatra méltó nemzet elmúlt 80 évének történelmét tárta elénk.

Kína figyelemre méltó jóléte, amely ma is káprázatos és inspiráló, elválaszthatatlan a kínai kommunisták küzdelmének történetétől, hogy leküzdjék a feudalizmus terheit, valamint a széles körben elterjedt szegénységet és éhínséget, amellyel a forradalmi vezetők, élükön Mao Ce-tunggal, 14 évnyi japán invázió elleni háború után hatalomra kerülve szembesültek.

A tágas, modern termekben sétálva megértjük, miért nem lehet más a múzeum neve: a modern Kína virágzása nem varázslat, és nem is a képzelet szüleménye.

A szocialista eszme diadala, amelyet a kínai sajátosságokhoz szabtak, de mindig a Kommunista Párt irányítása alatt.

Ezen elkötelezettség, ezen központi cél, ezen alapvető egység nélkül Kína történelme más lenne.

Az egyetln párt, amely mindenekelőtt az a párt, amely egyesíti a nemzet jólétében érdekelt összes erőt, több mint egy évszázada elítéli a szocializmus ellenségeit.

A kínai, és – hogy két példát említsünk – a vietnami tapasztalatok cáfolják ellenfeleik elméleteit, és megerősítik az egypártrendszer elvének központi szerepét a szocialista gyakorlat nyolc évtizedében, különösen a kihívásokkal teli reform- és nyitási döntések közepette.

Kommunista Pártunk ezt a gyakorlatban is minden nap megerősíti.

A blokád kegyetlen támadásával szembeni hat évtizedes ellenállás, amely most a kubai szocialista rendszer teljes megfojtására irányuló törekvésében fokozódott, nem magyarázható az egységes Párt létezése nélkül, amely a forradalmat kiváltó politikai erők egységéből született.

Továbbá, Pártunk történelme a kezdetektől fogva szorosan összefonódik a függetlenséggel és az antiimperializmussal. Tavaly augusztusban, főparancsnokunk születésére való megható megemlékezésünkkel együtt ünnepeltük az első kommunista párt századik évfordulóját, amelyet többek között Carlos Baliño alapított, aki a Kubai Forradalmi Pártból jött, amelyet José Martí alapított a Szükséges Háború irányítására és a Köztársaság megalapítására "mindenkivel és mindenki javára".

Ez az első kubai kommunista párt, amelynek legbriliánsabb alapítói között ott volt a Martí által inspirált és radikális antiimperialista Julio Antonio Mella, a ma minket irányító és összehívó kommunista párt előfutára, amely jelenlegi és végleges nevét, 1965. október 3-án vette föl.

Az, hogy egy olyan társadalom forradalmi és progresszív erői, amely éppen csak kiemelkedett a hat évtizedes gyarmati függőségből – amely magában foglalta a mély és széles körű kommunista-ellenes kampánynak való állandó kitetteséget –, úgy döntöttek, hogy egyetlen, kommunistaként definiált politikai szervezetbe integrálódnak, és ez kétségtelenül rendkívüli történelmi esemény.

Ezekből a tekintélyes gyökerekből és a Fidel által a Forradalmi Egység Pártjával együtt fokozatosan felépített egységből született meg Kubai Kommunista Pártunk első Központi Bizottsága.

Ez a dátum tehát egy második alapvető eseményt jelöl a forradalmat létrehozó és a győzelem kivívása érdekében egyesült erők egységének megszilárdításában.

A Központi Bizottság megválasztása egy integrációs folyamat csúcspontja volt, amely 1961-ben kezdődött az Integrált Forradalmi Szervezetek (ORI), a Július 26-i Mozgalom, a Népi Szocialista Párt és a Március 13-i Forradalmi Igazgatóság megalakulásával, amelyek azonnal létrehozták a Kubai Szocialista Forradalom Egyesült Pártját, a PURSC-t.

Az első Központi Bizottság egyedülálló és egyben jelentős összetételű volt.

Fidel szerint ezen az emlékezetes napon nagy erőfeszítéseket tettek azok kiválasztására, akik a legteljesebben képviselték forradalmunk történetét és gyermekeinek érdemeit, akik mind a forradalomért folytatott küzdelemben, mind annak megszilárdításáért, védelméért és fejlesztéséért folytatott küzdelemben kitartóan és fáradhatatlanul dolgoztak és harcoltak.

A pártot mindenféle társadalmi rétegből származó nők és férfiak alkották: munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és a harc veteránjai, akiket közös cél fűzött össze: egy szabad, demokratikus és szocialista haza felépítése.

Ez a sokszínűség nem oldotta fel az egységet, hanem inkább megerősítette a pártot, és megerősítette, hogy az egységben erő rejlik.

Alkotmánya megszilárdította a Párt szerves struktúráját azáltal, hogy országszerte és a forradalmi fegyveres erőkön belül helyi testületeket, ügynökségeket és szervezeteket hozott létre.

Ennek a történelmi Központi Bizottságnak a lényege ugyanaz, mint ami ma is kíséri a jelenlegi testület tagjait: a nép, a szocialista ügy és a progresszív erők iránti feltétlen elkötelezettség, tekintet nélkül a határokra és az egyes történelmi pillanatok körülményeire és feltételeire.

Azon az október harmadikán, a tehetség, az elkötelezettség és a hűség igazi olvasztótégelyében egyesültek az elvtársak, az egész nép hangjának és érzelmeinek hordozóiként.

Együtt alkották a forradalmi egység legmagasabb szimbólumát, nemcsak politikai cselekedetként, hanem etikai és erkölcsi döntésként is, amely elkötelezettségével és példamutatásával ma is inspirál minket.

Mindig emlékezni fogunk 1965. október 3-ára, mert ez a nap tele volt más fontos döntésekkel is, amelyek máig sem veszítették el jelentőségüket, mint például a Granma újság, a Kubai Kommunista Párt hivatalos lapjának létrehozása, amelyet arról a yachtról neveztek el, amely a 82 elszánt expedícióst hozta Tuxpanból Kelet-Kubába, hogy szabadok vagy mártírok legyenek.

Juan Marrero, az újság alapító újságírója és az emlékezetének egyik fáradhatatlan védelmezője, a Két évszázados újságírás Kubában című könyvében így emlékszik vissza erre a napra:

„A forradalmi sajtó számára 1965 egy újabb jelentős év volt.

Október 3-án tetőzött a Batista zsarnoksága elleni küzdelemben részt vevő fő forradalmi erők egyesülési folyamata.

Megalakult a Kubai Kommunista Párt, és a Granma újság a Párt Központi Bizottságának egyik szerveként lépett színre.

A Forradalom és a Ma című lapokban addig a Július 26-i Mozgalom, illetve a Népszocialista Párt szerkesztőségei eltűntek.

Röviddel azelőtt a Combate, a Március 13-i Forradalmi Igazgatóság szerkesztősége megszüntette a tevékenységét.

Az emberi erőforrásokat, a gépeket és a létesítményeket egy új, egységes politikai újságba koncentrálták, amely minden reggel megjelent.

Egyesítsétek ezeket az erőforrásokat, és létrehoztak egy új újságot, amely a Granma nevet viselte, forradalmi víziónk és utunk szimbólumaként.

A Granma pedig azóta is a forradalom fő szóvivője, a kubai sajtó zászlóshajója.”

Ugyanebben a könyvben Marrero felidézi Fidel állandó jelenlétét a Granmában, aki irányította a munkát, és maga is írt vezércikkeket és rovatokat, naprakész volt, és a kora reggeli órákig kapcsolatban állt a vezetőkkel és az újságírókkal, ahogyan azt a La Calle újságnál végzett munkája idején is tette….

Megbízható és stabil médiafelületként, amely azóta mintegy kötelező olvasmánnyá vált mind a kubaiak, mind a határainkon túli Kuba valósága iránt érdeklődők számára.

A Granma napjainkban megújult kihívással néz szembe: ismét a kubai újságírás zászlóshajójává kell válnia a multimédiás platformok és az egyre fokozódó médiaháború korában.

Beszéljünk most egy jelentős pillanatról, amely megrázta egyben felrázta az országot október 3-án.

Fidel történelmi jelentőségű beszédének utolsó perceiben, amelyben a Központi Bizottságot mutatta be, nyilvánosságra hozta Che búcsúlevelét.

Csak így lehetett megmagyarázni, hogy a példaértékű harcos és miniszter miért nem szerepelt az újonnan létrehozott Központi Bizottság tagjainak listáján.

A pillanat ünnepélyessége, a levél tartalma, valamint a dokumentum és annak felolvasása által közvetített érzelmek 60 évvel később is a forradalom történelmének legjelentősebb és legmegindítóbb eseményei közé tartoznak kontinens de világszinten is.

A főparancsnok szavai máig visszhangoznak azok emlékezetében, akik tanúi voltak annak a felolvasásnak, amikor láthatóan meghatottan, bevezetőként ezt mondta:

„Azok, akik forradalmárokról beszélnek, akik hideg, érzéketlen vagy szívtelen embereknek tartják a forradalmárokat, ebben a levélben megtalálják mindazon érzés, mindazon érzékenység, mindazon tisztaság példáját, amely egy forradalmár lelkében elférhet.”

A történelmi jelentőségű levél elolvasása után véget értek a forradalom ellenségei által a Che listáról való hiánya köré szőtt intrikák, hazugságok és manipulációk.

Így egy szörnyű rágalmazási kampányt fojtottak el, ami nagyon is összhangban van a szomszédos birodalom lakájainak működési módjával, ami a mai napig alig, vagy inkább semmit sem változott, amikor a manipuláció és a hazugságok groteszk méreteket öltenek, végül ütközve a szilárd igazsággal és a cáfolhatatlan érvekkel, amelyeket védünk.

Elvtársak!

A Párt első Központi Bizottsága az akkori kubai társadalom legjavának szintézise volt, amelynek feladata az volt, hogy új alapokra építse a szuverén, igazságos és egységes jövőt.

Ilyen volt a Pártunk, és ilyennek is kell maradnia: egy befogadó, nyitott és egységes Párt, amely képes egyesíteni minden generációt, a munka- és társadalmi élet minden szektorának, valamint az egész kubai forradalmi gondolkodásnak az erőit.

De mindenekelőtt továbbra is élcsapatként kell működnie, becsülettel bemutatva kommunista, marxista és leninista ideológiáját, Fidel örökségét, tudván, hogy ellenségeink, akik a nép ellenségei, mindig megpróbálják majd beszennyezni és gyengíteni ezeket a meggyőződéseket!

Mindez nem újdonság….

Fidel már figyelmeztetett minket abban a korai pillanatban, amelyre most emlékezünk:

„Az imperialisták, mintha meg akarnának sérteni minket, vagy mintha az sértés lenne, Kuba kommunista kormányáról beszélnek, ahogyan a “mambí” szót is sértésként használták felszabadítóinkkal szemben, ugyanúgy megpróbálják a kommunista szót is sértésként használni, ám a kommunista szó nem sértés számunkra, hanem megtiszteltetés.”

Ma minden eddiginél fontosabb kötelességünk megőrizni és magasztalni ezt a történelmet és az azt fenntartó eszméket, koherensenl, szerénységgel, etikával és kötelességtudattal, mindig szem előtt tartva, hogy a Központi Bizottság nem egy elvont entitás, ahogyan maga a Párt sem az.

Ez egy hivatás, egy cselekvés, és a demokratikus részvétel végleges kifejeződése a helyi rétegektől, a közösségektől, minden környékről és minden munkahelyről.

Megalakulása megtanította nekünk, hogy a sokszínűség és a befogadás elengedhetetlen az egyetlen párt megerősítéséhez, amely a Forradalom megerősítését szolgálja.

Ahogy Raúl Castro Ruz tábornok, a kubai forradalom vezetője megfogalmazta, ez, az egyetlen pártunk, nemzetünk egységének garanciáját képviseli, amelyet szemünk fényeként kell becsülnünk.

Ha összhangban vagyunk azzal az eszménnyel hogy „a forradalom legforradalmibb aspektusa a Párt, és annak is kell lennie”, akkor rajtunk, a tagságon, és különösen kádereinken múlik, hogy betartsuk a múlt és a jelen, de mindenekelőtt az ország jövője iránti elkötelezettségünket.

A jövő év áprilisára összehívott IX. pártkongresszus a legközelebbi és legfontosabb alkalom arra, hogy megerősítsük a ma felidézett alapelveket, és mozgósítsuk az egész nemzetet a nagy feladatok körül, amelyeknek a lehető legrövidebb időn belül el kell vezetniük minket a lakosság életkörülményeinek javításához, a forradalom társadalmi fejlődésének szilárd támogatásához, valamint a birodalom által ránk kényszerített háború, valamint saját hibáink és hiányosságaink által támasztott hatalmas akadályok leküzdéséhez.

Honfitársaim!

Ahogy közeledünk főparancsnokunk születésének centenáriuma felé, legyen a Párt első Központi Bizottságának ez az évfordulója is egy újabb felhívás a forradalmi egységre, a határtalan odaadásra és a kubai nép iránti legmélyebb elkötelezettségre, dicsőséges motiváció és támogatás munkánkhoz!

Éljen a Kubai Kommunista Párt!

Éljen Fidel és Raul!

Haza vagy halál!

Szocializmus vagy halál!

Győzni fogunk!"

Fotók: pcc.cu

© Juhász Norbert

A Kubai Köztársaság Elnökségének Történelemügyi Hivatalának kollektívája több mint négy esztendős intenzív munkát tudhat maga mögött.

Ennyi idő alatt sikerült összerendezni Raul Castro Ruz hadseregtábornok műveit, és ezt az anyagot most az iroda gondozásában közkinccsé tenni.

Az eredmény amellett hogy hiánypótló munka, egy rendkívül színvonalas, 9 kötetből álló könyvsorozatot is jelent.

A kiválasztott művek között beszédek, dokumentumok, személyes levelek és Raul munkanaplója valamint a Forradalmi Fegyveres Erőkben, a Kubai Kommunista Pártban és a kormányban végzett sok évtizednyi fáradhatatlan munkássága is szerepet kap.

A kilenc kötet több mint 500 dokumentumot tartalmaz, és terjedelme meghaladja az 5000 oldalt.

Raúl Castro Ruz, a Kubai Forradalom vezetője válogatott műveit helyi idő szerint pénteken kora este mutatták be, egy olyan rendezvényen, amelyen részt vett Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök, a Kubai Kommunista Párt első titkára is. Abel Prieto Jiménez, a Casa de las Américas elnöke hangsúlyozta, hogy a történelem eltorzítására tett kísérletekkel szemben ez a mű a forradalmi etika útmutatója, amely tükrözi Raul Castro a forradalmárok ideológiai felkészítésével kapcsolatos aggodalmát.

Nem elég harcolni – mint mondotta –, hanem meg kell érteni a harc okait és alapjait is.

A kubai értelmiségi kiemelte, hogy a szöveg hét évtizednyi elkötelezettséget és példamutatást foglal össze, külön tisztelegve a forradalmi harcban elesett hősök emléke előtt.

Végül az író és esszéíró arra is fölhívta a figyelmet, hogy ez a gyűjtemény hatékony eszköz lehet a tanárok, professzorok, diákok és politikai vezetők számára a tudatlanság és a történelemismeret terén az egyéneknél bekövetkezett torzulási jelenségek kezelésében, különösen a fiatalabb generációkat illetően.

Fotók: telesurtv.net

© Juhász Norbert

A Kubai Köztársaságban ma a Kubai Kommunista Párt (PCC) első Központi Bizottságának létrejötte hatvanadik évfordulójára emlékeznek.

A Kubai Forradalom történelmének egyik kulcsfontosságú évfordulóját is jelöli e nap, mely egy alapvető eseményre emlékeztet, amely megszilárdította a PCC, a forradalom élcsapatának egységét.

1965. október 3-án, a főváros egykori Chaplin Színházában, a mai Karl Marx Színházban, akkori nevén a Kubai Szocialista Forradalom Egyesült Pártjának kongresszusának záróbeszédében Fidel Castro akkori miniszterelnök minden politikai erő és társadalmi szektor egyesülésére szólította föl a tömegeket, avagy az új, korszerűbb és hatékonyabb pártban a mai PCC-ben.

A Központi Bizottság létrehozása a szigetország történelmének egyik legjelentősebb lépése volt, amely szorosan egyesítette a forradalmi népet, ezáltal pedig a legmagasabb fokú egységet és szervezettséget érte el az 1959-ben a szigeten kezdődött átalakulási folyamat politikai koncepciója körül.

Azon a napon Fidel Castro főparancsnok felolvasta azt a búcsúlevelet is, amelyet Ernesto Che Guevara forradalmár hagyott maga után, mielőtt Kongóba, majd később Bolíviába indult volna, ahol folytatta a felszabadulásért és a népek jogaiért folytatott küzdelmét.

„Hiányzik a Központi Bizottságunkból valaki, aki rendelkezik minden olyan érdemmel és erénnyel, amely ahhoz szükséges, hogy a legmagasabb szinten tartozzon ide, azonban mégsem tagja a Központi Bizottságunknak.”

-  Fogalmazott beszédében Fidel.

Beszédében Fidel Castro bejelentette a Revolución és a Hoy újságok egyesülését a PCC egyetlen hivatalos lapjává, Granma néven, tisztelegve annak a yachtnak az emléke előtt, amely 1956-ban Mexikóból Kuba partjaira hozta őket, hogy szembe szálljanak a kegyetlen zsarnok, Batista nevével fémjelzett embertelen rezsimmel, hazájuk teljes és végleges felszabadításáért.

Az újság első számát már másnap, október 4-én kinyomtatták és eljuttatták a lakossághoz, egészen pontosan 498 784 példányban.

A Kubai Kommunista Párt máig a szigetország társadalmának vezető ereje, a kubai dolgozó nép államának legfelsőbb politikai erejét alkotó szervezet.

A Kubai Köztársaság Alkotmánya „Egyedi, Martí, és Fidel, valamint a Marxizmus –Leninizmus talaján álló pártként, a kubai nemzet szervezett élcsapataként” határozza meg e pártot, amelyet demokratikus jellege és a néppel való állandó és eleven kapcsolata tart fenn.

Fotók: PCC.CU

© Juhász Norbert

 „Itt az ideje, hogy Palesztinát teljes jogú tagjává tegye az Egyesült Nemzetek Szervezete. (ENSZ)

 – Jelentette ki Bruno Rodríguez Parrilla kubai külügyminiszter a szervezet 80. ülésszakán.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Egyesült Államok (USA) vétójogával összehívott ENSZ-közgyűlésen tartott beszédében a külügyminiszter egyúttal pedig figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok kormánya ismét visszaélve a Biztonsági Tanácsban meglévő kiváltságaival, blokkolta a nemzetközi közösség erőfeszítéseit az Izrael által Gázában elkövetett népirtás megszüntetésére.

Megerősítette Kuba álláspontját, miszerint csak államközi egyezménnyel, egy független palesztin állam létrehozásával - az 1967 előtti határokon belül, Kelet-Jeruzsálem fővárossal, és garantálva a menekültek visszatérési jogát, - érhető el igazságos és tartós béke a térségben.

Bruno Rodríguez Parrilla, kubai külügyminiszter teljes beszéde:

„Tisztelt Elnök Asszony!

 Az Amerikai Egyesült Államok kormánya ismét a Biztonsági Tanácsban meglévő vétójogával visszaélve megakadályozta a nemzetközi közösség erőfeszítéseit az Izrael által Gázában elkövetett népirtás megszüntetésére.

 Ezzel megerősíti történelmi bűnrészességét említett megszálló hatalom által elkövetett népirtás, az  etnikai tisztogatás, a kollektív büntetés és az apartheid – mind emberiség elleni bűncselekmények – további büntetlenségét.

Messze ahelyett, hogy hozzájárulna a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, - ami az Egyesült Nemzetek Szervezetének e fő szerve elemi feladata -  ehelyett meghosszabbítja a palesztin néppel szembeni cionista barbarizmus fenntartását.

Ez megkérdőjelezi a feltételezett, tisztességes közvetítésen alapuló szándékot egy állandó és tartós tűzszüneti megállapodás elérésére.

Az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott folyamatos politikai, katonai, logisztikai és pénzügyi támogatása egyértelműen kifejezi az amerikai politikát jellemző kettős mércét és elfogultságot.

ugyanez igaz az Egyesült Államok külügyminiszterének a bűncselekmény támogatása érdekében tett közelmúltbeli izraeli látogatása, valamint annak a kísérletnek a kapcsán is, hogy elhallgattassák palesztin testvéreink hangját ezen az egyetemes fórumon.

A palesztin küldöttség tagjainak vízumkérelmei visszavonásáról és megtagadásáról szóló egyoldalú és önkényes döntés, amely megakadályozta őket a jelenlegi Közgyűlés 80. ülésszakának magas szintű ülésén való megfelelő részvételben, sérti az 1947-es székhelymegállapodást is!

Naponta tizenöt palesztin hal meg alultápláltság miatt, közülük tizenketten gyermekek, akik katonai-gyarmatosító műveletek, telepépítési műveletek és földjeikről való erőszakos kitelepítés áldozatai lettek.

Becslések szerint legalább 132 000 5 év alatti gyermek szenved akut alultápláltságban, és több mint 43 000-en vannak jelenleg is életveszélyben.

Az izraeli agresszió következtében megerősített halálesetek száma, csak a Gázai övezetben, 2023. október 7. óta, 66 148 halott, a 168 716 sebesült és megcsonkított személyek mellett.

Elfogadhatatlan, hogy Izrael továbbra is az éhezést, az élelmiszer-szállításokat és a humanitárius segélyeket használja háborús fegyverként.

 Az ostromlott civil lakosság víz-, villany-, gyógyszer- és üzemanyag-megvonása nem katonai stratégia, hanem emberiség elleni bűncselekmény, kollektív büntetés, népirtás.

Az izraeli kormánynak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya céljaival és alapelveivel, a nemzetközi joggal, a nemzetközi humanitárius joggal és a nemzetközi közösség békefelhívásaival szembeni semmibevétele vezérelte más közel-keleti országok, például Libanon, Szíria, Irán és Jemen elleni támadásait is.

A legutóbbi eset, Katar állam szuverenitásának megsértése – egy olyan nemzeté, amely konstruktív szerepet játszott a közvetítési erőfeszítésekben.

 Ez újabb példa a cionista rezsim szomszédos államokkal szembeni agresszivitására.

Sürgősen szükség van az azonnali és tartós tűzszünetre a Gázai övezetben, valamint az izraeli megszálló erők kivonására.

Izraelnek feltételek és korlátozások nélkül biztosítania kell a megfelelő humanitárius segélyhez való hozzáférést, és engedélyeznie kell az UNRWA alapvető munkáját.

Kuba megerősíti elkötelezettségét és támogatását a palesztin ügy iránt, és újólag határozottan elítéli az Izrael által Gázában elkövetett népirtást, amelynek célja a megszállt terület lakosságának kiirtása-kiűzése.

Megerősíti azt a meggyőződését, hogy csak a kétállami megoldás révén, egy független és szuverén palesztin állam létrehozásával az 1967 előtti határokon belül, Kelet-Jeruzsálem fővárossal, és garantálva a menekültek visszatérési jogát, érhető el igazságos és tartós béke.

A kétállami megoldás végrehajtását célzó magas szintű nemzetközi konferencián elért megállapodásokat és kötelezettségvállalásokat haladéktalanul végre kell hajtani.

Ideje, hogy Palesztinát teljes jogú tagjává tegyük a szervezetnek.

 Ha a Biztonsági Tanács, tehetetlenül a vétó bosszantó privilégiumával való visszaéléssel szemben, továbbra is akadályt gördít e törekvés elé, akkor ennek a Közgyűlésnek, mint a nemzetközi közösség legegyetemesebb és legreprezentatívabb szervének, egyértelműen ki kell nyilvánítania ezt a jogot, és a legnagyobb politikai szigorral kell kiküszöbölnie azokat, akik ezt akadályozzák.

A Közgyűlés többet is tehet.

A Közgyűlés felhatalmazást adhat arra, hogy Izrael népirtását és apartheid rendszerét emberiség elleni bűncselekménynek nyilvánítsa.

Felszólíthatja a tagállamokat, hogy vezessenek be fegyverkereskedelmi embargót Izraellel szemben, és zárják ki az országot az Egyesült Nemzetek Szervezete égisze alatt működő nemzetközi szervezetekből és konferenciákról.

Követelheti és követelnie is kell az összes határátkelőhely, belépési útvonal és humanitárius folyosó megnyitását a biztonságos és korlátlan hozzáférés biztosítása érdekében a humanitárius jellegű szállítmányokhoz, az ENSZ közvetlen felügyelete alatt, és sürgetnie kell azokat az államokat, amelyek erre jogosultak, hogy nyújtsanak humanitárius segítséget a palesztin lakosságnak.

Ennek érdekében, más javaslatokkal és a Biztonsági Tanács tehetetlenségével szemben, sürgősen össze kell hívni a Közgyűlés rendkívüli ülésszakának folytatását, amelyen elemezni és többségi akarattal jóváhagyni lehet egy átfogó intézkedéscsomagot az Egyesült Nemzetek Szervezetének tétlenségének megszüntetésére.

A palesztin ügy nem csupán egy függőben lévő politikai kérdés.

 Ez a multilaterális rendszer hitelességének döntő próbája, az ENSZ azon képességének döntő próbája, hogy megvédje azokat a célokat és elveket, amelyekért megalapították, pontosan létrehozásának 80. évfordulóján!

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet!"

Bruno Rodríguez Parrilla, a Kubai Köztársaság külügyminiszterének felszólalása elhangzott a 76/262. számú határozat alapján összehívott plenáris ülésen az Egyesült Államok vétójogának Biztonsági Tanácsban való alkalmazásának ügyében.  

(New York, 2025. október 1.)

 © Juhász Norbert