A spanyol Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség (AECID) ma átadta Havannában az illetékes kubai hatóságoknak, a „Melissa” hurrikán pusztítása által sújtott keleti régió lakosságának szánt adományokat.

Az adomány 2184 tételnyi családi konyhai készletből, 1600, a Nemzetközi Vöröskereszt Szövetsége által jóváhagyott szerszámkészletből és 253 pár acélbetétes munkabakancsból áll.

Mint azt Eduardo Sánchez Moreno, a Spanyol Királyság havannai nagykövetségének ügyvivője elmondta, hogy ez egy kis hozzájárulás hazájától, olyan alapvető eszközöket illetően, amelyekre a szigetországnak szüksége van a helyreállítási szakaszban.

Kiemelte Kuba erőfeszítéseit is, hogy megakadályozza emberéletek elvesztését.

Kifejtette, hogy országának segélyei nemcsak ezen erőforrások elküldésére összpontosulnak, hanem Spanyolország különböző részeiről is mozgósítottak embereket, hogy támogassák a kubai népet.

William Díaz Menéndez, a Külkereskedelmi Minisztérium (Mincex) Nemzetközi Együttműködési Főigazgatója pedig kijelentett, hogy a „Melissa” által okozott nehéz körülmények között Kuba hálásan fogadja a spanyol nép nagylelkű cselekedetét.

Emellett elmondta, hogy ez a szolidaritási cselekedet közvetlen pozitív hatással lesz azoknak az embereknek az életére, akik otthonaik újjáépítésének kihívásával néznek szembe.

Elismerte továbbá az európai ország szolidaritási szervezetei és mozgalmai által az országnak folyamatosan nyújtott támogatást, amely azt mutatja, hogy az egység és az elvek bármilyen akadályt leküzdhetnek.

November harmdika óta három szállítmány érkezett Spanyolországból, összesen 35 tonna ellátmánnyal, 145 000 Euro értékben.

A spanyol kormánynak az AECID által végrehajtott gesztusa kiegészíti más szervezetek és országok szolidaritási akcióit, amelyek támogatják Kubát a keleti tartományok újjáépítési munkálataiban az október 29-én történt természeti csapások után.

Az adományok fogadásán részt vett Juan Ovejero Dohr, a Spanyol Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség koordinátora is.

Fotó: Omara García Mederos

Forrás: ACN – Kubai Hírügynökség

© Juhász Norbert

Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök, a Kubai Kommunista Párt első titkárának beszéde a Népi Csúcstalálkozó és az FTAA ( Amerikai Szabadkereskedelmi Térség elnevezésű projektkísérlet mely a NAFTA, avagy Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás kiterjesztéseként a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetévé kívánt válni.) elutasítása 20. évfordulójának emlékére a Forradalom Palotájából, 2025. november 4-én a Forradalom 67. évében.

„Kedves barátaim és harcostársaim!

Ma egy vereségre emlékezünk: egy birodalmi terv kudarcára, amely egyetlen falattal akarta elnyelni a népeket a Rio Grandétól Patagóniáig.

Ma az egység diadalát ünnepeljük, a Mi Amerikánk diadalát, amely húsz évvel ezelőtt nemet mondott a neoliberális integrációs projektre, nemet az erőforrások kifosztására, nemet az alapvető szolgáltatások privatizációjára, nemet a szegénység és az egyenlőtlenség növekedésére a kontinensen.

2005. november 4-ét a függetlenség és a lázadás kiáltása véste be a kontinens történelmébe.

Ezen a napon Latin-Amerika egyhangúlag kiáltotta: Nemet az FTAA-ra!

Húsz év telt el azóta a Mar del Plata-i temetés óta, ahol Amerika népei eltemettek egy integrációnak álcázott imperialista tervet, amely gazdaságunkat, kultúránkat és életünket a nemzetközi tőke alá akarta rendelni.

Nem a szabad kereskedelemről szólt, hanem a szabad kizsákmányolásról.

Nem az integrációról, hanem a teljes alárendeltségről.

Ezt megerősíti az aláírt kis szabadkereskedelmi megállapodások (FTAA) menete, a birodalom által a nemzetekkel szemben tanúsított lekezelő, megvető bánásmódja, mint az úr és a szolga viszonya, s e nemzetek kormányai akkoriban olyan megállapodásokat írtak alá, amelyek holt betűnek számítanak, hasonlóképp mikor a mindenkori császár kényszerítő intézkedések és magas vámok bevezetése mellett dönt.

Húsz évvel később, visszatekintve ezekre az eseményekre, lehetetlen nem felidézni a latin-amerikai és a világtörténelem két óriásának tetteit, akik a kezdetektől fogva ellenezték ezt a kezdeményezést.

Két vezető, akiknek méltóságteljes és egyesítő öröksége elkísér minket, és örökké kísérni is fog: Fidel Castro Ruz és Hugo Chávez Frías parancsnokok.

Fidel, mély forradalmi és antiimperialista víziójával, nyilvánosan bírálta a globalizált transznacionális kapitalizmust, megkérdőjelezve azt, ami a kor „józan észének” tűnt.

Az általa létrehozott, a globalizációról és fejlesztési problémákról szóló események, valamint az Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet (FTAA) elleni küzdelemért folytatott találkozók e féltekén, az FTAA elleni küzdelem kontinentális kampánya, valamint az akkori beszédei és beavatkozásai szilárd pillérei voltak az imperialista projekt lebontásának.

És mellette ott volt Chávez, aki az Amerikai Bolivári Alternatívát (ALBA) az FTAA ellenpontjaként mutatta be.

Egy integráció, amely az együttműködésen, nem a versenyen, hanem a testvériségen, és nem a profiton alapul.

Ezek az óriások mutatták meg nekünk az utat.

Megtanították nekünk, hogy az integráció nem vágyálom, hanem történelmi szükségszerűség, amelyet nem lehet a szuverenitásunk romjaira építeni.

Az elvek nem képezhetik alku tárgyát, és a népek méltósága és bátorsága erősebb, mint a történelem leghatalmasabb birodalmának minden fegyvere.

Ezen az úton haladva megtapasztaltunk mind előrelépéseket, mind pedig kudarcokat, amelyek időnként fájdalmasan leküzdhetetlennek tűntek, de a küzdelem folytatódik.

A ma ünnepelt történelmi győzelem létfontosságú ösztönző a hatalmas kihívásokkal szemben, amelyekkel szembe kell néznünk, az egységet pajzsként és védőbástyának tekintve.

Egyre riasztóbb a katonai beavatkozás állandó veszélye Venezuelában.

A Gázai övezetben folytatódik a népirtás, az etnikai tisztogatás, valamint a Ciszjordánia annektálására irányuló kísérletek is a megállapodások ellenére.

Az Egyesült Államok Kuba elleni blokádja pedig szavakban és tettekben egyaránt fokozódik, még a pusztítás közepette is, amellyel jelenleg az ország keleti részén szembesülünk egy súlyos hurrikán következtében.

A mai nap az egység pillanata, és ez a pillanat elengedhetetlen, és nem lehet elhalasztani.

A Kubai Forradalom történelmi vezetőjének a kontinens lelkiismeretéhez intézett ébresztő hívása továbbra is aktuális, idézem:

„Meddig maradunk ebben a letargiában? Meddig leszünk védtelen gyalogjai egy olyan kontinensnek, amelynek felszabadítója méltóságteljesebbnek, nagyobbnak képzelte el? Meddig maradunk megosztottak? Meddig leszünk olyan hatalmas érdekek áldozatai, amelyek minden egyes népre vadásznak? Mikor indítjuk el az egységre való nagy felhívást?

Az egységre való felhívás a nemzeteken belül is elhangzott, akkor miért ne indíthatnánk el a most nemzetek közötti egységre való felhívást is?”

Harcoljunk egy olyan Latin-Amerikáért és Karib-térségért, amely valóban és véglegesen mentes az imperialista igától.

Harcoljunk igazságos és méltóságteljes társadalmakért, ahol az alapvető jogok nem kevesek privilégiumát jelentik, hanem mindenki számára előnyösek és elérhetőek.

Harcoljunk fáradhatatlanul a szabad és szuverén bolivári Nagyobb Hazáért, amely alapító atyáink álma és törekvése volt.

Mondjuk ki újra:

Nem az FTAA-ra! Igent a latin-amerikai és karibi integrációra!

Éljen Fidel és Chávez!

Egy jobb világ lehetséges, szükséges és sürgős!

Előre, a végső győzelemig elvtársak!”

Forrás: presidencia.gob.cu

© Juhász Norbert

Helyi idő szerint hétfő délután, a Forradalom Palotájában került sor a „Melissa” hurrikán utáni helyreállítási erőfeszítések felülvizsgálatára, amelyet Miguel Díaz-Canel Bermúdez, a Nemzetvédelmi Tanács elnöke vezetett.

Kuba jelentős erőforrásokat mozgósít, hogy segítse a hurrikán által sújtott területek helyreállítását.

Ennek megfelelően a helyreállítás, és teljes kármentesítés állt a középpontjában a megbeszéléseknek.

A szigetország keleti régiójának érintett területein az áramszolgáltatás kérdése volt az első napirendi pont, amelyen jelen volt Salvador Valdés Mesa alelnök és Álvaro López Miera hadseregtábornok, a Forradalmi Fegyveres Erők (FAR) minisztere  is– mindketten aKubai Kommunista Párt  Politikai Bizottsága tagjai –, valamint Oscar Pérez-Oliva Fraga miniszterelnök-helyettes.

Vicente de la O Levy energiaügyi és bányászati ​​miniszter arról számolt be, hogy az áramszolgáltatás helyreállításával kapcsolatban – a hétfő déli 12 óráig összeállított statisztikák szerint – Las Tunas tartományban 94,5 százalékos, Holguínban 40,5 százalékos, Granmában 50,4 százalékos, Guantánamóban pedig 58,7 százalékos a teljesítmény.

Santiago de Cubával kapcsolatban a miniszter elmondta, hogy sok áramkör már elő van készítve a Felton hőerőmű ismételt üzembe helyezésére.

Ezzel kapcsolatban pedig mindenkit biztosított hogy ekkorra a szolgáltatásban tapasztalható javulás jelentős lesz.

Díaz-Canel államfő pedig jelentést kért, a villanyoszlopok javításának helyzetét illetően, amire az energiaügyi és bányászati ​​miniszter kielégítő választ adott, valamint más fontos adatokat is megosztott, például azt, hogy a generátorok rendelkeznek a szükséges üzemanyaggal, a létfontosságú központok ellátására és hogy a munka célkitűzései között szerepel a sérült elektromos transzformátorok mielőbbi helyreállítása. (Ez  Las Tunastól Guantánamóig több mint 300 ilyen állomást jelent)

Az elhangzó jelentésekben az illetékesek kitértek arra is, hogy adományok érkeznek a föld számos országából, több nemzetközi szervezettől, valamint különböző tartományok mikro-, kis- és középvállalkozásaitól (kkv-k).

 Ezzel kapcsolatban Joaquín Alonso Vázquez gazdasági és tervezési miniszter (MEP) kijelentette, hogy a kapott összes segélyt az egyes tartományi védelmi tanácsok rendelkezésére bocsátják.

Oscar Pérez-Oliva Fraga miniszterelnök-helyettes felsorolt ​​egyéb adományokat, amelyek konyhai eszközökett, szerszámokat, csizmákat, egyéb ruhaneműt és higiéniai termékeket, élelmiszereket valamint gyógyszereket tartalmaznak.

Továbbá szó esett egy olyan létfontosságú szolgáltatás helyreállításáról is az ország keleti részében mint az ivóvíz szolgáltatás.

 Ezügyben Antonio Rodríguez, a Nemzeti Vízerőforrás-intézet elnöke arról számolt be, hogy hét szivattyúegységet már megjavítottak és telepítettek.

Az adatokat elemezve Antonio Rodríguez kijelentette, hogy Las Tunas tartományban már helyreállt a vízellátás a „Melissa” előtti szintre.

 Holguínban 54,7%-os, Granmában 30%-os, Guantánamóban 81,2%-os, Santiago de Cubában pedig 84,3%-os a helyreállítási arány.Ez utóbbival kapcsolatban a tisztviselő rámutatott, hogy folyamatban vannak a Palma Soriano önkormányzat vízellátásának garantálására irányuló munkálatok, és hogy továbbra is keresik a szivattyúzási megoldásokat Contramaestre önkormányzata számára.

A továbbiakban a vegyipari termékek és az egészségbiztosítás is szóba került.

Tania Margarita Cruz Hernández, az egészségügyi miniszter helyettese kijelentette, hogy minden evakuációs központban folyamatos az orvosi ellátás, a  sebészeti csapatok pedig készen állnak arra, hogy szükség esetén a kritikus területekre vonuljanaok és hogy számos egyéb feladat mellett folyamatban vannak a higiéniai intézkedések, amelyek most elengedhetetlenek a betegségek terjedésének megelőzése érdekében.

A kommunikációs hálózatokat illetően, - miközben folyamatban vannak a száloptika helyreállítási munkálatai, és az oszlopok javítása - már elkészült a szolgáltatás és infrastruktúrája kárainak előzetes felmérése, amely útmutatóként szolgál majd a kelet-kubai területek helyzetének további javításához.

Az építésügyi fronton pedig fegyelmezetten zajlik a cserepek elosztása, a hídfelújítások, de mint gyors megoldást egy ház teljes összeomlásának esetére, több esetben ideiglenesen lakhatás céljára gyártott konténereket is alkamaznak.   

Naima Ariatne Trujillo Barreto oktatási miniszter részletes beszámolója szerint 1552 oktatási központot érintett a természeti csapás, és az oktatásra szánt ezen létesítmények közül jelenleg is százat, evakuált családok (körülbelül 14 ezer fő) elszállásolására használják.

A polgári védelem szempontjából olyan létfontosságú feladatokat vitattak meg, mint a víztisztítás, és a mindenhonnan érkező adományok elosztásának felgyorsítása.

A Kubai Köztársaság több tanulságot is levont ezekből a válságos órákból.

Például azt, hogy az életek védelmének fegyelmezett feltétele volt annak, amire Roberto Legrá Sotolongo hadseregtábornok, a miniszterelnök első helyettese és a Forradalmi Fegyveres Erők (FAR) vezérkari főnöke az áttekintés vége felé visszatekintett.

 Többek között kijelentette, hogy a Forradalmi Fegyveres Erők (FAR) egysége a Belügyminisztériummal, a Kommunista Párttal és a kormánnyal ezekben a nehéz időkben „megállíthatatlan erővé” vált, amely megakadályozta a potenciális pusztítást és az emberéletek elvesztését.

Ugyanezzel párhuzamosan hangsúlyozta a fennálló rend betartásának fontosságát.

Álvaro López Miera tábornok, a Forradalmi Fegyveres Erők minisztere elemzése szerint pedig mindezek a tapasztalatok olyan tanulságokkal szolgáltak, amelyeket soha nem lehet feledni.

A Politikai Bizottság tagja, széleskörű tapasztalataira támaszkodva, beszélt az ivóvízhez jutás módjának fontosságáról, a tetőcserepek megfelelő rögzítéséről, valamint az építkezésekhez a megfelelő helyek kiválasztásáról, ahol az árvíz később nem sodor el mindent.

Ezek - mint hangsúlyozta - olyan irányelvek amelyeket ezekben az órákban szinte személyesen, szemtől szemben kell majd átadni, az életért és a felépülésért folytatott küzdelemnek a következő napjaiban.

Forrás: presidencia.gob.cu

© Juhász Norbert

A világon létező kubai szivarok máig legjelentősebb kuriózuma, hogy ezeknek az értékes dohánytermékeknek a dobozait számos esetben maga a Kubai Forradalom történelmi vezetője, Fidel Castro Ruz (1926-2016) írta alá.

A habanos, vagyis a prémium szivarok (kézzel készítettek) kezdettől nagy hírnevet szereztek a minőségük, az éghajlat, a talaj és a termelők tapasztalatának köszönhetően, és az elmúlt évtizedekben is csak növekszik a kereslet irántuk a nemzetközi piacon.

A Habano Festival kezdeményezés kezdettől hozzáadott értéket képviselt ezekhez a termékekhez, egy olyan eseményként, amely 1999 óta évente zajlik Kubai Köztársaság a fővárosában, és minden évben ezreket vonz a világ közel 70 országából.

Fidel Castro számos alkalommal tisztelte meg jelenlétével e rendezvényeket, és aláírta az árverésre bocsátott legkiválóbb termékek dobozait, ami nagyban növelte a licit vonzerejét, főként hogy a vevők számára a vezetővel való beszélgetésre is lehetőséget teremtett.

A Habanos Fesztivál nemcsak a prémium szivarok szerelmeseinek legfontosabb eseménye világszerte, hanem egy olyan esemény is, amely mélyen kapcsolódik Kuba történelméhez, kultúrájához és politikájához.

És mindennek a középpontjában hosszú éveken át Fidel Castro alakja állt.

 Részvétele, - bár nem mindig fizikailag - állandó és szimbolikus volt, egyaránt növelve az esemény és termékek termék presztízsét.

Fidel, akit ikonikus kubai szivarokkal való kapcsolatáról ismernek (amelyekről egészségügyi okokból 1985-ben lemondott), mindenki másnál jobban megértette a kubai dohány értékét nemcsak létfontosságú exporttermékként, hanem a kézművesség és a rugalmasság szimbólumaként is.

A fesztiválon való részvételét két fő aspektusban lehet elemezni: a díszvendég szerepében a rendezvényeken, amelyeken részt vett, valamint az aláírásával ellátott szivarok egyedülálló gyűjtői értékének megteremtésében.

Fidel jelenléte a Habanos Fesztiválon mindig rövid, stratégiai ám mélyen hatásos volt.A Habanonak szentelt rendezvények 1993-ban indultak egy gálavacsorával a főváros külvárosában található Las Ruinas étteremben, majd 1995-ben folytatódott a Meliá Cohiba Hotel felavatásával, amely az első díjak átadásának helyszíne lett, amelyeket akkoriban az Év Habano Embere díjnak (később az Éves Habano Díjnak) neveztek el, és 1999-ben véglegesen felvette a Habano Fesztivál nevet.

A Kongresszusi Palotában, a Szépművészeti Múzeumban, a Tropicana éjszakai klubban, ahol ezek közül a találkozók közül sokat tartottak pedig a záráskor megjelent Fidel, aki korábban vagy akár abban pillanatban aláírta a tárgyakat.

Ezek a megjelenések nem pusztán protokolláris gesztusok voltak, hanem a diplomácia eszközei, amelyek a világ számára egyaránt demonstrálták Kuba üzleti és turisztikai nyitottságát is.Fidel Castro autogramja egy szivardobozon az egyik legkeresettebb tárgy napjaink gyűjtői számára.

Dollárban vagy Euróban mért értéke nemzetközi aukciókon csillagászati ​​összegeket is elérhet, gyakran tízezreket vagy akár százezereket is.

Fidel viszont csak ritka alkalmakkor írt alá humidor funkcióval is bíró dobozokat.

Azokat szinte mindig különleges kiadásokhoz vagy történelmi megemlékezésekhez (például a Kubai Forradalom egy-egy évfordulójához vagy egy adott márkához) kapcsolódva tette.

Ezen aláírt tárgyak túlnyomó többségét kifejezetten a fesztivál zárógáláján történő árverésre készítették.

A befolyt összeget pedig minden esetben Kuba közegészségügyi rendszerének támogatására szánták.

Az aláírását viselő humidorok önmagukban is nemesfákból készült cizellált képzőművészeti alkotások voltak.

Több száz, néha több ezer prémium szivart tartalmaztak, olyan márkáktól, mint a Cohiba, a Montecristo és a Partagás, s mindegyiket kézzel válogatták majd érlelték.

Minden egyes humidor számozott volt, ami fokozta az exkluzivitást.

Fidel kézjegyét mindig Közvetlenül a fán, vagy a humidorhoz rögzített fém- vagy kerámiatáblán hagyta.

 Dobozok esetében az aláírását sok esetben pecsételték vagy szitanyomással látták el a különleges kiadásokon, bár kétség kívül a saját kézzel aláírtak a legértékesebbek.A Partagás által árverezett dobozokat is saját kezűleg dedikálta egy olyan találkozón, amelyen még az amerikai filmrendező, Steven Spielberg is részt vett.

Néhány figyelemre méltó példa a Cohiba Humidor 2003 (a márka 35. évfordulójára): 35 kivételes humidort készítettek, amelyek mindegyike 35 szivart tartalmazott a Cohiba akkori termékcsaládjának minden egyes példányából.

160. Upmann Humidor 2004 (160. évforduló): Limitált kiadású humidor, amely 160 darab szivart tartalmazott a márkából.

 A Fidel Castro által aláírt szivarok ekkor rekordárakat értek el.

Részvételük túlmutatott a kereskedelmi vonatkozásokon, mivel e kubai márka pozíciójának megszilárdulását eredményezték a világpiacon.

Ő volt a lehető legjobb nagykövet, aki a dohányosok által leginkább luxuskategóriásnak és legkívánatosabbnak tartott terméket támogatta.

Jelenléte és aláírása maga a történelem, a lázadás és az exkluzivitás auráját kölcsönözte a szivarnak, amelyet a világon egyetlen más termék sem képes még utánozni sem.

Miután egészségi állapota miatt nem tudott többé személyesen is részt venni, lélekben mindig jelen volt az eseményeken.

Az általa kedvelt márkák, mint például a Cohiba, továbbra is évről évre a fesztivál sztárjai.

Az általa dedikált humidorok magángyűjteményekben őrződnek tovább hiteles ereklyékként, csendes tanúi egy olyan korszaknak, amelyben egy nemzet vezetője és leghíresebb terméke elválaszthatatlanul összekapcsolódott.

A Habano Fesztiválon először 1999-ben, utoljára pedig 2005-ben jelent meg.

 Fidel Castronak dohányos napjaiban a Cohiba Lancero volt a kedvence, bár amikor szívta, nem így hívták, mivel személyes használatra alkotta meg, majd később kereskedelmi forgalomba hozatta.Aktív dohányosként igazi ínyenc volt.

 Kedvenc márkájával a Cohibával méltán mondhatjuk kapcsolatát egyedülállónak, mivel kulcsszerepet játszott a létrehozásában.

A történet jól ismert a dohányosok világában.

Az 1960-as évek elején Fidel észrevette, hogy az egyik testőre egy különösen kellemes illatú szivart szív.

Amikor a szivar eredetéről kérdezték, kiderült, hogy egy kis manufaktúrából származik.

Fidel megkóstolta a szivart, és annyira lenyűgözte, hogy egy különleges gyártást javasolt magának és bizonyos dohányzó tisztviselőknek.

Így született meg a Cohiba, kezdetben nem kereskedelmi márkaként, hanem ajándékozásra és személyes használatra fenntartott szivarként.

Ebből a személyes élvezetből nőtte ki magát Kuba már amúgy is vonzó szivarportfóliójának egyik legemblematikusabb márkája, amelynek számos gyűjtői darabja viseli mostanra a védjegyét.

Fidel Castro kevés interjút adott a kubai szivarok világával kapcsolatban.

Szakértők szerint az egyik legjelentősebb interjút Jeffrey Goldbergnek adta a The New York Times újságírójának (2010). Bár addigra 25 éve nem dohányzott, a témában az egyik legtöbbet idézett elem a szivarozás volt.

Az olasz újságíróval, Gianni Minával készült interjúban (több alkalommal is készült, de az egyik a 80-as évekből kiemelkedőnek számít). beszélgetésük során, abban az időben, amikor Fidel még dohányzott, a vezető hosszasan beszélt a szivarozás öröméről, a vele járó rituáléról és annak szerepéről a hosszú munka- és mérlegelés napjaiban.

Egy másik igen figyelemre méltó esemény a szivarokkal kapcsolatban az volt, amely Fidel Castro megjelenését eredményezte az amerikai Cigar Aficionado magazin címlapján, (1994) amely a világ vezető prémium szivarokkal foglalkozó kiadványa.A kép ikonikus, és egy gondosan megtervezett stratégia eredménye.

Ez alkalommal a riporter Marvin R. Shanken újságíró a Cigar Aficionado szerkesztője volt.

Fidel ekkor már nosztalgikusan beszélt dohányosként eltöltött időszakáról, s elmagyarázta miért szokott le a dohányzásról, és dicsérte a kubai dohány páratlan minőségét.

A Fidel Castro aláírását viselő kubai dohányipari termékek olyan eseményeket is képviselnek, amelyek túlmutatnak egyetlen ember pályafutásán, aki hozzájárult Kuba talán legősibb termékének minősége kiemeléséhez, amely a kubai nemzeti ipart is méltán dicsőíti.

Forrás: Roberto F. Campos kubai újságíró

Fotók: Roberto F. Campos

Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert

Miután a „Melissa” hurrikán átvonult Kubán, csak Granma tartományban hogy közel háromezer embert mentettek ki összesen 413 mentőakció keretében.

Napokkal a vihar után után a helyreállítási erőfeszítések uralják a kubai média címlapjait.

A Forradalmi Fegyveres Erők helikopterei szinte szünet nélküli, folyamatos váltásban végeznek mentőakciókat.A gazdasági kár óriási, és ugyanilyen súlyos a számtalan családnak okozott kár, akiknek a holmiját elsodorta az ár, vagy amelyeket tönkretett a sár és iszap. De most az emberek biztonsága a legfontosabb, melynek érdekében Kuba társadalma ebben a katasztrófahelyzetben is megmutatja egységének erejét.

Jó példa erre A 26 éves bayamói Dania Bonilla, aki több mint 48 óráig nem láthatta a családját sem a „Melissa” hurrikán pusztítása után.A bizonytalanság, az ő ért drámai helyzet ellenére sem habozott a helyén maradni, és egy evakuációs központban végzettségének megfelelően gondoskodni a leginkább rászorulókról.Elkötelezettsége és szolidaritása az erő és az emberek iránti szeretet igazi példája.

Fotók: ujc.cu

 © Juhász Norbert