Dunia Torres Villalón egy olyan személyiség, aki valóban fényt hoz a szerelvényekbe.
Nyolc éve vasúti munkás, bár a vasúttal kapcsolatos múltja sokkal régebbre nyúlik vissza….
Édesanyja évtizedekig dolgozott az ágazatban, és Duniát már gyermekkora óta vonzotta az acél, a füst és a vasutasok világa.
„Mindig is szerettem…
Láttam a vasúti munkásokat, és amit csináltak, az igazán felkeltette a figyelmemet.
De fiatalabb koromban nem volt lehetőségem ezt a munkát végezni.”
- Emlékszik vissza.
A lehetőség azonban váratlanul jött, amikor egy barátját kísérte el, aki egy vasúti álláslehetőségre jelentkezett.
Érdeklődött a hallottak iránt, és másnap Dunia megjelent a HR-osztályon, és jóváhagyták jelentkezését.
Azóta sem bánta meg.
Mielőtt a Santiago de Cubát Havannával összekötő vonalon dolgozott volna, Dunia a Santa Clara–Santiago között közlekedő vonatokon dolgozott.
Működési problémák miatt ezt a szolgáltatást leállították, ezért őt is más járatra osztották be.
„Amit a legjobban szeretek, az az utasainkkal, az ügyfeleinkkel való munka.
Néha annyira összekovácsolódunk velük az utazások során, hogy az már szinte családi légkört teremt.”
- Jegyzi meg Dunia.
Minden műszak egy tanácsüléssel kezdődik, egy csapatszintű megbeszéléssel, ahol sorra veszik az utazás részleteit, átvizsgálják a vagonokat, és minden apró részletet ellenőriznek.
Ezután Dunia a vagon ajtajában áll, készen arra, hogy kedves és őszinte mosollyal üdvözölje az utasokat.
Vannak azonban nagyon nehéz pillanatok is.
Dunia olyan műszakokban is helyt állt, amelyekben súlyos betegségben szenvedő vagy nehéz helyzetben lévő utasok is részt vettek.
Ezek olyan élmények, amelyek mély hatással vannak rá, és amelyek megváltoztatták számára a munkájáról alkotott képét.
„Az ilyen problémák nagyon lesújtanak.
Ezért mindig hangsúlyozom az utasaimnak, hogy nagy örömmel vagyok itt, hogy gondoskodjak róluk. Én vagyok az ápolójuk, az orvosuk, bármire is van szükségük amit egy szituáció teremthet.
Az egész út alatt ott vagyok nekik.”
- Jellemzi munkaköre sajátosságait.
A felkészülés kulcsfontosságú.
Dunia és kollégái többek között elsősegélynyújtási, tűzvédelmi és ügyfélszolgálati képzésben részesülnek.
A legnagyobb kihívást azonban mindig, a váratlan, rendkívüli helyzetekkel való megbirkózás jelenti.
„A legnehezebb az lenne, ha valami szokatlan történne az utazás során.
Az utasok gyakran válnak zaklatottá... és ez érthető, de megpróbálod megnyugtatni őket, etikusan és részletesen beszélni velük.”
- Teszi hozzá a vasutas hölgy.
A vasutas szolgálaton túl Dunia három gyermek édesanyja.
Szabadnapjain nekik szenteli magát.
Bár Hiányoznak neki utazás közben, de mint mondja, megértik őt s hivatását:
„Tudják, hogy ez a munkám, hogy szeretem. Tudják, hogy anya jól van, hogy anya dolgozik.”
Dunia nem vágyik arra, hogy megváltoztassa a pályáját.
Az a kívánsága, hogy a vasútnál maradjon, amíg véget nem érnek a szakmai évei.
Forrás: Eduardo Rodríguez Dávila – Kuba közlekedési miniszterének fényképes beszámolója.
© Juhász Norbert