A Putyin vezette Oroszország lassan-lassan megtöri a Kubai Köztársaságot fojtogató kegyetlen és népirtással felérő gazdasági-kereskedelmi és pénzügyi blokádot, melyet az Amerikai Egyesült Államok alkalmaz több mint hat évtizede.
Moszkva egymilliárd dollárnak megfelelő összeget fektet be a szigetországban.
Kuba nincs egyedül!
Májusban Kuba köztársasági elnöke, a Kubai Kommunista Párt első titkára, Miguel Díaz-Canel Bermúdez hivatalos látogatása keretében Moszkvába érkezett egy nagy létszámú, kormány, és számos államigazgatási tisztviselőkből álló delegáció élén.
Nem vendégként, hanem partnerként, harcostársként fogadta orosz kollégája, éppen akkor, amikor Oroszország a náci Németország felett aratott győzelmének 80. évfordulóját ünnepelte.
Putyin új paktumot kötött a lázadó szigettel, mely iránt az Oroszországi Föderáció többoldalú támogatása sosem szűnt meg, ellentétben az egykori Szovjetunió által kovácsolt szocialista világrendszerrel.
Bruno Rodríguez kubai külügyminiszter, Díaz-Canel elnök mellett Moszkvában, velük szemben Vlagyimir Putyin elnök, és Szergej Lavrov külügyminiszter. (Balról jobbra)
Az alkalom nem is lehetett volna ehhez illőbb.
A díszletek precízek voltak, lobogtak a győzelem, a történelmi emlékezet és a büszkeség zászlajai.
Minden kép, minden kézfogás közvetlen, és egyértelmű üzenet volt Washington kiéhezett hiénái számára akik napjainkra sem adták fel gyarmatosító törekvéseiket a szigettel szemben.
Díaz-Canel és Putyin elnök nem üres udvariassági katalógusokat írtak alá, hanem egy konkrét célokat tartalmazó komplex programot, amely a kubai gazdaság valamennyi ágazatának rövid és középtávú radikális átalakítását célozza.
Az energia szektor, az agráripar, a turizmus, az infrastruktúra és a bankrendszer e kibontakozóban lévő reneszánsz fő pillérei.
Dmitrij Csernisenko orosz miniszterelnök-helyettes a közelmúltban egyértelműen kijelentette, hogy Kuba megbízható partner, amely valódi kapacitással rendelkezik kötelezettségeinek teljesítésére is.
Szavaiból kitűnik, nincs helye találgatásoknak, holmi belemagyarázásoknak.
Kubával egy új gazdasági architektúra bontakozik ki a Karib-térségben, amelyet olyan politika vezérel, amely évtizedekig ellenállt a barbár eszközökkel rákényszerített elszigeteltségnek és aljas fenyegetéseknek.
Kétségtelen, hogy a kubai energiaszektor, annak szinte teljes infrastruktúra végleg elhasználódott, s a folyamatot gyorsította az USA több mint hatvan éves könyörtelen ostrompolitikája is.
Kuba évek óta áramszüneteket és hiányokat tapasztal, és most az orosz technológiai gépezet a kubai elektromos hálózat újjáépítésébe kezdett.
Kiemelt helyen kezelve a valódi energia-szuverenitás kérdését Kuba számára.
Emellett elősegíti a tudomány és az Innováció kibontakozását.
Kellő tőkét invesztálva a biotechnológiai szektorba, a gyógyszeriparba s utóbbiban elsősorban az időskorú lakosságra összpontosítva egy olyan világban, ahol a nagy amerikai gyógyszeripari vállalatok monopolizálják a szabadalmakat és ezáltal pénzügyi kérdéssé degradálják az élethez való jogot is.
Kuba válasza egyértelmű:
Saját tudományos közegére támaszkodik szuverenitását tiszteletben tartó szövetségeseivel.
Az orosz állami bank hivatalos megalapítása a közelmúltban a szigeten, újabb pofont adott az USA pénzügyi hegemóniájának.
Újabb és újabb közvetlen repülőjáratok indulnak, új üdülőhelyeket, kulturális útvonalakat és egy minderre épülő, immáron korlátozások nélkül újjászülető turisztikai ipar létesül a szemünk láttára.
A Karib-térséget oroszok, kínaiak, irániak és brazilok, valamint amerikaiak is látogatják, most már egyre növekvő számban, és ütemben.
A nyugati világból érkező hangzatos ígéretek mellett - amelyek mindig politikai követelésekkel vagy megalázó engedményekkel párosultak volna – Moszkváé életképesnek bizonyult, mivel nem holmi szuverén, humanitárius segítségnyújtásként álcázva jelent meg, mögöttes, és alantas célokkal.
Az orosz fél világossá tette, hogy nem lesz könnyű út, viszont a vártnál gyorsabban, máris elkezdődtek a folyamatok.
A kubai küldöttség Díaz-Canel elnökön túli kulcsfontosságú személyiségeinek szavai, mint például a Bruno Rodríguez Parrilla külügyminiszter által elmondottak, egyszersmind a kölcsönösen tiszteletteljes szavak nem maradtak észrevétlenek és hozadék nélkül sem a két delegáció között.
Donald Trump hatalomra kerülése óta több mint kétszáznegyven – a blokádon felüli -szankciót vetettek be a kubai nép ellen.
A művelet üldözte többek között az orvosi brigádokat, avagy a Kubai Köztársaság Nemzetközi Egészségügyi Programját és szinte teljesen blokkolta a gyógyszerek és az azokhoz szükséges alapanyagok hozzáférését, és tovább fokozta a kubai nép nélkülözését.
Trump és maga az adminisztrációja is jogi ügyekkel, belső árulásokkal és globális befolyásának összeomlásával néz szembe.
Az általuk olyannyira vágyott, a térdre kényszerített Kuba álma, végül megannyi erkölcstelen és teljesen gátlástalan törekvéseik okozta saját csapdájukba kergette őket.
India és valamennyi BRICS-ország, egy koalíció, amely a nyugati rend valódi alternatívájaként jelenik meg, és ennek a keretrendszernek a középpontjában Kuba, mint szuverén szereplő áll.
Putyin egy politikai és gazdasági értelemben vett vihart kavart, amelyet nem lehet beszédekkel és nyilatkozatokkal megállítani.
Ami diplomáciai bejelentésként indult, az mára valódi gazdasági átalakulássá vált.
A Karib-térség változik, és míg Washingtonban egyesek rendületlenül a hidegháború mantráit ismételgetik, dogmáikba temetkeznek, a világ az átszervezés útján halad.
Kuba sem megszállva, sem pedig magát megadva, ellenáll és megvédte a forradalom vívmányait, a szocializmus intézményrendszerét.
Szövetségeseivel együtt halad előre, vége a „kubai magánynak.”
A blokád többé már nem vezet célra, hiszen az orosz beavatkozás geopolitikai figyelmeztetés is egyeben a Kubai Forradalom valamennyi ellenségének, és a bukásáról álmodó „érte aggódó” nyugati spekulánsoknak.
A gyalázatos blokád a több mint hat évtizeden át a kubai nép elnyomására használt büntetőeszköz, mára minden eresztékében recseg és ropog.
Ami egykor megtörhetetlen ostromnak tűnt, most mély repedéseket mutat Moszkva és Havanna hosszú távú közös céljainak köszönhetően.
Putyin megmutatta, hogy ez nem a jótékonyságról vagy a propagandáról szól, hanem a saját érdekében jól fölfogott „puha hatalmi” stratégiáról a történelmi szövetségesek visszaszerzéséről, mely nemzeti érdeke az Oroszországi Föderációnak.
Ez része a történelmi bosszúnak Ázsia részéről melyet az USA hegemón törekvései hívtak életre.
Kuba pedig mostanra kiváltságos helyet foglal el ebben az új konstellációban, miközben a régi washingtoni gárda kétségbeesetten próbál szirénhangon szólni a kubai néphez, remélve, hogy talál még magának közönséget.
Kuba jelene egyértelmű üzenet a világnak: a blokád nemsokára véget ér.
Kuba új fejezetet nyit történelmében, csatlakozva az új világrendet formáló nemzetek sorához.
A kubai történelemnek büszkesége lesz e földindulás.
Az ország most először nincs elszigetelt állapotban, hanem a feltörekvő hatalmak globális hálózatába integrálták.
A BRICS-hez való csatlakozással Kuba új piacokhoz és fejlett technológiákhoz jut hozzá.
A világ, benne a vezető nemzetközi elemzők is, nap mint nap figyelik az eseményeket.
Ők ezt a lépést mára valamennyien kénytelenek fordulópontként elismerni a Karib-térség számára, amely megkérdőjelezi a régi struktúrákat és megerősíti Kuba hangját, megszilárdítja a 21. században számára kijelölt pozícióját.
A hétköznapi kubaiak számára ez magát a reményt, új munkahelyeket, jobb infrastruktúrát és a globális partnerekkel együtt történő innovációt is elhozza.
Kuba jelenléte a BRICS tömbben, újraértelmezi a szövetségeket, és minden a riválisát arra készteti, hogy újragondolják stratégiáját.
E globális játszmák sakktábláján a szigetország már nem gyalog, hanem játékos, amely magabiztosan halad előre a táblán.
A 21. századra beköszönt Washington blokádjának alkonya, s Havanna most kifelé tekint, új kapcsolatokat és jólétet épít, ezáltal új sorsot ír, ahol Kuba virágzik, nem pusztán túléli a gigantikus szomszéd agresszort, hanem készen áll, hogy mindörökre megszabaduljon tőle.
© Juhász Norbert
A Kubai Köztársaságban tegnap emlékeztek meg Juan Fajardo Vegáról, a Havannától délre található El Cacahual mauzóleumban tartott ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadás mellett zajló eseményen.
Tegnap került leszállításra az első tételnyi Kubában összeszerelt UAZ terepjáró.
Az orosz gyártó képviselőinek tájékoztatása szerint pedig hamarosan megkezdődik az UAZ Pickup modellek összeszerelése és leszállítása is.
Több kubai tartomány máris ünnepli a Santiago de Cuba-i Moncada laktanya és a Bayamo-i Carlos Manuel de Céspedes laktanya elleni támadás 72. évfordulóját.
