Miguel Díaz-Canel Bermúdez kubai elnök ma őszinte gratulációját fejezte ki Vlagyimir Putyin orosz elnöknek születésnapja alkalmából.
Őszinte születésnapi üdvözletem az Oroszországi Föderáció tisztelt elnökének, Vlagyimir Putyinnak.
Kubából jó egészséget és személyes sikereket kívánunk önnek, hogy továbbra is sikeresen vezesse hazáját, a mi testvérországukat.
– Fogalmazott közösségi oldalain a kubai államfő.
Manuel Marrero Cruz, a szigetország miniszterelnöke pedig csatlakozott a gratulációkhoz, és kiemelte a Kubai Köztársaság, valamint az Oroszországi Föderáció között fennálló szoros barátsági és együttműködési kötelékeket.
Vlagyimir Putyin elnök megerősítette országa támogatását Kuba iránt, az amerikai blokáddal szemben, továbbá kiállását a latin-amerikai ország eltávolításáért a terrorizmust támogató államok önkényesen összeállított hamis listájáról.
65 évnyi diplomáciai kapcsolat után a két nemzet még inkább megszilárdította a megbonthatatlan köteléket, amely számos stratégiailag fontos ágazatban való együttműködésben nyilvánul meg.
Bruno Rodríguez Parrilla kubai külügyminiszter ma elítélte az Amerikai Egyesült Államok korrupt magatartását, amellyel nyomást gyakorol szövetségeseire és aláássa az ENSZ-ben a blokád elleni határozat támogatottságát.
„Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, minisztere korrupt törekvéseit követve, hazugságokkal lobbizik és nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy csökkentsék az ENSZ-közgyűlés határozatának támogatottságát a Kuba elleni blokádjával szemben.”
- Fogalmazott közösségi oldalain a kubai diplomácia első embere.
Ugyanakkor felvázolta az USA e magatartásának céljait:
„A cél a nemzetközi közösség megtévesztésére és a kubai családoknak okozott súlyos károk mértékének eltitkolására irányul.”
Az ENSZ Közgyűlése várhatóan október 28-án és 29-én hajtja végre a 79/7. számú határozatát az ügyben, miután Kuba ismertette „az Amerikai Egyesült Államok által Kuba ellen elrendelt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó megszüntetésének szükségességéről” szóló előterjesztését.
A 2024 márciusa és 2025 februárja közötti időszakra vonatkozó, nemrégiben Havannában nyilvánosságra hozott jelentés szerint az ez idő alatti blokád által okozott anyagi kár becslések szerint mintegy 7,5561 milliárd dollár.
Eközben ez a több mint hat évtizedes blokád ellenséges politikája, amely most fokozódott, felhalmozott, történelmi jelentőségű károkat eredményezett, amelyek jelenlegi áron 170,677 milliárd dollárt tesznek ki.
A napokban Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt (PCC) Központi Bizottságának szervezeti titkára, valamint José Ramón Machado Ventura, a Lázadó Hadsereg parancsnokának jelenlétében, konferenciát tartottak a szigetország első kommunista pártjának megalakulása 100. évfordulója alkalmából a PCC „Ñico López” Egyetemén, Aylín Álvarez García rektorhelyettes vezetésével.
A száz esztendővel ezelőtti zűrzavaros Havannában, amelyet a jenki monopóliumok mély dominanciája jellemzett, megszületett Kuba első Kommunista Pártja, (1925. augusztus 16.) amelyet Fidel később Függetlenségi Pártnak nevezett el az ország azon kevés emberének ideáljai, fegyelme és a haza iránti elkötelezettsége miatt, akikben megvolt a tisztaság és a jövőkép ahhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a szervezethez, amelyet a marxizmus-leninizmus legőszintébb eszményei és José Martí gondolkodásmódja együttesen határoztak meg, és hívtak életre.Olyannyira, hogy példának okáért az egykori alapítók között jelenlévő Carlos Baliño nem más mint az az ember, aki 1895-ben a José Martíval együtt együtt megalapította a Kubai Forradalmi Pártot, amely egyben megvilágította a Julio Antonio Mella által képviselt fiatal generációt is, aki antiimperialista diákvezető és kiemelkedő kommunista harcos volt.Rubén Martínez Villena, a becsületesség és a bátorság példája, szintén a szigetország értékes kádereinek egyike volt, akik csatlakoztak a párthoz.(Aylín Álvarez García a PCC egyetemének rektorhelyettese.)
Egy olyan párthoz, amelynek teljes titokban kellett működnie egy olyan időszakban, amikor a korabeli diktatúra a legkegyetlenebb oldalát mutatta, s heves üldözést indított a munkáspárti vezetők ellen, és rágalmazó kommunistaellenes kampányt folytatott, amely több vezetőt és aktivistát is száműzetésbe kényszerített.A PCC felsőoktatási intézményében lezajlott konferenciát követően, egy fotókiállítás avatására is sor került.(A fotókiállítást Roberto Morales Ojeda, és José Ramón Machado Ventura avatják föl.)
E kiállítás szimbolikus tárgyakból és képekből áll, amelyek elmesélik ezt a történetet, lehetővé téve a látogatónak hogy érzelmileg is kapcsolatba lépjen e történettel és azokkal az arcokkal valamint történelmi pillanatokkal, amelyek formálták a kubai nép identitását, ezáltal mélyebben elmerüljön Kuba forradalmi projektjének tanulságaiban, kihívásaiban és jelentőségében.A kiállítást Rigoberto Santiesteban Reina és Elvis Rodríguez Rodríguez, a Kubai Történelmi Intézet elnöke és alelnöke tervezték és valósították meg.
Forrás: Aylín Álvarez García beszámolója.
Fotók: Vladimi Molina a Prensa Latina / Latin amerikai Hírügynökség munkatársa.
A barbadosi tragédia 49. évfordulóján Kuba ma tisztelgett a terrortámadásban elhunyt 73 ember előtt. (Lásd az előző cikket.)
Az áldozatok hozzátartozói, sportolók és a nagyközönség helyi idő szerint a délelőtti órákban részt vett a hagyományos zarándoklaton mely a fővárosban található Cristóbal Colón temetőbe vezetett, hogy tisztelegjenek a terrorcselekmény áldozatai előtt, amelyben a kubai ifjúsági vívócsapat 24 tagja vesztette életét.
„Kuba nem feledkezett meg azokról, akik ebben a szörnyű gyilkosságban estek el, mert ők a remény és az igazságosság örökségét jelentik!”
– Fogalmazott megemlékező beszédében Jorge Luís Fajardo, az Élelmiszer- és Halászati Ipari Szövetség főtitkára, a főváros állami és pártvezetői valamint a Nemzeti Sport-, Testnevelési és Rekreációs Intézet (Inder) vezetői részvételével tartott megemlékezésen.
Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára pedig közösségi oldalain is felidézte a Cubana de Aviación CU-455-ös lajstromnyilvántartású repülőgépe elleni támadást, amelyet a mai napig a félteke legsúlyosabb ilyen cselekményeként tartanak számon.Ugyanígy Bruno Rodríguez Parrilla külügyminiszter pedig megjegyezte, hogy a 73 áldozat közül 57 kubai volt, többségében a caracasi közép-amerikai és karibi bajnokságról visszatérő vívócsapat ifjú tagjai.
„Az aljas terrorcselekmény elkövetőit az Egyesült Államok kormánya halálukig védelmezte.”
– Hangsúlyozta a szigetország külügyminisztere.
A központi állami rendezvénnyel párhuzamban zajlottak megemlékezések Kuba szerte, például Las Tunasban ahol a havannai eseményhez hasonlóan hozzátartozók is jelen voltak.Ebben a tartományban az EIDE Carlos Miguel Leyva González, avagy Las Tunas legmagasabb színvonalú sportiskolája adott otthont az emlékezésnek, melyet 1991-ben alapítottak s 26 sportágban hivatott a kubai sport jövőjének reménységeit képezze.
Fotók: Prensa Latina / Latin-amerikai Hírügynökség
Gretel Yanet, a Radio Victoria - Las Tunas Tartományi Rádióállomás munkatársa
A Kubai Köztársaság minden évben, október 6-án megemlékezik az 1976-ban bekövetkezett barbadosi terrorcselekmény áldozatairól, akik a Cubana de Aviación gépén utaztak amely repülés közben megsemmisült.
A Cubana de Aviación 455-ös járata egy Barbadosból Jamaicába tartó kubai járat volt, amely 1976. október 6-án egy terrorista bombatámadás következtében megsemmisült.
A Douglas DC-8 típuú repülőgép fedélzetén tartózkodó mind a 73 ember életét vesztette, miután két időzített bomba is robbant, és a repülőgép a tengerbe zuhant.
A balesetben a kubai vívó válogatott minden tagja meghalt.
Ennek a szörnyű terrorcselekménynek, amelyben 11 guyanai és öt észak-koreai is éltét vesztette, Luis Posada Carriles (1928-2018) és Orlando Bosch (1926-2011) kubai terroristák voltak a kitervelői és végrehajtói.
Őket az Amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) képezte ki, s gondoskodott a későbbi védelmükről is.
Idén 49 éve, hogy elkövették ezt a szörnyű bűncselekményt, és az elkövetők, valamint a bűnözők soha nem fizettek érte semmilyen árat.
Épp ellenkezőleg, büntetlenül éltek az Egyesült Államokban, a hatóságok védelme alatt, és soha nem kerültek felelősségre vonásra….
A Hotel Nacional ad otthont a Nemzetközi Kibertársadalom 2025 IV. Kongresszusának, amelyet tegnap ma kezdett mega kubai Számítógép-tudósok Uniója.
A csütörtökig tartó eseményen, workshopok és konferenciák várják a résztvevőket, amelyek olyan témákat mutatnak be, és folytatnak bennük mélyreható vitákat mint a mesterséges intelligencia használata, a digitális átalakulás és a technológiai szuverenitás.
A rendezvény során gyakorlati bemutatók és csoportdinamikai elemzések is lesznek többek között a polgári részvételt támogató technológiák használatáról, és kihívásairól.
Forrás: Prensa Latina / Latin amerikai Hírügynökség
Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök is részt vett a vasárnap kora reggelre meghirdetett egész napos havannai higiéniai akciókban, a kubai kormány székhelye, a Forradalom Palotájának és a Kubai Kommunista Párt (PCC) Központi Bizottságának munkatársaival, valamint Manuel Marrero Cruz miniszterelnökkel és Roberto Morales Ojeda, a PCC Központi Bizottsága szervezeti titkárával együtt.
Ezzel kapcsolatban a munkálatok szünetében tartott sajtótájékoztatón a kubai államfő a következőket mondta el:„Országos felhívás érkezett, és a lakosság pedig csatlakozott hozzá.
Felelősségtudattal cselekedtünk, különösen tekintettel az általunk tapasztaltakkal kapcsolatos elégedetlenségekre, és arra a tényre, hogy hozzászoktunk egy bizonyos életmódhoz, a dolgok átgondolásához.Amit tennünk kell, az az, hogy minden nap folytatnunk kell a harcot, minden nap ki kell találnunk, hogy mit tehetünk jobban a városunkért, a közösségünkért, a családunkért, mindannyiunkért.
Azt hiszem, az emberek jól reagáltak, és pozitív légkör alakult ki a délelőtt.
Ez egyesíti az embereket, mert amikor motiváltak vagyunk szembenézni egy helyzettel, mindent megosztunk, látjuk az eredményeket, és akkor ott van a hovatartozás érzése és a sikerélmény is abban, amit teszünk.
De persze nem minden olyan rózsás…..A lakosság nagy részét mozgósították, de sokan nem jelentek meg, és ők zömében úgy vélik, hogy másoknak kell megoldaniuk a problémákat helyettük...
Amit teszünk, az a hiányosságaink bemutatása is.
Vannak dolgok, amelyek a mindennapi élet részét kell képezzék.
Ilyen ez az eset is, hiszen ha kevesebb erőfeszítéssel takarítunk rendszeresen, akkor nem halmozódik fel a sok tennivalónk.
Ezzel a szisztematikus megközelítéssel a problémák megoldódnak.
És mindez motivál minket.
Elégedettség és rend érzését is adja.
Így javul a város hangulata, javul a közösség légköre, és javul a munkakörnyezet is.
Azonban még rengeteg a tennivalónk.
Bár elsősorban a hétvégéken tudunk erőfeszítéseket tenni, nem fogunk mindent megoldani pár nap alatt.
Ezen a hétvégén folytatnunk kell, és mindenekelőtt az is aggasztja az embereket, hogy hogyan lesz ez fenntartható folyamat...
Szilárd meggyőződéssel mondhatom, fenn fogjuk tartani, ha mindannyian így dolgozunk!”
A mai napon 12 ipari dízelmotor telepítése történt meg Ciego de Ávila tartományban.
Ez a nagy teljesítményű géppark segít ellensúlyozni a Nemzeti Villamosrendszert (SEN) jelenleg sújtó technikai gondokat.
A Kínai Népköztársaság által adományozott berendezéseket három helyszínén telepítik.
Az október végi üzembe helyezést követően Ciego de Ávila 22,56 megawattal (MW) növeli majd a jelenleg rendelkezésre álló kapacitását aa villamos energia terén.
A tartományban működő Generator and Electric Services Company (Geysel) igazgatója, Mayumis Veloso, jelezte, hogy ezzel a tucatnyi motorral Ciego de Ávila tartomány összesen 37,9 MW dízelüzemű teljesítménnyel fog rendelkezni.
Mint azt az igazgató kifejtette, a további cél pedig az, hogy október végére üzembe helyezzék a Primero de Enero és Ciro Redondo településeken található erőműveket, valamint a Ceballos városában találhatót amelyeket kénytelenek voltak átmenetileg üzemen kívül helyezni.
A dízelmotorok más energiatermelő forrásokkal együtt önálló mikrorendszerek létrehozásához járulnak hozzá a SEN egy esetlegesen bekövetkező teljes vagy részleges üzemzavara esetén.
Forrás: Prensa Latina / Latin-amerikai Hírügynökség
Hatvan évvel ezelőtt, 1965-ben Ernesto Che Guevara megírta a 20. század egyik legjellegzetesebb levelét, azt, amelyet Fidel Castrónak címzett búcsúként. (Lásd az előző cikkemet.)
E dokumentum a szinte példa nélküli belső értékeit tekintve rendszeres újraolvasás és elmélkedés tárgyát képezi a mai napig a kubai értelmiség körében.
Nem pusztán történészi gyakorlatként, hanem inkább korunk ellentmondásainak tükrében való rávilágításként e levél aktualitására amely gondolkodásra készteti a haladó értelmiséget nem csak Kuba határain belül.
Che kifogástalan stílusban, egészen pontosan 605 szóban foglalja össze kubai pályafutását 1955 júliusa és 1965 márciusának végéig bezárólag.Ernesto Che Guevara levelének eredeti példánya mely napjainkra az UNESCO világörökség részét is képzi.
Lényeges indokokat is felsorol, amelyek segítenek megérteni azt a viszonyt mely őt a kubai néphez, végső soron a Fidelhez fűzte.
A szöveg minden egyes hangsúlya és pontossága elejétől a végéig arra ösztönöz minket, hogy jobban megértsük, miért fogadta Che-t a kubai nép az ő fiává, aki soha nem veszítette el képességét eszméinek érvényesítésére az ő következetességéből és példaértékű életéből áradó erő révén, különösen forradalmi vezetőként, aki a szigorúságot és a mindennapi áldozathozatalt nehezen felülmúlható védjegyeivé alakította.
Mindezek olyan tényezők amelyek önmagukban is megmagyarázzák, hogy alakja miért ösztönzi annyira az igazi forradalmárokat, és miért irritálja azokat, akik nem azok, még akkor is, ha szavaikban annak adják ki magukat.
1965. október 3-án, a Központi Bizottságot bemutató beszédének utolsó perceiben Fidel Castro nyilvánosságra hozta Che búcsúlevelét.
Ez volt az egyetlen magyarázat arra, hogy miért hiányzott a példaértékű harcos és miniszter az újonnan létrehozott Központi Bizottság listájáról. (Lásd az előző cikkemet.)
A levél, amelyet egy láthatóan meghatott Fidel olvasott fel 1965. október 3-án, nemcsak Che fizikai jelenlétének végét jelentette a Kubai Forradalomban – Mint haladó eszmékkel rendelkező ember, a forradalom kreatív és nélkülözhetetlen építője –, hanem a forradalmi hűség, az internacionalizmus és az antiimperialista elkötelezettség szimbólumává is vált, amelyek elengedhetetlenek a forradalom, a szocializmus és Kuba függetlensége megőrzéséhez.
Napjainkban a levél tartalma pedig arra inti az utókort, hogy komplexen vizsgálja azokat a tényezőket, amelyek a forradalmi téren az egyik legszebb és legtanulságosabb testvéri kapcsolat, avagy Che és Fidel kapcsolatának kialakulásához, fejlődéséhez és megszilárdulásához vezettek.
Mivel Che igen tömören és lényegre törően fejezi ki a kubai élettel kapcsolatos tapasztalatait, gondolatait és felfogását, érdemes szinte teljes egészében fölidézni az ő sorainak egy részét, gondolatmenetének sorrendjében:
„Ebben a pillanatban sok mindenre emlékszem: arra, amikor María Antonia házában találkoztunk, arra, amikor azt javasoltad, hogy jöjjek, a készülődés minden feszültsége közepette...
„…Egy nap odajöttek, és megkérdezték, hogy kit kell értesíteni haláleset esetén, és ennek valódi lehetősége mindannyiunkat lesújtott. Később szembesültünk vele hogy igaz, hogy egy forradalomban vagy győzöl, vagy meghalsz (ha valódi forradalomról van szó).”
„Úgy érzem, teljesítettem kötelességemet a kubai forradalommal szemben , annak területén, és búcsút veszek tőletek, bajtársaimtól, a népetektől, akik most már az enyémek is vagytok.”
„…Úgy hiszem, hogy kellő becsülettel és odaadással dolgoztam a forradalom győzelmének megszilárdításán…”
„…Az egyetlen komoly hibám az, hogy a Sierra Maestra első pillanataitól kezdve nem bíztam benned jobban, és nem értettem meg eléggé a vezetői és forradalmi tulajdonságaidat.”
„Csodálatos napokat éltem át, és melletted éreztem a népünkhöz tartozás büszkeségét a karibi válság fényes és szomorú napjaiban is. Ritkán ragyogott államférfi fényesebben, mint azokban a napokban. Arra is büszke vagyok, hogy habozás nélkül követtem téged, azonosultam gondolkodásmódoddal, és láttam és értékeltem a veszélyeket és az elvek megtartását.”
„A világ más országai igénylik szerény erőfeszítéseim támogatását. Meg tudom tenni azt, amit Tőled megtagad a Kuba élén betöltött felelősség, és eljött az ideje, hogy elváljanak útjaink.”
„Az új csatatereken magammal viszem a belém csepegtetett hitet, népem forradalmi szellemét, a legszentebb kötelesség teljesítésének érzését: harcolni az imperializmus ellen, bárhol is legyen az. Ez megnyugtat és begyógyít minden gyötrelmet.”
„Ha az utolsó órám más ég alatt jön el, utolsó gondolatom ehhez a néphez, és különösen hozzátok szól. Köszönöm a tanításaitokat és a példátokat, amelyekhez igyekszem majd hű maradni tetteim végéig. Mindig is azonosultam forradalmunk külpolitikájával, és továbbra is így leszek.”
Teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a Fidelnek írt búcsúlevél, méltán vált emlékművévé az őszinteségnek és a forradalmárok közötti elvtársi és bajtársi kapcsolatok keretében fennálló kölcsönös bizalomnak is.
Mostanra egy olyan nemzetközi helyzetben, amelyet az amerikai imperializmus legerőszakosabb szakasza jellemez, és amelyben minden szinten egyre fasisztább és destruktívabb megnyilvánulások jelennek meg, Che kijelentése megújult érvényességet nyer:
„Az új csatatereken magammal viszem a belém csepegtetett hitet, népem forradalmi szellemét, a legszentebb kötelesség teljesítésének érzését: harcolni az imperializmus ellen, bárhol is legyen az...”
Ennek az antiimperialista elképzelésnek a fenntartása, szorosan összefügg a Fidel Castro és Che Guevara által védett internacionalizmus következetes gyakorlásával.
A leírtak a forradalom túlélésének és sikeres fejlődésének bizonyos feltételeit is kijelölik.
Az Amerikai Egyesült Államok ultrakonzervatív elitje nem egy demokratikusabb Kubát akar, - ami a kubai szocializmus intézményrendszerének eleve meglévő és alapvető jellemzője - hanem egy olyan Kubát, amely minden téren nekik alárendelt státuszban sínylődne.
Ez volt az a nap, amikor a Kubai Forradalom történetének négy jelentős eseménye egybeesett: az első Központi Bizottság létrehozása, a Kubai Kommunista Párt jelenlegi nevének fölvétele, Ernesto Che Guevara megindító búcsúlevelének felolvasása és a Granma c. napilap megalapítása.
A kubai nemzet útját meghatározó és e napon összefonódó események 60. évfordulóját ünneplő hazafias és forradalmi megemlékezést pedig pénteken Raúl Castro Ruz tábornok, a Kubai Forradalom vezetője, valamint Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök, a Kubai Kommunista Párt (PCC) első titkára vezették a Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériumának Egyetemes Csarnokában.A rendezvényen jelen volt Ramiro Valdés Menéndez, a forradalom parancsnoka, és Meyvis Estévez, a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetségének első titkára, valamint Roberto Morles Ojeda, a PCC Központi Bizottságának szervezeti titkára, továbbá José ramón Machado Ventura, Fidel és Raul Castro egykori harcostársa, az Államtanács korábbi alelnöke és számos állami és pártvezető.
Miguel Mario Díaz-Canel Bermúdez, a Kubai Kommunista Párt első titkára és a szigetország köztársasági elnökének az eseményen elhangzott teljes beszéde:
"Raul Castro Ruz tábornok elvtárs, a Kubai Forradalom vezetője és az egykori események egyik főszereplője!
Kedves Machado és Ramiro!
Elvtársak a Párt, az Állam, a Kormány, a Forradalmi Fegyveres Erők, a Belügyminisztérium, a Fiatal Kommunisték Szövetsége, valamint országunk tömeg- és társadalmi szervezeteinek valamennyi megjelent képviselője!
A Történelmi Generációból jelenlévő elvtársak!
Október harmadika szimbolikus dátum.
1965-ben ezen a napon négy, pártunk, és így a Kubai Forradalom történetében is jelentős esemény esett egybe időben és térben.
Az ezekre való emlékezés és jelentőségük értelmezése az eltelt 60 év fényében az az ok, ami ma itt összehozott minket.
De először szeretnék megosztani veletek egy friss élményt.
A Kínai Népköztársaságban tett legutóbbi látogatásunk egyik legkielégítőbb pillanata a Kínai Kommunista Párt Történeti Múzeuma lenyűgöző termeinek megtekintése volt, amely valójában e csodálatra méltó nemzet elmúlt 80 évének történelmét tárta elénk.
Kína figyelemre méltó jóléte, amely ma is káprázatos és inspiráló, elválaszthatatlan a kínai kommunisták küzdelmének történetétől, hogy leküzdjék a feudalizmus terheit, valamint a széles körben elterjedt szegénységet és éhínséget, amellyel a forradalmi vezetők, élükön Mao Ce-tunggal, 14 évnyi japán invázió elleni háború után hatalomra kerülve szembesültek.
A tágas, modern termekben sétálva megértjük, miért nem lehet más a múzeum neve: a modern Kína virágzása nem varázslat, és nem is a képzelet szüleménye.
A szocialista eszme diadala, amelyet a kínai sajátosságokhoz szabtak, de mindig a Kommunista Párt irányítása alatt.
Ezen elkötelezettség, ezen központi cél, ezen alapvető egység nélkül Kína történelme más lenne.
Az egyetln párt, amely mindenekelőtt az a párt, amely egyesíti a nemzet jólétében érdekelt összes erőt, több mint egy évszázada elítéli a szocializmus ellenségeit.
A kínai, és – hogy két példát említsünk – a vietnami tapasztalatok cáfolják ellenfeleik elméleteit, és megerősítik az egypártrendszer elvének központi szerepét a szocialista gyakorlat nyolc évtizedében, különösen a kihívásokkal teli reform- és nyitási döntések közepette.
Kommunista Pártunk ezt a gyakorlatban is minden nap megerősíti.
A blokád kegyetlen támadásával szembeni hat évtizedes ellenállás, amely most a kubai szocialista rendszer teljes megfojtására irányuló törekvésében fokozódott, nem magyarázható az egységes Párt létezése nélkül, amely a forradalmat kiváltó politikai erők egységéből született.
Továbbá, Pártunk történelme a kezdetektől fogva szorosan összefonódik a függetlenséggel és az antiimperializmussal.Tavaly augusztusban, főparancsnokunk születésére való megható megemlékezésünkkel együtt ünnepeltük az első kommunista párt századik évfordulóját, amelyet többek között Carlos Baliño alapított, aki a Kubai Forradalmi Pártból jött, amelyet José Martí alapított a Szükséges Háború irányítására és a Köztársaság megalapítására "mindenkivel és mindenki javára".
Ez az első kubai kommunista párt, amelynek legbriliánsabb alapítói között ott volt a Martí által inspirált és radikális antiimperialista Julio Antonio Mella, a ma minket irányító és összehívó kommunista párt előfutára, amely jelenlegi és végleges nevét, 1965. október 3-án vette föl.
Az, hogy egy olyan társadalom forradalmi és progresszív erői, amely éppen csak kiemelkedett a hat évtizedes gyarmati függőségből – amely magában foglalta a mély és széles körű kommunista-ellenes kampánynak való állandó kitetteséget –, úgy döntöttek, hogy egyetlen, kommunistaként definiált politikai szervezetbe integrálódnak, és ez kétségtelenül rendkívüli történelmi esemény.
Ezekből a tekintélyes gyökerekből és a Fidel által a Forradalmi Egység Pártjával együtt fokozatosan felépített egységből született meg Kubai Kommunista Pártunk első Központi Bizottsága.
Ez a dátum tehát egy második alapvető eseményt jelöl a forradalmat létrehozó és a győzelem kivívása érdekében egyesült erők egységének megszilárdításában.
A Központi Bizottság megválasztása egy integrációs folyamat csúcspontja volt, amely 1961-ben kezdődött az Integrált Forradalmi Szervezetek (ORI), a Július 26-i Mozgalom, a Népi Szocialista Párt és a Március 13-i Forradalmi Igazgatóság megalakulásával, amelyek azonnal létrehozták a Kubai Szocialista Forradalom Egyesült Pártját, a PURSC-t.
Az első Központi Bizottság egyedülálló és egyben jelentős összetételű volt.
Fidel szerint ezen az emlékezetes napon nagy erőfeszítéseket tettek azok kiválasztására, akik a legteljesebben képviselték forradalmunk történetét és gyermekeinek érdemeit, akik mind a forradalomért folytatott küzdelemben, mind annak megszilárdításáért, védelméért és fejlesztéséért folytatott küzdelemben kitartóan és fáradhatatlanul dolgoztak és harcoltak.
A pártot mindenféle társadalmi rétegből származó nők és férfiak alkották: munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és a harc veteránjai, akiket közös cél fűzött össze: egy szabad, demokratikus és szocialista haza felépítése.
Ez a sokszínűség nem oldotta fel az egységet, hanem inkább megerősítette a pártot, és megerősítette, hogy az egységben erő rejlik.
Alkotmánya megszilárdította a Párt szerves struktúráját azáltal, hogy országszerte és a forradalmi fegyveres erőkön belül helyi testületeket, ügynökségeket és szervezeteket hozott létre.
Ennek a történelmi Központi Bizottságnak a lényege ugyanaz, mint ami ma is kíséri a jelenlegi testület tagjait: a nép, a szocialista ügy és a progresszív erők iránti feltétlen elkötelezettség, tekintet nélkül a határokra és az egyes történelmi pillanatok körülményeire és feltételeire.
Azon az október harmadikán, a tehetség, az elkötelezettség és a hűség igazi olvasztótégelyében egyesültek az elvtársak, az egész nép hangjának és érzelmeinek hordozóiként.
Együtt alkották a forradalmi egység legmagasabb szimbólumát, nemcsak politikai cselekedetként, hanem etikai és erkölcsi döntésként is, amely elkötelezettségével és példamutatásával ma is inspirál minket.
Mindig emlékezni fogunk 1965. október 3-ára, mert ez a nap tele volt más fontos döntésekkel is, amelyek máig sem veszítették el jelentőségüket, mint például a Granma újság, a Kubai Kommunista Párt hivatalos lapjának létrehozása, amelyet arról a yachtról neveztek el, amely a 82 elszánt expedícióst hozta Tuxpanból Kelet-Kubába, hogy szabadok vagy mártírok legyenek.
Juan Marrero, az újság alapító újságírója és az emlékezetének egyik fáradhatatlan védelmezője, a Két évszázados újságírás Kubában című könyvében így emlékszik vissza erre a napra:
„A forradalmi sajtó számára 1965 egy újabb jelentős év volt.
Október 3-án tetőzött a Batista zsarnoksága elleni küzdelemben részt vevő fő forradalmi erők egyesülési folyamata.
Megalakult a Kubai Kommunista Párt, és a Granma újság a Párt Központi Bizottságának egyik szerveként lépett színre.
A Forradalom és a Ma című lapokban addig a Július 26-i Mozgalom, illetve a Népszocialista Párt szerkesztőségei eltűntek.
Röviddel azelőtt a Combate, a Március 13-i Forradalmi Igazgatóság szerkesztősége megszüntette a tevékenységét.
Az emberi erőforrásokat, a gépeket és a létesítményeket egy új, egységes politikai újságba koncentrálták, amely minden reggel megjelent.
Egyesítsétek ezeket az erőforrásokat, és létrehoztak egy új újságot, amely a Granma nevet viselte, forradalmi víziónk és utunk szimbólumaként.
A Granma pedig azóta is a forradalom fő szóvivője, a kubai sajtó zászlóshajója.”
Ugyanebben a könyvben Marrero felidézi Fidel állandó jelenlétét a Granmában, aki irányította a munkát, és maga is írt vezércikkeket és rovatokat, naprakész volt, és a kora reggeli órákig kapcsolatban állt a vezetőkkel és az újságírókkal, ahogyan azt a La Calle újságnál végzett munkája idején is tette….
Megbízható és stabil médiafelületként, amely azóta mintegy kötelező olvasmánnyá vált mind a kubaiak, mind a határainkon túli Kuba valósága iránt érdeklődők számára.
A Granma napjainkban megújult kihívással néz szembe: ismét a kubai újságírás zászlóshajójává kell válnia a multimédiás platformok és az egyre fokozódó médiaháború korában.
Beszéljünk most egy jelentős pillanatról, amely megrázta egyben felrázta az országot október 3-án.
Fidel történelmi jelentőségű beszédének utolsó perceiben, amelyben a Központi Bizottságot mutatta be, nyilvánosságra hozta Che búcsúlevelét.
Csak így lehetett megmagyarázni, hogy a példaértékű harcos és miniszter miért nem szerepelt az újonnan létrehozott Központi Bizottság tagjainak listáján.
A pillanat ünnepélyessége, a levél tartalma, valamint a dokumentum és annak felolvasása által közvetített érzelmek 60 évvel később is a forradalom történelmének legjelentősebb és legmegindítóbb eseményei közé tartoznak kontinens de világszinten is.
A főparancsnok szavai máig visszhangoznak azok emlékezetében, akik tanúi voltak annak a felolvasásnak, amikor láthatóan meghatottan, bevezetőként ezt mondta:
„Azok, akik forradalmárokról beszélnek, akik hideg, érzéketlen vagy szívtelen embereknek tartják a forradalmárokat, ebben a levélben megtalálják mindazon érzés, mindazon érzékenység, mindazon tisztaság példáját, amely egy forradalmár lelkében elférhet.”
A történelmi jelentőségű levél elolvasása után véget értek a forradalom ellenségei által a Che listáról való hiánya köré szőtt intrikák, hazugságok és manipulációk.
Így egy szörnyű rágalmazási kampányt fojtottak el, ami nagyon is összhangban van a szomszédos birodalom lakájainak működési módjával, ami a mai napig alig, vagy inkább semmit sem változott, amikor a manipuláció és a hazugságok groteszk méreteket öltenek, végül ütközve a szilárd igazsággal és a cáfolhatatlan érvekkel, amelyeket védünk.
Elvtársak!
A Párt első Központi Bizottsága az akkori kubai társadalom legjavának szintézise volt, amelynek feladata az volt, hogy új alapokra építse a szuverén, igazságos és egységes jövőt.
Ilyen volt a Pártunk, és ilyennek is kell maradnia: egy befogadó, nyitott és egységes Párt, amely képes egyesíteni minden generációt, a munka- és társadalmi élet minden szektorának, valamint az egész kubai forradalmi gondolkodásnak az erőit.
De mindenekelőtt továbbra is élcsapatként kell működnie, becsülettel bemutatva kommunista, marxista és leninista ideológiáját, Fidel örökségét, tudván, hogy ellenségeink, akik a nép ellenségei, mindig megpróbálják majd beszennyezni és gyengíteni ezeket a meggyőződéseket!
Mindez nem újdonság….
Fidel már figyelmeztetett minket abban a korai pillanatban, amelyre most emlékezünk:
„Az imperialisták, mintha meg akarnának sérteni minket, vagy mintha az sértés lenne, Kuba kommunista kormányáról beszélnek, ahogyan a “mambí” szót is sértésként használták felszabadítóinkkal szemben, ugyanúgy megpróbálják a kommunista szót is sértésként használni, ám a kommunista szó nem sértés számunkra, hanem megtiszteltetés.”
Ma minden eddiginél fontosabb kötelességünk megőrizni és magasztalni ezt a történelmet és az azt fenntartó eszméket, koherensenl, szerénységgel, etikával és kötelességtudattal, mindig szem előtt tartva, hogy a Központi Bizottság nem egy elvont entitás, ahogyan maga a Párt sem az.
Ez egy hivatás, egy cselekvés, és a demokratikus részvétel végleges kifejeződése a helyi rétegektől, a közösségektől, minden környékről és minden munkahelyről.
Megalakulása megtanította nekünk, hogy a sokszínűség és a befogadás elengedhetetlen az egyetlen párt megerősítéséhez, amely a Forradalom megerősítését szolgálja.
Ahogy Raúl Castro Ruz tábornok, a kubai forradalom vezetője megfogalmazta, ez, az egyetlen pártunk, nemzetünk egységének garanciáját képviseli, amelyet szemünk fényeként kell becsülnünk.
Ha összhangban vagyunk azzal az eszménnyel hogy „a forradalom legforradalmibb aspektusa a Párt, és annak is kell lennie”, akkor rajtunk, a tagságon, és különösen kádereinken múlik, hogy betartsuk a múlt és a jelen, de mindenekelőtt az ország jövője iránti elkötelezettségünket.
A jövő év áprilisára összehívott IX. pártkongresszus a legközelebbi és legfontosabb alkalom arra, hogy megerősítsük a ma felidézett alapelveket, és mozgósítsuk az egész nemzetet a nagy feladatok körül, amelyeknek a lehető legrövidebb időn belül el kell vezetniük minket a lakosság életkörülményeinek javításához, a forradalom társadalmi fejlődésének szilárd támogatásához, valamint a birodalom által ránk kényszerített háború, valamint saját hibáink és hiányosságaink által támasztott hatalmas akadályok leküzdéséhez.
Honfitársaim!
Ahogy közeledünk főparancsnokunk születésének centenáriuma felé, legyen a Párt első Központi Bizottságának ez az évfordulója is egy újabb felhívás a forradalmi egységre, a határtalan odaadásra és a kubai nép iránti legmélyebb elkötelezettségre, dicsőséges motiváció és támogatás munkánkhoz!
Miguel Díaz-Canel Bermúdez kubai elnök ma őszinte gratulációját fejezte ki Vlagyimir Putyin orosz elnöknek születésnapja alkalmából. 
Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök is részt vett a vasárnap kora reggelre meghirdetett egész napos havannai higiéniai akciókban, a kubai kormány székhelye, a Forradalom Palotájának és a Kubai Kommunista Párt (PCC) Központi Bizottságának munkatársaival, valamint Manuel Marrero Cruz miniszterelnökkel és Roberto Morales Ojeda, a PCC Központi Bizottsága szervezeti titkárával együtt. 
