Dunia Torres Villalón egy olyan személyiség, aki valóban fényt hoz a szerelvényekbe.

Nyolc éve vasúti munkás, bár a vasúttal kapcsolatos múltja sokkal régebbre nyúlik vissza….

Édesanyja évtizedekig dolgozott az ágazatban, és Duniát már gyermekkora óta vonzotta az acél, a füst és a vasutasok világa.

„Mindig is szerettem…

Láttam a vasúti munkásokat, és amit csináltak, az igazán felkeltette a figyelmemet.

 De fiatalabb koromban nem volt lehetőségem ezt a munkát végezni.”

 - Emlékszik vissza.

A lehetőség azonban váratlanul jött, amikor egy barátját kísérte el, aki  egy vasúti álláslehetőségre jelentkezett.

Érdeklődött a hallottak iránt, és másnap Dunia megjelent a HR-osztályon, és jóváhagyták jelentkezését.

Azóta sem bánta meg.Mielőtt a Santiago de Cubát Havannával összekötő vonalon dolgozott volna, Dunia a Santa Clara–Santiago között közlekedő vonatokon dolgozott.

Működési problémák miatt ezt a szolgáltatást leállították, ezért őt is más járatra osztották be.

„Amit a legjobban szeretek, az az utasainkkal, az ügyfeleinkkel való munka.

Néha annyira összekovácsolódunk velük az utazások során, hogy az már szinte családi légkört teremt.”

- Jegyzi meg Dunia.

Minden műszak egy tanácsüléssel kezdődik, egy csapatszintű megbeszéléssel, ahol sorra veszik az utazás részleteit, átvizsgálják a vagonokat, és minden apró részletet ellenőriznek.

Ezután Dunia a vagon ajtajában áll, készen arra, hogy kedves és őszinte mosollyal üdvözölje az utasokat.

Vannak azonban nagyon nehéz pillanatok is.

Dunia olyan műszakokban is helyt állt, amelyekben súlyos betegségben szenvedő vagy nehéz helyzetben lévő utasok is részt vettek.

Ezek olyan élmények, amelyek mély hatással vannak rá, és amelyek megváltoztatták számára a munkájáról alkotott képét.

„Az ilyen problémák nagyon lesújtanak.

 Ezért mindig hangsúlyozom az utasaimnak, hogy nagy örömmel vagyok itt, hogy gondoskodjak róluk. Én vagyok az ápolójuk, az orvosuk, bármire is van szükségük amit egy szituáció teremthet.

 Az egész út alatt ott vagyok nekik.”

- Jellemzi munkaköre sajátosságait.

A felkészülés kulcsfontosságú.

Dunia és kollégái többek között elsősegélynyújtási, tűzvédelmi és ügyfélszolgálati képzésben részesülnek.

 A legnagyobb kihívást azonban mindig, a váratlan, rendkívüli helyzetekkel való megbirkózás jelenti.

„A legnehezebb az lenne, ha valami szokatlan történne az utazás során.

Az utasok gyakran válnak zaklatottá... és ez érthető, de megpróbálod megnyugtatni őket, etikusan és részletesen beszélni velük.”

- Teszi hozzá a vasutas hölgy.A vasutas szolgálaton túl Dunia három gyermek édesanyja.

Szabadnapjain nekik szenteli magát.

Bár Hiányoznak neki utazás közben, de mint mondja, megértik őt s hivatását:

„Tudják, hogy ez a munkám, hogy szeretem. Tudják, hogy anya jól van, hogy anya dolgozik.”

Dunia nem vágyik arra, hogy megváltoztassa a pályáját.

Az a kívánsága, hogy a vasútnál maradjon, amíg véget nem érnek a szakmai évei.

Forrás: Eduardo Rodríguez Dávila – Kuba közlekedési miniszterének fényképes beszámolója.

© Juhász Norbert

A Kubai Köztársaságban tegnap emlékeztek meg Juan Fajardo Vegáról, a Havannától délre található El Cacahual mauzóleumban tartott ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadás mellett zajló eseményen.

Ebben a mauzóleumban nyugszanak földi maradványai annak a veterán harcosnak aki részt vett a José Martí által szervezett függetlenségi háborúban, melyhez 1895-ben csatlakozott Saturnino Lora, a Kubai Felszabadító Hadsereg (ELC) dandártábornoka kísérőjeként, mindössze 16 évesen.

Mindvégig elkötelezett maradt a kubai függetlenségért folytatott küzdelem mellett, s mintegy fél évszázaddal később így csatlakozott a Fidel Castro főparancsnok vezette ügyhöz, és fogott ismét fegyvert a Lázadó Hadsereg soraiban.

Juan Fajardo Vega, napjainkban is a kubaiak hazafiságának, bátorságának és méltóságának szimbóluma.

 Ő volt a Felszabadító Hadsereg egyetlen harcosa, aki még élt Kubában 1990-ben, 35 évvel ezelőtt....

 A szombati megemlékezésen jelen volt és megemlékező beszédet mondott, Ernesto Lazaro Gonzalez Sosa, a Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériuma Szervezeti és Személyzeti Osztályának vezetője, továbbá az állami és pártvezetés számos képviselője.

Jelen voltak a Kubai Forradalom veterán harcosai és Juan Fajardo Vega hozzátartozói is.

"Az 1959. január elsején aratott diadal után Juan Fajardo Vega továbbra is példakép maradt az új generációk számára, a forradalmi szellem szimbóluma.

Élete utolsó évtizedében is többször hangsúlyozta, hogy amennyiben a hazát ismét megtámadnák, habozás nélkül visszatérne harci posztjára."

- Fogalmazott beszédében Ernesto Lazaro Gonzalez.

Fizikai távozásának 35. évfordulóján a megjelentek elhelyezték a megemlékezés virágait a kubai nép nevében, egy nagyszerű és bátor ember emléke előtt tisztelegve.

© Juhász Norbert

A Kubai Köztársaságban a polgári védelem egyet jelent a társadalom és az állam szoros együttműködésén alapuló integrált védelmi intézkedésrendszerrel, amelynek a fő feladata az emberek és személyi tulajdonuk, az állami és társadalmi infrastruktúra, a gazdaság és a természeti kincsek-erőforrások védelme, valamint a katasztrófahelyzetek elhárítása, bekövetkezésük esetén azok veszélyes következményeinek mérséklése.

Mindezek mellett a klímaváltozásra, és esetleges globális kiterjedésű háborúra is megfelelő, folyamatos készültséget fönntartva.

Ezeknek a komplex védelmi stratégiát előirányzó követelményeknek a nyomán született meg a szocialista Kubában a Polgári Védelmi Rendszer,1962. július 31-én.

Kezdetben fő feladata a kubai Népi Milíciákat tömörítő ún. népvédelmi rendszer szerepének betöltése volt, amelynek alapvető küldetése akkoriban a fölfegyverzett munkások (hasonlóan az egykori magyarországi Munkásőrség mintájára létesült a kubai Népi Milícia, melyet a 90'-es évek végén integráltak a kubai Polgári Védelembe) bizonyos helyzetekben való vezénylése, tevékenységük koordinálása volt.

Funkcionálisan a kubai polgári védelem mint rendszer bármely vészhelyzet esetén a társadalom minden tagját integrálja egyben mozgósítja egységes cselekvési rendben, történjen az akár honvédelmi, vagy természeti csapás és ipari baleset stb. okból kifolyólag.

A polgári védelem főparancsnoka Kuba köztársasági elnöke, aki a Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériumán keresztül rendelkezik a polgári védelem felett, mely minisztériumban megtalálható az ún. Nemzeti Polgári Védelmi Vezérkar is.

A kubai polgári védelemben általános és nagyon fontos elem a meteorológiai előrejelző rendszer alkalmazása, mellyel főként a trópusi ciklonok (komoly viharok és hurrikánok stb.) és egyéb hidrometeorológiai események közeljövőbéli pályájának és egyben e jelenségek intenzitásának nyomon követése és előrejelzése valósul meg.

Az országot fenyegető legsúlyosabb meteorológiai eseményekkel való szembenézésben részt vevő erők felkészítésére minden májusban, - a trópusi ciklonok szezonja előtt – kerül megrendezésre egy nagyszabású országos gyakorlat, melynek keretében tesztelik a PV felkészültségének és a társszervekkel való együttműködésének szintjét. A Kubai Köztársaságban Fidel Castro szavai máig aktuálisak:

„A forradalomnak köszönhetően senki sem marad védtelenül, ám tehetetlenül sem, mert egy erős, energikus, és rugalmas polgári védelem minden állampolgárunk biztonságáról gondoskodik!”

Fotók: minfar.gob.cu

© Juhász Norbert

A Putyin vezette Oroszország lassan-lassan megtöri a Kubai Köztársaságot fojtogató kegyetlen és népirtással felérő gazdasági-kereskedelmi és pénzügyi blokádot, melyet az Amerikai Egyesült Államok alkalmaz több mint hat évtizede.

Moszkva egymilliárd dollárnak megfelelő összeget fektet be a szigetországban.

Kuba nincs egyedül!

Májusban Kuba köztársasági elnöke, a Kubai Kommunista Párt első titkára, Miguel Díaz-Canel Bermúdez hivatalos látogatása keretében Moszkvába érkezett egy nagy létszámú, kormány, és számos államigazgatási tisztviselőkből álló delegáció élén.

Nem vendégként, hanem partnerként, harcostársként fogadta orosz kollégája, éppen akkor, amikor Oroszország a náci Németország felett aratott győzelmének 80. évfordulóját ünnepelte.

Putyin új paktumot kötött a lázadó szigettel, mely iránt az Oroszországi Föderáció többoldalú támogatása sosem szűnt meg, ellentétben az egykori Szovjetunió által kovácsolt szocialista világrendszerrel.

Bruno Rodríguez kubai külügyminiszter, Díaz-Canel elnök mellett Moszkvában, velük szemben Vlagyimir Putyin elnök, és Szergej Lavrov külügyminiszter. (Balról jobbra)

Az alkalom nem is lehetett volna ehhez illőbb.

A díszletek precízek voltak, lobogtak a győzelem, a történelmi emlékezet és a büszkeség zászlajai.

Minden kép, minden kézfogás közvetlen, és egyértelmű üzenet volt Washington kiéhezett hiénái számára akik napjainkra sem adták fel gyarmatosító törekvéseiket a szigettel szemben.

Díaz-Canel és Putyin elnök nem üres udvariassági katalógusokat írtak alá, hanem egy konkrét célokat tartalmazó komplex programot, amely a kubai gazdaság valamennyi ágazatának rövid és középtávú radikális átalakítását célozza.

Az energia szektor, az agráripar, a turizmus, az infrastruktúra és a bankrendszer e kibontakozóban lévő reneszánsz fő pillérei.

Dmitrij Csernisenko orosz miniszterelnök-helyettes a közelmúltban egyértelműen kijelentette, hogy Kuba megbízható partner, amely valódi kapacitással rendelkezik kötelezettségeinek teljesítésére is.

Szavaiból kitűnik, nincs helye találgatásoknak, holmi belemagyarázásoknak.

Kubával egy új gazdasági architektúra bontakozik ki a Karib-térségben, amelyet olyan politika vezérel, amely évtizedekig ellenállt a barbár eszközökkel rákényszerített elszigeteltségnek és aljas fenyegetéseknek.

Kétségtelen, hogy a kubai energiaszektor, annak szinte teljes infrastruktúra végleg elhasználódott, s a folyamatot gyorsította az USA több mint hatvan éves könyörtelen ostrompolitikája is.

Kuba évek óta áramszüneteket és hiányokat tapasztal, és most az orosz technológiai gépezet a kubai elektromos hálózat újjáépítésébe kezdett.

Kiemelt helyen kezelve a valódi energia-szuverenitás kérdését Kuba számára.

Emellett elősegíti a tudomány és az Innováció kibontakozását.

Kellő tőkét invesztálva a biotechnológiai szektorba, a gyógyszeriparba s utóbbiban elsősorban az időskorú lakosságra összpontosítva egy olyan világban, ahol a nagy amerikai gyógyszeripari vállalatok monopolizálják a szabadalmakat és ezáltal pénzügyi kérdéssé degradálják az élethez való jogot is.

Kuba válasza egyértelmű:

Saját tudományos közegére támaszkodik szuverenitását tiszteletben tartó szövetségeseivel.

Az orosz állami bank hivatalos megalapítása a közelmúltban a szigeten, újabb pofont adott az USA pénzügyi hegemóniájának.

Újabb és újabb közvetlen repülőjáratok indulnak, új üdülőhelyeket, kulturális útvonalakat és egy minderre épülő, immáron korlátozások nélkül újjászülető turisztikai ipar létesül a szemünk láttára.

A Karib-térséget oroszok, kínaiak, irániak és brazilok, valamint amerikaiak is látogatják, most már egyre növekvő számban, és ütemben.

A nyugati világból érkező hangzatos ígéretek mellett - amelyek mindig politikai követelésekkel vagy megalázó engedményekkel párosultak volna – Moszkváé életképesnek bizonyult, mivel nem holmi szuverén, humanitárius segítségnyújtásként álcázva jelent meg, mögöttes, és alantas célokkal.

Az orosz fél világossá tette, hogy nem lesz könnyű út, viszont a vártnál gyorsabban, máris elkezdődtek a folyamatok.

A kubai küldöttség Díaz-Canel elnökön túli kulcsfontosságú személyiségeinek szavai, mint például a Bruno Rodríguez Parrilla külügyminiszter által elmondottak, egyszersmind a kölcsönösen tiszteletteljes szavak nem maradtak észrevétlenek és hozadék nélkül sem a két delegáció között.

Donald Trump hatalomra kerülése óta több mint kétszáznegyven – a blokádon felüli -szankciót vetettek be a kubai nép ellen.

A művelet üldözte többek között az orvosi brigádokat, avagy a Kubai Köztársaság Nemzetközi Egészségügyi Programját és szinte teljesen blokkolta a gyógyszerek és az azokhoz szükséges alapanyagok hozzáférését, és tovább fokozta a kubai nép nélkülözését.

Trump és maga az adminisztrációja is jogi ügyekkel, belső árulásokkal és globális befolyásának összeomlásával néz szembe.

Az általuk olyannyira vágyott, a térdre kényszerített Kuba álma, végül megannyi erkölcstelen és teljesen gátlástalan törekvéseik okozta saját csapdájukba kergette őket.

India és valamennyi BRICS-ország, egy koalíció, amely a nyugati rend valódi alternatívájaként jelenik meg, és ennek a keretrendszernek a középpontjában Kuba, mint szuverén szereplő áll.

Putyin egy politikai és gazdasági értelemben vett vihart kavart, amelyet nem lehet beszédekkel és nyilatkozatokkal megállítani.

Ami diplomáciai bejelentésként indult, az mára valódi gazdasági átalakulássá vált.

A Karib-térség változik, és míg Washingtonban egyesek rendületlenül a hidegháború mantráit ismételgetik, dogmáikba temetkeznek, a világ az átszervezés útján halad.

Kuba sem megszállva, sem pedig magát megadva, ellenáll és megvédte a forradalom vívmányait, a szocializmus intézményrendszerét.

Szövetségeseivel együtt halad előre, vége a „kubai magánynak.”

A blokád többé már nem vezet célra, hiszen az orosz beavatkozás geopolitikai figyelmeztetés is egyeben a Kubai Forradalom valamennyi ellenségének, és a bukásáról álmodó „érte aggódó” nyugati spekulánsoknak.

A gyalázatos blokád a több mint hat évtizeden át a kubai nép elnyomására használt büntetőeszköz, mára minden eresztékében recseg és ropog.

Ami egykor megtörhetetlen ostromnak tűnt, most mély repedéseket mutat Moszkva és Havanna hosszú távú közös céljainak köszönhetően.

Putyin megmutatta, hogy ez nem a jótékonyságról vagy a propagandáról szól, hanem a saját érdekében jól fölfogott „puha hatalmi” stratégiáról a történelmi szövetségesek visszaszerzéséről, mely nemzeti érdeke az Oroszországi Föderációnak.

Ez része a történelmi bosszúnak Ázsia részéről melyet az USA hegemón törekvései hívtak életre.

Kuba pedig mostanra kiváltságos helyet foglal el ebben az új konstellációban, miközben a régi washingtoni gárda kétségbeesetten próbál szirénhangon szólni a kubai néphez, remélve, hogy talál még magának közönséget.

Kuba jelene egyértelmű üzenet a világnak: a blokád nemsokára véget ér.

Kuba új fejezetet nyit történelmében, csatlakozva az új világrendet formáló nemzetek sorához.

A kubai történelemnek büszkesége lesz e földindulás.

Az ország most először nincs elszigetelt állapotban, hanem a feltörekvő hatalmak globális hálózatába integrálták.

A BRICS-hez való csatlakozással Kuba új piacokhoz és fejlett technológiákhoz jut hozzá.

A világ, benne a vezető nemzetközi elemzők is, nap mint nap figyelik az eseményeket.

Ők ezt a lépést mára valamennyien kénytelenek fordulópontként elismerni a Karib-térség számára, amely megkérdőjelezi a régi struktúrákat és megerősíti Kuba hangját, megszilárdítja a 21. században számára kijelölt pozícióját.

A hétköznapi kubaiak számára ez magát a reményt, új munkahelyeket, jobb infrastruktúrát és a globális partnerekkel együtt történő innovációt is elhozza.

Kuba jelenléte a BRICS tömbben, újraértelmezi a szövetségeket, és minden a riválisát arra készteti, hogy újragondolják stratégiáját.

E globális játszmák sakktábláján a szigetország már nem gyalog, hanem játékos, amely magabiztosan halad előre a táblán.

A 21. századra beköszönt Washington blokádjának alkonya, s Havanna most kifelé tekint, új kapcsolatokat és jólétet épít, ezáltal új sorsot ír, ahol Kuba virágzik, nem pusztán túléli a gigantikus szomszéd agresszort, hanem készen áll, hogy mindörökre megszabaduljon tőle.

© Juhász Norbert

Tegnap került leszállításra az első tételnyi Kubában összeszerelt UAZ terepjáró.

Az orosz UAZ Patriot típusú gépkocsikat melyeket egy kubai üzemben szereltek össze az ott felállított gyártósoron, teljes mértékben a szigetország éghajlati és útviszonyaihoz igazították.

Az UAZ terepjárók összeszerelése áprilisban kezdődött a Kubai Köztársaságban, Dmitrij Csernisenko Oroszország miniszterelnök-helyettesének hivatalos látogatása során, aki részt vett az első Kubában összeszerelt UAZ modell bemutató ünnepségén.Az orosz gyártó képviselőinek tájékoztatása szerint pedig hamarosan megkezdődik az UAZ Pickup modellek összeszerelése és leszállítása is.

A gyártósor kapacitása az év végéig várhatóan eléri az 500 db járművet.

Forrás: cuba.mid.ru/es

 © Juhász Norbert