Egy olyan médiakontextusban, amelyet hegemón narratívák alakítanak, amelyek a közjót a tőke elavult érdekeinek rendelik alá, napjainkban a forradalmi sajtóra nagyobb szüksége van a Kubai Köztársaságnak mint valaha volt.

Ma 66 éves a latin-amerikai újságírás élharcosa, amely mindig az igazság szolgálatában áll.

A Prensa Latina, - Hivatalos nevén Agencia de Noticias Latinoamericana SA. - Kubai eredetű hírügynökség, amelyet 1959-ben alapítottak röviddel a Kubai Forradalom diadala után.

A Prensa Latina globális hírszolgálata több mint 400 hírt küld naponta a föld valamennyi országában megtalálható partnereinek, baráti médiaszemélyiségeinek és olvasóközönségének egyaránt, elsősorban spanyol, angol, portugál, olasz, orosz és török nyelven.

Fidel Castro Ruz főparancsnok először 1959 januárjában venezuelai látogatása során beszélt a caracasi egyetem Aula Magnájában egy latin-amerikai hírügynökség létrehozásának szükségességéről.

Fidel szerint ellensúlyozni kell a latin-amerikai progresszív mozgalmak ellenségeinek zavarkeltő lejárató kampányait.

1959 június 16-án pedig megalapították a Prensa Latinát, azzal az elhatározással, hogy a korabeli médiamonopóliumokétól eltérő világnézettel lépjenek be a nemzetközi hírvilágba, a versenytársakkal szembeni pénzügyi és technológiai hátrányok ellenére is.

A latin.amerikai hírek, és különösen a Kubai Forradalom ügye prioritást élvez az ügynökség számára, amelynek fő mozgatórúgói az első évtizedben Fidel Castro, és Ernesto Che Guevara voltak, az első igazgató pedig egy argentin újságíró, Jorge Ricardo Masetti volt.

1959. június 16-án, mindössze hat hónappal a Kubai Forradalom diadala után, Havannából sugározták az első "PL" rövidítést viselő híradást a világ felé.

Így bontotta ki az igazság zászlaját a Prensa Latina/Latin-amerikai Hírügynökség az akkori forradalmi hevület közepette, hogy beszámoljon arról mi történik valójában Kubában, és hogy a világnak a latin-amerikai valóság egy olyan képét mutassa be, amely eltér attól a torz és hamis képtől, mit a kor nagy médiamonopóliumai kínáltak és kínálnak ma is a tömegeknek a szocialista Kubáról.

A Prensa Latina mostanra több mint hat és fél évtized tapasztalatával rendelkezik, a maga szilárd és modern struktúrájával, amely lehetővé teszi számára a sikeres jelentétet a nemzetközi hírügynökségek összetett és nehéz versenyek jellemezte világában.

Az ügynökség hírfolyamát szerkesztők írók, riporterek, fotósok, valamint tudósítók és munkatársak alkotják, akik világszerte tevékenykednek.

Stábját magasan képzett mérnökök és technikusok alkotják, akik lehetővé teszik hogy az ügynökség anyagai a világ minden tájára eljussanak az ottani partnerekhez.

A Prensa Latina egyben jelentős kiadó is.

Kiadója többek között újságírókból, tervezőkből és korrektorokból álló tapasztalt csapattal bír, mely felelős több mint 30 időszaki kiadvány tervezéséért és megjelentetéséért, amelyek közül néhány házon belül, mások pedig megbízásból készülnek.

© Juhász Norbert

"A Népek Barátságának Kubai Intézete (ICAP) határozottan elítéli Izrael közelmúltbeli támadását az Iráni Iszlám Köztársaság ellen.

Ez az agresszió, amelyet az Amerikai Egyesült Államok kormánya politikailag és katonailag is támogatott, nemcsak a regionális stabilitást veszélyezteti, hanem a globális békét is, egy olyan környezetben ahol a cionizmus és imperialista szövetségesei továbbra is emberiség elleni bűncselekményeket követnek el a palesztin néppel szemben.

Miközben a világ tűzszünetet követel Gázában, ahol az izraeli erők több mint 45000 palesztint öltek meg, köztük több ezer gyermeket és nőt, Izrael kiterjeszti agresszióját a régió más országaira is.

Az Egyesült Államok kormánya ismét bebizonyítja bűnrészességét Izrael háborús cselekedeteiben, féltétel nélküli katonai, diplomáciai és pénzügyi támogatást nyújtva számára.

Ez a bűnös szövetség tette lehetővé a cionista rezsim számára, hogy teljes büntetlenséggel cselekedjen, megsértve a nemzetközi jogot és a nemzetek közötti békés egymás mellett élés legalapvetőbb elveit.

A nemzetközi közösség nem maradhat közömbös ezekkel a bűncselekményekkel szemben.

Kuba ismételten megerősíti, hogy határozottan támogatja a palesztin nép önrendelkezési küzdelmét egy független és szuverén állam létrehozásáért, amelynek fővárosa Kelet-Jeruzsálem lenne.

Megerősítjük, hogy továbbra is védelmezni fogjuk a palesztinok teljes és békés életét,elismerve minden jogot, amelyet nemzetként megérdemelnek.

Az Intézet csatlakozik a Kubai Kommunista Párt, a Külügyminisztériumunk és az egész kubai nép határozott álláspontjához, és teljes mértékben elítéli az izraeli kormány által az Egyesült Államok kormányának bűnrészességével, védelmével és támogatásával elkövetett cselekményeket.

Az ICAP továbbra is elítéli az igazságtalanságokat, és egy olyan világért fog dolgozni, ahol a béke, a szuverenitás és a nemzetek közötti kölcsönös tisztelet uralkodik.

A kubai nép kifejezi teljes szolidaritását palesztin testvéreinkkel, akiket a bűnöző cionista Izrael Állam ostromol, valamint az iráni néppel és kormányzattal.

Népek Barátságának Kubai Intézete

Havanna, 2025. június 14."

© Juhász Norbert

José Julián Martí Montero, a híres autodidakta kubai dokumentum és művészeti fotós tegnap este hunyt el.

Martí Montero, aki 1968-ban kezdte fotóművészeti tanulmányait Alberto Korda tanítványaként, a vízalatti fotózással indult el a szakmában, majd fotóriporterként és krónikásként a pillanatképek világába is eljutott, később számos területre specializálódva.

Munkái megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Malajziában, Olaszországban, Mexikóban, Dél-Afrikában és természetesen a Kubai Köztársaságban is.

Legutóbbi kiállításai között szerepelt a legendás argentin-kubai gerilla, Ernesto "Che" Guevara emlékére készült "Presencia" című tárlata, emellett a 49. Cervantino fesztiválon (Guanajuato, Mexikó) 2021-ben, majd később a havannai memorial de la Denuncia-ban is kiállított.

Megalapította a Kubai-Óceániai Intézet Fotó Tanszékét, és eközben Roberto Rodríguez Decalltól, a Kubai Fotóklub professzorától és egyben támogatójától is tanult.

 Az 1970-es években színes plakátok nyomtatására is szakosodott.

Hivatalos fotóriporterként dolgozott a Forradalmi Orientációs Osztálynál, valamint riporterként és fotósként a Taíno Filmstúdióban az 1980-as, majd a 90'-es években, később pedig az önálló munkának szentelte magát.

A Kubai Írók és Művészek Szövetségének, a Kubai Újságírók Szövetségének és a Kubai Forradalom Harcosainak Szövetsége tagjaként fényképei több mint 80 csoportos és egyéni kiállításon szerepeltek, és számos kubai és nemzetközi díjat nyertek.

Objektívjének köszönhetően a világ valós perspektívából látta Kubát az évtizedekig tartó küzdelem, szolidaritás és ellenállás tekintetében.

Eltávozásával egy erős antropológiai alapokon nyugvó örökséget hagyott maga után, amely részben hagyományokból és az ő szokásaiból alakult ki, vagy ahogy ő fogalmazott rendszerint:

"Történeteket formálok és mesélek, hogy ne csak képeket, hanem egy témát is bemutassak."

A Kubai Fotókönyvtár és a Nemzeti Művészeti Tanács részvétét fejezte ki Martí Montero családjának, és barátainak, aki 1953-ban született Havannában.

Fotó: Kubai Újságírók Szövetsége

© Juhász Norbert

Bár családjában senki sem volt elkötelezett a fegyveres testületek élete iránt, Darling Socarrás González már egészen fiatal korától vonzódni kezdett a rendőri hivatás iránt.

Hat évnyi tanulmány után a Belügyminisztérium (MININT) Mario Águila Bernal Felsőoktatási Intézetében, csatlakozott Camagüeyben a Nemzeti Forradalmi Rendőrséghez.

"A bátyámmal nagyon fegyelmezett környezetben nőttünk fel, és talán ezért éreztem már fiatal koromtól fogva elhivatottságot a MININT iránt.

Mindössze 17 évesen léptem be ebbe a világba, és azóta sokat fejlődtem szakemberként, emberként és nőként is.

Amikor egy incidens helyszínére érkezem, és ki kell váltanom irányomba a megérdemelt tiszteletet, látom az emberek csodálatát irántam, hogy ilyen fiatalon ezekben a szerepekben, és feladatokban kell jelen lennem.

Nos, ez is büszkeség forrása."

- Mondja a mostanra 25 éves hadnagy.

Köztudott,hogy a Belügyminisztériumban való szolgálat annak minden szintjén nagy elkötelezettséget és odaadást igényel, mivel ez az a hivatal, amelynek feladata a köznyugalom mindenkori biztosítása, különösen most, amikor a Kubai Forradalmat gyűlölők felforgató kampányai és manipulációi egyre gyakoribbak.

Egy ilyen kontextus közepette Darling hasznosnak érzi magát, és büszke a kék egyenruhájára.

"Nem könnyű manapság a Belügyminisztérium tagjának lnni, de bárhol is állok, azt azzal az elégedettséggel teszem, hogy soraikhoz tartozom.

A mi esetünkben, mi nők megmutattuk, hogy nagyon erősek vagyunk, és bármit képesek vagyunk végrehajtani amit csak elhatározunk, és ezt én is teljes mértékben megvédem a saját álláspontomból.

Ez egy olyan gyönyörű hivatás, hogy tényleg itt kell lenned ahhoz, hogy megtapasztald."

- Fogalmaz a hétköznapokat illetően, miközben arra buzdítja a többi lányt, hogy csatlakozzanak, ha alkalmasnak érzik magukat rá, és ne higgyenek a közösségi médiában keringő rosszindulatú üzeneteknek.

Hozzáteszi, hogy a MININT a fizikai edzés mellett lehetőséget biztosít számára szakmai készségeinek fejlesztésére is, amit szintén nagyra értékel.

Darling különösen kiemeli a fiatalok teljesítményét az intézmény különböző szakterületein, és tisztázza, hogy fiatalokként ők is szeretnek ám lazítani:

"Rendőrök vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem élvezünk egy-egy bulit vagy kulturális tevékenységet."

Az ifjú tiszt időt szakít arra is, hogy a szüleivel és a testvérével legyen, akik minden körülmények között menedéket jelentenek számára.

"Mindenre van idő, mert ha van akarat, van út is.

A családom mindig támogat.

Ezért van az, hogy azokon a napokon mikor kések, nincs probléma, mert megértenek engem, megértik a munkámat."

- Fogalmaz magánéletével kapcsolatban.

Darling szilárd meggyőződéssel védi azt a kubai testületen belüli elvet, hogy "még alvás közben sem veszi le a rendőri egyenruháját," mert még otthon is mindig készenlétben áll.

"Számomra a rendőri lét valami olyasmi, amit a szívemben hordozok, valami, amit igazán magammal viszek minden percben."

- Zárja gondolatait az ifjú hadnagy.

Forrás: Mujeres Magazin - A kubai Nők Szövetsége központi lapja

Az interjút készítette: Yamylé Fernández Rodríguez

Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert

"Gratulálok a Belügyminisztériumnak fennállása 64. évfordulója alkalmából!

A Belügyminisztérium több mint hat évtizede a nemzetbiztonság, a köznyugalom és a belső rend hősies őre.

Vezetőinek, tisztjeinek és minden alkalmazottjának nagy ölelésem."

- Fogalmazott a nap folyamán közösségi oldalain Miguel Díaz-Canel Bermúdez, Kuba köztársasági elnöke, a Kubai Kommunista Párt első titkára.

A Kubai Köztársaság Belügyminisztériuma (MININT), az állam és a kormány állambiztonsági politikájának és az ország belső rendjének irányításáért, az azt szavatoló intézkedések végrehajtásáért és alkalmazásának ellenőrzéséért felelős szerv.

A jelen formájában ismert kubai Belügyminisztériumot az 1961. június 6-án kelt 940-es törvény hívta életre, felváltva és kibővítve az addigi, a Kubai Forradalom által szétzúzott Batista rezsimtől örökölt belügyminisztériumi struktúrát.

A MININT részét képező szervek, az állampolgári biztonság és a belső rend megteremtésének funkcióit töltik be.

A Minisztertanács 940. törvényének rendelkezései értelmében az Információs Főosztályt (G-2) amelynek neve Állambiztonsági Minisztérium, valamint a Nemzeti Forradalmi Rendőrséget és Tengerészeti Rendőrséget, a Belügyminisztériumhoz csatolták főigazgatóságokként, amelyek addig a pillanatig a Forradalmi Fegyveres Erők (FAR) részét képezték.

Ugyanígy ezzel a törvénnyel pedig megszűnt az Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Vizsgálati Igazgatósága is, melynek feladatkörét egyidejűleg a MININT vette át.

© Juhász Norbert