Éppen 133 évvel ezelőtt jelent meg a kubai költő és nemzeti hős forradalmár, José Martí (1853-1895) Egyszerű versek című kötetének első kiadása New York városában, az Amerikai Egyesült Államokban.

1890-ben írta őket, melyekben szinte kivétel nélkül az érzelmeit, társadalmi felelősségvállalását, tapasztalatait, elképzeléseit fejezi ki népe, és annak boldogulása iránt.

Munkája és szavai inspirálták a későbbi generációk kubai forradalmárait, és inspirálják napjainkban is.

Ezt a verses kötetet méltán nevezhetjük egy önéletrajzi betekintésnek is, amely tükrözi a szerző jellemét és érdeklődését. 

Az Egyszerű versek bemutatja hogy José Martí elkötelezett Kuba szuverenitása, egyben népe szabadsága mellett, mint igaz hazafi aki él, de ugyanúgy aggódik a halál miatt. 

Ez is egy portré korának viszonyairól. Utal számos politikai és történelmi kontextusra de sokszor a költő saját lelki állapotára és egészségi állapotára is.

Alig több mint negyven versében feltárja nekünk az utókor hálás olvasóinak, hogy ugyanazok a problémák kísértik az emberiséget az Ő korában és a mi jelenünkben is.

Számos kubai irodalomtörténész hívja föl azonban a figyelmünket, "óvatosnak kell lennünk" a kötetben található versek "egyszerűségét" illetően, hiszen azok mindig egy új életérzést, újabb titkokat rejtenek magukban.

A Versos Sencillos - avagy az Egyszerű versek c. kötet első, sorszámozott kiadása 1891-ből. (fotó: Kubai Nemzeti Könyvtár)

Nincs még egy versciklus a világirodalom történetében amelynek részleteit annyiszor énekelték volna meg mint ezeknek a költeményeknek a szakaszait, mégpedig a híres Guantanamera dallamára.

Ez magának a kubai nemzeti büszkeségnek a dala.

Nemcsak a szabadságról, hanem a közös ügyekről, és harcról továbbá azok szimbólumairól is szólnak.

E rövid négysoros szerkezetű verses könyvből, talán Kuba leghíresebb dalai születtek meg és terjedtek el szerte a világon, éppen ezért vitathatatlanul a világirodalom remekei között foglal helyet.

Magát a költőt, korának leguniverzálisabb politikai személyiségeként is ismerték.

Zseniális újságírónak, elsőrangú esszéírónak, kiváló költőnek.

De több ország szolgálatában álló diplomata is volt.

Az angol, francia olasz és német irodalom s filozófiatörténet professzora, művészet- és irodalomkritikus, műfordító és nyelvújító is egyben.

A spanyol mellett angolul és franciául írt, német nyelven olvasott, görög és latin nyelven tanult.

Kortársai által is csodált értelmiségi volt, aki az európaiak által uralt évszázadban egyetemes ismeretségre emelte a Latin-amerikai irodalmat.

José Martí volt az első, aki az esztétikát beemelte a politikai kommunikációba, s a rabszolgaság szörnyűségeit olyan részletességgel írt le amellyel széles körben felhívta arra a figyelmet.

Elítélte a spanyol gyarmatosítást, anélkül hogy megsértette volna a spanyol népet, és leírt az amerikai társadalom hiányosságait úgy, hogy közben a tudomány, a nép teljesítményét méltatta.

Nem sokkal azután, hogy visszatért Kubába, hogy megkezdje az általa csak "szükséges háborúnak" nevezett harcot, az 1892. április 10-én létrejött Kubai Forradalmi Párt, és a Patria című újság megalapítójaként, José Martí 1895. május 19-én elhunyt, amikor gyanútlanul vágtatott fehér lován, s egy rejtőzködő spanyol katonai egység tüzet nyitott rá.

Három lövés érte Dos Ríosnál, a Contramaestre és a Cauto folyók találkozásánál.

Martí rendkívül termékeny író volt, művei a politika a történelem, a filozófia és az irodalom széles skáláját ölelik fel.

Latin-Amerika történelme egyik legjelentősebb értelmiségijeként tartják számon napjainkban is.

   © Juhász Norbert