A Kubai San Pablo de Yao, egy  a Sierra Maestra hegységben található lakóközösség, hivatalos meghatározása szerint "lakásszövetség" mely ha magyar párhuzamot keresünk, leginkább egy "törpefalu" amihez hasonlíthatjuk.

Nagyon egyedei bájjal bíró, és sok látogatót vonzó inspiráló hely, ami egy jó kávé ürügyén egyúttal túlcsordítja a csészénket kultúrával, történelemmel és hagyományokkal is.

Az Eydis Santiesteban Bárzaga és Yamisleydis Soto Armas fiatal vállalkozó páros által kialakított otthonuk egy bővítésében található Dial Café egy különleges kis sarok a folyó és a hegyek között.

Egyfajta galéria-kávézó, ahol lehetőség van természetes nektárok, kreol forrázat és bizonyos gasztronómiai kínálat mellett a múltba utazni, antik tárgyak, fotók és berendezések, valamint még több rádió, egyéb híradástechnikai eszközök kiállításával "megfűszerezve."

"A Dial Café lényege a rádióban van, ami a legnagyobb gyűjteményünket teszi ki, és egészen 1930-ig nyúlik vissza, bár ez a projekt a feleségem és köztem újjászületett szerelmi történetből, és egy őrült ötletből indult ki, amely a COVID-19 okozta bezártságból alakult ki, amikor elkezdtük gyűjteni az első tárgyakat, azzal a gondolattal, hogy csináljunk valami apróságot, valami pozitívat.

Itt mindent megtalálhat a kései szovjet és más korabeli nyugati típusokon át, az 1912-es Brunswick-fonográfig bezárólag, továbbá sok más, az idők során összegyűjtött tárgyat, például rádióvevőket, olajlámpákat, széntüzelésű háztartási eszközöket, kardokat-szablyákat, kávéfőzőket, régi telefonokat, lemezjátszókat, de több mint egy évszázados fényképezőgépeket, vagyis több különböző témájú kollekciónk van, és vendégeinknek elmagyarázzuk az egyes darabok történetét, igyekszünk egészen különleges élménnyé varázsolni, akárcsak egy tárlatvezetésen."

- Mesél Eidys a közös vállalkozásról...

A történelmileg értékes darabok után kutatva Eydisnek és Yamisleydisnek sikerült is lenyűgöznie a vendégeket a kubai függetlenségi háborúk időszakából származó fegyvereket, kalapokat, érmeket, sőt 1800-ból származó ezüst edényeket, zenedobozokat, 19. századi órákat, írógépeket, dokumentumokat és sok más tárgyat tartalmazó változatos gyűjteményével.

"Minden darabnak, amely a Dialhoz érkezik, van egy története és más az érkezési módja. Számunkra nem azok a legértékesebbek, amiket vásároltunk, hanem azok, amelyeket az emberek adományoznak nekünk, mert sokuk érzelmi értékkel bír, és ez már önmagában sokat mond.

Emiatt ez a café személyes történetek egyvelege is, és ez az ami magával ragad, amitől a legtöbb vendég egyenest beleszeret a helybe."

- Vallja be szenvedélyesen Eydis, akit a helyiek csak "Elektroloko" néven becéznek.

Ezt a becenevet a kezébe került olykor sérült-hibás készülékek javítására és restaurálására irányuló erőfeszítéseinek köszönhetően érdemelte ki.

"Sok álmatlan éjszakát töltöttem a berendezések szét-és összeszerelése közben, de valahányszor sikerül működésbe hoznom egy fonográfot, órát, telefont vagy rádiót, óriási elégedettség töltött el, mint akár egy sebészt, aki keresi a módját, hogy a testet újra működésbe hozza, vagy hogy eltávolítson valami rosszat, hogy tovább áljen a páciens."

- Fogalmazott Eydis.

Yamisleydis beszélt arról a törekvésükről is, hogy hosszú távon olyan helyi fejlesztési projekté váljon az ő vállalkozásuk, amelybe San pablo de Yao közösségét is bevonhatják:

"Ami kicsinek indult, az az itteni lakosság közösségi életének színterévé vált, hiszen több rendezvénynek adunk otthont.

Részt veszünk a Granma Tartományi Örökség Központ által támogatott nyári túrák egyikén, van egy irodalmi műhelyünk gyerekeknek, amelyben irodalmi témákat kapcsolunk össze a Dial Café kiállítási darabjaival, és a Serrana Televízióval is együtt dolgozunk, és ebben a projektben is az a célunk hogy minél több emberhez jussunk el."

Yamisleydis és Eydis arról álmodnak, hogy idővel új munkahelyeket teremtenek majd, ezzel csökkentve a hegyekből a városba vándorlást.

Létrehozzák az első játszóházat ezen a vidéki területen, valamint elősegítik a szociális és produktív tevékenységeket, elsősorban a háziasszonyok számára.

"Gyakran kaptunk már ajánlatot, hogy települjünk át a Dial Caféval valamely városba, ahol több pénzt is kereshetnénk, de minket nemez motivál.

Kezdettől fogva a közösség támogatását élvezzük, és nekik is tartozunk, mert a hegyvidékiek megbecsülése számunkra a legnagyobb gazdagság, nincs ennél szebb dolog számunkra.

A Dial Café a kultúrát, a történelmet ezzel együtt a népi emlékezetet is védi, és egész egyszerűen az otthonunk, életünk, különleges helyünk a hegyek között...."

- Zárta gondolatai Yamisleydis.

Forrás: Mailenys Oliva Ferrales, a Granma c. kubai napilap munkatársa.

Magyar nyelvre fordította: Juhász Norbert