"Kedves Honfitársaim!

Közeledik május elseje, a világproletariátus ünnepe, a nemzetközi munkaszüneti nap, amely tisztelgés azok előtt akik életet teremtenek és fenntartanak.

Több mint 30 évvel ezelőtt, a szocializmus átmeneti európai veresége után, az ezen a napon tartott hatalmas ünnepségek mindössze néhány országra korlátozódtak, köztük Kubára.

Jogos büszkeséggel mondhatjuk ma, hogy a legszélsőségesebb nehézségek közepette sem adtuk meg magunkat, vittük tovább a szocializmus zászlaját.

Az elmúlt években a világ minden tájáról érkeztek és érkeznek most is küldöttségek, hogy megünnepeljék e napot ebben a kicsi ám kivételes országban, ahol a munkásoké, a dolgozó népé minden hatalom.

Tanúi akarnak lenni nehéz ellenállásunknak, és osztozni akarnak velünk abban.

Nem akarják elszalasztani ennek a népnek a lenyűgöző példáját, amely képes ünnepelni a kivívott jogait még a legrosszabb gazdasági körülmények között is, miközben követeli hogy a blokáddal együtt győzzük le saját hiányosságainkat és hibáinkat is.

Erre kapta felhatalmazását a munkásosztály az 1959-es győzelem után, és ez a hatalom tovább erősödött, amikor Kuba a latin-amerikai félteke első szocialista államának kiáltotta ki magát.

Manapság semmivel sem jobbak a napok, mint amikor a közösségi társadalom ügye szinte láthatatlan horizontra került a szocializmus más földrészeken történt megroppanásának következményeként.

Ahogy akkor meneteltünk, ünnepelve a munkások és parasztok, alkotók és művészek minden kitartó erejét latba vetve, úgy vagyunk ma is itt készen arra, hogy meneteljünk és folytassuk az ünneplést.

Az Amerikai Egyesült Államok birodalmi hatalmának hurrikán erejű szele minden eddiginél erősebben fújt és továbbra is fúj gazdaságunk felett, elszántan törekedve arra hogy a merész kreatív ellenállás e példáját eltörölje a világ politikai térképéről.

Bizonyítsuk be ismét, hogy nem azért élünk és állunk fenn, mert a kubai nép legnagyobb ellensége ezt hagyta volna.

Élünk, állunk és ellenállunk, alkotunk, a kubaiak akaratának köszönhetően.

Ezúttal pedig egy különleges inspirációval is.

Az idei kubai május elseje Fidel történelmi jelentőségű beszédének 25. évfordulóját is ünnepli a zsúfolásig megtelt tereken, hiszen akkor Fidel arra szólított fel minket, hogy cselekedjünk a történelmi pillanat érzékével, hogy változtassunk meg mindent, amit meg kell változtatni, és hogy saját erőfeszítéseinkkel lépjünk előre önmagunkhoz képest.

Ahogy Fidel akkoriban kijelentette: 

/A forradalom egység, függetlenség, a Kuba és a világ igazságosságáról szőtt álmainkért való küzdelem./

Meneteljünk az elsőkként az élvonalban, bemutatva az egység erejét.

Függetlenségünkért és az igazságról szőtt álmainkért.

Meneteljünk az USA blokádja és a visszatérő fasizmus ellen!

A gázai népirtás és az emberi fajt létében fenyegető igazságtalanságok tengere által okozott csendes népirtások ellen.

Meneteljünk egy jobb világért, amelyet Kuba akar és megérdemel.

Találkozunk a tereken!"

Miguel Díaz-Canel Bermúdez

A Kubai Kommunista Párt első titkára

       Kuba köztársasági elnöke

© Juhász Norbert