Az antik, avagy a régi tárgyak gyűjtése önmagában is egyfajta művészet, és igen sok ismeret megszerzésére adhat alkalmat a már meglévők mellett.

Ám ez a tudás nemcsak magukra a műtárgyakra vonatkozik, hanem kiterjed megszerzésük módjára, karbantartásukra és amennyiben szükséges, a restaurálásukra is.

Az antik, vagyis "antique" francia szó, mely a latin antiquus vagy anticus szóból ered, ami lényegében annyit tesz: régi, a régmúltban keletkezett, öreg és tiszteletre méltó.

A magam részéről fontosnak tartom ebben a témában hogy egy műgyűjtemény nem jöhet létre pusztán régiségek összevásárlása útján...

Egy darab értékét csak részben szabják meg objektív kritériumok, akár piaci alapú szempontok.

Sokkal inkább mérvadó egy tárgy történelmi jelentősége és eredetisége, de nem elhanyagolható a szubjektív tényezők megléte sem, avagy a személyes ízlés és vonzalom.

Sokan azt gondolják, hogy az antikvitás minden barátja akadémikusan képzett, sőt egyenest az is kell hogy legyen.

  A tokfedélen szereplő gravírozott felirat a Marcos keresztnév és az egykori Lázadó Hadsereg egyik jól ismert szimbóluma.

Ám ha mindez valaha igaz is volt, napjainkra számtalan jól informált autodidakta személy található a régiségrajongók között, függetlenül a motiváció mibenlététől, s meglehet kicsit több mint 20 év után jómagam is ide vagyok sorolható.

Jelen tárgyunk a Raketa - luxusmárka egyik leginkább exportra gyártott modellje, mely egy "Tv-tokos" karóra, limitált fémszíjas kivitelben, kifejezetten egy alkalomra készülve.

Az alkalom a Kubai Kommunista Párt 1975-ben tartott első Kongresszusa, melynek küldöttei részesültek ebben a személyre szabott ajándékban.

A szinte tökéletes állapotban lévő 17 köves, teljesen analóg szerkezettel bíró Raketa 2614 típusjelű "Pék" fantázianevű óra, az egykori Szovjetunióban, a Petrodorovets óragyárban készült krómozott, hivatalos nevén AU10-es tokban.

A gyár csúcstermékét a Raketát 1961-ben hozták létre, s nevét Jurij Gagarin űrrepülésének tiszteletére kapta.

A világ egyik olyan ritka óramárkája, amely A-tól Z-ig házon belül gyártja szerkezeteinek minden elemét.

A Raketa órasorozat történetének során világhírnévre tett szert a kifejezetten űrhajósoknak, sarkvidéki expedícióknak, pilótáknak és számos fegyveres testület tisztjeinek, valamint jeles, az emberiség történelmét formáló közéleti, politikai személyiségeknek készült óráival.

Esetünkben is, ezen termékcsalád egy példányával van dolgunk azon karórák közül, melyeket a Kubai Kommunista Párt első kongresszusán résztvevő küldöttek vehettek át, az eseményen való részvételük örök emlékeként, mely eseménynek az idei évben már 50. évfordulójához érkezünk.

Kubai viszonylatban igen hűvösnek számító délelőtt volt 1975. december 17-én, mikor több tucat autóbusz érkezett a Kubai Köztársaság minden tartományából a fővárosi Karl Marx Színházba a küldöttekkel.

Egy izgatott embertömeggel, akik pár órán belül részt vettek a Párt első Kongresszusán.

Végül felemelkedett a függöny, és megjelent a küldöttek serege előtt egy nagy létszámú elnökség, Fidel Castro Ruz főparancsnokkal, oldalán pedig Raul Castro Ruz hadseregtábornok, körülvéve őket a Politikai Iroda, a Titkárság tagjai, számos külföldi pártot és mozgalmat képviselő vendég jelenlétében.

50 évvel e történelmi esemény után, a december 17-22 között megtartott első Kongresszuson elhangzott viták, állásfoglalások és beszédek jelentősége az azt követő záróünnepségével, meghatározta a Kubai Forradalom máig szilárd, töretlen irányvonalát.

Néhány hónappal ezelőtt pedig, magyar viszonylatban kevésbé szokatlan, de szintén hűvös délelőtt volt az itteni fővárosban, a budai oldal hegyvidékén, mikor egy olvasói megkeresésnek köszönhetően átvehettem ezt a karórát.

Egy karórát, melyet méltán mondhatunk egy darabka történelemnek, ezen belül a Kubai Forradalom egyik legjelentősebb pillanata relikviájának.

Személyes meggyőződésem szerint fontos, hogy vigyázzunk a múlt ilyen, és ehhez hasonló emlékeire, hogy azok soha ne kerüljenek hozzájuk méltatlan környezetbe, többek között kereskedelmi forgalomba.

Raul Castro hadseregtábornok intelmei után szabadon, - melyeket az egységről szokott megfogalmazni - sokszor elmondom hogy nekünk pedig mint a szemünk fényére, úgy kell vigyáznunk népeink barátságára, s azt gondolom mindehhez valahol egy ilyen eset is hozzájárul, mint szóban forgó forradalmi relikviánké.

Az alábbiakban nagyobb felbontású képekből álló galéria tekinthető meg:

A hátlapon szereplő felirat jelöli az eseményt, és évszámot.

© Juhász Norbert

Az Amerikai Egyesült Államok tovább szigorítja a Kubával kapcsolatos vízumkorlátozási politikáját, amely konkrétan a szigetország nemzetközi egészségügyi együttműködési megállapodásaihoz kapcsolódó vízumok felfüggesztését jelenti.

Ez korlátozná a vízumok kiadását a kubai és harmadik országok kormányzati tisztviselői számára, valamint a nemzetközi egészségügyi programban résztvevő és azért felelős személyek számára.

Az intézkedést, amely egy hónapon belül már a hetedik ilyen jellegű támadás a Kubai Köztársaság ellen, tegnap jelentette be Marco Rubio, az USA külügyminisztere, aki ezzel személyes programját-érdekeit ismét az amerikai nép érdekei elé helyezte.

Lényegében így jellemezte az amerikai politikus álláspontját a Kubai Kommunista Párt Politikai Irodájának tagja, a szigetország külügyminisztere, Bruno Rodríguez Parilla, aki közösségi oldalain reagálva arra is rámutatott, hogy a hazugságokra és kényszerekre alapozva bejelentett döntés célja, hogy millióknak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jogát csorbítsa Kubában és a világban egyaránt, olyan speciális érdekcsoportok javára, amelyekhez Rubio garantálja az amerikai adófizetők pénzeinek áramoltatását, ezzel együtt pazarlását.

Az amerikai külügyminiszter a kubai orvosi missziók méltán jó hírneve elleni rágalmazási kampány részeként, - amelyet Donald Trump első elnöki ciklusa (2017-2021) idején indítottak - azzal vádolja Kubát, hogy "embercsempészeket exportál."

Amint azt a kubai külügyminisztérium többször is hangsúlyozta, ezek a vádak, tehát a "modern rabszolgasággal" illetőleg az "embercsempészetnek" kizsákmányolás céljából történő gyakorlatával kívánják összefüggésbe hozni a szigetországot egy lejárató kampány keretében. 

Forrás: Granma c. kubai napilap Nemzetközi Szerkesztőcsoportja

© Juhász Norbert

A Kubai Köztársaságban ma Juan Ameida Bosque-ra, a forradalom parancsnokára, a Lázadó Hadsereg harcosára és politikai vezetőre emlékezik születésének 98. évfordulóján.

Az 1927. február 17-én született Almeida Bosque, - képünkön Raul Castro mellett - a Kubai Forradalomban a felkelő erők egyik vezetője, a Kubai Köztársaság Hőse.

Raul és Almeida, Fidel Castro mellett, a Sierra Maestra dzsungelében elindult forradalom parancsnokai, akik együtt nőttek föl minden forradalmár példaképeivé.

A kubai társadalom mellett, világszerte kivívták a kommunista és egyéb haladó erők tiszteletét, valamint szeretetét.

Almeida Fidellel és Raullal együtt részt vett a Moncada laktanya elleni támadásban (1953. július 26.) amiért velük együtt bebörtönözték, majd mexikói száműzetése után a Granma yachton tért vissza ismét, hogy Fulgencio Batista zsarnoksága ellen küzdjön egészen a Kubai Forradalom diadaláig.

Azt követően a Kubai Kommunista Párt alapítói között volt, s 2009. szeptember 11-én bekövetkezett haláláig tagja a Párt Központi Bizottságának, egy időben pedig az Államtanács alelnöki tisztségét is betöltötte.

Mindezek mellett élete végéig betöltötte a Kubai Forradalom Harcosainak Szövetsége (ACRC) elnöki tisztségét is, melynek alapvető célja a kubai szocializmus, a forradalom ügye iránt elkötelezett háborús veteránok és idő katonák össztársadalmi érdekeket szolgáló munkájának koordinálása.

Forradalmi munkássága mellett igen termékeny zenei és irodalmi munkásságot is magáénak tudhatott, melyről több mint 300 zenei műve és tizenkét könyve tanúskodik.

© Juhász Norbert

"Kuba széttörte a láncokat, amelyek sorsát az elnyomó birodalomhoz kötötték, megmentette vagyonát, visszaszerezte kultúráját, és kibontotta Amerika szabad területének és népének szuverén zászlaját."

Ezeket a szavakat mondta főparancsnokunk, Fidel Castro Ruz, amikor bejelentette a Második Havannai Nyilatkozatot, amelyet több mint egymillió kubai hagyott jóvá a Forradalom Terén.

Ez az 1962. február 4-én zajlott programalkotási platform megerősítette Forradalmunk szocialista és Latin-amerikai jellegét, és egy nappal az elnöki előterjesztés után fogadták el, amely hivatalossá tette az Egyesült Államok Kuba elleni teljes gazdasági blokádját.

Mindez választ adott a kubai nemzet elleni minden agresszióra, szabotázsra és bűncselekményre is, amelyet az Egyesült Államok területéről finanszíroztak.

A második nemzetgyűlést a fiatal Forradalmi Kormány hívta össze, miután Kubát kizárták az Amerikai Államok Szervezetéből.

Ez volt történelmünk egyik legnagyobb népgyűlése, a kubai emberek szilárd demonstrációja, és az ország függetlenségének védelme melletti megingathatatlan döntése.

Azon a napon Fidel a következőkkel folytatta:

"Mert ez a nagyszerű nép azt mondta: "Elég!" és járni kezdett.

És az óriások menetelése meg sem áll, amíg meg nem hódítják az igazi függetlenséget, amiért már nem egyszer és nem hiába haltak meg oly sokan.

Most mindenesetre azok, akik meghalnak, úgy fognak meghalni, mint azok a kubaiak, akik a Playa Girónnál estek el.

Meg fognak halni az egyetlen, igazi, és elidegeníthetetlen függetlenségükért!"

Ezek mára olyan fogalmak, amelyekhez mindig vissza kell térnünk, különösen a birodalmi támadások idején, amikor az Egyesült Államok új kormánya fenyeget bennünket, és fokozza büntetőpolitikáját egy olyan nemes nép ellen, mint a kubai nép, amely képes volt ellenállni egy igazságtalan és népirtó blokádnak, több mint 60 éven át.

- Emlékeztetett a nap folyamán közösségi oldalán Fidel Castro főparancsnok szavaira Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Politikai Irodájának tagja, a Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára.

© Juhász Norbert