A mai napon Kuba egy a történelmének fontos fejezetében zajlott eseményre emlékezik, melynek 1878. március 15-én egy lombkoronák rejtette liget volt a tanúja Santiago de Cuba tartományban.

Az Antonio Maceo altábornagy vezette Felszabadító Hadsereg szilárd elhatározottsága egyik legnagyobb tanúságtételének: a "Baraguá-tiltakozásnak."

José Antonio de la Caridad Maceo y Grajalest a katonai stratégia mesterének tartották. 

Kiváló harcos és magas presztízzsel bíró vezető volt. Az utókor becslései szerint több mint 600 harci cselekményben vett részt, köztük körülbelül 200 kiemelt jelentőségű küzdelemben. 

Testén 26, a harcokban szerzett súlyos sérülésekből származó seb volt, ebből 21-et a felszabadító harcokban szerzett.

Ez az esemény az említett ligetben, - melyet mára nemzeti emlékhellyé nyilvánítottak - arról nevezetes, hogy Maceo megtagadta a "zanjón Paktumként" ismert spanyol feltételekkel született békemegállapodás elfogadását, amely alapjaiban véve továbbra sem szavatolta volna Kuba függetlenségét, valamint a rabszolgaság eltörlését.

Maceo és a Felszabadító Hadsereg más jelenlévő tábornokainak álláspontja szilárdan, kérlelhetetlenül kijelölte a kubai emberek harcának, egyben a forradalomnak a további irányvonalát.:

"Folytatni a harcot a szabadságért, melynek vége győzelem vagy halál..."

A Baraguá-tiltakozás ma is annak fontosságát tanítja a kubai embereknek, hogy megvédjék elveiket és harcoljanak az igazságosságért anélkül, hogy engednénk a viszontagságoknak.

Ma erre az örökségre emlékezik a Kubai Köztársaság, amely arra inspirálja népének új generációit, hogy életben tartsák a méltóság és a rugalmasság lángját.

Baraguá példája vezeti Kuba népét továbbra is a szabadság útján, a szuverenitás jövője felé.

(Fotó: cubaminrex.cu)

© Juhász Norbert

"Minden kubai sajtómunkásnak és különösen a szakmában most kezdő fiataloknak!

Amikor március 14-én ünnepeljük a kubai sajtó napját, mindenek előtt az a kötelezettség és érzelem motivál bennünket, hogy megemlékezzünk a José Martí által 1892-ben ezen a napon alapított Patria című újság születéséről.

/Egyesülni és szeretni, és az igazság szenvedélyében élni./

Nem hiszem, hogy ennél szebb vagy pontosabb szavakat mondtak valaha, mint ahogy Martí megfogalmazta, sem azóta hogy leírták az újságírás küldetését, amelyre A Forradalomnak szüksége van egy igazságosabb és támogatóbb társadalom iránti fáradhatatlan törekvésében.

Hogy szintén őt idézzem:

/Mindenkivel, és mindenki javára!/

Ezért érezzük szükségét, hogy mindig visszatérjünk a Pátria okaihoz, minden alkalommal, amikor egy-egy ünnepi nap a sajtó társadalmunkban betöltött szrepéről való alapvető elmélkedésre hív bennünket.

Mert bár ez ez igazságos tisztelgés napja mindazok előtt, akik elhivatottságukkal és elkötelezettségükkel vállalják azt a napi kihívást, hogy a leghevesebb birodalmi ostrom közepette feljegyzést hagyjanak arról, hogy kik vagyunk és mit csinálunk, kötelességünk rámutatni, kiemelni és lehetőség szerint helyrehozni mindazt, ami akadályozza és gyengíti a kommunikációt az emberek és azok között, akik ma a nemzeti kormányt képviselik és annak politikai valamint tömegszervezeteit.

Noha egy kis sziget vagyunk, amely egy olyan világban navigál. amelyet nagyrészt az információ hatalmi fegyverként való felhasználása és az azzal való visszaélés jellemez, ám egy olyan társadalom vagyunk, amely mentes attól a hódoltságtól, amelyet a modern kereskedők az újságírás gyakorlatára kényszerítettek.

A kubai sajtó azonban az elmúlt években elért fejlődése és növekedése ellenére továbbra is a nyelv, a formaságok és az időzítés elavult gyakorlatának terhétől szenved, ami logikus következménye az évek óta tartó tartó átvitt értelemben vett lövészárkokban végzett munkának.

És mivel a veszély órája még nem múlt el, ezek a terhek még mindig súlyosak.

De éppen ezért sajtónkat manapság agresszív kihívás elé állítja a technológia és az embereink csodálatos eredetisége, hogy kreatívan átalakítsák önmagukat, az igazság iránti szenvedéllyel felvértezve a hazugságok és manipulációk obszcén inváziójával szemben, amelyek a gyűlölet által vezérelt digitális hálózatokból támadják meg a közönséget.

Nemrég egy ismételt /Kuba igazolásra/ szólítottunk fel, mint például annak idején José Martí által egy Észak-amerikai újságban vívott példamutató csatában is történt azok ellen, akik megpróbálták becsmérelni népünket.

Nem arról van szó hogy a gyűlöletre gyűlölettel válaszolnánk, hiszen egykor az apostol Martí sem ezt tette.

Egy olyan nemzet igazságának kihirdetéséről van szó, amely a birodalmi zaklatás elhárításának megoldásait keresi, példamutató méltósággal és bátorsággal, amely magában foglalja az alapvető önkritikát is.

Ily módon nem tagadja és nem is tagadhatja azt a cáfolhatatlan tényt, hogy a kubai sajtó, az autentikus kubai sajtó, az ellenállás bástyája volt és továbbra is az marad.

Továbbá hogy a kubai újságírás, mindenek előtt a nézeteltéréseken és követeléseken túl tudja, hogyan kell fellépni az igazi forradalmárok etikájával és szenvedélyével, akik mélyen elkötelezték magukat az emberek,a Forradalom és a minket nemzetként meghatározó értékek iránt.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az úgynevezett közösségi média és az új technológiák mennyire átalakították a média világár, a dezinformáció, az álhírek és a közvélemény manipulálása okán. 

Ebben az összefüggésben a kubai újságírásnak az igazság és az etika világítótornyaként kell felülmúlnia önmagát. 

A digitális eszközöket nem a trendek követésére, hanem a nevelésre, a figyelemfelhívásra és az igazság védelmére kell használnunk.

Kubában a forradalmi sajtó valóban független, mert nem áll a külföldi tőke vagy érdekek szolgálatában.

A forradalmi sajtó az emberek szolgálatában áll, és ezt a szolgálatot kötelezettségként kell felvállalni, hogy mind jobban és jobban, átfogóbban tükrözzük társadalmunk gondjait, eredményeit, és kihívásait.

Ugyanakkor ennek a sajtónknak megvan az a szabadsága, amelyet máshol büntetnek vagy marginalizálnak, ha hangot ad a felszabadításukért küzdő népeknek, például a palesztinoknak, az ellenük zajló üldöztetés és megsemmisítő háború közepette, valamint a médiaháború áldozataival való szolidaritásnak.

Kubából továbbra is elítéljük ezeket az igazságtalanságokat, és felerősítjük azoknak a hangját, akik minden nép békéjéért és méltóságáért küzdenek.

Ebben is számítunk a kubai sajtóra.

Ma a kubai sajtó fiatal kezekben van. 

Rajtad is múlik, hogy továbbvidd Martí és Fidel örökségét, és oly sok újságíró örökségét, akik végezték munkájukat és életüket adták a forradalomért.

Ez az örökség alapvető fontosságú az új generációk képzésében, nemcsak az újságírás technikai mivoltában, hanem az etika, az őszinteség és a társadalmi elkötelezettség terén is.

A fiatalok az innovatív, kritikus és forradalmi sajtó főszereplői.

Fidellel együtt hittünk és hiszünk abban, mint amit egykor Ő is mondta nekünk:

/Forradalmi sajtó nélkül nem lehetséges forradalom sem./

Hogy a sajtónak bástyának kell lennie az igazság és igazságosság védelmében, valamint eszköznek népünk mozgósításában és tudatosításában.

Raul Castro pedig arra s emlékeztetett minket, hogy a sajtó a vita és az elmélkedés tere kell hogy legyen, és mindig az emberek szolgálatában kell hogy álljon.

Ezen elképzelések védelmében hangsúlyoztuk politikai, közéleti és sajtókommunikációs rendszerünk korszerűsítésének és átalakításának szükségességét, az innovációra és az új technológiák maximális kihasználására ösztönözve azt.

A társadalmi kommunikációról szóló törvény, amely 2024. októberében lépett hatályba, létfontosságú eleme hazánk politikai, gazdasági valamint társadalmi és kulturális fejlődésének is.

Meggyőződésünk, hogy a digitális kommunikációt felgyorsító eszköz lehet politikánkban és az is kell legyen, egy igazságosabb és támogatóbb világ felépítésére való törekvésünkben.

Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy folytassuk a közös munkát, erősítsük a hálózatainkat, és tovább vigyük közös elveinket és értékeinket.

Elvtársak!

Ezen a sajtónapon megerősítjük elkötelezettségünket az igazság, az igazságosság és a forradalom ügye mellett.

A kubai sajtó nem üzlet.

Ez egy szolgáltatás.

Nem az uralkodás eszköze, hanem a felszabadulás eszköze!

Maradjunk hűek Martí örökségéhez, aki azt mondta:

/A sajtó nem jóindulatú jóváhagyások vagy sértő harag terméksorozata, hanem javaslat, tanulmány, vizsgálat és tanács./

Legyen a mi sajtónk továbbra is az igazság jelzőfénye a sötét időkben melyet most átél a világ.

Legyen továbbra is, mint mindig, az ország az emberek és az emberiség szolgálatában álló eszköz.

Éljen a kubai sajtó!"

Miguel Díaz-Canel Bermúdez, Kuba Köztársasági elnöke, a Kubai Kommunista Párt első titkára gondolatait magyar nyelvre fordította:

© Juhász Norbert

A Kuba Hangja Magyarországon szerzőjeként, valamint a Magyar-Kubai Szolidaritásért főszerkesztőjeként a Kubai Köztársaság magyarországi baráti nevében a legszívélyesebb üdvözletem küldöm a Kubai Forradalom Harcosainak Szövetsége Országos Igazgatóságának, és VI. Konferencia valamennyi résztvevőjének!

Köszöntöm annak a szervezetnek az elkötelezett harcosait, akik fáradhatatlanul és sok évtizede védelmezik a Kubai Forradalom, a szocializmus vívmányait.

Napjainkra az imperializmus óriási ideológiai nyomást gyakorol a kubai társadalomra, mellyel megpróbálja a Kubai Kommunista Párt vezető szerepét aláásni és letéríteni Kubát a szocializmus útjáról.

Mi itt Magyarországon szolidárisak vagyunk az ACRC küzdelmével amelyet Kuba függetlenségének és szuverenitásának védelme frontján vív a mindennapokban.

Határozottan elítéljük az USA és szövetségesei támadásait, amelyek a szigetország ellen irányulnak. 

Mi, a Kubai Köztársaság magyarországi barátai, ma is a kubai nép mellett állunk annak valamennyi kihívásában.

Híven népeink barátságának történelmi hagyományaihoz, melyek számtalan dicső fejezete közül elég ha csak a spanyol polgárháborúra gondolunk vissza.

Madrid határaira ahol Jamie Bofill komisszár, vagy Alberto Sánchez századparancsnok együtt harcoltak Zalka Máté tábornokkal.

Ahol velük együtt megannyi kubai és magyar harcos küzdött egyesült erővel, egy akarattal a nemzetközi brigádokban a fasizmus erői ellen.

Üdvözöljük és támogatjuk az ACRC törekvéseit, hogy a kubai állami szervekkel és tömegszervezetekkel karöltve, megerősítse az új generációk hazafias-katonai és internacionalista nevelése melletti elkötelezettséget.

Patria o Muerte, Venceremos!

Juhász Norbert

A mostanra felépült kubai súlyemelő, Ludia Montero ismét a legjobb formában van, és máris megközelítette egyéni rekordját.

A kubai bajnok kedden egy nagyszerű eredménnyel tért vissza a mostani olimpiai ciklusba, amely már a 2028-as Los Angelesben megrendezésre kerülő játékokra irányul.

A Granma tartományban született hölgy három arannyal zárt a 48 kilogrammosok között a Manuel Suárez Memoriam Nemzetközi Súlyemelő Tornán.

A 2019-es világbajnokságon elért második helyezése után évekig távol volt a sporttól, élvezte az anyaságot, majd különféle sérülések akadályozták abban, hogy visszatérjen a sportág élvonalába.

"Sok érzelem versenye is volt ez. A tokiói olimpián való részvételem után először indultam versenyen.

Évek óta távol voltam minden versenytől, de most visszatértem és csak néhány kilóval maradtam le az egyéni csúcsom elérésétől."

- Mondta a kubai sportoló.

Forrás: Országos Sport - Testnevelési és Rekreációs Intézet /Kubai Köztársaság

Fotó: radiohc.cu

© Juhász Norbert

Örömmel üdvözöllek benneteket ma, amikor együtt ünnepeljük a nőket, és mindazt, amivel színesebbé, és gazdagabbá teszik életünket. 

A nőnap nem csak egy nap a naptárainkban, hanem egy emlékeztető arra, hogy tisztelettel és elismeréssel adózzunk mindaz előtt, amit a nők hoztak és hoznak létre, egyben pedig képviselnek a világ valamennyi társadalmában.

Az élet minden területén, otthon és munkahelyen egyaránt, a nők hozzájárulása megkerülhetetlen és elengedhetetlen.

Ma nem csak a nők iránti tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki, hanem az inspirációért és erőért is köszönetet mondunk.

Azoknak a nőknek,akik az élet kihívásai ellenére is kitartanak, akik álmokat váltanak valóra, és akik munkája, kiállása és áldozatvállalása nyomán a jövőnk is fényesebb lesz.

Ma ünnepeljük mindezt a szépséget, az intelligenciát, az erőt és a szeretetet, amelyek mind a hölgyeket jellemzik.

Köszönjük, hogy a világ mintegy színpadán, oly kiváló szereplők vagytok, akik példát mutatnak mindannyiunknak.

Boldog nőnapot kívánok minden kedves hölgynek, mindazoknak akik szívünkben és életünkben oly fontosak!

       Juhász Norbert

Magyar-Kubai Szolidaritásért 

             főszerkesztő

Kuba Hangja Magyarországon

                szerző

A Kuba hangja Magyarországon szerzőjeként, valamint a Magyar-Kubai Szolidaritásért főszerkesztőjeként a Kubai Köztársaság magyarországi barátai nevében, összhangban a Népek Barátságának Kubai Intézete (ICAP) ez irányú felhívásával, tiltakozásomnak adok hangot az Amerikai Egyesült Államok azon intézkedése ellen, mellyel - az általa illegálisan megszállt kubai területen, amit a Donald Trump adminisztráció döntése nyomán foganatosítottak- több ezer migráns önkényes fogva tartását irányozzák elő az USA Guantanamo tartománynak egy részén található haditengerészeti bázisán.

Mélységesen elítéljük Washington azon döntését, hogy a jelenlegi amerikai kormányzat bevándorlóellenes, mintegy keresztes hadjáratának részeként akár 30.000 általa veszélyes bűnözőnek minősített embert is áthelyezzenek a föntebb említett illegális katonai létesítménybe.

122 évvel ezelőtt született az a szerződés, amely Guantanamo tartományból 117,6 négyzetkilométernyi területet átengedett az Amerikai Egyesült Államok kormányának, ameddig csak szükségük volt rá, a megállapodás felmondási záradéka nélkül.

A haditengerészeti támaszpont jelenléte napjainkban sérti Kuba szuverenitását és területi integritását, valamint a nemzetközi jogot is.

Nyomatékosan követeljük az Egyesült Államok haditengerészete által illegálisan bitorolt és támaszpontként használt terület visszaszolgáltatását a Kubai Köztársaság számára. 

Juhász Norbert                  Budapest, 2025.03.05.

Bonifacio Byrne költő, és újságíró, Matanzas külvárosában (Pueblo Nuevo) született 1861. március harmadikán.

Tanulmányait Matanzasban végezte, kamaszkora óta fogékony volt az irodalomra.

1890-ben alapította meg a La Manana és a La Juventud c. újságokat, majd 1893-ban megjelenik első verseskötete is.

A költő egy időre száműzetésbe kényszerült hazájából, majd később mikor a Mascotte gőzhajó fedélzetén hazatérhetett, s a hajó megközelítette a szigetország partjait, elgondolkodott ahogy Kuba zászlaja mellett az akkori megszálló Amerikai Egyesült Államokét is megpillantotta.

A benne ezzel kapcsolatban lezajló gyötrelmes és fájdalmas érzések késztették arra, hogy még aznap tollat ragadjon, s kiírja mindazokat magából.

1899-et írunk már ekkor, s így születik a zászlóm c. emblematikus műve, mely megjelenik egy helyi újságban is, majd több másikkal egyetemben bekerült a két évvel később megjelent Líra És Kard című versgyűjteményébe.

Ez a vers napjainkig az egyik legkifejezőbb szépirodalmi alkotás a kubai föld, a Haza iránti szeretet és elhivatottság érzését feldolgozó művek kategóriájában s mint olyan, alapműnek is számít a Kubai Köztársaság oktatásában.

A Köztársasági időszakban Byrne, a Tartományi Kormányzóságnak, és a Tartományi Iskolák Felügyelőségének titkára volt.

1909-ben megalapította az El Yucayo című újságot, később közreműködött a La Primavera, az El Atento, a Diario De Matanzas, és töb más film elkészítésében is.

1915-ben Matanzas díszpolgára lett.

1936-ban hunyt el szülővárosában. 

"A távoli partról visszatérve, 

gyötört és komor lélekkel,

mohón kerestem zászlómat,

és az enyémen kívül mást is láttam!

Hol van az én kubai zászlóm,

a létező legszebb zászló?

Ma reggel láttam őt a hajóról,

és nem láttam szomorúbbat...!

A fanyar lelkek hitével

m mély energiával fenntartom,

hogy két zászló ne lebegjen ott,

ahol csak egy kell: az enyém!"

- Részlet Bonifacio Byrne, Zászlóm c. verséből.

Sok idő telt el, tavaly volt 125 éve annak is hogy e vers megszületett, de Byrne hangja továbbra is megújult energiával vibrál a kubai nép szívében és elméjében.

A meggyőződéses, hazájuk és annak szuverenitása, a Kubai Forradalom ügye iránt mélyen elkötelezett kubaiak, tetteik mellett ma is büszkén vallják a versre utalván mintegy jelmondatként:

"Kettő nem lebeghet ott ahol csak egy kell: az enyém!"

 ©  Juhász Norbert

A Kubai San Pablo de Yao, egy  a Sierra Maestra hegységben található lakóközösség, hivatalos meghatározása szerint "lakásszövetség" mely ha magyar párhuzamot keresünk, leginkább egy "törpefalu" amihez hasonlíthatjuk.

Nagyon egyedei bájjal bíró, és sok látogatót vonzó inspiráló hely, ami egy jó kávé ürügyén egyúttal túlcsordítja a csészénket kultúrával, történelemmel és hagyományokkal is.

Az Eydis Santiesteban Bárzaga és Yamisleydis Soto Armas fiatal vállalkozó páros által kialakított otthonuk egy bővítésében található Dial Café egy különleges kis sarok a folyó és a hegyek között.

Egyfajta galéria-kávézó, ahol lehetőség van természetes nektárok, kreol forrázat és bizonyos gasztronómiai kínálat mellett a múltba utazni, antik tárgyak, fotók és berendezések, valamint még több rádió, egyéb híradástechnikai eszközök kiállításával "megfűszerezve."

"A Dial Café lényege a rádióban van, ami a legnagyobb gyűjteményünket teszi ki, és egészen 1930-ig nyúlik vissza, bár ez a projekt a feleségem és köztem újjászületett szerelmi történetből, és egy őrült ötletből indult ki, amely a COVID-19 okozta bezártságból alakult ki, amikor elkezdtük gyűjteni az első tárgyakat, azzal a gondolattal, hogy csináljunk valami apróságot, valami pozitívat.

Itt mindent megtalálhat a kései szovjet és más korabeli nyugati típusokon át, az 1912-es Brunswick-fonográfig bezárólag, továbbá sok más, az idők során összegyűjtött tárgyat, például rádióvevőket, olajlámpákat, széntüzelésű háztartási eszközöket, kardokat-szablyákat, kávéfőzőket, régi telefonokat, lemezjátszókat, de több mint egy évszázados fényképezőgépeket, vagyis több különböző témájú kollekciónk van, és vendégeinknek elmagyarázzuk az egyes darabok történetét, igyekszünk egészen különleges élménnyé varázsolni, akárcsak egy tárlatvezetésen."

- Mesél Eidys a közös vállalkozásról...

A történelmileg értékes darabok után kutatva Eydisnek és Yamisleydisnek sikerült is lenyűgöznie a vendégeket a kubai függetlenségi háborúk időszakából származó fegyvereket, kalapokat, érmeket, sőt 1800-ból származó ezüst edényeket, zenedobozokat, 19. századi órákat, írógépeket, dokumentumokat és sok más tárgyat tartalmazó változatos gyűjteményével.

"Minden darabnak, amely a Dialhoz érkezik, van egy története és más az érkezési módja. Számunkra nem azok a legértékesebbek, amiket vásároltunk, hanem azok, amelyeket az emberek adományoznak nekünk, mert sokuk érzelmi értékkel bír, és ez már önmagában sokat mond.

Emiatt ez a café személyes történetek egyvelege is, és ez az ami magával ragad, amitől a legtöbb vendég egyenest beleszeret a helybe."

- Vallja be szenvedélyesen Eydis, akit a helyiek csak "Elektroloko" néven becéznek.

Ezt a becenevet a kezébe került olykor sérült-hibás készülékek javítására és restaurálására irányuló erőfeszítéseinek köszönhetően érdemelte ki.

"Sok álmatlan éjszakát töltöttem a berendezések szét-és összeszerelése közben, de valahányszor sikerül működésbe hoznom egy fonográfot, órát, telefont vagy rádiót, óriási elégedettség töltött el, mint akár egy sebészt, aki keresi a módját, hogy a testet újra működésbe hozza, vagy hogy eltávolítson valami rosszat, hogy tovább áljen a páciens."

- Fogalmazott Eydis.

Yamisleydis beszélt arról a törekvésükről is, hogy hosszú távon olyan helyi fejlesztési projekté váljon az ő vállalkozásuk, amelybe San pablo de Yao közösségét is bevonhatják:

"Ami kicsinek indult, az az itteni lakosság közösségi életének színterévé vált, hiszen több rendezvénynek adunk otthont.

Részt veszünk a Granma Tartományi Örökség Központ által támogatott nyári túrák egyikén, van egy irodalmi műhelyünk gyerekeknek, amelyben irodalmi témákat kapcsolunk össze a Dial Café kiállítási darabjaival, és a Serrana Televízióval is együtt dolgozunk, és ebben a projektben is az a célunk hogy minél több emberhez jussunk el."

Yamisleydis és Eydis arról álmodnak, hogy idővel új munkahelyeket teremtenek majd, ezzel csökkentve a hegyekből a városba vándorlást.

Létrehozzák az első játszóházat ezen a vidéki területen, valamint elősegítik a szociális és produktív tevékenységeket, elsősorban a háziasszonyok számára.

"Gyakran kaptunk már ajánlatot, hogy települjünk át a Dial Caféval valamely városba, ahol több pénzt is kereshetnénk, de minket nemez motivál.

Kezdettől fogva a közösség támogatását élvezzük, és nekik is tartozunk, mert a hegyvidékiek megbecsülése számunkra a legnagyobb gazdagság, nincs ennél szebb dolog számunkra.

A Dial Café a kultúrát, a történelmet ezzel együtt a népi emlékezetet is védi, és egész egyszerűen az otthonunk, életünk, különleges helyünk a hegyek között...."

- Zárta gondolatai Yamisleydis.

Forrás: Mailenys Oliva Ferrales, a Granma c. kubai napilap munkatársa.

Magyar nyelvre fordította: Juhász Norbert