"Büszke vagyok a kubai emberek képességére, teljesítménynek minőségére, hogy továbbra is kitartanak a forradalmi folyamat mellett, áldozatot hoznak, kérdeznek, javasolnak, döntenek." - Nyilatkozta Mariela Castro, a Kubai Nemzeti Szexuális Oktatási Központ igazgatónője egy exkluzív interjúban a Republika c. szerbiai hírportálnak.
Kuba köztársasági elnöke, Miguel Díaz-Canel a szigetországban 2022. szeptember 25-én tartott népszavazás után, amelyen jóváhagyták az új családjogi törvényt, ami legalizálta az azonos neműek házasságát, így kiáltott a tömegekhez. "Az igazságszolgáltatás megtörtént.... Mától jobb-szabadabb nemzet leszünk."
Ezzel Kuba lett a 34. ország a világon, amely törvényesen szankcionálja az azonos neműek házasságát. Ez a sok évtizedes blokádtól és szankcióktól gyötört szocialista ország azonban néhány lépéssel tovább ment.
Nemcsak a házasságot, hanem a társadalom családi viszonyait is újrafogalmazta, hangsúlyt fektetve a "szeretetre, ragaszkodásra, törődésre, érzékenységre és tiszteletre" továbbá garantálta minden ember jogát a törvényileg védett családalapításhoz.
Mindezt a Nemzeti Szexuális Oktatási Központ (CENESEX) fáradhatatlan munkája hozta el, amelyet Raul Castro, a Kubai Kommunista Párt korábbi első titkára és felesége Vilma Espín lánya, Mariela Castro vezetett, s vezet napjainkig.
Mariela Castro a Republikának adott interjúja az első ilyen alkalom a Szerb Köztársaság médiájában amelyben kifejezetten a kubai új családjogi törvény által a szigetország társadalmában előidézett forradalmi változásokról beszélt.
Mondhatjuk-e, hogy Ön "a kubai Alexandra Kollontay," tekintve hogy fáradhatatlan munkával viszonylag rövid idő alatt sikerült mintegy patriarchálisból modern szocialistává alakítania a kubai társadalmat? Mi a sikere titka, és milyen ötletek, példák inspirálták?
Munkám a tanulmányokat és megannyi történetet s ebből származó tanulságot szintetizál sok rendelkezésre álló tapasztalat, számos emancipációs kérdésből származó ötlet és gondolat jelenlétével melyeket a kubai emancipációs folyamatokra szinkronizálunk.
Így ahogy az eszmék, a kultúra és tudat is mindig formálódik a történelem során úgy számos erőfeszítésünk is érvényre jut melyek kétség kívül szintén közel állnak a szuverenitás, az ország függetlensége, a dekolonizációs folyamathoz.
Ez a munka pedig amit a CENESEX-nél végzek, valójában a kubai társadalom eleven valóságából meríti a megoldandó feladatokat, melyekre a megoldást mindvégig a kubai politikai rendszeren belül próbáltam megfogalmazni, szilárd kapcsolatban a kommunista párttal, tömegszervezetekkel, tudományos intézményekkel, s természetesen a Tudományos Akadémiával.
Emellett a Kormány döntéshozó szerveivel, a parlamentben betöltött funkcióm is elősegítették célkitűzéseink megvalósítását.
Munkásságomban egyébként valóban jelen vannak Alexandra Kollontay irányelvei, de emellett Karl Marx, Lenin, John Stuart Mill, Simone de Beauvoir tanainak szintézise érhető tetten s mindazoké a nőké és férfiaké akik a változásért, a kulturális megújulásért dolgoztak és harcoltak eleddig a világtörténelemben, egy igazságosságon, egyben társadalmi egyenlőségen alapuló jövő megvalósításának érdekében.
Ez az ami úgy érzem igazán testet ölt szakmai mivoltomban és aktivista munkámban társadalmi és politikai téren egyaránt. Tehát szerintem mindenek előtt tudományos nyelvben jól leírt szexuális beállítottságon illetve nemi identitáson alapuló diszkrimináció jelenségének a tudományos felfogásból való átemelésére van szükség a politikai kommunikációba, mintegy lefordítva politikai kommunikációs nyelvre, amely lehetővé teszi a többség számára előnyös döntéshozatalt.
Ez biztosítja hogy minden ember joga diszkrimináció mentesen érvényesüljön politikai döntésekben és úgy gondolom, hogy ez kollektív, avagy szervezetten végzett munkánkban sikerült is, mert egy jó ötlettel rendelkező ember önmagában, egyedül nem tudja megváltoztatni a társadalmat.
Az új családjogi törvényt, amely nagyrészt az Ön munkájának eredménye, népszavazáson fogadták el a szavazatok 67%-ával melyet a világon a jelenleg legprogresszívebb ilyen törvénycsomagként tartnaka számon. Mennyire volt nehéz megszabadítani az embereket a házassággal, családdal és szerelemmel kapcsolatos hagyományos hiedelmek alól, amelyek évszázadok óta a Kubát gyarmatosítók, és a katolikus egyház együttes hatása alatt gyökereztek a lelkiismeretükben?
-Nos, a kultúrában végbemenő változások nagyon mélyek, nagyon összetettek, mindig tele vannak akadályokkal, tele ellenállással, ezért nem lehet őket egy elszigetelt pontból véghezvinni.
A kultúra és a tudat változásai, a szubjektivitások változásaival vannak összefüggésben mert nem csak a kultúra változásáról van szó, hanem arról is, hogy az emberek egyénileg hogyan értelmezik ezeket a szimbolikus elemeket.
Ezért szükségük van időre, velük való munkára, megértésre és párbeszédre a különböző társadalmi csoportokkal és szereplőkkel. Stratégiánk a párbeszédre, az ötletes párbeszédre épül, mely része oktatási stratégiánknak melyet hosszú ideje kidolgoztunk, ám folyamatosan fejlesztünk is tovább.
Nézze, 1972 óta a Kubai Nők Szövetsége egy munkacsoportot hozott létre a szexuális nevelési politika kidolgozására a Nemzeti Szexuális Oktatási Program néven, és azóta rengeteg munka folyik a tudatosság, a tudás terjesztése érdekében. Aztán a Kubai Nők Szövetsége által kezdeményezett ügyet a CENESEX vette át mely mostanra a Közegészségügyi Minisztérium egyik intézményévé lépett elő.
Az eltelt idő során tehát különböző kezdeményezéseket juttattunk érvényre amelyeket tudományos párbeszédnek és társadalmi aktivizmusnak neveztünk, ahol különböző típusú tevékenységeket végeztünk egy adott év során: Tudományos tapasztalatcseréket a CENESEX közösségi hálózatának tagjaival és más intézmények aktivistáival, szakembereivel hogy sok esetben akadémikusok, értelmiségiek adhassák át tapasztalataikat a mi tagjainknak.
Számos képességet fejlesztettünk: Kommunikációs akciók, hosszabb kampányok, sokszor művészek bevonásával, s ezekben a párbeszédekben fórumokban persze folyamatosan épült a konszenzus az emberek között, avagy a széles körben vett tömegekkel.
Azon dolgoztunk hogy biztosítsuk a politikai akarat érvényesülését a lakosság tudatosítása által, hiszen ez a törvény is, avagy az új családjogi törvény is, a széles körű párbeszédből kialakult politikai akarat eredményeként születhetett meg.
Tudományos kutatások jogharmonizáló tanulmányok, s összefüggések feltárása, elemzése, megannyi részlet vezetett a tervezet jóváhagyásáig, s később az alkotmánya foglalásig.
Bár korábban is voltak már törvényeink amelyek garantáltak egyenlő jogokat de ha nincs lakossági körben végzett tudatosságot növelő, felvilágosító munka, mégpedig intenzíven és tudatosan, akkor továbbra is a múltból származó elképzelések, előítéleteikkel folytatják az életüket az emberek a hétköznapokban, s ha ez történik akkor hiába a jogalkotó munkája az emberek jogai nem érvényesülnek.
Mariela Castro egy a Homofóbia Elleni Nemzetközi Nap alkalmából szervezett utcai demonstráción.
Fidel Castro egy 2012-es interjúban úgy nyilatkozott, hogy ha Kuba nem változtat a patriarchális és homofób kultúráján, akkor társadalomként nem tud fejlődni, és ezt meg is akarja tenni, mert az emancipáció a szocializmuson keresztül tud igazán beteljesedni. Ön szerint ezt a feladatot sikerült teljesíteni, vagy van még tennivaló ezen a területen?
Úgy gondolom szándékaink és céljaink egy részét teljesítettük. A legjobb mutatóként, amelyet mindig említek, és amely igazán meg is mutatja, mennyit is sikerült elérnünk a kubai társadalom kulturális változásaiban ezekben a kérdésekben, az az 1975-ös családjogi törvény összehasonlítása a jelenlegivel, amelyet a kubai társadalom minden szegmensében folytatott széles körű párbeszéd után népszavazáson hagytak jóvá.
Mindez segített a forradalmi kormány politikai akaratának és ebből adódó értékeinek megalapozásában. Hatalmas előrelépés történt a nők és a férfiak egyenlő jogainak érvényesítése terén.
A jelenlegi statisztikák azt mutatják hogy az eddigi munka oda vezetett, hogy a nők jelenléte a döntéshozatalban és a kubai társadalom minden fontos területén valóban megsokszorozódott.
Még mindig vannak azonban előítéletek, amikkel a sok esetben még mindig feloldatlan tudatlanság okán szembe kell nézni. Sok még a munka ezen a téren, a törvények önmagukban nem segítenek, érvényre kell őket juttatni, s ez az a része munkánknak melyet most még tovább fejlesztünk.
Önt különösen tiszteli az LMBTQ közösség mind Kubában, mind pedig szerte a világon. Büszke arra, hogy a blokádtól és szankcióktól sújtott Kuba a világ 34. országa lett, amely legalizálta az azonos neműek házasságát, és lehetővé tette az azonos nemű párok számára hogy gyermeket fogadjanak örökbe, ami még rengeteg sokkal fejlettebbként számon tartott országnak sem sikerült eddig?
Büszke vagyok Kubára, számos eredmény miatt, de különösen azokra az eredményekre melyeknek a megszületéséhez vezető munkában közvetlenül is részt vettem. Ez boldoggá tesz, de sok még a kihívás és vágy amelyeket még nem oldottunk meg, melyeket még nem sikerült beteljesítenünk. Viszont örülök hogy a kubai emberek képesek önmagukhoz képest előre lépni egy úgymond saját forradalmi folyamatukban is.
Ez az ami miatt büszke vagyok, büszke a kubai népnek arra a képességére, hogy továbbra is fejlődjön a Forradalom folyamatában, a kubai népre, mely hozzájárul,tájékozódik, kérdez, javasol, és dönt.
Vannak már konkrét változások a családjogi törvény rendelkezéseinek végrehajtásában Kubában? Elégedett-e Ön azzal, ahogy a kubaiak fogadták, és azzal amilyen szinten jelenleg élnek a törvény adta jogaikkal?
Lássuk csak.... Nem, nem vagyok elégedett... Nem vagyok megelégedve, mert először is a lakosság 33%-a nemmel voksolt a népszavazáson. Ez pedig nem kevés embert jelent. Egyben pedig azt is jelenti, hogy még sok a tennivalónk ahhoz, hogy az oktatás sok olyan emberhez is eljusson, aki hátat fordít neki, aki nem akarja meghallani üzenetünket, vagy eddig meg sem kapta azt.
Ez azt jelenti, hogy még többet kell dolgoznunk, az iskolai szexuális nevelési programunkon is, továbbá kommunikációs módszereinken, s dolgoznunk kell szakembereink, politikai és adminisztratív személyzetünk képzésének mélységén, hogy az ideológiai értelmet, irányvonalat szigorúbban sajátíthassuk el.
Vannak emberek és nem is kevesen akik öröklött elfogultságukból félreértelmezik üzenetünket.
Biztosítjuk az emberek önrendelkezési jogát és képességét, tudásalapú autonómiáját, vagyis olyan lehetőségeket adunk amelyek kiterjesztik az egyén szabadságát. Ám nem mindenki tudja ezt helyesen értelmezni.
Vannak akik azt mondják: "Nem, nem vagyok macho többé, mert segítek otthon a feleségemnek." Ám itt nem a segítségről beszélünk pusztán a házimunkában egyéb teendőkben... Hanem éppen a családért, az otthonért való fokozott felelősségvállalásról lenne szó.
Aztán itt van az a tendencia amit sok országban megfigyelhetünk... Gettókat zárt szegregátumokat hoznak létre hogy ne keveredjenek a "mások" a többségi társadalom tagjaival. Amiért mi harcolunk az éppen az hogy ne falakat húzzunk, ne megosszunk, hanem együtt éljünk valamennyien, mert mi abban hiszünk hogy ez a világ mindannyiunké. Tehát ne befolyásoljanak minket holmi "divatok" amelyek bagatellizálni, aláásni próbálják törekvéseinket, minden ember jogainak teljes érvényre juttatásának útján.
Kimozdulnak-e a nők Kubában a magánszférából a nyilvános térbe, és mennyi előrelépés történt további emancipációjukban? Mennyire képviseltetik magukat a kubai politikai életben?
Jelenleg parlamenti képviselőinknek több mint 55%-a nőkből áll, és ezzel hosszú évek óta második helyen állunk az egész világon.
A legutóbbi választásokon nőtt a szám, nőtt meg a jelenlétünk. A felsőoktatásban, s a tudományos közegben pedig mára többségben vannak a nők.
Az oktatásban, az egészségügyben, a bírói gyakorlatban, sőt még a legmodernebb vakcina és más biotechnológiai kutatások terén is a legtöbb szakemberünk nő, aki részt vett a legsikeresebb tudományos eredmények elérésében, mint pl. az öt kubai COVID elleni vakcina kifejlesztésében.
Több a női rektor az egyetemeken, több a miniszter és a miniszterhelyettes, egyszóval fontos pozíciókban erősödött a nők jelenléte a kubai politikai és közigazgatási életben.
A mi munkánk láthatóvá teszi a nők nagyobb terheltséggel rendelkeznek mint a férfiak, mert a nők azok, akiknek sokszor abba kell hagyják a munkát mikor a legkülönbözőbb gondozási helyzetek állnak be egy családban.
Mindez azt mutatja hogy még mindig nem sikerült teljes mértékben a régi beidegződéseket felszámolni, hiszen egy olyan helyzetben mikor egy nő a termelésben való jelenlétét, vagy szakmai fejlődésének lehetőségét kell megvonja magától -egyben megvonja a társadalomtól is produktív hozzájárulását- erről pedig jelenleg is nagy viták zajlanak társadalmunkban.
Nekünk kubai nőknek, garantált szexuális és reproduktív jogaink vannak.
Jogunk van az abortuszhoz, jogunk van sok mindenhez, ami sok más országban még sajnos mai is tudományos-fantasztikus kategóriába sorolható. Van szülési, és anyasági szabadság, sőt a nagyszülők is élhetnek utóbbival, jogosulttá válva gyermekgondozási segélyre.
Ám folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy az emberek megértsék, s éljenek ezekkel a jogokkal, mert különben minden marad egy szép papír amit ugyan beiktattak de lényegében sosem valósul meg.
Gyakran kerülnek felszínre előítéletek, és még mindig fordulnak hozzánk nők, például az ombudsmani hivatalhoz segítségért mert a múlt század eleji beidegződések családi és szakmai életüket lehetetlenítik el a hétköznapokban.
Az új családjogi törvényt több mint 6,5 millió ember, avagy a kubai választópolgárok 75%-ának részvételével és visszajelzésével alkották meg, a helyi közösségek véleményformálásával mintegy 80 ezer gyűlésen készült 20 tervezet. A részvételi demokrácia ezen modellje az az út, amelyet Kuba továbbra is követni fog?
Igen, Kubát vagyis a Kubai Forradalmat a részvételen alapuló konszenzusteremtés politikájának kialakítása jellemzi. Fontos, hogy a lakosság részt vegyen, és munkánkkal az egyik célunk éppen az hogy ötleteket adjunk, kérdéseket tegyünk fel, annak érdekében, hogy olyan elemzések valósuljanak meg, amelyek elősegítik a demokratikus részvétel folyamatainak javítását.
A forradalmi folyamat első szakaszaitól kezdve a nép részvételével dolgoztunk, a politikánkat közreműködésével alakítottuk ki. Ezen az úton haladunk tovább, mely azon folyamatok tökéletesítésének útja, amely egy szocialista társadalom működési mechanizmusai megteremtése, az imperializmus azt akadályozó ellenséges magatartására ellenére.
Az interjút készítette: Igor Maksimovic - a Republika c. hírportál munkatársa
Magyar nyelvre fordította valamint szerkesztette:
© Juhász Norbert
A Versos Sencillos - avagy az Egyszerű versek c. kötet első, sorszámozott kiadása 1891-ből. (fotó: Kubai Nemzeti Könyvtár)
Az első sorban középen, Meyvis Estévez, az UJC első titkára úttörő-avatáson egy havannai általános iskolában.
Az UJC első titkára is közreműködik a kis úttörők ikonikus kendőinek átadásában.
A kubai úttörőkben megvannak a garanciák a jövőre, az egységre és a forradalmi lendület továbbvitelére. 
A Granma c. kubai napilap 1965. október 4-én megjelent első száma. (Fotó: pcc.cu) 
To Lam elnök feltűzi a Barátság Rendet az UJC zászlajára. Fotó: pcc.cu
A Feminista Internacionálé közleménye eredeti nyelven.