Oscar Silvera kubai igazságügyminiszter ma nyilvánosan elítélte, hogy sajnos a kiberteret hadműveleti színtérként használják agresszió és nem hagyományos hadviselés végrehajtására tekintetébena nemzetállamok szuverenitása ellen.
„Kuba áldozata lett és az is marad a digitális platformok ellenséges és politikailag motivált felhasználásának, amelynek célja a belső rendünk felforgatása, az erőszakra való felbujtás és az országunk destabilizálása.”
– Hangsúlyozta az ENSZ kiberbűnözés elleni egyezményének aláírása alkalmából tartott magas szintű ülésén.
Silvera leszögezte, hogy az ilyen típusú fellépéseket a nemzetközi közösségnek kategorikusan el kell utasítania, hozzátéve, hogy lehetetlen a kiberbűnözés elleni hatékony és méltányos küzdelemről beszélni anélkül, hogy elítélnénk az egyoldalú kényszerítő intézkedéseket is.
„Az Amerikai Egyesült Államok kormánya által Kuba ellen elrendelt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád, valamint hazánk felvétele a terrorizmust támogató államok illegitim listájára (SSOT-lista) súlyosan korlátozza a technológiákhoz, szoftverekhez, platformokhoz és képzésekhez való hozzáférésünket.
„Ez a politika nemcsak a nemzetközi jogot sérti, hanem digitális szakadékot is teremt, amely sebezhetőbbé tesz minket a kiberfenyegetésekkel szemben.”
- Mutatott rá beszédében.
A kubai igazságügyminiszter szerint:
„A kiberbűnözés elleni valódi globális együttműködés összeegyeztethetetlen a blokádok és szankciók létezésével, amelyek megakadályozzák az országokat védelmi képességeik megerősítésében.”
Beszédének egy másik részében Silvera hangsúlyozta, hogy az egyezmény aláírásával Kuba megerősíti elkötelezettségét a multilateralizmus és egy békés, biztonságos és ellenálló kibertér kiépítése iránt, amely a föld népinek fenntartható fejlődését is szolgálja.
„Azzal a meggyőződéssel tesszük ezt, hogy csak átlátható, befogadó és a szuverenitást tiszteletben tartó együttműködés révén tudunk sikeresen szembenézni a digitális kor kihívásaival.”
– Jegyezte meg Silvera.
Ugyanakkor arról is szólt, hogy az úgynevezett Hanoi Egyezmény elfogadása és aláírása döntő lépés egy olyan létfontosságú és összetett terület, mint a kibertér szabályozásához elengedhetetlen multilaterális jogi keretrendszer kiépítésében.
Figyelmeztetett azonban, hogy nem tekinthetjük ezt fejezetet lezártnak.
Ezzel kapcsolatban pedig kifejtetett, hogy bár ez az eszköz fontos lépést jelent a kiberbűnözés elleni küzdelemben, a szövege továbbra sem foglalkozik olyan fontos kérdésekkel, mint a kiberterrorizmus azon ága melyben a számítógépes rendszerek felhasználása az államok alkotmányos rendjének aláásására irányul, valamint más kapcsolódó bűncselekményekkel.
„Ennek az egyezménynek a valódi együttműködés, nem pedig a beavatkozás eszközének kell lennie.”
– Hangsúlyozta a miniszter, megismételve, hogy Kuba azt szorgalmazza, hogy az ezen a területen folytatott együttműködés az ENSZ Alapokmánya alapelveinek szigorú tiszteletben tartásán alapuljon, különös tekintettel az országok szuverén egyenlőségére, a belügyekbe való be nem avatkozásra és a területi integritásra is.
Silvera kitért arra a szilárd nemzeti jogi keretre is, amellyel a Kubai Köztársaság rendelkezik a társadalmának jólétét szolgáló biztonságos kibertér garantálására, és amely teljes mértékben összhangban van a Hanoi Egyezmény szellemiségével és célkitűzéseivel is.
Manuel Alfredo Sosabravo kubai festőművész, műszaki rajzoló de rézmetsző és keramikus is, akit a szigetországban napjainkban is a vizuális művészetek és a design egyik legnagyobb alakjaként tartanak számon.
A művész ma ünnepli 95. születésnapját.
Mindezt azzal a kreatív vitalitással teszi, amely egész életében elkísérte, megerősítve, hogy kétségtelenül ő napjaink egyik legkedveltebb, legnépszerűbb és legnyughatatlanabb kubai művésze.
Összetéveszthetetlen alakzatai – a forma és a szín ünnepei, amelyek munkásságát jellemzik – az elmúlt fél évszázad kubai vizuális művészeteinek legjellegzetesebb panorámájának részét képezik.
Öröksége egyben tisztelgés az alkotás öröme és a kubai kultúra szépsége előtt, annak minden sokszínűségében.
Egy Sosabravo mű félreismerhetetlen: az első pillantás elég az azonosításhoz.
Amióta a művész meghatározta az ő erőteljes – olykor utánzatokkal vegyített – stílusát, galériákat, múzeumokat és más tereket népesített be szerethető és emlékezetes karakterekkel, jelenjenek meg azok vásznon, papíron vagy akár kerámián.
Minden egyes műve egy történet, egy provokáció vagy egy játék de sokszor egyszerre mindhármat ötvözi.
Erőteljes metaforák ezek.
Többé-kevésbé nyilvánvalóak, egyedi geometriájukban állnak össze, mindig álomszerű környezetben, amelyek általában a nemzeti identitás legmélyebb lényegére utalnak.
Nem véletlen, hogy alkotásai annyira lenyűgözik a gyerekeket is – mintha egy mesekönyv illusztrált lapjai lennének –, annak ellenére, hogy élénk formáik sokkal kevésbé ártatlan jelentéseket rejtenek.
Alfredo Sosabravo, a különféle technikák és kifejezésmódok mestere, verhetetlen szellemiségű ember maradt.
Műterme a gyönyörű alkotások temploma, a vele folytatott beszélgetések pedig művészeti és életbeli tanulságok azok számára, akik részesülnek abban.Tehetségének, elszántságának és munkájában rejlő őszinte alázatának köszönhetően kiváltságos helyet vívott ki magának a kubai kultúrában.
Ezt senki sem vitatja, bár magabiztosan, nem vesztegeti az időt azzal, hogy megvédje azt, amit kemény munkájával és kedvességével kiérdemelt.
Ma, 95 évesen, Sosabravo előre tekint, és – mint mindig – a jövő munkájára gondol.
A nap folyamán Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök a Kubai Kommunista Párt első titkára, közösségi oldalain keresztül is köszöntötte e nagyszerű művészt, akinek neve fogalommá vált a szigetországban az elmúlt évtizedekben:
Az Oroszországi Föderáció parlamentje felsőházának tagjai egy állásfoglalásban fejezték ki határozott tiltakozásukat az Amerikai Egyesült Államok által a Kubai Köztársaság ellen elrendelt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád ellen.
A dokumentum kimondta, hogy az Egyesült Államok Kuba-ellenes szankciópolitikája egyértelműen megsérti a nemzetközi jog általánosan elismert elveit és normáit, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Alapokmányában foglaltakat is.
Az ENSZ Közgyűlése több mint 30 éve fogad el határozatokat a Kuba elleni embargó megszüntetésének szükségességéről, amelyeket a szervezet tagállamainak elsöprő többsége támogat.
Az orosz képviselők ragaszkodtak az 1996-ban az Egyesült Államokban elfogadott Helms-Burton törvény hatályon kívül helyezéséhez, amely akadályozza a Kuba és más országok közötti kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi kapcsolatok fejlődését.
Továbbá követelték: „A Kubai Köztársaságot azonnal távolítsák el a terrorizmust támogató államok listájáról, (SSOT-lista) valamint azon államok listájáról, amelyeket emberkereskedelemmel és kényszermunkával vádolnak, melyekkel az Egyesült Államok Külügyminisztériuma Kubát alaptalanul vádolja.”
Mint az állásfoglalás szövege fogalmaz: „A Föderációs Tanács felszólítja az Interparlamentáris Uniót, más nemzetközi parlamenti szervezeteket és valamennyi ország parlamentjeit, hogy határozottan ítéljék el az Egyesült Államok Kuba-ellenes szankciós politikáját, és fogadjanak el olyan törvényeket, amelyek támogatják az ENSZ Közgyűlésének határozatait, amelyek az Egyesült Államok által Kuba ellen bevezetett gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád megszüntetésének szükségességéről szólnak.”Minderre egy plenáris ülésen került sor, ahol jelen volt Enrique Orta González kubai nagykövet, aki háláját fejezte ki a hagyományos támogatásáért, amelyet a kubai nép az Egyesült Államok kormányának egyoldalú politikája elleni küzdelmében magáénak tudhat Moszkva részéről.
A kubai birkózósport újabb nemzetközi sikert ünnepelhetett:
Yaynelis Sanz bronzérmet nyert pénteken a szerbiai Újvidéken megrendezett 23 év alatti birkózó világbajnokságon.
A fiatal, Granma tartományból származó versenyző az 57 kilogrammos súlycsoportban aratott sikert kitartásának és technikájának köszönhetően, ezzel értékes érmet szerezve a szigetország számára.
Sanz egy kiélezett küzdelem után biztosította be helyét a dobogón, melynek során 6:4-re legyőzte a török Emine Çakmakot a harmadik helyért folyó versenyben.
Nem volt könnyű szereplése a versenyszámban.
Csütörtökön kezdte részvételét egy vereséggel a Világszövetség zászlaja alatt versenyző Aryna Dzemchankától.
Dzemchanka nagydöntőbe jutása azonban megnyitotta Sanz előtt a rájátszás kapuját.
A kubai játékos ekkor pedig bizonyította erejét, amikor messze legyőzte az ukrán Oleksandra Homenetset.
Ez az eredmény megerősíti Sanz ígéretes karrierjét, miután idén Asunciónban megnyerte második junior Pan-amerikai címét.
A 2025-ös évben eddig lenyűgöző teljesítményt nyújtó - 24 győzelem és mindössze három vereség- harcos komoly esélyesként pozicionálta magát az év legkiemelkedőbb kubai sportolói közé.
Olaszországban egy hazafias felvonulással kezdődött a XVII. Európában Élő Kubaiak Találkozója (ECRE), a kubai állampolgárok regionális rendezvénye, a Kubai Forradaloma kormány és a nép támogatásának jegyében.
Több száz résztvevő indult el tegnap 13:30-kor az olasz nemzeti hős, Giuseppe Manzini emlékművétől a kubai nagykövetség felé.
Zászlókkal és transzparensekkel töltötték meg az utcákat, jelszavakat skandálva a kubai forradalmi folyamat támogatására, és elítélve az Amerikai Egyesült Államok által a kubai nemzet ellen bevezetett blokádot. Ulises Mora az Olaszországban élő kubaiak egyesületei nevében háláját fejezte ki a nagyszámú, Európa minden tájáról érkező kubaiért, akikhez csatlakoztak az akkreditált diplomáciai testület tagjai, az olasz politikai pártok, társadalmi szervezetek és a karibi nemzettel szolidaritási csoportok képviselői.
Az eseményen részt vettek a 4. Kubai Va conmigo Kulturális Fesztivál résztvevői is, amely szintén ezen a héten kezdődik Rómában.
A fesztivál a nemzet és külföldi művészei közötti kapcsolatokat népszerűsíti számos területen, beleértve a zenét, a táncot, a festészetet és az irodalmat.
Ez utóbbi esemény most először kerül megrendezésre Kubán kívül is.Mora megjegyezte: „annak ellenére, hogy a Kuba elleni blokád a nemzet nyakában lévő hurok, amely megpróbálja megfojtani a reményt, az emberek ellenállnak, és a szolidaritás növekszik.”
A diplomáciai képviseletre érkezve a felvonulók részt vettek egy ünnepségen, amelyen kubai gyerekek virágokat helyeztek el az ország nemzeti hősének, José Martínak emlékére felállított mellszobornál, akinek a „Mindenkivel és mindenki javára” mondata a XVII. ECRE mottója is egyben, amely október 26-án zárul.
Mirta Granda Averhoff, Kuba olaszországi nagykövete üdvözölte a résztvevőket, s emlékeztetett arra, hogy a találkozóra Martí harcban elhunyt halálának 130. évfordulója keretében kerül sor, amelyre május 19-én emlékeztek, valamint a Kubai Forradalom vezetője, Fidel Castro főparancsnok születésének századik évfordulója keretében is, amelyet 2026. augusztus 13-án ünnepelnek.„Ezekben a napokban a minket mindig egyesítő párbeszéd virágozni fog, a haza élén állva.”
- Fogalmazott a nagykövet asszony.
Az ECRE idei témái között szerepel a kubai-olasz civil szervezetek megerősítése, az új generációkkal való munka, a kulturális identitás védelme, a blokád elleni tiltakozások, a kommunikációs és közösségi médiában való jelenlét erőfeszítései, valamint a Kuba társadalmi-gazdasági fejlődéséhez való hatékonyabb hozzájárulást célzó kezdeményezések is.Olga Lidia Priel, a Közép- és Dél-Olaszországban élő kubaiak egyesületeinek koordinátorhelyettese és a találkozó egyik szervezője pedig megjegyezte:
"Az ECRE három napos munkájának során átölelhetjük egymást, hogy továbbra is támogathassuk hazánkat, amelynek szüksége van ránk."
„Az Egyesült Nemzetek Szervezete 80. évfordulóját ünnepli, miközben hatalmas kihívásokkal néz szembe a multilateralizmus és a béke terén.
Kuba ünnepli e dátumot, és háláját fejezi ki az ENSZ fenntartható fejlődéshez nyújtott támogatásáért, beleértve a blokád elleni küzdelmet és a hurrikánok és katasztrófák hatásainak kezelésére való reagálást is.”
- Fogalmazott közösségi oldalain Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök, a Kubai Kommunista Párt első titkára.
Hasonlóképpen, közösségi oldalain emlékezett meg a szigetország külügyminisztere, Bruno Rodríguez Parrilla a jeles dátumról, s figyelmeztetett az aktuálpolitikai kihívásokra:
„Az ENSZ-t 80 évvel ezelőtt alapították, melynek ma az Amerikai Egyesült Államok Kormánya veszélyezteti alapelveit és céljait.
Kötelességünk ezzel szemben azokat megvédeni és megerősíteni.
Meg kell akadályoznunk, hogy alárendelődjön a legtöbb finanszírozást nyújtók által ráerőltetett szeszélyes prioritásoknak és szabályoknak.”
Az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ) 1945. október 24-én hozták létre, miután az Alapokmányt 50 alapító ország (az 51. ország, Lengyelország, később írta alá) ratifikálta, amelyet 1945. június 26-án írtak alá San Franciscóban.
A szervezet célja a nemzetközi béke és biztonság megteremtése, a konfliktusok békés rendezése, és az államok közötti együttműködés elősegítése.
Az ENSZ 1946. január 17-én tartotta első ülését.
Az ENSZ elősegíti az együttműködést olyan kérdésekben, mint a nemzetközi jog, a nemzetközi béke és biztonság, a gazdasági és társadalmi fejlődés, a humanitárius ügyek és az emberi jogok.
Ma befejeződött a Lumex Instruments RA915-Lab Zeeman-effektusú atomabszorpciós spektrométer telepítése a Cienfuegos Környezetvédelmi Tanulmányi Központ (CEAC) Környezetvizsgálati Laboratóriumában.
Ez a modern berendezés lehetővé teszi a higany pontos mennyiségi meghatározását a környezeti hatások tekintetében, közvetlenül hozzájárulva Kuba Minamata Egyezménynek való megfeleléséhez, és megerősítve a tartósan mérgező szennyező anyag szintjének nyomon követésére és jelentésére vonatkozó kapacitását.
A CEAC szerint a készülék telepítése a „Minamata Egyezmény kubai végrehajtásának nemzeti irányítási keretének megerősítése” (MERGE) projekt része.
A tevékenységet Yoelvis Bolaños Álvarez, projektvezető irányítja, Gleisy Pérez Avilleira, Yisel Allen Selgas és Ernesto Alejandro Gálvez Acevedo kutatók részvételével.Telepítése jelentős előrelépést jelent a szennyezett területek felméréséhez szükséges, tudományosan validált kimutatások terén, és a MERGE projekt keretében végrehajtott intézkedések hatékonyságának mérésében is.
A MERGE projektet a Minamata Egyezmény szponzorálja, és az Atomenergia és Fejlett Technológiák Ügynökségének „Nukleáris Alkalmazástechnológiák, Optika, Lézerek és Ultrahang az Áruk és Szolgáltatások Előállításához és Elosztásához” programja finanszírozza.
Ez a kezdeményezés hozzájárul a higanyszennyezés globális problémájának kezeléséhez, az emberi egészség és az ökoszisztémák védelméhez, valamint a szigetország regionális referenciaként való pozicionálásához e nehézfém környezetre gyakorolt hatásának ellenőrzésében.
Forrás: Prensa Latina / Latin-amerikai Hírügynökség.
- Mélyinterjú Yusneylis Guzmán Lopez olimpiai bajnok birkózóval
„Chiqui”, avagy Yusneylis Guzmán Lopez, az első női kubai birkózó, aki olimpiai érmet nyert, s most egy vele készített riportban tekint vissza pályafutására, valamint emlékszik vissza hihetetlen kalandjára a 2024-es párizsi olimpián.
2024. augusztus hetedike......
Egy dátum melyet Yusneylis soha nem fog elfelejteni.
Tudja, hogy attól a naptól kezdve megváltozott az élete.
Az Eiffel-toronyhoz nagyon közeli Campo de Marte Arénában az amerikai Sarah Hildebrandt ünnepelte aranyérmét, míg Filiberto Delgado edző boldogan ölel át egy fiatal kubai hölgyet, aki történelmet írt azzal, hogy ő lett az első kubai birkózó, aki olimpiai dobogóra állt.
"100 grammos érem" volt az, mely "Chiqui" Guzmán szeméből ezüst könnyeket csalt elő.
Az érem tisztelgés önmagának, szüleinek, a nagybátyjának, aki egykor 10 kubai konvertibilis pesót adott át neki, hogy Havannán kívül is versenyezhessen.
Hinni kell a szerencsében, még ha mindez nem pusztán szerencse dolga is...
Augusztus 7-e olyan volt, mint újjászületni.
Egy születésnapi ajándék, ami néhány órával korábban érkezett.
Yusneylis Guzmán (született 1996. augusztus 8-án) a Buenos Aires Diez de Octubre nevű településén nőtt fel, és 12 éves korában édesanyja biztatására a birkózás felé fordult.
Abban az időben a nőket egyre kedvezőbben fogadták különféle sportágakban, amelyeket az ország akkoriban még le nem küzdött konzervativizmusa miatt a családok sokszor tiltottak számukra.
„Abban az időben a birkózás egyre népszerűbb lett, és anyukám, aki korábban dzsúdós volt, megismertetett ezzel a küzdősporttal, mert mindig is nagyon hiperaktív voltam.
Először játékként fogtam föl, nem is sejtettem, mekkora felelősség vár rám hamarosan.”
- Emlékszik vissza az ifjú olimpikon.
Egy évvel később „Chiqui” azok között a lányok között volt, akik felkerültek az ESPA Nacionalba, (Atlétikai Fejlesztési Főiskola) ahol három évet töltött, mire tehetsége annyira kifinomulttá vált, hogy behívják a válogatottba.
Tudta, hogy mások lesznek a követelmények, de semmi sem törheti meg az álmait.„2012 szeptemberében érkeztem a Cerro Peladóba, (Kiemelkedő Teljesítményű Sportolók Képzési Intézte) a londoni olimpia után.
Nagyon megváltozott a mentalitásom ebben a kiemelkedő teljesítményű iskolában.
Elkezdtem magasabb szintű személyiségekkel kapcsolatba lépni, és találkoztam egy olyan ikonnal is, mint Mijaín López.
Ez nagyon motivált!”
– Emlékszik vissza, miközben már egy tornaterem ablaka alatt foglalunk helyet.
Nem volt könnyű a mostani szintjéig eljutnia, és bár akkoriban nem tudta elképzelni sem, hogy ideáig jut, mindig igyekezett fejlődni, szilárdan a lábán állva, és a siker utáni vágy nap mint nap emlékeztette céljaira, még akkor is, amikor gondolatai más lehetőségek felé is terelték volna.
„Nagyon kitartó vagyok az életben. Szerény családból származom.
A szüleim szegények voltak, s ezért szeretek mindent beleadni, ha valamit el akarok érni.
Emlékszem, hogy elmentem a nagybátyám házához Vedadóba, hogy 10 CUC-t (kubai konvertibilis pesót) kérjek tőle, hogy utazhassak és versenyezhessek más tartományokban.
Soha nem volt lehetőségem arra, hogy a szüleim mindent megadjanak nekem, de végül hálás is vagyok ezért, mert ez motivált arra, hogy keményen küzdjek a céljaimért.
Mindig azt mondom, büszke vagyok a környékemre, a népemre és a családomra.
Azokban az években, amikor megérkeztem Cerro Peladóba, csak egy voltam a sok közül, és úgy döntöttem, hogy külföldre utazom harcolni, hogy elismerjenek a televízióban is… hogy a kategóriám élén álljak”
– Mondja a kétszeres Pánamerikai junior bajnok. (Aranyérmes Venezuelában és bronzérmes Kubában.)
Kemény munkával pedig álmai valóra váltak, és Kubában kategóriájának első helyezettje lett, ami hatalmas felelősséggel is töltötte el, különösen első nagyobb külföldi versenyén: a 2014-es veracruzi közép-amerikai és karibi játékokon.„Nagyon fiatal voltam, mindössze 18 éves.
Nagyon ideges is voltam a magas szintű versenyen való debütálásom miatt. Az edzőim és a pszichológusom sokat segítettek, és azt hiszem, nagyon jól kezeltem a helyzetet.
Nagyon tiszta fejjel mentem ki, nem volt mit vesztenem, és mindent nyerhettem.
Szerencsére ezüstérmet nyertem, és ez segített abban, hogy egy kicsit ismertebbé váljak különböző helyeken, más szóval, az életem elkezdett megváltozni.”
– Magyarázza Yusneylis.
Regionális szinten mindhárom színben is érmeket szerzett, mivel a 2018-as Veracruzban ezüstöt, a 2018-as Barranquillában bronzot és a 2023-as San Salvadorban megrendezett versenyen bajnoki címet szerzett, ugyanabban az évben, amikor a chilei Santiagóban megrendezett Pánamerikai Játékokon megnyerte a kontinensbajnokságot.
„A 2023-as aranyérmekkel kapcsolatban emlékszem, hogy anyámnak azt mondtam közép-amerikai és pánamerikai bajnok akartam lenni, és mindkét álmom néhány hónap alatt valóra vált.
A 2023-as chilei pánamerikai játékok döntőjével kapcsolatban elmondhatom, hogy elég intenzív volt, mivel egy jól ismert ellenféllel, az ecuadori Jacqueline Mollocanával néztem szembe.
Abban a küzdelemben tettem a dolgom, követtem az edzőm utasításait, és szerencsére győzelmet arattam.”
Beszélgetésünk közben az idő telik, és több csapattársa is elhagyja a termet. Az elhaladó edzők viccelődnek vele, és néhányan rámutatnak, hogy remekül beszél.
Mosolyog és úgy néz rájuk, mintha figyelmeztetné őket, hogy „bosszút fog állni” az ugratásért.
Az olimpiai karrierjével kapcsolatos kérdések újra visszazökkentik a beszélgetésbe.Először is a 2020-as tokiói olimpiára emlékszik vissza, ahol a 12. helyen végzett, ami – mint mondja – megerősítette benne a vágyat, hogy újra részt vegyen egy ilyen rangos versenyen, és javítson a teljesítményén.
„A 2023-as eredmények arra ösztönöztek, hogy jobban higgyek magamban, és jobb teljesítményre törekedjek.
Amikor megszereztem a helyemet a 2024-es párizsi olimpiára, tudtam, hogy keményebben kell edzenem, de nem volt meg bennem az ambíció, hogy érmet nyerjek.”
– Magyarázza Yusneylis.
Aztán egy szempillantás alatt idézi a jeleneteket a párizsi öt karika alatti kalandból:
„Egy sportoló soha nem gondolhat a döntőre anélkül, hogy előbb végigmenne azon az úton, amely a címmeccshez vezet.
Az első ellenfelünk mindig a súlycsoport, ha túl messzire mész, veszítesz.
Amikor megkapod az ellenfelet, tanulmányoznod kell őt.
Minden ellenfélnek megvan a saját stílusa, és ezt elemezned kell, hogy taktikát készíthess.
Ezt tettem minden egyes meccsemen.”
Az első meccsemet a török Evin Demirhan Yavuz ellen vívtam, és rögtön tudtam, hogy ha legyőzöm, jó esélyem van az elődöntőbe jutásra.
Szerencsére 7-6-ra nyertem, majd a litván Gabija Dilyte ellen kezdtem a meccset, akivel először találkoztam, és végül 10:0-ra legyőztem.Az elődöntőben az indiai Vinesh Phogattal néztem szembe, aki néhány hónappal korábban egy spanyolországi tornán 14:4-re legyőzött.”
Ez a háttér bizonyos szempontból befolyásolta is „Chiquit”:
„Amikor egy olyan sportolóval nézel szembe, aki legyőzött, nem érzel félelmet, de nyomást igen.
Újra legyőzött, pedig tudom, hogy mindent beleadtam.
Így hát arra koncentráltam, hogy másnap a bronzéremért küzdjek.”
Ahogy azonban közeledett a küzdelem, egy pletyka kezdett terjedni a folyosókon.
Az indiai Vinesh Phogat talán csak néhány grammal de túlsúlyosnak minősült.
Ez elég volt Guzmánnak ahhoz, hogy elfoglalja helyét a döntőben, és megszerezze a kubai birkózás történetének első olimpiai érmét.
A feszültség egyre fokozódott, odáig fajult, hogy már-már őrjítő volt.
"Akkor éppen a menzán voltam Filiberto Delgado edzőmmel, és azt mondta, menjek a szobámba pihenni. Nem sokat pihentem.A telefon nem hagyta abba a csörgést, mindenki üzenetet küldött vagy hívott, hogy gratuláljon és támogatást nyújtson.
Sokat imádkoztam az Úrhoz: Istenem, adj nekem lehetőséget, kérlek, adj nekem lehetőséget. Sírtam, sikítottam is.
Nagyon kétségbeesett voltam, amíg az edzőm azt nem mondta, hogy készüljek, hogy ez már hivatalos, mert a döntőbe jutásom kihirdetésre került az esemény weboldalán.
A birkózásban két hivatalos mérlegelés van, és a másodikon az indiai versenyző 100 grammal lépte át a súlyhatárt.Abban a pillanatban feszültséget éreztem, ugyanakkor rengeteg örömöt.
Mondom nektek, ezt át kell élnetek, hogy értsétek, miről beszélek.
Sokat imádkoztam Istenhez, és valóra vált.
Ez nem ugyanaz, mint a bronzéremért versenyezni, mert ha veszítesz, lemaradsz a dobogóról, de a döntőben való részvétel biztosítja, hogy érmes legyél.
Képzeljétek el, hogy azt mondják, nem a bronzéremért fogtok versenyezni, hanem aranyéremért.
Hatalmas érzelmek tomboltak bennem!”
Yusneylis abban a pillanatban csak annyit kért, hogy beszélhessen az édesanyjával:
„Már tudtam, hogy biztos érmes leszek, mint olyan a történelem első kubai női birkózójaként, és csak a családomra gondoltam.
Kamera előtt beszéltem anyukámmal, és azt mondtam: Anya, a lányod olimpiai érmes!
Annyira izgatott voltam.”
Az emlékek könnyeket csalnak a szemébe, melyek annak a belső küzdelemnek az eredményeként folynak, amelyet bizonyos módon szinte minden ember átél.
Legtöbbször inkább mindent, ami érint minket, elrejtünk a diszkréció mélyén, sértést sértés mellé, és tetézve egy olyan terhet, amely egy bizonyos ponton túl nehézzé válik.
„A döntőben az amerikai Sarah Hildebrandt ellen akartam kiállni, aki 10:0-ra legyőzött a 2023-as argentínai Pánamerikai Bajnokságon.
Nem voltam elégedett a meccs után, mindig úgy gondolom, hogy lehet jobban is teljesíteni, de végül nagyon büszke voltam magamra, mert 3:0-ra kikaptam, ami azt jelenti, hogy sokat fejlődtem a 2023-as meccshez képest.”
Nagyon elérzékenyülök, amikor erről a témáról beszélek, mert négy intenzív évnyi felkészülés van arra, hogy először elérjem az olimpiai játékokat, ami minden sportoló álma, ami egy igazi kihívás.
Aztán egy érem megszerzése egy újabb hatalmas kihívás.
Sok minden áll mögötte, amiről az emberek nem tudnak.
A felkészülés során számos családi problémám és sérülésem volt, olyan helyzetek, amelyek sokkoltak, ugyanakkor arra kényszerítettek, hogy tovább fejlődjek.”
Csak én tudom, mennyit sírtam és szenvedtem a Játékok előtt és alatt.
Minden alkalommal, amikor ez a téma szóba kerül, könnyek szöknek a szemembe.
A szüleim mostanra betegséggel élnek, és ők inspirálnak.
Vannak olyan időszakok, amikor azt mondod, hogy nem akarod folytatni, hogy szinte semmi vágyad nincs.
Úgy értem, egyrészt ott van ebben az ördög, másrészt pedig Isten azt mondja, hogy igen, hogy meg tudod csinálni.”
- Részletezi Yusneylis.
Az indiai Vinesh Phogat 100 grammal többet nyomott, és elvesztette az esélyét, hogy Párizsban tovább küzdjön.
De ez a megjegyzés csak a jéghegy csúcsa egy olyan történetben, amelyben a háttérben húzódó Yusneylis Guzmán is vezető szerepet játszott profi teljesítményével, annak ellenére, hogy egyes rosszindulatú vélemények lekicsinyelték a francia fővárosban elért végeredményét.
„Azok számára, akik hiteltelenné próbálták tenni az érmemet az indiaival történtek miatt, csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a birkózásban két hivatalos mérlegelés van.
Az elsőn, augusztus 6-án, nem volt gond a mérleggel.
Másnap a második mérlegelésen 100 grammal többet nyomott, és én megfeleltem a szabályoknak, a meghatározott súlyomnak.
Nem pusztán szerencse volt.
Az első két meccsemet megnyertem, az elődöntőben kikaptam, de ő nem ért célba.”
Amikor célba értem az elődöntőben, felöltöztem és elmentem futni egy futópadon Gabriel Rosillóval.
Aztán bementem a szaunába, hogy leadjam a súlyomat.
400 grammal a megengedettnél többel feküdtem le, és szóltam Filiberto edzőnek.
Azt mondtam neki, hogy lazítson, hogy le fogom adni azt a 400 grammot.
Augusztus 7-én reggel 6-kor keltett fel, és amikor megmértem magam, 100 grammal voltam túlsúlyos.
Felöltöztem (kabátban), elmentem egy futópadon egy 20 perces futásra, majd bementem a szaunába, hogy leadjam a 100 grammot.
Nagyon kevesen tudnak erről, szóval ismét azt mondom, hogy nem szerencse kérdése volt. Éheztettem magam, alig ittam vizet, sokat futottam futópadon, és sok időt töltöttem szaunában, hogy eleget tegyek az elvárásoknak.”„Chiqui” inkább elengedi a negatív kritikákat, ahogy évekkel ezelőtt tette azokkal is, akik a birkózás miatt gúnyolták.
Ideje élvezni a sikereket, és miért ne kereshtné az új diadalokat.
„Nagyon élvezem, hogy olimpiai második helyezett lehetek.
Példakép vagyok a csapattársaimnak az edzőteremben.
Sok helyen felismernek. Megváltozott az életem.
Gyönyörű dolog.
Holnap is emlékezni fognak a nevemre, mert nyomot hagytam.
Amikor a kubai női birkózásról beszélnek, Yusneylis Guzmán neve mindig mindenkinek az eszében lesz.
Kubai nőként hihetetlenül büszke vagyok arra, hogy a sporttörténelem részévé válhatok.
Soha nem gondoltam arra, mi fog történni velem, ha elhagyom a sportot.
Szinte egész életemben a szőnyegen voltam.
Nem látom magamat egy napon otthagyni mindezt.
Még az a lehetőség sem, hogy nem nyerek érmet Párizsban, eszembe sem juttatta volna a visszavonulást.
Ez a lehetőség soha nem jutott eszembe.
Szerintem ez egy gyáva gondolat lenne.
Mindig is igyekeztem mindent gazdagító élményként kezelni.
Tudom, hogy amikor eljön a visszavonulás ideje, nagy sokk lesz.
Jelenleg még az edzésen jár az eszem, meglátjuk, mi lesz ezután.”
Mentalitását nagyban befolyásolja Filiberto Felgado edzővel való szoros kapcsolata, aki egy másik fontos alakja a kubai birkózás történetének.
„Szinte minden sportbeli eredményemet az edzőmnek köszönhetem.
Két olimpiai szezon óta dolgozunk együtt. Nehéz időszakot okoztam neki de ő talált egy módot arra, hogyan oktasson és megmutassa a helyes utat.
Minden egyes tanácsával a legnagyobb önbizalmat adta, akár a sarokból, akár az edzésen, akár a szőnyegen kívül.
Olyan, mint egy másik apa számomra, sok értéket ültetett belénk, és nagyon sokat jelent a kubai női birkózás számára.
Ma, holnap és mindig hálás leszek neki ezekért az évekért.”
- Meséli mosolyogva.
Bár nehéz, egy pillanatra csendben marad, és fotózkodik.
Bal lábszárán a tokiói olimpia tetoválása látható.A párizsi olimpia tetoválása a testének egy fedett részén található.
Harci pózban néz a lencsébe. Keresztbe fonja a karját, és nevet.
Yusneylis Guzmán megtanulta értékelni az élet jó dolgait.
A szőnyegre lép, a Cuba csapat meze takarja, és a halvány fény eltakarja a hátán lévő kék feliratot.
A pálya közepén ül, egyedül és mozdulatlanul.
Talán a múlton elmélkedik, vagy valamilyen jövőbeli forgatókönyvet képzel el.
Talán azon kesereg, hogy Sarah Hildebrandt visszavonult, és nem lesz lehetőség visszavágóra.
Egy sportoló gondolatai sokféleképpen kavaroghatnak az elvont pillanatokban.
A teste egy olyan világérem tetoválására vár, amivel nem rendelkezik, és ami – saját szavaival élve – „teljesebb sportolóvá” tenné.
A teste egy olyan érem örök jelére vár, amely nem rozsdásodik, és ugyanakkor emlékeztet minket egy olyan örökségre, amelyet még mindig gyarapíthat.
A Kínai Népköztársaság ma elutasította az Amerikai Egyesült Államok kényszerítő taktikáját és nyomásgyakorlását más nemzetekre, miközben hangsúlyozta, hogy támogatja a Kubai Köztársaságot a Washington által több mint 60 éve ellene elrendelt blokáddal szemben.
Guo Jiakun, a kínai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy az Egyesült Államok nemcsak hogy nem gondolja át tetteit, hanem fokozza kényszerítő politikáját, amely sérti a nemzetközi jogot, a nemzetközi kapcsolatok alapelveit és a humanitárius jogot is.
Hangsúlyozta, hogy ez az álláspontja az Egyesült Államoknak szembemegy az igazságossággal és méltányossággal, ami széles körű ellenállást fog kiváltani a nemzetközi közösségből.
Jelezte, hogy Kína határozottan ellenzi az amerikai embargót, és 1992 óta 32 egymást követő évben a megszüntetését követelő határozat mellett szavazott az ENSZ Közgyűlésében.
Hozzátette, hogy közel 190 ország támogatja a határozatot, ami egyértelműen a világ többségénak álláspontját mutatja.
Guo megerősítette Kína támogatását a kubai nép azon joga iránt, hogy saját fejlődési útját válassza, megvédje szuverenitását és elutasítsa a külső beavatkozást.
Megjegyezte, hogy Washingtonnak konkrét lépéseket kell tennie a Havannával való kapcsolatainak javítása, valamint a régió békéjének és stabilitásának előmozdítása érdekében.
A kínai külügyminisztérium több alkalommal is sürgette az Egyesült Államokat, hogy mielőbb oldja fel a blokádot, és vegye le a szigetet az úgynevezett terrorizmust támogató államok listájáról, melyen alaptalanul szerepelteti szigetországot. (SSOT-lista)
Az ENSZ Közgyűlése 1992 óta minden évben jóváhagyja a Kuba által benyújtott határozatot az Egyesült Államok blokádja ellen.
Bruno Rodríguez kubai külügyminiszter tegnapi sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, (Lásd előző cikkemet.) hogy az Egyesült Államok megfélemlítési és zsarolási taktikákat alkalmaz, hogy aláássa a blokád feloldásának nemzetközi támogatását, amit egy tisztességtelen offenzívának nevezett.
Továbbá bemutatta Washington számos kormánynak küldött hivatalos közleményeinek másolatait, amelyekben nyers nyomásgyakorlással, közvetlen fenyegetésekkel és rágalmazó érvekkel próbálják lebeszélni az országokat, különösen Latin-Amerikában és Európában, a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád elleni további támogatásukról.
- Kuba külügyminiszterének szerdai sajtótájékoztatója
Bruno Rodríguez Parilla, a Kubai Köztársaság külügyminisztere hangsúlyozta, hogy az Amerikai Egyesült Államok megfélemlítési és zsarolási taktikákat alkalmaz, hogy aláássa a blokád feloldása iránti nemzetközi támogatást.
A szerdai nap folyamánHavannában tartott sajtótájékoztatóján a kubai diplomácia első embere részletezte, hogy az Egyesült Államok kormányának magatartása sérti a nemzetek szuverenitását és minden nemzet jogát arra, hogy szabadon döntsön szavazatáról az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Közgyűlésében.
Majd bemutatta a Washington által számos ország kormányának küldött hivatalos közlemények másolatait, amelyekben mint fogalmazott: "nyers nyomásgyakorlással, közvetlen fenyegetésekkel és rágalmazó érvekkel" próbálják lebeszélni az országokat, különösen Latin-Amerikában és Európában, a szigetországot sújtó gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád elleni további támogatásukról.
Bruno Rodríguez Parrilla teljes beszéde a sajtó képviselői előtt:
"Nagyon köszönöm a részvételüket, és elnézést kérek, hogy ilyen rövid időn belül hívtam ide valamennyiüket, de szeretnénk megosztani népünkkel és a nemzetközi közösséggel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének október 28-29-én esedékes ülésével kapcsolatos releváns információkat, amely „Az Amerikai Egyesült Államok által Kuba ellen elrendelt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó megszüntetésének szükségessége.” című határozat megvitatására fog irányulni.
Ez egy lehetőség lesz arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, avagy a nemzetközi közösség legreprezentatívabb és legdemokratikusabb testülete ismét jóváhagyja a nemzetközi közösség elsöprő többségű, szinte egyhangú felhívását a Kuba elleni embargó megszüntetésére.
Ez az ülés egy olyan nemzetközi pillanatban kerül megrendezésre, amelyet a Kuba elleni gazdasági agresszió fokozódása jellemez, amelyet az ENSZ évtizedek óta, évről évre elutasít, valamint amellyel kapcsolatban az Egyesült Államok kormánya rendkívül agresszív és megfélemlítő külpolitikát folytat, még legközelebbi partnereivel és szövetségeseivel szemben is.
Megbízható információkkal rendelkezünk arról a megfélemlítő és megtévesztő nyomásról, amelyet az Egyesült Államok kormánya gyakorol számos országra, különösen Latin-Amerikában és Európában, azzal a céllal, hogy megfélemlítse, és arra kényszerítse őket, hogy módosítsák a blokád elleni határozat támogatása érdekében elfoglalt és fenntartott hagyományos, történelmi álláspontjukat.
Az Egyesült Államok kormánya ezt a szélsőséges nyomásgyakorlás politikáját – egy rendkívüli, teljesen szokatlan, talán példa nélküli megnyilvánulást ebben a kérdésben minden szélességi fokon – egy rágalmazó, hazug és információkat elnyomó kampánnyal ötvözi, amelynek célja nemcsak Kuba megítélésének eltorzítása, hanem harmadik országok elleni nyomásgyakorlás is, különösen a hazánk elleni blokáddal kapcsolatos álláspontjuk miatt.
Célja a dezinformáció és a zavarodottság légkörének megteremtése, a reménytelenség és a demoralizáció szítása, valamint a bizonytalanság vagy a félelem érzésének megteremtése az ENSZ tagállamaiban.
Cáfolhatatlan bizonyítékokat fogok bemutatni erre a kampányra, amely jelenleg rendkívüli intenzitással zajlik, immáron két teljes hete.
Emlékezhetnek a Reuters hírügynökség jelentésére, amely a valamilyen módon hozzáfért dokumentumok alapján leleplezte az USA külügyminisztériumának aktív stratégiáját, amelynek célja, hogy több kormányt nyilatkozatokban vagy a közgyűlésben leadott szavazataikkal álláspontjuk megváltoztatására kényszerítsen.
Ez egy időszerű leleplezés volt, amely részleteket tartalmazott a kormányok felé folytatott kommunikációjukból.
Nem tudom, hogy a Reuters hozzáfért-e a teljes szöveghez, de itt van a kezemben.
Ez a hazug, rágalmazó közlemény szövege, amely tiszteletlen a világ valamennyi államának, a független nemzetállamoknak, a kormányoknak a szuverenitásával szemben, és nyomásgyakorlást, valamint durva fenyegetéseket tartalmaz, ha továbbra is Kuba mellett szavaznak.
És nagyon furcsa a szerkezete.
Csalárd, hazug és szemérmetlen megközelítést alkalmaz, amelyben egyrészt megpróbálja demonstrálni – és ez az egyik alcím –, hogy „a kubai rezsim nem érdemli meg a támogatásotokat”.
Ez olyan kormányokra irányul, amelyek évtizedek óta, némelyikük több mint 30 éve következetesen és erőteljesen szavaznak a blokád feloldása, a nemzetközi jog uralmának helyreállítása és a vonatkozó egyezményben meghatározott népirtás bűncselekményének megszüntetése mellett, és amelyek az ENSZ tagállamainak túlnyomó többségét alkotják, ami tükrözi az amerikai állampolgárok túlnyomó többségének gondolkodását és álláspontját is, akik fizetik a követeket, az ezekben az erőfeszítésekben részt vevő amerikai diplomatákat is, ami tükrözi az Egyesült Államokban élő kubaiak többségi véleményét is, akik mindannyian áldozatai ennek az agresszív, ellenséges blokádpolitikának.
Egy második megközelítés pedig ez az esetlen, hidegháborús stílusú nyelvezet, amely tudatlanságot is tükröz.
Nem érzik szükségét annak, hogy érdemben vitatkozzanak a kormányokkal, úgy tűnik, azt gondolják, hogy a brutális nyomás és a fenyegetés elegendő.
Elolvastam a dokumentumot, és rájöttem, hogy valójában nem is akarnak senkit meggyőzni, hanem inkább megfélemlíteni és nyomást gyakorolni.
Azt mondják: „Nem a blokád okozza a kubai gazdaság problémáit.”
Ezt meggyőzően bizonyítottam adatokkal, és hajlandó vagyok ezt újra megtenni.
Hajlandóak vagyunk megvitatni ezt a kérdést, kubai szakértők, a gazdaságunk szakértői hajlandóak erre, hogy bebizonyítsák, hogy igenis a blokád gazdasági problémáink fő oka, és a fejlődésünk fő akadálya.
Tovább megyek: „a kubai emberi jogi visszaélések nagyobbak, mint valaha”.
Ezt egy olyan ország mondja, amely gyakorlatilag szinte az elkövetője, nem pedig bűnrészese a palesztinai népirtásnak, a más országokban elkövetett szörnyű emberi jogi jogsértéseknek, és amelynek megvan a saját tömeges, égbekiáltó és szisztematikus emberi jogi jogsértéseinek mintája, különösen az alacsonyabb jövedelmű emberek és a kisebbségek esetében, ahogyan az a náluk tapasztalható nagy tömegtüntetéseken is látható.
Ezt egy olyan ország mondja, amelynek kormánya teljes sötétségben van, amelynek kormánya leállt, többek között a szociálpolitika például az egészségügy megszorításai elleni tiltakozó hullámok miatt.Egy olyan ország, amely ma brutálisan bevándorlóellenes, elnyomó és rasszista politikát folytat.
Egy olyan ország, amely ma véletlenszerűen, szisztematikusan és ismételten végrehajt törvénytelen kivégzéseket katonai telepítésének részeként, amely veszélyezteti Venezuelát és egész Amerikánkat.
De a dokumentum legnevetségesebb és leghazugabb része az utolsó fejezet.
Ez áll benne:
„Kuba fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra.”
Gúnyolódásnak tűnik, szemtelen gúnyolódásnak….
Ha a Külügyminisztériumunk egy ilyen kéréssel teli dokumentumot kapna, joggal sértődne meg, háborodna föl rajta…
Azt válaszolnánk:
Tiszteljék az intelligenciánkat, tiszteljék a komolyságunkat.
Ezek szégyenletesen hazug és rágalmazó üzenetek.
A Külügyminisztérium október 11-i nyilatkozata világos és pontos volt...
Csak megismételni tudom, hogy rendkívül cinikus cselekedet ezzel vádolni Kubát, amelynek fővárosában írták alá a Latin-Amerika és a Karib-térség békeövezetként való kinyilvánítását az egész „Mi Amerikánk” állam- és kormányfői, amely a béke országa, amely támadás alatt álló ország, amely az Egyesült Államok közvetlen agresszióját is elszenvedte.
Amit az USA külügyminisztériuma, annak államtitkára és néhány államtitkár-helyettese csinál, az nem diplomácia.
Ez nem diplomácia.
Ez egy nyomásgyakorlási rendszer, amely olyan érveket használ, amelyekben senki sem hisz, és amelyeket senki sem fog elhinni.
Ez egy kísérlet, hogy megpróbálják megzavarni a vitát, amely a határozathozatalt megelőzi.
Ez egy módja annak, hogy elterelje a figyelmet a témáról, másokat vádoljon, nyomást gyakoroljon másokra, elterelje a figyelmet a fő kérdésről, ami az Egyesült Államok kormánya, egy nagyhatalom által sok évtizeden át elkövetett visszaélések sorozata egy kis, nemes, keményen dolgozó, támogató és békés néppel szemben.
Egy módja annak, hogy megakadályozza a nemzetközi közösséget abban, hogy a kubai emberi jogok súlyos megsértésére összpontosítson, amelyet a blokád jelent.Megpróbálják elterelni a figyelmet az elkövetett bűncselekményről, amely nélkülözést, szenvedést, nehézségeket és hiányt okoz népünknek, mint amilyeneket nap mint nap megosztanak velünk.
Megpróbálják megakadályozni, hogy népünk továbbra is elítélje, hogy az áramkimaradások és nemzeti villamosenergia-rendszerünk törékenysége mögött az üzemanyag-ellátásunk akadályozása és a harmadik országok felé vonatkozó kereskedelmi tilalom áll.
Néhány héttel ezelőtt, ahogy mondtam, egy nemzetközi vállalat és egy Kubával kedvező kapcsolatokat ápoló ország kormánya megtagadta, hogy alkatrészeket vagy műszaki segítséget nyújtson három legnagyobb hőerőművünk egyikének javításához.
De példa erre az üzemanyag-ellátásban közreműködő hajózási társaságok, illetve a biztosító- vagy viszontbiztosító társaságok üldözése is.
Megpróbálják megakadályozni, hogy a nemzetközi közösség ismét felszólaljon a szélsőségesen keményvonalas intézkedések okozta rendkívüli következmények, és humanitárius károk ellen mellyel, ők szándékosan szenvedést okoznak a kubai családoknak.
Ezt a dokumentumot az Egyesült Államok kormánya a föld országainak számos fővárosában terjesztette.
Célja a valóság eltorzítása, ürügyek kitalálása, de mindenekelőtt ismétlem, a megfélemlítés.
De a dokumentum, amit október 8-án útjára indítottak, nem volt elég.
Úgy tűnt, nem elég, nem működött, úgy tűnt, senki sem hitt neki, senki sem félt.
Aztán október 17-én meg kellett ismételjék.
Az október 8-án kelt is brutális mondatokat tartalmaz.
Például azt mondja, hogy "Kuba fegyverként használja ezt a vitát és ezt az állásfoglalást az ENSZ-ben.”
Mit jelent ez?
Nos, az Egyesült Nemzetek Szervezete több száz határozatot fogad el, és senki sem gondolkodik így.
Az Egyesült Államok kormánya nagy hangsúlyt fektet és keményen dolgozik azon – általában kevés sikerrel –, hogy politikáját a Közgyűlés határozatai is támogassák.
Azt mondja, hogy az Egyesült Államok kormánya bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy „a rezsim élvezi a nemzetközi közösség támogatását”.
Micsoda felfedezés!
De ez a felismerés mégis megdöbbentő.
Nos, itt a jenkik azt mondják:
„Nos, elismerjük, hogy szinte mindannyian támogatjátok a blokád feloldását.”
Az október 17-i számban, azaz majdnem egy héttel, kilenc nappal később, itt van a másik dokumentum.
Itt van a Reuters? Megvan? Oké….
Nos, ha meglett volna, közzétehetted volna, ugye?
Ahogy a másikkal is tetted rendesen.
Nos, itt van a másik.
Elismerem, tömörebb, de hazugabb és fenyegetőbb.
Ez a dokumentum például még szuverén országokat is megemlít.
Szokatlan, hogy latin-amerikai országokat említ.
Ez a tiszteletlenség, hogy egy papírdarabot terjesztenek szerte a világon ezzel kapcsolatban, és nevetséges számokat közölnek, hogy megpróbálják igazolni a hazugságaikat.
Például azt írja, idézem, angolból fordítom:
„Világosan szólva, egyáltalán nincs blokád Kuba ellen.”
Ez áll benne….
Itt a dokumentum.
„Nincs blokád Kuba ellen.”
De aztán ez áll benne:
„Semmi sem akadályozza meg Kubát abban, hogy gazdasági kapcsolatokat létesítsen harmadik országokkal.”
A Helms-Burton törvény, 3. cikkelye, a Torricelli-törvény, a megfélemlítés és a nyomásgyakorlás politikája, az amerikai bíróságokon indított perek bármely ország vállalatai vagy bármely ország magánszemélyei ellen, önkényesen kiterjesztve az amerikai bíróságok joghatóságát és törvényeiket területen kívülre.
Más szóval, a hazugság valóban szemtelen!
És akkor felteszik a kérdést: „Hol van a blokád?” Papírra van írva...
De visszatér ugyanahhoz a témához, hogy megpróbálják megakadályozni, nyomást gyakorolni a kubai blokádról szóló szavazás sikerét, azzal az ürüggyel, hogy Kuba fenyegetést jelent az Egyesült Államokra.
Ami ostobaság, de nagyon veszélyes ostobaság, mert így kezdődnek az agresszív akciók, amelyeknek kiszámíthatatlan következményei lehetnek, ahogy azt a múltban számos országban láthattuk különböző régiókban, vagy ahogy most történik a Karib-térség déli részén ezzel a rendkívüli és szokatlan fellépéssel, amely az egész világot fenyegeti.Szó szerint ezt mondja:
„Nemzetközi szinten Kuba aktívan aláássa a békét és a biztonságot.”
Ez olyasmi, amit nem érdemes komolyan megfontolni.
Viszont az előzőhöz hasonlóan közvetlen fenyegetést is tartalmaz:
„Felszólítjuk Önöket, hogy utasítsák el ezt a határozatot.”
Nemcsak az amerikai adófizetők által fizetett tisztviselőkről, a külügyminiszteréről és másokról volt szó, hanem a Kuba-ellenes platformokról és a Kuba-ellenes kongresszusi képviselőkről is.
Mintha a blokádnak semmi köze nem lenne Kuba elektromos infrastruktúrájához, közlekedéséhez, kommunikációjához, vízellátásához, élelmiszer-termeléséhez vagy gyógyszergyártásához….
De az amerikai kongresszusi képviselők – némelyikük nagyon Kuba-ellenes, mégpedig Floridából – ahelyett, hogy azzal a kérdéssel foglalkoznának, amelynek prioritást kellene élveznie, ahelyett, hogy azért dolgoznának, amiért az amerikai adófizetők nagylelkűen fizetnek nekik, vagyis történetesen megpróbálnák megnyitni a zárt amerikai kormányzást, államéletet.
Jelenleg Több tízezer amerikai kormányzati alkalmazott nem kap fizetést vagy kifizetést.
Ahelyett, hogy az amerikai népet leginkább érdeklő kérdésekkel foglalkoznának, ahogy az a közelmúltbeli tüntetéseken is látható volt, mint például az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, a jog, a szavazás és a kormány megnyitásának megpróbálása helyett a kubai blokád kérdésére összpontosítanak.
Ahelyett, hogy a migráns választópolgáraiknak és családjaiknak, valamint a politikájukkal Kubából odajuttatott kubai, latin-amerikai, karibi és más migránsok heves üldöztetésének kérdésével foglalkoznának.
Ahelyett, hogy mindezzel foglalkoznának, nem, ők, a Kuba elleni blokád kérdésével foglalkoznak.
És fenyegető leveleket is küldtek számos országnak, sőt, az adott országok szavazatait erről az állásfoglalásról olyan kérdésekhez kötik, amelyeknek semmi közük ehhez, például az ezen országok és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokhoz, a magánvállalataik és az amerikai gazdaság közötti kapcsolatokhoz, a külpolitikai érdekeikhez, a békéhez, a biztonsághoz, az Egyesült Államokkal szembeni nemzeti vagy regionális stabilitáshoz fűződő érdekeikhez, az ENSZ műveleteihez, a zsarolási pozícióikat említve, a kereskedelmi vámokhoz, a vízummegvonási szankciókhoz.
Szóval, ezek valóban sértő levelek.
Nos, hoztam egyet közülük, és fel fogok olvasni belőle néhány részletet; angolról is fogok fordítani.
A nagy hazugság Kuba állítólagos részvételéről az európai konfliktusban és az ukrajnai háborúban….
"Akár 20 000 kubai állampolgárt is toboroztak."
Mindenki tudja, hogy ez hazugság.
Azt állítja, hogy azok, akik beszédeikben megismétlik a kubai álláspontot, azok legitimálni fogják Kuba propagandáját, és aláássák, valamint károsítják az Egyesült Államok nyugati féltekei demokratikus szövetségeseit, valamint magát az Egyesült Államokat is.
A következő pedig úgy hangzik, mintha 1962-ben vagy 1963-ban íródott volna.
„Moszkva egyik legközelebbi katonai szövetségesét fogják legitimálni.”
De azt állítja, hogy a szavazás aláássa erkölcsi tekintélyüket, a régióét, az Egyesült Államokét, és így zárja beszédét:
„Hadd legyek teljesen világos, az Egyesült Államok szövetségesének lenni azt jelenti, hogy támogatni kell az Egyesült Államokat azokkal az erőkkel szemben, amelyek károsítják, gyengítik és aláássák a szabadságot és a nemzetbiztonságot a nyugati féltekén.”
Más szóval, szövetségesnek lenni azt jelenti, hogy engedelmesen támogatni kell az Egyesült Államokat….
„Ha ezt nem teszitek, akkor Moszkva és Caracas tekintélyelvű agressziójának regionális elősegítőjévé váltok, vagy bűnrészessé váltok az illegális hálózatok cselekedeteinek elősegítésében, amelyek veszélyeztetik az egész amerikai stabilitást.”
Miről beszél?
Terrorizmusról, kábítószer-kereskedelemről….
Más szóval, ugyanarról a hazugságról, amelyre a régió elleni katonai fenyegetést építik, összekapcsolva és összemosva a terrorizmust és a kábítószer-kereskedelmet egy katonai agresszió előkészületeivel.
Majd így folytatja:
„Igazoljátok hogy ez a viselkedés,” - azaz az ENSZ-ben való szavazás stb. - „kontraproduktív a közös biztonsági érdekekre nézve.”
Tehát ezt egy méltóságteljes személynek címezték, vagyis nem egy másik szervezetnek küldték, vagyis ez a levél külügyminisztereknek, elnököknek, nagyköveteknek szól, más szóval, rendkívül tiszteletlen.
Így folytatódik:
„A kormányom mindig is támogatta demokratikus partnereit.”
És akkor jön a fenyegetés:
„Felszólítom a kormányát” – a „felszólít” szó angolul sokkal keményebben hangzik, mint spanyolul – „felszólítom a kormányát, hogy tegyen tanúbizonyságot a célkitűzések és az etika iránti ugyanolyan egyértelműségről és meggyőződésről azáltal, hogy határozottan ellenzi ezt a határozatot.”
És aztán a legközvetlenebb fenyegetéssel zárja, amit ebben a brutális hadjáratban láttam:
„Elvárom, hogy teljes mértékben és kellőképpen mérlegelje ezt a levelet, amely ezt a rendkívül fontos ügyet tárgyalja, de ezt az alkalmazandó törvényekkel, rendeletekkel és jogi hatóságokkal összhangban tegye.”
Mit jelent ez a kifejezés?
Ez a kifejezés azt jelenti, hogy ha nem teszi meg azt a levél címzettje amire a benne foglaltakban buzdítják, szankciókkal sújthatják őt, egyúttal országát.
Ezt jelenti az utolsó kifejezés.
Hogy olvassa el a levelet, és vegye komolyan, mert a levél mögött olyan cselekedetek állnak, amelyeket az alkalmazandó törvények, rendeletek és jogi hatóságok védenek.
Az államtitkár, néhány államtitkár-helyettes és számos amerikai nagykövet jelenleg intenzív és agresszív diplomáciai erőfeszítéseket tesz mind az ENSZ székházában, mind Washingtonban, valamint számos ország fővárosában is, hogy érvényt szerezzen ennek.
A nyomás, amelyet gyakorolnak, különösen Európában és Latin-Amerikában, brutális és rendkívül tiszteletlen.
Még egyes követekről is szó esik.
Meglepő, hogy a külügyminiszter ahelyett, hogy a prioritásaira összpontosítana – például Izrael békemegállapodás utáni, civil áldozatokat okozó gázai bombázásának megakadályozására, vagy a belépési tilalomra, a humanitárius segélyek Gázába jutásának korlátozására.
Ahelyett, hogy több időt szentelne a békéért való munkának, hiszen a Nobel-békedíj állítólag Trump elnöknek jár…
Ahelyett, hogy az amerikai külpolitika alapvető kérdéseivel foglalkozna ebben a kritikus pillanatban, erre a kérdésre összpontosít.
Fontosnak tartottuk, hogy ezek a tények ismertté váljanak népünk és a nemzetközi közösség számára is.
Azon tűnődöm, mi lehet az oka ennek a szokatlan szorongásnak a külügyminisztériumuk, az Egyesült Államok kormánya részéről, ha nem az, hogy a blokád további fenntartása teljes elszigetelődést és mély hiteltelenséget okoz külpolitikájuknak, és hogy ismét büntetésben részesülnek majd, avagy abszolút elszigetelődésben, kirekesztésben, kritikában és a világ kormányainak közvetlen felhívásaiban a blokád feloldására.
Ez a szorongás az Egyesült Államok kormányának azon megértését tükrözi, hogy a nemzetközi közösség elsöprő többséggel hisz az embargó megszüntetésének szükségességében és támogatja azt.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez 28 és 29.-én a vita alatt, és éppúgy a szavazás alatt is meg fog történni.
Meggyőződésem, hogy ez a győzelem lesz a nép, a nemzetközi jog, a Globális Dél népei számára.
Biztos vagyok benne, hogy a tagállamok túlnyomó többsége ismét az igazságra fog szavazni, hogy követelje a blokád megszüntetését.
Biztos vagyok benne, hogy az igazság győzedelmeskedik a nyomásgyakorlás, a zsarolás és a rágalmazás felett.
Meggyőződésem, hogy az eredmény az emberiesség lesz az Egyesült Államok kormányának politikájával szemben.
A nemzetközi közösség, az Egyesült Nemzetek Szervezetének hatalmas közgyűlése az Egyesült Államok kormányának blokádja ellen.
Biztos vagyok benne, hogy az Egyesült Államok kormánya elszigetelt marad, ha néhány lakája támogatja is, ami nagy győzelem lesz a Kubai Forradalom számára, és győzelem Kuba számára, kétszeresen is érdemekkel dús a nemzetközi élet nehéz körülményei között.
