Bruno Rodríguez Parilla, a Kubai Köztársaság külügyminisztere hangsúlyozta, hogy az Amerikai Egyesült Államok megfélemlítési és zsarolási taktikákat alkalmaz, hogy aláássa a blokád feloldása iránti nemzetközi támogatást.
A szerdai nap folyamán Havannában tartott sajtótájékoztatóján a kubai diplomácia első embere részletezte, hogy az Egyesült Államok kormányának magatartása sérti a nemzetek szuverenitását és minden nemzet jogát arra, hogy szabadon döntsön szavazatáról az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Közgyűlésében.
Majd bemutatta a Washington által számos ország kormányának küldött hivatalos közlemények másolatait, amelyekben mint fogalmazott: "nyers nyomásgyakorlással, közvetlen fenyegetésekkel és rágalmazó érvekkel" próbálják lebeszélni az országokat, különösen Latin-Amerikában és Európában, a szigetországot sújtó gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád elleni további támogatásukról.
Bruno Rodríguez Parrilla teljes beszéde a sajtó képviselői előtt:
"Nagyon köszönöm a részvételüket, és elnézést kérek, hogy ilyen rövid időn belül hívtam ide valamennyiüket, de szeretnénk megosztani népünkkel és a nemzetközi közösséggel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének október 28-29-én esedékes ülésével kapcsolatos releváns információkat, amely „Az Amerikai Egyesült Államok által Kuba ellen elrendelt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó megszüntetésének szükségessége.” című határozat megvitatására fog irányulni.
Ez egy lehetőség lesz arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, avagy a nemzetközi közösség legreprezentatívabb és legdemokratikusabb testülete ismét jóváhagyja a nemzetközi közösség elsöprő többségű, szinte egyhangú felhívását a Kuba elleni embargó megszüntetésére.
Ez az ülés egy olyan nemzetközi pillanatban kerül megrendezésre, amelyet a Kuba elleni gazdasági agresszió fokozódása jellemez, amelyet az ENSZ évtizedek óta, évről évre elutasít, valamint amellyel kapcsolatban az Egyesült Államok kormánya rendkívül agresszív és megfélemlítő külpolitikát folytat, még legközelebbi partnereivel és szövetségeseivel szemben is.
Megbízható információkkal rendelkezünk arról a megfélemlítő és megtévesztő nyomásról, amelyet az Egyesült Államok kormánya gyakorol számos országra, különösen Latin-Amerikában és Európában, azzal a céllal, hogy megfélemlítse, és arra kényszerítse őket, hogy módosítsák a blokád elleni határozat támogatása érdekében elfoglalt és fenntartott hagyományos, történelmi álláspontjukat.
Az Egyesült Államok kormánya ezt a szélsőséges nyomásgyakorlás politikáját – egy rendkívüli, teljesen szokatlan, talán példa nélküli megnyilvánulást ebben a kérdésben minden szélességi fokon – egy rágalmazó, hazug és információkat elnyomó kampánnyal ötvözi, amelynek célja nemcsak Kuba megítélésének eltorzítása, hanem harmadik országok elleni nyomásgyakorlás is, különösen a hazánk elleni blokáddal kapcsolatos álláspontjuk miatt.
Célja a dezinformáció és a zavarodottság légkörének megteremtése, a reménytelenség és a demoralizáció szítása, valamint a bizonytalanság vagy a félelem érzésének megteremtése az ENSZ tagállamaiban.
Cáfolhatatlan bizonyítékokat fogok bemutatni erre a kampányra, amely jelenleg rendkívüli intenzitással zajlik, immáron két teljes hete.
Emlékezhetnek a Reuters hírügynökség jelentésére, amely a valamilyen módon hozzáfért dokumentumok alapján leleplezte az USA külügyminisztériumának aktív stratégiáját, amelynek célja, hogy több kormányt nyilatkozatokban vagy a közgyűlésben leadott szavazataikkal álláspontjuk megváltoztatására kényszerítsen.
Ez egy időszerű leleplezés volt, amely részleteket tartalmazott a kormányok felé folytatott kommunikációjukból.
Nem tudom, hogy a Reuters hozzáfért-e a teljes szöveghez, de itt van a kezemben.
Ez a hazug, rágalmazó közlemény szövege, amely tiszteletlen a világ valamennyi államának, a független nemzetállamoknak, a kormányoknak a szuverenitásával szemben, és nyomásgyakorlást, valamint durva fenyegetéseket tartalmaz, ha továbbra is Kuba mellett szavaznak.
És nagyon furcsa a szerkezete.
Csalárd, hazug és szemérmetlen megközelítést alkalmaz, amelyben egyrészt megpróbálja demonstrálni – és ez az egyik alcím –, hogy „a kubai rezsim nem érdemli meg a támogatásotokat”.
Ez olyan kormányokra irányul, amelyek évtizedek óta, némelyikük több mint 30 éve következetesen és erőteljesen szavaznak a blokád feloldása, a nemzetközi jog uralmának helyreállítása és a vonatkozó egyezményben meghatározott népirtás bűncselekményének megszüntetése mellett, és amelyek az ENSZ tagállamainak túlnyomó többségét alkotják, ami tükrözi az amerikai állampolgárok túlnyomó többségének gondolkodását és álláspontját is, akik fizetik a követeket, az ezekben az erőfeszítésekben részt vevő amerikai diplomatákat is, ami tükrözi az Egyesült Államokban élő kubaiak többségi véleményét is, akik mindannyian áldozatai ennek az agresszív, ellenséges blokádpolitikának.
Egy második megközelítés pedig ez az esetlen, hidegháborús stílusú nyelvezet, amely tudatlanságot is tükröz.
Nem érzik szükségét annak, hogy érdemben vitatkozzanak a kormányokkal, úgy tűnik, azt gondolják, hogy a brutális nyomás és a fenyegetés elegendő.
Elolvastam a dokumentumot, és rájöttem, hogy valójában nem is akarnak senkit meggyőzni, hanem inkább megfélemlíteni és nyomást gyakorolni.
Azt mondják: „Nem a blokád okozza a kubai gazdaság problémáit.”
Ezt meggyőzően bizonyítottam adatokkal, és hajlandó vagyok ezt újra megtenni.
Hajlandóak vagyunk megvitatni ezt a kérdést, kubai szakértők, a gazdaságunk szakértői hajlandóak erre, hogy bebizonyítsák, hogy igenis a blokád gazdasági problémáink fő oka, és a fejlődésünk fő akadálya.
Tovább megyek: „a kubai emberi jogi visszaélések nagyobbak, mint valaha”.
Ezt egy olyan ország mondja, amely gyakorlatilag szinte az elkövetője, nem pedig bűnrészese a palesztinai népirtásnak, a más országokban elkövetett szörnyű emberi jogi jogsértéseknek, és amelynek megvan a saját tömeges, égbekiáltó és szisztematikus emberi jogi jogsértéseinek mintája, különösen az alacsonyabb jövedelmű emberek és a kisebbségek esetében, ahogyan az a náluk tapasztalható nagy tömegtüntetéseken is látható.
Ezt egy olyan ország mondja, amelynek kormánya teljes sötétségben van, amelynek kormánya leállt, többek között a szociálpolitika például az egészségügy megszorításai elleni tiltakozó hullámok miatt.
Egy olyan ország, amely ma brutálisan bevándorlóellenes, elnyomó és rasszista politikát folytat.
Egy olyan ország, amely ma véletlenszerűen, szisztematikusan és ismételten végrehajt törvénytelen kivégzéseket katonai telepítésének részeként, amely veszélyezteti Venezuelát és egész Amerikánkat.
De a dokumentum legnevetségesebb és leghazugabb része az utolsó fejezet.
Ez áll benne:
„Kuba fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra.”
Gúnyolódásnak tűnik, szemtelen gúnyolódásnak….
Ha a Külügyminisztériumunk egy ilyen kéréssel teli dokumentumot kapna, joggal sértődne meg, háborodna föl rajta…
Azt válaszolnánk:
Tiszteljék az intelligenciánkat, tiszteljék a komolyságunkat.
Ezek szégyenletesen hazug és rágalmazó üzenetek.
A Külügyminisztérium október 11-i nyilatkozata világos és pontos volt...
Csak megismételni tudom, hogy rendkívül cinikus cselekedet ezzel vádolni Kubát, amelynek fővárosában írták alá a Latin-Amerika és a Karib-térség békeövezetként való kinyilvánítását az egész „Mi Amerikánk” állam- és kormányfői, amely a béke országa, amely támadás alatt álló ország, amely az Egyesült Államok közvetlen agresszióját is elszenvedte.
Amit az USA külügyminisztériuma, annak államtitkára és néhány államtitkár-helyettese csinál, az nem diplomácia.
Ez nem diplomácia.
Ez egy nyomásgyakorlási rendszer, amely olyan érveket használ, amelyekben senki sem hisz, és amelyeket senki sem fog elhinni.
Ez egy kísérlet, hogy megpróbálják megzavarni a vitát, amely a határozathozatalt megelőzi.
Ez egy módja annak, hogy elterelje a figyelmet a témáról, másokat vádoljon, nyomást gyakoroljon másokra, elterelje a figyelmet a fő kérdésről, ami az Egyesült Államok kormánya, egy nagyhatalom által sok évtizeden át elkövetett visszaélések sorozata egy kis, nemes, keményen dolgozó, támogató és békés néppel szemben.
Egy módja annak, hogy megakadályozza a nemzetközi közösséget abban, hogy a kubai emberi jogok súlyos megsértésére összpontosítson, amelyet a blokád jelent.
Megpróbálják elterelni a figyelmet az elkövetett bűncselekményről, amely nélkülözést, szenvedést, nehézségeket és hiányt okoz népünknek, mint amilyeneket nap mint nap megosztanak velünk.
Megpróbálják megakadályozni, hogy népünk továbbra is elítélje, hogy az áramkimaradások és nemzeti villamosenergia-rendszerünk törékenysége mögött az üzemanyag-ellátásunk akadályozása és a harmadik országok felé vonatkozó kereskedelmi tilalom áll.
Néhány héttel ezelőtt, ahogy mondtam, egy nemzetközi vállalat és egy Kubával kedvező kapcsolatokat ápoló ország kormánya megtagadta, hogy alkatrészeket vagy műszaki segítséget nyújtson három legnagyobb hőerőművünk egyikének javításához.
De példa erre az üzemanyag-ellátásban közreműködő hajózási társaságok, illetve a biztosító- vagy viszontbiztosító társaságok üldözése is.
Megpróbálják megakadályozni, hogy a nemzetközi közösség ismét felszólaljon a szélsőségesen keményvonalas intézkedések okozta rendkívüli következmények, és humanitárius károk ellen mellyel, ők szándékosan szenvedést okoznak a kubai családoknak.
Ezt a dokumentumot az Egyesült Államok kormánya a föld országainak számos fővárosában terjesztette.
Célja a valóság eltorzítása, ürügyek kitalálása, de mindenekelőtt ismétlem, a megfélemlítés.
De a dokumentum, amit október 8-án útjára indítottak, nem volt elég.
Úgy tűnt, nem elég, nem működött, úgy tűnt, senki sem hitt neki, senki sem félt.
Aztán október 17-én meg kellett ismételjék.
Az október 8-án kelt is brutális mondatokat tartalmaz.
Például azt mondja, hogy "Kuba fegyverként használja ezt a vitát és ezt az állásfoglalást az ENSZ-ben.”
Mit jelent ez?
Nos, az Egyesült Nemzetek Szervezete több száz határozatot fogad el, és senki sem gondolkodik így.
Az Egyesült Államok kormánya nagy hangsúlyt fektet és keményen dolgozik azon – általában kevés sikerrel –, hogy politikáját a Közgyűlés határozatai is támogassák.
Azt mondja, hogy az Egyesült Államok kormánya bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy „a rezsim élvezi a nemzetközi közösség támogatását”.
Micsoda felfedezés!
De ez a felismerés mégis megdöbbentő.
Nos, itt a jenkik azt mondják:
„Nos, elismerjük, hogy szinte mindannyian támogatjátok a blokád feloldását.”
Az október 17-i számban, azaz majdnem egy héttel, kilenc nappal később, itt van a másik dokumentum.
Itt van a Reuters? Megvan? Oké….
Nos, ha meglett volna, közzétehetted volna, ugye?
Ahogy a másikkal is tetted rendesen.
Nos, itt van a másik.
Elismerem, tömörebb, de hazugabb és fenyegetőbb.
Ez a dokumentum például még szuverén országokat is megemlít.
Szokatlan, hogy latin-amerikai országokat említ.
Ez a tiszteletlenség, hogy egy papírdarabot terjesztenek szerte a világon ezzel kapcsolatban, és nevetséges számokat közölnek, hogy megpróbálják igazolni a hazugságaikat.
Például azt írja, idézem, angolból fordítom:
„Világosan szólva, egyáltalán nincs blokád Kuba ellen.”
Ez áll benne….
Itt a dokumentum.
„Nincs blokád Kuba ellen.”
De aztán ez áll benne:
„Semmi sem akadályozza meg Kubát abban, hogy gazdasági kapcsolatokat létesítsen harmadik országokkal.”
A Helms-Burton törvény, 3. cikkelye, a Torricelli-törvény, a megfélemlítés és a nyomásgyakorlás politikája, az amerikai bíróságokon indított perek bármely ország vállalatai vagy bármely ország magánszemélyei ellen, önkényesen kiterjesztve az amerikai bíróságok joghatóságát és törvényeiket területen kívülre.
Más szóval, a hazugság valóban szemtelen!
És akkor felteszik a kérdést: „Hol van a blokád?” Papírra van írva...
De visszatér ugyanahhoz a témához, hogy megpróbálják megakadályozni, nyomást gyakorolni a kubai blokádról szóló szavazás sikerét, azzal az ürüggyel, hogy Kuba fenyegetést jelent az Egyesült Államokra.
Ami ostobaság, de nagyon veszélyes ostobaság, mert így kezdődnek az agresszív akciók, amelyeknek kiszámíthatatlan következményei lehetnek, ahogy azt a múltban számos országban láthattuk különböző régiókban, vagy ahogy most történik a Karib-térség déli részén ezzel a rendkívüli és szokatlan fellépéssel, amely az egész világot fenyegeti.
Szó szerint ezt mondja:
„Nemzetközi szinten Kuba aktívan aláássa a békét és a biztonságot.”
Ez olyasmi, amit nem érdemes komolyan megfontolni.
Viszont az előzőhöz hasonlóan közvetlen fenyegetést is tartalmaz:
„Felszólítjuk Önöket, hogy utasítsák el ezt a határozatot.”
Nemcsak az amerikai adófizetők által fizetett tisztviselőkről, a külügyminiszteréről és másokról volt szó, hanem a Kuba-ellenes platformokról és a Kuba-ellenes kongresszusi képviselőkről is.
Mintha a blokádnak semmi köze nem lenne Kuba elektromos infrastruktúrájához, közlekedéséhez, kommunikációjához, vízellátásához, élelmiszer-termeléséhez vagy gyógyszergyártásához….
De az amerikai kongresszusi képviselők – némelyikük nagyon Kuba-ellenes, mégpedig Floridából – ahelyett, hogy azzal a kérdéssel foglalkoznának, amelynek prioritást kellene élveznie, ahelyett, hogy azért dolgoznának, amiért az amerikai adófizetők nagylelkűen fizetnek nekik, vagyis történetesen megpróbálnák megnyitni a zárt amerikai kormányzást, államéletet.
Jelenleg Több tízezer amerikai kormányzati alkalmazott nem kap fizetést vagy kifizetést.
Ahelyett, hogy az amerikai népet leginkább érdeklő kérdésekkel foglalkoznának, ahogy az a közelmúltbeli tüntetéseken is látható volt, mint például az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, a jog, a szavazás és a kormány megnyitásának megpróbálása helyett a kubai blokád kérdésére összpontosítanak.
Ahelyett, hogy a migráns választópolgáraiknak és családjaiknak, valamint a politikájukkal Kubából odajuttatott kubai, latin-amerikai, karibi és más migránsok heves üldöztetésének kérdésével foglalkoznának.
Ahelyett, hogy mindezzel foglalkoznának, nem, ők, a Kuba elleni blokád kérdésével foglalkoznak.
És fenyegető leveleket is küldtek számos országnak, sőt, az adott országok szavazatait erről az állásfoglalásról olyan kérdésekhez kötik, amelyeknek semmi közük ehhez, például az ezen országok és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokhoz, a magánvállalataik és az amerikai gazdaság közötti kapcsolatokhoz, a külpolitikai érdekeikhez, a békéhez, a biztonsághoz, az Egyesült Államokkal szembeni nemzeti vagy regionális stabilitáshoz fűződő érdekeikhez, az ENSZ műveleteihez, a zsarolási pozícióikat említve, a kereskedelmi vámokhoz, a vízummegvonási szankciókhoz.
Szóval, ezek valóban sértő levelek.
Nos, hoztam egyet közülük, és fel fogok olvasni belőle néhány részletet; angolról is fogok fordítani.
A nagy hazugság Kuba állítólagos részvételéről az európai konfliktusban és az ukrajnai háborúban….
"Akár 20 000 kubai állampolgárt is toboroztak."
Mindenki tudja, hogy ez hazugság.
Azt állítja, hogy azok, akik beszédeikben megismétlik a kubai álláspontot, azok legitimálni fogják Kuba propagandáját, és aláássák, valamint károsítják az Egyesült Államok nyugati féltekei demokratikus szövetségeseit, valamint magát az Egyesült Államokat is.
A következő pedig úgy hangzik, mintha 1962-ben vagy 1963-ban íródott volna.
„Moszkva egyik legközelebbi katonai szövetségesét fogják legitimálni.”
De azt állítja, hogy a szavazás aláássa erkölcsi tekintélyüket, a régióét, az Egyesült Államokét, és így zárja beszédét:
„Hadd legyek teljesen világos, az Egyesült Államok szövetségesének lenni azt jelenti, hogy támogatni kell az Egyesült Államokat azokkal az erőkkel szemben, amelyek károsítják, gyengítik és aláássák a szabadságot és a nemzetbiztonságot a nyugati féltekén.”
Más szóval, szövetségesnek lenni azt jelenti, hogy engedelmesen támogatni kell az Egyesült Államokat….
„Ha ezt nem teszitek, akkor Moszkva és Caracas tekintélyelvű agressziójának regionális elősegítőjévé váltok, vagy bűnrészessé váltok az illegális hálózatok cselekedeteinek elősegítésében, amelyek veszélyeztetik az egész amerikai stabilitást.”
Miről beszél?
Terrorizmusról, kábítószer-kereskedelemről….
Más szóval, ugyanarról a hazugságról, amelyre a régió elleni katonai fenyegetést építik, összekapcsolva és összemosva a terrorizmust és a kábítószer-kereskedelmet egy katonai agresszió előkészületeivel.
Majd így folytatja:
„Igazoljátok hogy ez a viselkedés,” - azaz az ENSZ-ben való szavazás stb. - „kontraproduktív a közös biztonsági érdekekre nézve.”
Tehát ezt egy méltóságteljes személynek címezték, vagyis nem egy másik szervezetnek küldték, vagyis ez a levél külügyminisztereknek, elnököknek, nagyköveteknek szól, más szóval, rendkívül tiszteletlen.
Így folytatódik:
„A kormányom mindig is támogatta demokratikus partnereit.”
És akkor jön a fenyegetés:
„Felszólítom a kormányát” – a „felszólít” szó angolul sokkal keményebben hangzik, mint spanyolul – „felszólítom a kormányát, hogy tegyen tanúbizonyságot a célkitűzések és az etika iránti ugyanolyan egyértelműségről és meggyőződésről azáltal, hogy határozottan ellenzi ezt a határozatot.”
És aztán a legközvetlenebb fenyegetéssel zárja, amit ebben a brutális hadjáratban láttam:
„Elvárom, hogy teljes mértékben és kellőképpen mérlegelje ezt a levelet, amely ezt a rendkívül fontos ügyet tárgyalja, de ezt az alkalmazandó törvényekkel, rendeletekkel és jogi hatóságokkal összhangban tegye.”
Mit jelent ez a kifejezés?
Ez a kifejezés azt jelenti, hogy ha nem teszi meg azt a levél címzettje amire a benne foglaltakban buzdítják, szankciókkal sújthatják őt, egyúttal országát.
Ezt jelenti az utolsó kifejezés.
Hogy olvassa el a levelet, és vegye komolyan, mert a levél mögött olyan cselekedetek állnak, amelyeket az alkalmazandó törvények, rendeletek és jogi hatóságok védenek.
Az államtitkár, néhány államtitkár-helyettes és számos amerikai nagykövet jelenleg intenzív és agresszív diplomáciai erőfeszítéseket tesz mind az ENSZ székházában, mind Washingtonban, valamint számos ország fővárosában is, hogy érvényt szerezzen ennek.
A nyomás, amelyet gyakorolnak, különösen Európában és Latin-Amerikában, brutális és rendkívül tiszteletlen.
Még egyes követekről is szó esik.
Meglepő, hogy a külügyminiszter ahelyett, hogy a prioritásaira összpontosítana – például Izrael békemegállapodás utáni, civil áldozatokat okozó gázai bombázásának megakadályozására, vagy a belépési tilalomra, a humanitárius segélyek Gázába jutásának korlátozására.
Ahelyett, hogy több időt szentelne a békéért való munkának, hiszen a Nobel-békedíj állítólag Trump elnöknek jár…
Ahelyett, hogy az amerikai külpolitika alapvető kérdéseivel foglalkozna ebben a kritikus pillanatban, erre a kérdésre összpontosít.
Fontosnak tartottuk, hogy ezek a tények ismertté váljanak népünk és a nemzetközi közösség számára is.
Azon tűnődöm, mi lehet az oka ennek a szokatlan szorongásnak a külügyminisztériumuk, az Egyesült Államok kormánya részéről, ha nem az, hogy a blokád további fenntartása teljes elszigetelődést és mély hiteltelenséget okoz külpolitikájuknak, és hogy ismét büntetésben részesülnek majd, avagy abszolút elszigetelődésben, kirekesztésben, kritikában és a világ kormányainak közvetlen felhívásaiban a blokád feloldására.
Ez a szorongás az Egyesült Államok kormányának azon megértését tükrözi, hogy a nemzetközi közösség elsöprő többséggel hisz az embargó megszüntetésének szükségességében és támogatja azt.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez 28 és 29.-én a vita alatt, és éppúgy a szavazás alatt is meg fog történni.
Meggyőződésem, hogy ez a győzelem lesz a nép, a nemzetközi jog, a Globális Dél népei számára.
Biztos vagyok benne, hogy a tagállamok túlnyomó többsége ismét az igazságra fog szavazni, hogy követelje a blokád megszüntetését.
Biztos vagyok benne, hogy az igazság győzedelmeskedik a nyomásgyakorlás, a zsarolás és a rágalmazás felett.
Meggyőződésem, hogy az eredmény az emberiesség lesz az Egyesült Államok kormányának politikájával szemben.
A nemzetközi közösség, az Egyesült Nemzetek Szervezetének hatalmas közgyűlése az Egyesült Államok kormányának blokádja ellen.
Biztos vagyok benne, hogy az Egyesült Államok kormánya elszigetelt marad, ha néhány lakája támogatja is, ami nagy győzelem lesz a Kubai Forradalom számára, és győzelem Kuba számára, kétszeresen is érdemekkel dús a nemzetközi élet nehéz körülményei között.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket!”
Forrás: cubaminrex.cu
© Juhász Norbert
