A "Progresszív Internacionálé" (PI) nevű globális szervezet nemzetközi kampányt indított annak érdekében, hogy Kuba kerüljön le az Amerikai Egyesült Államok úgynevezett "terrorizmust támogató államok" listájáról.

A "Progresszív Internacionálé" mint nemzetközi politikai szervezet, világszerte egyesít és mozgósít baloldali szervezeteket és aktivistákat.

A szervezet több mint 70 tagcsoporttal működik együtt szerte a világon.

Ez magában foglal szakszervezeteket, politikai pártokat, különféle földműves szervezeteket és társadalmi mozgalmakat is.

A felhívást itt lehet aláírni:  act.progressive.international/cuba-eng/

A felhívás teljes szövege magyar nyelven:

"1959 januárjában Kuba a egyenest a fenevad gyomrában merte felvállalni a forradalmi utat, és maga mögé utasította a gyarmati uralmat, mely évszázadokon át gyötörte népét. Azóta szilárdan kiállt a harmadik világ népeinek törekvései mellett is.

Kuba nem "állami szponzora a terrorizmusnak!"

Kuba az egészségügy állami szponzora. A Kubai Forradalom története során a kubai Köztársaság több mint 605 000 egészségügyi szakembert és technikust küldött 165 országba.

Kuba a béke állami szponzora. 2023június 9-én Gustavo Petro kolumbiai elnök és Antonio García, a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) gerillaparancsnoka kezet fogott Havannában a kubai kormány által közvetített béketárgyalásokon. A találkozó megalapozta a meghosszabbított tűzszünetet, amely történelmi lépés a több évtizedes békeharcban.

Kuba a szabadság állami szponzora. Félmillió kubai csatlakozott a nemzeti felszabadító harchoz Angolában, és segített megtörni a Dél-afrikai apartheid rezsimet, mellyel kapcsolatban később Nelson Mandela is megerősítette hogy Kuba győzelme a Cuito Cuanavale-i csatában nyitotta meg az utat az Afrikai Nemzeti Kongresszus 1990-es legalitásához, egyszersmind az apartheid bukásához.

Tekintettel az emberiségnek nyújtott óriási szolgálatára Kubát a terror szponzoraként megjelölni cinikus trükk az Egyesült Államok Kuba-politikájában, melynek egyetlen célja van: maximalizálni a kubai nép szenvedését.

A Kuba ellen több mint hat évtizede tartó kegyetlen blokád további radikalizálódását jelenti. A blokád amint azt a hírhedt 1960. áprilisi USA külügyminisztériumi memorandum kimondta kifejezetten arra törekszik hogy destabilizálja az ország belső rendjét, fokozza a tömegek mindennapi megpróbáltatásait, s végső soron a kormányt megdöntse. 

Több mint hatvan év elteltével semmi sem változott. Ezzel a felhívással a Kubai Köztársaságot az egészség, a béke, és a szabadság előmozdítójaként ünnepeljük, és elkötelezzük magunkat, hogy milliókat mozgósítsunk, és követeljük az Egyesült Államok kormánya általi folyamatos vegzálásának megszüntetését."

Forrás: miamerikank.hu - hírportál.

 © Juhász Norbert

"Kuba inspirál minket!" - A szigetország Olimpiai Bizottságának egy bannere mely a játékok alkalmából készült.

A Kubai Köztársaság 15 sportágban, 51 legkiválóbb sportolóját kvalifikálta az idei párizsi olimpiai játékokra, melyen remek esélyei mutatkoznak az első 20 ország közé jutáshoz, valamint hogy az éremtáblázaton számos aranyat tudhasson majd magáénak a szigetország.

Az olimpiát július 26. és augusztus 11. között rendezik, az azt követő paralimpiai versenyeket pedig augusztus 28. és szeptember 8. között tartják meg, hagyományosan ugyanazon a helyszínen. 

A szigetország igen jó kilátásainak rövid latolgatásában, összehasonlításképpen érdemes megnéznünk a 2020-as tokiói olimpia eredményeit, ahol Kuba összesen 15 érmet szerzett, ebből hét arany, három ezüst és öt bronzérem, s 14. helyen végzett a besorolást illetően.

Ez volt a szocialista Kuba legjobb olimpiai eredménye az elmúlt 20 év során, megdöntve saját, a 2008-as pekingi olimpiai rekordjait is. (Három arany, tíz ezüst és 17 bronz)

Az idei nyári játékokra egy videoklip is készült a szigetországban "Tiempo de Vencer!" -avagy "Ideje győzni!" címmel, mely többek között lenyűgözően ábrázolja múlt és jelen kubai sporttörténetének kapcsolatát is: 

 A klip az Országos Sport-,Testnevelési és Rekreációs Intézet (INDER) megbízásából készült.

Időközben a legrangosabb nemzetközi sportesemény fő szervezői már nyilvánosságra hoztak szinte minden részletet, beleértve olyan ikonikus tárgyakat is természetesen mint az olimpiai dobogó, amely az idei játékokra készült. 

A párizsi olimpia dobogója.

A rendezvény hivatalos weboldalán található tájékoztatás szerint a felépítmény a Le Pavé, a Global Concept és a Giffard cégek együttműködésében került kivitelezésre, és a későbbi paralimpiai játékokon is ugyanezt fogják használni. 

"Az olimpiai játékok 329 éremátadó ünnepségén és a paralimpiai játékok mind az 549 ceremóniáján fogják használni. Mint láthatjuk a dizájnt a szürke szín kíséri a dobogón, azzal a szándékkal hogy az ne árnyékolja be a szurkolók ruházatát."

- Részletezi a szervezők közleménye.

Általában véve is elmondhatjuk, de különösen kubai viszonyokban igaz, hogy egy sportoló számára a dobogóra jutás egyet jelent magának a méltóságnak és a büszkeségnek az érzésével, hiszen elsősorban hazája szolgálatában érte őt az abszolút siker pillanata.

A dobogó érdekességei után érdemes szót ejtenünk egy másik kulcseleméről az eseménynek, avagy az idei érmekről, melyekről a magam részéről azt gondolom elmondhatjuk, hogy az olimpia minden bizonnyal legfontosabb "ikonjai" is egyben: 

Az idei olimpia ezüst, arany és bronz érmei elől, s hátulnézetből.

Az illetékes szervező bizottság az LVMH világhírű ékszerészéhez, Chaumet-hez fordult az érmek megtervezésének kérdésében. Az érmek szalagjait az Eiffel-torony felépítményének rácsos alakzatára utaló motívumok díszítik, s az arany, ezüst valamint bronz verziókon a középpontból kiinduló vonalak, a nap sugarait hivatottak ábrázolni. 

Mindegyikük közepén egy az Eiffel-torony szerkezetéből származó eredeti, hatszögletűre aprólékosan megmunkált fémdarab fog díszelegni.

Az alábbiakban pedig lássuk sportáganként annak az 51 kubai bajnoknak a listáját, akiken mához mintegy 3 hétre rajta lesz hazájuk, s egyben a világ szeme is: 

ASZTALTENISZ:

Daniela Fonseca

Andy Pereira

Jorge Moises Campos

ATLÉTIKA:

                           Cristian Nápoles

Daily Cooper

Lázaro Martínez

Leyanis Pérez

Liadgamis Povea

Luis Enrique Zayas

Reynaldo Espinosa

Rose Mary Almanza

Roxana Gómez 

Shainer Reginfo 

BIRKÓZÁS:

Alejandro Valdés

Arturo Silot

Gabriel Rosillo

Geandry Garzón

Kevin de Armas

Luis Alberto Orta

Milaymis Marín 

Yosvanys Pena

Yusneylis Guzmán

EVEZÉS:

Reidy Cardona

Yariulvis Cobas

ÍJÁSZAT:

        Hugo Franco

JUDO:

Andy Granda

Idalys Ortiz

Maylín del Toro

Ivan Felipe Silva 

KENU:

Yisnolis López (balra) és Yarisleidis Cirilo

José Ramón Pelier

KERÉKPÁR:

Arlenis Sierra

MŰUGRÁS:

Prisis Leidys Ruiz (balra) és Anisley García 

ÖKÖLVÍVÁS:

Alejandro Claro

        Arlen López 

Erislandy Álvarez

Julio Cesar La Cruz

Mijaín López 

Saidel Horta

MODERN ÖTTUSA:

Marcos Antonio Rojas 

SPORTLÖVÉSZET:

Jorge Félix Álvarez

Laina Pérez

Leuris Pupo

Lisbet Hernández

STRANDRÖPLADBA:

Jorge Alayo (balra) és Noslen Díaz

SÚLYEMELÉS:

         Ayamey Medina

TAEKWONDO:

Arlettys Acosta

Raffael Alba

Forrás: Juventud Rebelde c. kubai napilap, Kubai Nemzeti Olimpiai Bizottság, Cubadebate.cu online hírportál, Kubai Országos Sport-,Testnevelési és Rekreációs Intézet (INDER), a 2024. évi párizsi olimpiai játékok hivatalos weboldala, Nemzetközi Olimpiai Bizottság.

  © Juhász Norbert

                                   (Fotó: Maikel Amelia Instagram oldala)

Az utóbbi évtized kubai filmgyártásának kétség kívül legsikeresebb alkotása egy bűnügyi filmsorozat, a Tras la Huella.(A nyomok mögött)

A sorozat minden epizódjában egy-egy megtörtént bűnügyi eset kerül feldolgozásra a Nemzeti Forradalmi Rendőrség (PNR) vagy annak Technikai Nyomozó Osztálya (DTI), csapata hétköznapjaiból, amelyek így két szereplőcsoportot alkotnak, akik egymást váltják az epizódokban.

A sorozat -melynek egyébként az elmúlt hetekben indult nyári szezonja a legújabb epizódokkal- egyik főszereplője és egyben kulcsfigurája Lucía őrnagy, avagy Maikel Amelia Reyes Fernández.

A színésznő már több mint 8 éve tagja a szereplőgárdának. 

Lucía őrnagy szerepében Maikel Amelia Reyes Fernández.

(Fotó: Valia Valdés Rivero)

Az általa formált karakter folyamatos alakulásával, valamint saját szakmai fejlődésével kapcsolatban megjegyzi: 

"Lucía olyan karakter, aki a forgatás alatt változik.Napról napra fejlődik, és átalakulása együtt jár a saját színésznői, és részben emberi fejlődésemmel is.

Minden epizódban tanulsz magad is, hiszen az esetek különbözőek, és vannak olyan helyzetek, amelyek természetesen többet tanítanak mint mások, a forgatókönyv határozza ezt meg, ami az egyes esetek elemzésein alapul."

Hogyan formálták meg Lucía karakterét?

A Karakter egy nagyon konkrét jellemrajz alapján készült.

Lucía pszichológus, jogot tanult a MININT Intézetben. Időről-időre kitűnik magas szintű tudása ezekről a szakterületekről, ami nagy segítségére van kollégáinak minden nyomozási folyamat, kihallgatások stb. során.

Mennyiben jelentett nehézséget, új kihívást a sorozat következő évadja?

"Úgy gondolom, hogy a kihívások inkább személyes kérdések. Néha előfordul, hogy nem az élet adja a kihívásokat, hanem te magad vagy az, aki új célokat tűz ki maga elé, miközben látszólag ugyanazt teszed.

Csapatként pedig kemény forgatási folyamatokkal-körülményekkel kellett szembenéznünk a járvány utáni időszakban, az ország helyzetéből adódó nehéz gyártási körülmények miatt, amik ugyan nem idegenek számunkra, ugyanakkor ez is egy kihívást jelent. Minden nehézséget le kell győzzünk hogy a legjobbat adhassuk a közönségnek."

Te is vonzódsz a rendezéshez?

"A Művészeti Egyetem Audiovizuális Médiaművészeti Karán (FAMCA) szereztem igazgatói diplomát....

Nagyon szeretem a dokumentumfilmet mint műfajt, és nemrégiben fejeztem be pont egy ilyen műfajban készült filmemet, "Almas" címmel, ami a kubai idősekről, avagy a nyugdíjas korosztály helyzetéről szól."

Mi az oka érdeklődésednek a téma iránt?

"Túlzás nélkül mondhatjuk rajongok a gyerekekért, és az idősekért. Szerintem ők azok akik a leginkább sérülékenyebbek, a legtöbb odafigyelést kell kapják társadalmunkban.

A népesség elöregedése olyan jelenség, amellyel nemcsak a Kubai Köztársaságban hanem globális szinten is szembesülünk. Néha sokan megfeledkezünk arról hogy amit ma adunk, azt holnap mi kapjuk vissza, ezért kell megtanítanunk a gyermekeket, hogy szeressék, és tiszteljék az idősebb felnőtteket, beleértve nagyszüleiket."

Tudnál pár szóban beszélni az általad rendezett "Almas" című dokumentumfilmről?

"Az Almasban, több idős ember személyes történetét, mindennapjait jelenítettem meg.

Mindez egy kutatási folyamattal indult, amelyet a FAMCA-n tanultam, s régóta bennem volt a motiváció a téma audiovizuális megközelítésére."

Mi volt tulajdonképpen a célod ezzel a munkáddal?

"Leginkább az volt a célom hogy lehetőségeimhez mérten felhívjam a figyelmet az idősek helyzetére."

A közönségével s kollégáival is mindig kedves Maikel, rendkívül eleven kapcsolatot alakított ki rajongótáborával.Az évek során egyfajta influenszerré vált a közösségi oldalakon is. Csak a Facebookon több mint 600 ezer főnyi követővel rendelkezik, az Instagram oldalával pedig meghaladta a 370 ezer követőt. Ráadásul az elmúlt évben vállalkozóként is debütált, saját butikot nyitott, számos reklámfilmben szerepel, és/vagy rendezi azokat. Képünkön épp egy havannai festéküzlet reklámfilmjének egy jelenetében láthatjuk őt.

(Fotó: a színésznő jóvoltából)

Vannak más projektjeid is rendezőként?

"Nem tudom, hogy a jövőben a dokumentumfilmek mellett készítek-e drámákat. 

Számos hazai témát megvizsgáltam, amelyek érdekesek lehetnek, társadalmi konfliktusok és problémák amelyekről nem esik elég szó jelenleg."

Hogyan tudod összeegyeztetni a színészi-rendezői kettősséget a színésznői munkád során? 

"Színésznőként nagyon engedelmes vagyok, alávetem magam a forgatókönyvnek. Persze rendezői szemszögből óhatatlanul vannak pillanatok, amikor van az embernek egy víziója a jelenetről, melyben azt mondja ő márpedig így vagy úgy szeretné csinálni, de amikor színész vagyok, nem tudok nyomást gyakorolni, hiszen minden rendezőnek megvan a maga saját elképzelése és természetesen szintén rendezőként tiszteletben kell tartanom az adott kolléga irányelveit a rendezésben.

Amikor egy filmben cselekszel, nem látod magad, ezért rá kell magad bíznod a rendezőre, át kell adnod magad neki abszolút bizalommal hogy vezessen, mert ha nem akkor egy belső harc fog dúlni mindkettőtökben ami egyikőtöknek sem tartogat jó végkifejletet."

Pillanatkép egy kubai szálloda és wellness központ reklámfilmjéből.

(Fotó: a színésznő jóvoltából)

 Ha röviden kellene megfogalmaznod, hogyan foglalnád össze társadalmi szerepvállalásodból adódó felelősségedet a nézők, a közönséged iránt? 

"Úgy érzem, hogy színésznőként a televízióban dolgozva tudom leginkább teljesíteni küldetésemet, avagy képességeim legjavát nyújtva a népem és hazám folyamatos szolgálatát."

Az interjút készítette Valia Valdés Rivero, a Kubai Rádió és Televízió Intézet munkatársa. 

Magyar nyelvre fordította, és szerkesztette jelen blog szerzője: 

© Juhász Norbert

Raul Castro Ruz a kubai Köztársaság Holguín tartományában született, Birán településen 1931 június 3-án.

Hadseregtábornok, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, korábban volt Kuba elnöke, és miniszterelnöke, valamint a Forradalmi Fegyveres Erők (FAR) parancsnoka, a Kubai Kommunista Párt főtitkára is.

Spanyol származású apa, és kubai anya gyermeke. Bátyjával, Fidel Castroval együtt a jezsuiták havannai gimnáziumában tanultak.

Ezt követően társadalomtudományt tanult Havannában. 

Már tanulmányainak éveiben Fidellel együtt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s 1953-ban bátjyával együtt részt vett a Moncada laktanya ostromának előkészítésében, majd az akció végrehajtásában, mely egyet jelentett a Fulgencio batista vezette USA vazallus rezsim elleni felkelés kezdetével.

Az akció sikertelenül zárult, s Batista 15 év börtönre ítéltette őket, továbbá számos társukat kivégeztette, az életben hagyottakra szintén börtön várt.

Két évet töltöttek börtönben, majd nemzetközi nyomásra 1955-ben valamennyien amnesztiával szabadultak.

A bebörtönzött "Moncadisták" 1955-ben visszanyerik szabadságukat.                                                                (Fotó: Granma kubai napilap)

 Ezt követően Mexikóba települtek át, ahol Fidellel és Ernesto "Che" Guevarával gerillacsapatot szerveztek, készülve a visszatérésre, hogy folytassák a harcot hazájuk felszabadításáért. 

A forradalmárok -akiknek egyik csapatát Raul vezette- 1956. december másodikán szálltak partra Kubában, majd két éves szakadatlan, kemény küzdelem árán, egyre nagyobb támogatást kapva a lakosságtól, megdöntötték Batista önkényuralmi rendszerét. 

                         Raul és Fidel a Sierra Maestra-ban mint gerillák (Fotó: BBC)

 A Kubai Forradalom 1959. január elsején beköszöntött diadala után Raul Castro a hadsereg főparancsnoka lett.

Később volt az ország védelmi minisztere, az Államtanács és a Minisztertanács elnökhelyettese is, illetve a Kubai Kommunista Párt másodtitkára is.

Még 1959-ben feleségül vette az ország felszabadításáért vívott harcban mindvégig részt vevő harcostársát Vilma Espín Guillois-t.

Raul Castro felesége és gyermekeik társaságában. (Fotó: Memorial Vilma Espín Guillois)

 Raul Castro a Kubai Forradalom egyik parancsnokaként számtalan külföldi kiküldetésben járt, a föld számos országában az utóbbi 7 évtizedben.

1962-ben először utazott Moszkvába, Kuba és a Szovjetunió kétoldalú kapcsolatainak elmélyítése érdekében. 

Ivan Sztyepanovics Konyev a Szovjetunió Marsallja, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka társaságában a Vörös téren Moszkvában.    (Fotó: Elena Konyeva jóvoltából)

Raul Castro több alkalommal járt Magyarországon is a rendszerváltozás előtt. 

A magyar Munkásőrség és a kubai testvérszerv, a kubai Nemzeti Forradalmi Milícia között már a kezdetektől szoros kapcsolat épült ki, és szintén virágzott a két ország oktatási, és munkavállalói csereprogramja is. 

 Első alkalommal 1965. márciusában látogatott Magyarországra, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására. Ekkor már Kuba fegyveres erőinek minisztereként. A kubai küldöttséget Kádár János az országos pártközpontban fogadta. 

Raul Castro Ferihegyen Czinege Lajos, Komócsin Zoltán és Korom Mihály társaságában. (Fotó: Rippl-Rónai Múzeum)

Raul Castro második alkalommal 1977-ben tett hivatalos látogatást Magyarországon, akkor hazájának egy katonai küldöttsége élén mely Moszkvából vette az irányt Budapest felé. 

Jelen volt Raul felesége Vilma Espín, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Kubai Nőszövetség elnöke is. A katonai küldöttséget Sixto Batista Santana és José A. Méndez Sierra vezérőrnagyok és Pedro Enrique Oropesa del Portal és Demeterio Montseny Villa ezredesek valamint Martínez Puente alezredes alkották.

A kubai vendégeket a Keleti pályaudvaron többek között Biszku Béla az MSZMP Politikai Bizottágának tagja, Czinege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter, és José Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete fogadták. 

Raul Castro megérkezését követően megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét és a gellérthegyi Felszabadulási Emlékművet is.

Ezt követően az Ikarus autóbusz gyárban a dolgozók és a Magyar Néphadsereg katonái részvételével nagygyűlést szervezett a magyar fél, melyen maga Raul is beszédet mondott a tömeg előtt. 

Látogatást tett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán is, ahol a szigetország katonai küldöttsége megismerkedhetett a Magyar Néphadsereg tisztképzésének módszertanával és tapasztalataival. 

Raul Castro mögött Biszku Béla, mellette Czinege Lajos és Vilma Espín állnak a Honvédelmi Minisztériumban adott fogadáson. (Fotó: Biszku Béla hagyatékából)

Raul mindig élénk érdeklődést mutatott a szocialista Magyarország gazdasági modelljének reformprogramja az ún. új gazdasági mechanizmus iránt.

A 80-as évek során a kubai állami vállalatokban is részben a magyarországi reformokhoz hasonló, a kubai nemzeti sajátosságokhoz igazított kísérletek kezdődtek.

Az így szerzett pozitív tapasztalatok meggyőzték egy nagyobb gazdasági reform létjogosultságáról, amit különösen indokolttá tett, hogy a Szovjetunióban idő közben az új szovjet pártfőtitkár Gorbacsov színre lépésével kibontakozó folyamatok nyomában, Kuba számára kezdtek kevésbé kedvező feltételek mutatkozni a további gazdasági együttműködés terén Moszkvával.

Ily módon mintegy motorjává vált azoknak a gazdasági reformoknak, amelyek később az 1990-es évek során lehetővé tették a szigetország számára a Szovjetunió összeomlása és a KGST szétverése nyomában keletkező súlyos gazdasági válságból való kiút megtalálását. 

Ahogy az ezredforduló utáni években Fidel Castro fizikai egészsége fokozatosan romlott, Raul volt kénytelen előtérbe lépni mint lehetséges utód.

2006. júlisu 31-én ideiglenes hatállyal átvette az Államtanács elnöki tisztségét, a fegyveres erők főparancsnoki posztját, valamint a Kubai Kommunista Párt első titkári tisztségét.

Még az év szeptemberében 50 államfőt látott vendégül az el nem kötelezett országok csúcstalálkozóján Havannában. 

Nyitott volt az Amerikai Egyesült Államokkal való érdemi párbeszédre, ám az USA nem hazudtolta meg önmagát Kubával kapcsolatos politikáját illetően. 

2008-ban öt évre hivatalosan is az Államtanács elnökévé választották, egyúttal ő lett a minisztertanács elnöke is. 

A következő években reformokba kezdett, hogy tovább javítson a gazdaság teljesítményén.

2010-ben bejelentette, hogy Kuba nagyobb teret enged a gazdaságban magánszektornak, s ezzel vette kezdetét a máig prosperáló szektor fejlődése mára több mint 10 ezer kisebb és nagyobb vállalkozás részvételével.

2013 februárjában újabb öt évre választották elnökké.

Az alelnök akkor a majdani utódja, a korábbi oktatási miniszter Miguel Díaz-Canel Bermúdez lett. 

Miguel Díaz-Canel Bermúdez és Raul Castro Ruz. (Fotó: Prensa Latina Hírügynökség) 

Még 2013-as megválasztásakor bejelentette hogy újabb ciklust már semmi esetre sem vállal, s 2018-ban lejáró elnöki mandátumát követően részlegesen visszavonul a közélettől. 

Ennek a folyamatnak a részeként lépett hivatalba Díaz-Canel 2018. április 19-én mint köztársasági elnök, majd 2021. április 19-től napjainkig a Kubai Kommunista Párt főtitkára is egyben.

Raul, ahogy ő fogalmaz "fél lábbal" még benne van a közéletben, korát meghazudtoló szellemi és fizikai frissességgel dolgozik mint hadseregtábornok, s a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. 

Raul Castro Ruz és Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára fogadják Li Xi kínai pártvezetőt, a Kínai Kommunista Párt Központi Ellenőrző és Fegyelmi Bizottságának titkárát a közelmúltban Havannában. (Fotó: cubaminrex.cu)

                                                        © Juhász Norbert 

Európa nyugati féltekéje ebből a szempontból is talán valamivel szerencsésebbnek mondható a magyar társadalomhoz képest, azonban tény hogy napjaink Magyarországára vajmi kevés alkotás jut el a Kubai Köztársaságnak az utóbbi évtizedekben igencsak prosperáló és mind magasabb színvonalú filmiparából kikerülő remekművekből.

Filmtörténeti kiállítás a Kubai Filmművészeti és Ipari Intézet székházában.

A szocialista Kuba filmgyártása és televíziós kultúrája valódi mozi napjainkban is, ami nem propagandát jelent, hanem elsősorban művészetet.

Művészetet mely tökéletesen kapcsolódik az emberek mindennapjaihoz, törekvéseihez és kihívásaihoz, konfliktusaihoz, emellett hűen tükrözi is mindazokat.

Mondhatni fényévekre vagyunk itt Európában de egyre távolodunk is mindettől a szellemiségtől melyet a szigetország filmvilága képvisel. 

Nálunk ahol a fogyasztói társadalmak újabb generációi már Netflixen "szocializálódnak" avagy néznek olyan futószalagon gyártott személyiségromboló műsorokat amelyek az emberi-társadalmi kapcsolatokat hosszú távon toxikussá teszik, és okoznak zavart az egyén fejlődésében.

A "Netflix-effektus", ahogyan a pszichiáterek és egyes tudományos szaktekintélyek gyakran nevezik, már létező jelenség. 

Kuba filmiparának irányvonala megmaradt az elmúlt évtizedekben változatlanul az össztársadalmi érdekek szolgálatában. 

Továbbra is közösségi élménnyé, és az egyén szempontjából építő jellegűvé téve a filmeket, egyéb saját gyártású produkciókat és műsorokat.

A szigetország filmgyártása nagy múlttal rendelkezik, mely méltán alapozta meg jelenét, és számos folyamatban lévő, továbbá megvalósítandó projekttel, alkotással tekint a jövő felé.

Múltjából egy fontos epizód, mikor 1969-ben bemutatásra került az egyik legfontosabb történelmi film.

Az első machetetámadás (La primera carga al machete), Manuel Octavio Gómez rendező munkája, amely a kubai függetlenségi háború egyik ütközetét helyezi a középpontba.

 Manuel Octavio Gómez (1934-1988) kubai filmrendező.

 A mű formabontó módon -ezáltal is egy egyedi stílusú alkotássá válva- több múltbéli eseményt is megjelenít, valamint cselekményük jellegénél fogva párhuzamot is von közöttük.

A filmben a kubai nemzeti szuverenitásért, az önállóságért vívott 19. század végi háborúk, a Gerardo Machado (1925-1933) és Fulgencio Batista (1940-1959) neveivel fémjelzett önkényuralmi rezsimek elleni küzdelmek, majd az ezek által is megjelenített eszmék teljes és végleges győzelmét elhozó, Fidel Castro vezette Kubai Forradalom 1959-es diadala. 

Ám megjelenik az USA folyamatos beavatkozásaival szemben tanúsított, hősies ellenállás is.

Octavio Gómez filmje: Az első Machetetámadás

Gómez filmje nemcsak Kubában, de Latin-Amerika más országaiban is nagy sikert ért el, hiszen számos, a kubaival szinte sorsközösségben élő nemzet magáénak érezte annak üzenetét.

A víz napjai, (Los días del aqua) egy 1971-es kubai filmdráma, amelyet szintén Octavio Gómez rendezett.

A film bekerült a 7. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválra is.

Jelenleg a Cinemateca Cuba vállalat a német "Arsenal" céggel társulásban végzi a film digitális felújítását, s tervben van számos más kubai film felújítása is.

A víz napjai c. film moziplakátja az 1971-es első premier idejéből.

Az Eper és csokoládé c. film egy kubai-mexikói-spanyol koprodukcióban készült filmdráma (1993) Tomas Gutiérez Alea és Juan Carlos Tabío rendezésében.

A filmben az egyik főhős Diego, egy homoszexuális férfi aki szerelembe esik egy heteroszexuális kommunista férfiba, aki azonban neveltetéséből adódóan ezen a téren magán visel reakciós beidegződéseket.....

A film az 1994-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját kapta, majd 1995-ben Oscar díjra is jelölték a legjobb idegennyelvű filmek kategóriájában.

Mindezek a múlt egy-egy ikonikus darabjai....

Az utóbbi évtized kubai filmgyártásának kétség kívül legsikeresebb alkotása egy bűnügyi filmsorozat a Tras La Huella. (A nyomok mögött) 

A sorozatot általában vasárnap esténként sugározzák a Cubavisión Internacional csatornán, mely a kubai társadalom integritásának, valamint békéjének és biztonságának védelmét ellátó nők és férfiak áldozatos munkáját hivatott bemutatni. 

A sorozat minden epizódjában egy-egy megtörtént bűnügyi eset kerül feldolgozásra a Nemzeti Forradalmi Rendőrség (PNR) vagy annak Technikai Nyomozó Osztálya (DTI), csapata hétköznapjaiból, amelyek így két szereplőcsoportot alkotnak, akik egymást váltják az epizódokban: 

 A You Tube menüpontjában magyar nyelvű felirat elérhető, valamint a sorozat eddig készült szinte összes epizódja is megtekinthető a videomegosztó portálon.

A sorozat egyik főszereplője és egyben kulcsfigurája Lucía őrnagy, avagy Maikel Amelia Reyes Fernández. 

A színésznő nyolc éve tagja a sorozat szereplőgárdájának, s ez idő alatt kétség kívül a kubai társadalomban mindenki számára eggyé vált az általa megformált karakterrel, s ily módon igen tekintélyes méretű rajongótábort is tudhat magáénak a lakosság körében. 

Lucía őrnagy szerepében Maikel Amelia Reyes Fernández

Maikel Amelia a sorozatbéli karakterével kapcsolatban egy alkalommal így fogalmazott:

"Ebben a szerepben nagyon sokat kellett dolgoznom már az elejétől, hiszen soha nem volt számottevő tapasztalatom a rendőrség működésével kapcsolatban, így viszonylag rövid időm állt rendelkezésre a felkészüléshez is."

A színésznő a Kelet-kubai Granma tartomány Manzanillo városában született, egy művészi elhivatottságú családban. Egészen fiatal kora óta foglalkozott rádiózással mégpedig szülővárosa rádióállomásán a Radio Granma műsorait szerkesztve. 

Eddigi pályafutása során az előadóművészet szinte minden területén megfordult.

Számos kubai szappanoperában szerepelt, de az igazi népszerűséget az említett bűnügyi sorozat hozta meg számára.  

A közönségével s kollégáival is mindig kedves színésznő rendkívül eleven kapcsolatot alakított ki rajongótáborával. Az ő művészete egyfajta influenszerré is tette őt a közösségi oldalakon is. Csak a Facebookon több mint 600 ezer főnyi követővel rendelkezik, az Instagram oldalával pedig meghaladta a 370 ezer követőt.

Ráadásul az elmúlt évben vállalkozóként is debütált, egy saját butikot hozott létre.

Mindezek mellett még a rendezéshez is vonzódik, s a közelmúltban számos dokumentumfilmet is készített, számos reklámfilmben szerepelt, és/vagy rendezte őket. 

Jövőbeli tervei között szerepel drámák rendezése is. 

Mindezekről és sok egyéb másról is nyilatkozik a színésznő a folytatásban, egy mélyebb interjú keretében, Valia Valdés Rivero, a Kubai Rádió és Televízió Intézet munkatársa jóvoltából. 

                                                © Juhász Norbert 

Fotók: Instituto Cubano de Artes e Industria Cinematográficas

           Maikel Amelia Fernández Facebbok és Instagram oldala 

Jelen blog szerzője, a Magyar-Kubai Szolidaritásért közösségi központ hír- és médiaoldalának főszerkesztője, annak szellemében indítja azt útjára, hogy még több, és jobb kommunikációs felületet biztosítson annak érdekében, hogy a magyar közvélemény objektív tájékoztatást kapjon a szigetország mindennapjairól s ezáltal megértse azokat a társadalmi-gazdasági átalakításokat is, melyeket a Kubai Köztársaság egy virágzó és igazságosabb társadalom, egy korszerűbb, hatékonyabban működő szocializmus felé vezető úton hajt végre. 

Mindemellett rendszeres publikációival föl kívánja venni a harcot a szigetország jó hírnevének védelme érdekében, fölemeli szavát a Kubát több mint hat évtizede sújtó gazdasági-pénzügyi és kereskedelmi blokád, valamint az ellenséges, rágalmazó-dezinformációs hírek-médiakampányok ellen, melyet az imperialista média hegemóniája gyakorol a Kubai Forradalom ügyének lejáratása érdekében. 

Nem véletlen a szerző címválasztása sem....

Még 2024. január 21-22. között zajlott le Havannában, a Prensa Latina - Hírügynökség által életre hívott "New Operation Truth" avagy az Új Igazság Hadművelet elnevezésű nemzetközi újságírói fórum, 30 országból delegált több mint 60 fő küldött részvételével, melyről két ízben is tudósított a magyar nyelvű olvasóközönségnek.  

"Építjük és továbbfejlesszük azt a szocializmust, amelyet mi magunk választottunk, mint az egyetlen rendszert, amely garantálja a lehető legmagasabb szintű társadalmi igazságosságot." - Miguel Díaz-Canel Bermúdez 

Az akkori rendezvény nyitónapján amellett hogy Kuba köztársasági elnöke, Miguel Díaz-Canel Bermúdez megköszönte a küldötteknek jelenlétüket, majd sok egyéb fontos kérdés mellett arról is szólt, hogy a világban minden olyan helyen ahol valamilyen formában működnek alternatív média felületek az imperialista médiadiktátum fősodratú médiáival szemben, mindazok a felületek egy-egy aktív igazság hadműveletet jelentenek. 

"Kubából a világba: Új Igazság Hadművelet"

Az eredeti Igazság Hadművelet immáron 65 évvel ezelőtt 1959-ben lett életre hívva, a Kubai Forradalom történelmi vezetője, Fidel Castro főparancsnok felhívására hogy felvegye a harcot az ellenforradalmi médiakampányokkal szemben.

A Prensa Latina - Hírügynökség napjainkban is az egyik legerősebb ellenpólusa az Amerikai Egyesült Államok médiamonopóliumának és nemcsak a Latin-amerikai térségben. 

A szerző Juhász Norbert újságíró, a European Youth Press magyarországi tagszervezete, a DUE Médiahálózat tagja.

                                               © Minden jog fenntartva!