A Kubai Köztársaság Állambiztonsági szervei, más néven G-2, egy 1959-ben létrehozott titkosszolgálati szervezet melyet azzal a céllal hívtak életre, hogy szembeszálljon a Kubai Forradalom megdöntésére törekvő ellenforradalmi szervezetekkel, és ennek érdekében akár be is épüljön azokba.
A kubai állambiztonsági szerveket 1959. március 26-án alapították a Lázadó Hadsereg Nyomozó Osztályának (DIER) valamint az Információs és Hírszerző Osztály (DIFAR) való egyesülés eredményeként.
1959 végén a születőben lévő szervezet felvette a G-2 MINFAR (Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériuma) Információs Osztály nevet.
Nem sokkal ezután, 1961. június 6-án a forradalmi kormány minisztertanácsa elfogadta a 940. számú törvényt a (Belügyminisztérium) MININT létrehozásáról, ahol a G-2 MINFAR-t beépítették az Állambiztonsági Minisztérium (DSE) struktúrájába, amely név alatt jelenleg is végzi tevékenységét.
E tevékenység és az állandó imperialista támadások, az ellenük folytatott szakadatlan harc a kubai történelemben jóval korábbi gyökerekre mutat vissza a most évfordulóját ünneplő szervezetnél.
1893-ban jelenik meg először a professzioális hírszerzés a gyakorlatban.
Az állambiztonsági szervek történelmi hátterét, kezdeti szárnypróbálgatásaival együtt a José Martí által 1893-ban szervezett, és Luis tábornok által irányított Általános Forradalmi Kommunikációs és Segélyszervezetben találjuk, amely álnevekkel és és egyre változatosabb módszerekkel kijátszotta a spanyol kémelhárítást, értékes információkkal szolgálva a Kubán belül és kívül folyó forradalmi szervezőmunkához.
1925-ben pedig ezek a módszerek már a 20. század megváltozott körülményei között kapnak új értelmet a Julio Antonio Mella és Carlos Baliño által alapított Kommunista Párt Katonai Bizottságának a republikánus korszakban Kubát elnyomó és pusztító kormányok elleni küzdelmében.
Majd 1956 végétől a szigetország keleti hegyeiben, Batista zsarnoksága elleni felkelő harc során a Fidel Castro vezette Forradalmi erőknek egyedi védelmi és biztonsági intézkedéseket kellett alkalmazniuk, hogy elkerüljenek egy megsemmisítő csapást amely légi, a tenger és a szárazföldi katonai alakulatoktól folyamatosan fenyegetést jelentett számukra a hadműveleteik színterén.
1957 közepén Fidel parancsára Horacio Rodríguez Hernández harcos végrehajtotta az első hírszerzési küldetéseket, hogy információkat szerezzen Batista erőinek mozgásáról azon a területen, ahol a Lázadó Hadsereg José Martí 1. oszlopa működött.
Április 7-én Arturo Lince hadnagy, a Lázadó Hírszerző Szolgálat vezetője által aláírt dokumentum az ellenségről kért információkat, beleértve a csapatvezetők azonosítását, haderejük mozgását, a csapatok számát és az általuk használt fegyverek típusát.
20-án a Raul Castro Ruz parancsnok által aláírt és Fidelnek címzett levél bejelentette a Lázadó Hírszerző Tiszti Hadtest létrehozását, amelynek parancsnoksága alatt egy Megfigyelő Szolgálat volt felelős a fogvatartottak kihallgatásáért, vallomásaik megtétele során pedig térképen feltüntetve azokat az ellenséges célokat, amelyek azonnali támadás célpontjai lehetnek a csapataik számára.
Június végén John Meckpless Espíritto CIA-ügynök fedésben, mint "haditudósító" jelent meg Escambray régióban.
Valódi küldetése nem más volt, minthogy meghiúsítsa a Lázadó Hadsereg terveit, és létrehozzon egy hírszerző központot, amelynek célja új források gyűjtése, valamint az adott terület politikai és katonai helyzetéről való folyamatos információszerzés, azzal a céllal, hogy megakadályozza a felzabadító hadoszlopok áthaladását az ország közepén.
Augusztus 22-én, amikor a lázadó hadsereg legyőzte a diktatúra hadseregének nyári offenzíváját, Raul Castro parancsnok aláírta a Július 26-i Forradalmi Hadsereg titkosszolgálatának létrehozását a második keleti fronton, Frank País százados parancsnoksága alatt.
Októberben Fidel Julio Camacho Aguilera parancsnokot nevezte ki a Július 26-i Mozgalom küldöttjévé a Batista erőkhöz, hogy megteremtse a koordinációt azokkal a katonákkal, akik kapcsolatba léptek és szándékoztak lépni a Lázadó Hadsereggel, feltéve, ( kivéve azokat akik részt a lakosság elleni bűncselekményekben és visszaélésekben.) hogy megértik az együttműködés szükségességét a tisztjeik eltávolításában, valamint annak hogy csatlakozzanak a Lázadó Hadsereghez.
Camacho Aguilera parancsnok kockázatos munkája révén részletes információkhoz jutottak a különböző lázadó célpontok elleni agresszív tervekről, a háború által a vidéki lakosság körében okozott károkról, valamint a Lázadó Hadsereg harci akcióinak hatásáról Batista hadseregének soraira.
Szembesülve a Lázadó Hadsereg erőinek előrenyomulásával, 1959. január elsején a. hajnali órákban, Fulgencio Batista diktátor látványosan elmenekült, majd néhány órával később bekövetkezett a Kubai Forradalom elkerülhetetlen diadala, amikor Fidel parancsára Camilo Cienfuegos és Che Guevara hadoszlopai elfoglalták a Camp Columbiát és a La Cabaña katonai erődöt.
A 19 havannai rendőrőrsöt, az Országos Rendőrségi Nyomozó Irodát és a Kommunista Tevékenységek Visszaszorítási Irodáját (Brac) a nép támogatásával a Július 26. Mozgalom Akció Milíciái kivétel nélkül elfoglalták.
Annak ellenére, hogy Batista rezsimjének sok tízezernyi súlyos bűncselekménye, avagy bántalmazások, emberrablások, kínzások, politikai merényletek elkövetőit és/vagy megrendelőit találtak ezekben a katonai és rendőrségi létesítményekben, egyetlen foradalmár sem vette a saját kezébe az igazságszolgáltatást.
A Kubai Forradalom és a védelem, a biztonság és a belső rend katonai intézményei tiszta kézzel végezték munkájukat, egy összehasonlíthatatlanul magasabb morális, és erkölcsi vonalat megtestesítve már ezekben az időkben is.
Ma a Kubai Köztársaság amellett hogy fejet hajt az alapítók előrelátása, bölcsessége és áldozatvállalása előtt, emlékezik az őket követő évtizedek sokszor névtelen hőseire, és köszönti azon kubai nőket és férfiakat, elkötelezett hazafiakat, akik ma is szilárdan őrködnek a kubai társadalom békéje és biztonsága fölött.
© Juhász Norbert
Raul Castro Ruz hadseregtábornok, a Kubai Forradalom vezetője, gyermekei édesanyjára, az életben és mind a harcban társára, a 2007-ben eltávozott Vilma Espínre emlékezett születésének 95. évfordulóján. 
"Szeretettel, büszkén és elkötelezettséggel emlékezünk a bátor hősnőre, a törhetetlen lélekre, és az ő hatalmas szívére.
Meleg mosolya és forradalmi elszántsága az ellenállás és a szeretet szimbólumává vált.
A Kubai Köztársaság Baracoa városának lakói (Guantanamo tartomány) megemlékeztek a Duaba partraszállás 130. évfordulójáról.
A kubai sport intézményrendszere jól átgondolt, az aktuális igényekhez igazított és szigorú ellenőrzés alatt álló stratégiával kezdte meg az olimpiai ciklust, amely már a 2028-as Los Angelesben rendezendő játékokra irányul.
Megjegyezte, hogy Kuba olimpiai ciklusra kidolgozott stratégiáját jóváhagyásra benyújtották az Államtanácsnak és a Néphatalmi Nemzetgyűlés Egészségügyi és Sportbizottságának is.