Taymara Oropesa Visszatért az ütők és tollaslabdák világába, melynek történelmébe korábban minden idők legjobb kubai tollaslabdázójaként írta be magát eredményeivel.

A 29 éves holguíni születésű játékos példátlan diadalokat aratott a kubai tollaslabdában, amikor megnyerte a női párost a 2018-as közép-amerikai és karibi játékokon Barranquillában, emellett ezüstérmet szerzett egyéniben, vegyes párosban és csapatban is.

2023-ban San Salvadorban újabb ezüstérmet szerzett egyéniben.

A Pánamerikai Játékokon megszerezte az első érmet egy kubai tollaslabdázó párjaként a 2023-as Santiago-i, bajnokságon Chileben, így egyéniben a harmadik helyezést érte el.

További kiemelkedő eredményeket ért el  a suruname-n 2017-ben,majd a Mexico Internationalon 2018-ben ahol a dobogó legfelső fokára állhatott végül.

2024 decemberében pedig Taymara megszerezte élete legfontosabb érmét, megszületett kislánya Samira (képünkön) aki ettől a pillanattól kezdve a fő motivációja lett.

Ebből a gyönyörű okból adódóan több mint egy évnyi, a sport viszonylatában vett tétlenség után, most a fiatal holguíni születésű hölgy stílusosan szeretne visszatérni élete sportjához, és mi is lehetett volna jobb alkalom erre mint a napokban Havannában zajlott Giraldilla Nemzetközi Torna amely tegnap ért véget a főváros sportarénájában.

Taymarával ennek a történelmi épületnek a lelátóján beszélgetett a kubai sport mindennapjaival foglalkozó Deporcuba hírportál munkatársa, s készített vele egy exkluzív interjút: 

Álmodtál arról, hogy a terhesség időszaka után visszatérsz a tollaslabdához?

Természetesen, a tollaslabda életem szerelme a sportvilágban, amelyhez most csatlakozik Samira, a babám, aki a legfontosabb számomra. 

Nagyon örülök a visszatérésemnek, már megnyertem az első meccsemet, ami a felkészülést szolgálta újbóli pályára lépésemhez.

Azt tervezted, a Giraldilla lesz a visszatérésed nyitánya?

Igen, a decemberi szülés után az edzőmmel azt jósoltuk, hogy ez lesz az első versenyem, hiszen a múlt hónapban rendezték a Pánamerikai Sportbajnokságot, azonban úgy döntöttünk nem rohanunk semmiben, mivel a babám még nagyon kicsi volt, még mindig csak anyatejes, így nem hagyhattam egyedül.

Milyen érzés újra tollaslabda pályára lépni? 

Extra motiváltnak érzem magam a korábbiakhoz képest, mert minden győzelmemet a lányomnak szeretném ajánlani, és úgy gondolom hogy továbbra is jó eredményeket érhetek el Kubában.

Mi a véleményed a számos újítással megrendezett havannai Giraldilláról?

Nagyon jó eseményt látok kibontakozni. Rekordszámú, avagy 16 országot regisztráltak, de amikor öten visszaléptek, úgy maradt ez a 16 viszont még mindig a legmagasabb szám eddig a Giraldilla versenyek között.

Ez egy nagyon jó torna, amely különösen motiválja a kubai válogatottba érkező ifjúsági csapatot, és úgy gondolom, hogy nagyon jó helyezést érünk el.

Mit vársz ettől a rendezvénytől?

Harc az éremért, ami nehéz cél, mert a torna éllovasa Olaszország ellen kell kiállnom, szóval nehéz meccs lesz, de mint mindig, most is küzdeni fogok, és mindent beleadok a győzelemért.

Bármilyen felejthetetlen eredmény a számodra az elmúlt időszakból?

A 2023-ban a chilei Santiagoban megszerzett pánamerikai bronz a kubai női tollaslabda számára történelmi eredmény volt, mivel ilyen jellegű versenyeken még soha egyetlen sportoló sem szerzett érmet.

A harmadik helyért a kontinens egyik legjobban jegyzett sportolójával és egyik örök riválisommal, a mexikói Gaitánnal kellett megmérkőznöm, aki a San Salvadori közép-amerikai döntőben ugyan legyőzött engem, de mégis felejthetetlen bronzéremmel zártam.

A meccsek előtt, vagy közben érzel nagyobb nyomást?

A meccsek előtt mindig nagyobb nyomást érzek de ha egyszer kiléptem a pályára, és kezembe vettem úgymond a kormánykereket, ez mindig elfelejtődik.

Taymara Oropesa példaképei? 

A spanyol Carolina Marín az egyetlen női tollaslabdázó, aki három világbajnoki címet nyert, amit még a sportág vezető hatalmának számító ázsiai sportolók sem értek el.

Figyelembe véve, hogy a kubai tollaslabdázók új generációjának te vagy a fő referenciája, mennyire kielégítő hogy a tudásodat új sportolóknak adhatod át? 

Mindez hatalmas büszkeség. Én is egyidős voltam velük egykor, és a példaképem aki akkoriban Osleni Guerrero volt, nagyon sokat segített és sok tanácsot adott korai sportéletemben, így most jutalomnak érzem, hogy a kicsik tőlem kérnek tanácsot.

Hogyan értékeled a kubai tollaslabdázók legújabb generációja azon képviselőit akiknek képviselői most összejöttek erre a tornára? 

Nagyon motiváltnak látom őket. Valójában a legtöbbjük még nem is tagja a válogatottnak, de az ehhez hasonló rendezvények a jövőben az abba való bejutásra kínálnak mindig jó esélyt.

Taymara Oropesa visszatért a kubai tollaslabdába. Mit üzensz minden rajongódnak? 

Folytatódik a tollaslabda és Taymara, ő továbbra is eredményeket fog hozni a kubai sportban!

Az interjút készítette: Noel David Suárez

Fotók: Jit.cu

Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert

A Kubai Forradalom történelmi vezetője, Fidel Castro Ruz élete és hosszú pályafutása során számtalan interjút adott, szólalt meg nyilvánosság előtt s talán nem túlzok ha egyéb dolgok mellett amikben méltán állított fel rekordot, akkor ezek számát és terjedelmét alapul véve, ebben a kategóriában is esélyes lehetne induljon.

Messze nem csökkentve ezzel gondolatainak súlyát, a mögötte rejlő előrelátást és mély bölcsességet, ennél fogva pedig azoknak sok esetben később nyert egyetemes bizonyságát.

Egy még 2012-ben vele készült interjúban úgy nyilatkozott, hogy ha egy ország nem változtat a patriarchális és homofób kultúráján, akkor az társadalomként hosszú távon megáll a fejlődésben.

Éppen ezért ebből a szempontból komolyan el kellett gondolkodnia a Kubai Köztársaság jövőjén is, a változást rövid távon végre kellett hajtani.

Fidel álláspontja kérlelhetetlen volt abban a tekintetben, hogy az emancipáció csak a szocializmuson keresztül tud igazán beteljesedni.

A főparancsnok már nem élhette meg a gyakorlati megvalósítás első lépéseit, álláspontjának visszaigazolását a kubai társadalomtól.

Kubában még 2022. szeptemberében népszavazás iktatta be az új családjogi törvényt, mégpedig kétharmados többséggel, amely az azonos neműek házasságkötését és a béranyaságot is engedélyezi.

Ezzel pedig az örökbefogadás is lehetővé vált számukra.

A népszavazás eredményhirdetése után akkoriban már az ország élén Miguel Díaz-Canel Bermúdez köztársasági elnök, a Kubai Kommunista Párt (PCC) első titkára áll, aki röviden ám annál sokatmondóbban kommentálta az eredményt a tömeghez szólva: 

"Az igazságszolgáltatás megtörtént.... Mától jobb-szabadabb nemzet leszünk, ahol a szeretet immáron törvény!"

Díaz-Canel elnök az urnához járulva leadja szavazatát.

Ezzel Kuba lett a 34. ország a világon, amely törvényesen elismeri az azonos neműek házasságát.

Ám ez a sok évtizedes blokádtól és szankcióktól gyötört ország azonban néhány lépéssel továbbment.

Nemcsak a házasságot, hanem a társadalom családi viszonyait is újrafogalmazta, nagy hangsúlyt fektetve a "szeretetre, ragaszkodásra, törődésre, érzékenységre és tiszteletre" továbbá garantálta minden ember jogát a törvényileg védett családalapításhoz.

Mindezt a szocialista Kuba Nemzeti Szexuális Oktatási Központja (CENESEX) fáradhatatlan munkája hozta el, amelyet Raul Castro hadseregtábornok, a PCC korábbi első titkára és felesége Vilma Espín lánya Mariela Castro vezetett és vezet napjainkban is.

"A világ sohasem áll készen bizonyos változásokra, ezért kell azt kiprovokálni, mernünk kell, hogy minden embernek tisztességes élettere legyen. Merned kell!" - Mariela Castro Espín

© Juhász Norbert

Raul Castro Ruz hadseregtábornok, a Kubai Forradalom vezetője és Miguel Díaz-Canel köztársasági elnök, a Kubai Kommunista Párt első titkára (PCC) részvételével zárult ma Havannában a Kubai Forradalom Harcosainak Szövetsége (ACRC) VI. Országos Konferenciája.

A záróünnepségen részt vett Esteban Lazo Hernandez, a Néphatalmi Nemzetgyűlés elnöke, valamint Roberto Morales Ojeda, a PCC Központi Bizottságának szervezeti titkára is.

Jelen volt a kubai hadsereg hadtesttábornoka, Álvaro López Miera, a Forradalmi Fegyveres Erők (FAR) minisztere és Lázaro Alberto Álvarez Casas vezérőrnagy, jelenlegi belügyminiszter, továbbá más állami és pártvezetők belföldi és külföldi vendégek társaságában.

Díaz-Canel elnök összefoglaló beszédében hangsúlyozta Fidel Castro Ruz főparancsnok és Juan Almeida Bosque, a forradalom parancsnokának az alapításban betöltött fontos szerepét, valamint hosszú múltra visszatekintő szolgálatuk jelentőségét a kubai nép, a nemzet legmagasabb értékeinek védelmében.

Az államfő kijelentette, hogy az ACRC-nek továbbra is az eszmék és a cselekvés egysége terének kell maradnia, azzal a küldetéssel, hogy céljait a jelenlegi kontextus kihívásaihoz igazítsa, mindig a Kubai Forradalom és a szocializmus vívmányainak védelmében.

Hangsúlyozta, hogy minden tagja példaként és értékes élettörténetként áll mindenki előtt a szigetországra erőltetett ideológiai felforgató és kulturális gyarmatosítási kísérletek ellen vívott mindennapi harcokban.

"Az előttünk álló fenyegetésekkel szemben, 147 évvel a történelmi Baraguá-tüntetés után, mindig megvédjük az egységet, a kubai nép méltóságteljes ellenállását, a szuverenitást és a társadalmi igazságosságért folytatott hatalmas munkát, amely áthatja a mi forradalmi projektünket.

Az ACRC harcosok közössége az a hatalmas erkölcsi hadsereg, amelyre mindig számítunk."

- Fogalmazott Díaz-Canel elnök.

A 177 jelenlévő küldött részvételével lezajlott tisztújítási folyamatnak megfelelően megválasztották az ACRC új országos vezetését, amelynek vezetőjévé José Antonio Carillo Gómez vezérőrnagyot választották meg.

Az alelnöki tisztséget Delsa Esther Puebla Viltres nyugállományú dandártábornok, a Titkárság alelnöki teendőit Juan Rafael Ruiz Pérez dandártábornok, valamint a Hazafias, Katonai és Internacionalista Munka Titkárságának vezetői feladatait César Alba García ezredes látják el a továbbiakban.

Carillo Gómez megjegyezte, hogy a találkozón mélyrehatóan megvitatták azokat a fő erősségeket és kihívásokat, amelyek a 2020-2024-ig terjedő időszakban alakították a szervezet működését.

Amely időszakot az Amerikai Egyesült Államok kormánya által a szigetországra kirótt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád erősödése és a COVID-19 pandémia utóhatása is jellemez.

Kijelentette, hogy ezek a körülmények jelentős hatással voltak az egyesület normál működésére, ami viszont nem akadályozta meg őket a tevékenység újult erővel történő indításában, hiszen e hétvégét megelőzően országszerte több mint 13 ezer alapszervezeti szintű értekezletet tartottak.

Az alkalomból külön elismerésben részesült Ramiro Valdés Menéndez hadseregtábornok, a forradalom parancsnoka, korábbi belügyminiszter, valamint José Ramón Machado Ventura, az egykori Lázadó Hadsereg egyik parancsnoka is.

Az ACRC tartományi irodái közül a Matanzasban, Cienfuegosban, Ciego de Ávilában, Granmában, és Guantanamoban működőeket ismerték el az elmúlt években a legkiemelkedőbben teljesítőeknek a tartományi szervezetek sorából.

Az elhangzott elképzelések alapján a konferenciát levezető bizottság elfogadta a vezetőség jelentését az elmúlt időszakban végezett munkáról, és bizonyos alapszabály módosításokat is.

Ezek a változtatások elsősorban a létszámcsökkenés megállítását és a dinamika jelenlegi állapotokhoz való igazítását célozzák, így a közösségi médiában való harcot, valamint a Forradalmi Fegyveres Erők és a Belügyminisztérium aktív tisztjei esetében 5 szolgálati évre, a tartalékosok, a polgári védelmi tanácsok tagjainál pedig 10 szolgálati évre csökkenti a belépési feltételek ezen pontjait.

Hangsúlyozták többek között az iskolákkal való kapcsolattartás kiemelt fontosságát, az új nemzedékek hazafias nevelésében, valamint a szabadidős lőgyakorlatok, szerepét a lakosság katonai és politikai felkészítésében.

Az ACRC VI. Konferenciája a továbbiakban külön elismerte a Kubai Forradalom vezetőjének, Raul Castronak az 1959-ben kezdődött átalakulási folyamatok vezetése és védelme terén tett elévülhetetlen érdemeit, és több mint hat évtizedes töretlen elkötelezettségét, megannyi erőfeszítését is. 

Forrás: ACN - Kubai Hírügynökség

Fotók: acrc.cu

 © Juhász Norbert

A fiatal tanárnő személyes példájával hivatásának arca lett, amely egyúttal a kubai nőket is szimbolizálja azon a képeslapon, amellyel március 8-án a Kubai Kommunista Párt első titkára, a szigetország köztársasági elnöke, Miguel Díaz-Canel Bermúdez gratulált a kubai hölgyeknek a nemzetközi nőnap alkalmával.

Most pedig betekintést nyertünk a Fransisco de Arango y Parreno általános iskola első osztályosainak tantermébe, a Vinales felé vezető autópálya hetedik kilomerénél, Pinar del Ríóban.

Csendben ott állunk a résnyire nyitott ablak előtt, melyen át a kiszűrődő hangok, enyhítik még a jövővel kapcsolatos aggodalmakat is...

Tiszta és gyengéd hang vezetésével, mosolygós gyerekek vetik papírra első egész szavaikat: anya, Kuba, szerelem, barátok...

Kiszámolják azt is, hogy hogyan osztják meg egymással az édességet.

"Tanárnő, nézze hogy csináltam!" 

"Tanárnő, én fejeztem be először, nézze meg az én füzetemet!"

- Szólongatják Lisandrát a gyerekek...

"Megyek, indulok hozzátok, várjatok míg befejezem az ikrekkel a feladatot."

- Hangzik a válasz...

Ezen a varázslatos helyen, a Sierra de los Órganos felé nyíló út mentén fekszik ez ez iskola, ahol Lisandra Pérez Guillén tanárnő tíz éve dolgozik nap mint nap.

Vidéki iskolai osztálytermében, tiszta lelkű gyerekekkel körülvéve, akik szinte üres könyvként jönnek hozzá, ez az alig 30 esztendős kubai nő megtalálja gyermekkori játékainak igazi színterét is.

Nemrégiben volt kismama, de ma már kis tanítványai előtt áll, akiket először vezet be a tudás felszabadító világába.

"Kiskorom óta éreztem a tanításra való hivatást mert apám, nagynéném, testvéreim is mind a pedagógusok útját járják és járták."

- Mondja a tanárnő....

Mivel Lisandra a Hermanos Saíz de Oca Egyetemen tanult, abba a vidéki iskolába osztották be ahol most is dolgozik, pontosan az Aguas Claras Népi Tanács körzetében, Pinar del Río és Vinales települései között.

Először mint gyakornok került ide, és már nem tudna elszakadni ettől a helytől, ahol - elmondása szerint - a gyerekek és családjaik nemcsak egyszerűbbek de tisztelettudóbbak is mint egyes városokban.

Éppen ezért minden reggel és délután megbirkózik azzal a több mint hét kilométerrel az otthonát és az iskolát elválasztja egymástól.

Érkezik motorral, autóval, busszal, traktorral, sőt még "volántával" is (egy nyitott, kétkerekű hintó) mikor hogyan sikerül a közlekedést megoldania....

"Az első osztály nagyon szép évfolyam, mert kicsik a gyerekek, úgy jönnek hogy szinte semmit nem tudnak még, és az ember neveli őket, megtanítja őket értékrendre, minden tudásra, amire a későbbi osztályokban szükségük lesz.

- Mondja a lány, aki - anélkül hogy az ellenőrző könyveikbe nézne - ismeri minden diákjának erősségeit, gyengeségeit, helyzetét és személyes történetét, amellyel a jövőjük ezen műhelyébe érkeztek.

Három évvel ezelőtt a kihívásokkal teli tanítási feladatokhoz egy másik, egy életfeladat is csatlakozott, ami Lisandra szerint csak még jobb tanárrá tette őt.

"Attól a pillanattól kezdve, hogy egy nő anyává válik, bizonyos érzések és bölcsesség alakul ki benne, amelyek még jobb feltételeket teremtenek az értékek és tudás átadásához a gyerekeknek."

- Fogalmazott Lisandra.

Az hogy mindeközben is az otthonától távol tudott tanítani, az édesanyjától kapott segítségnek köszönhető, amely egy hagyományos kubai támogató hálózat, maga a család, amelyet a pedagógus nélkülözhetetlennek ismer el, hiszen ahol lakik nincs a közelben gyermekgondozó intézmény.

Ám elmondása szerint nyugodt szívvel megy dolgozni, hiszen ilyenkor a nagymamával van a gyermeke, aki ma megismétli számára ugyanazt a hatalmas adag szeretetet, amelyből az ifjú tanárnő is részesült gyermekként.

Amikor Lisandrával beszélgetünk, lenyűgöz minket optimizmusa, az élethez és a jelenkori kihívásokhoz való hozzáállása.

Megelégedhetne a nagyon fontos és elismert munkával, a tanítványai által elért célokkal, de vannak magasabb célkitűzései is, miközben a kategorizáló gyakorlatra készül, nem téveszti szem elől azt a továbbképzést sem, amelyet jövőre elkezdhet.

Büszkén, mosolyogva mesél minderről nekünk egy vidéki iskolából....

Lisandra bevallja hogy a vidéki Kuba bizony nehéz időket él át, de amit az ember szeret, amiért rajong, azt nem lehet másra hagyni - mondja. és meg van győződve arról, hogy el sem tudná magát képzelni máshol mint a tábla mellett, a krétával a kezében a kicsik között, akik alig tíz hónap után most is huncut mosollyal az arcukon, de mára tudnak olvasni írni és számolni is.

"Szeretek tanár lenni, szeretek tanítani, szeretek nevelni, é nem adnám fel ezt soha.

Azt hiszem, születésem óta tanár vagyok!"

- Meséli nekünk lelkesen...

Lisandra úgy véli a lelki örökség, amelyet kubai nőként kapott, aki mindig kitűnik kemény munkás, harcos és vállalkozó létéből, segít abban, hogy minden nap jobb anya és oktató legyen.

Büszke Arra, hogy azon kubai női pedagógusok nagy csapatának része, akik szembeszállnak az anyagi hiányosságokkal anélkül, hogy feladnák a legnagyobb gazdagság, avagy egy hasznos és igaz ügy előmozdítására való törekvést, azt hogy jó embernek és új generációk kiképzőjének tudják magukat.

"Nagyon büszke vagyok arra, hogy kubai nő lehetek. Anya, és dolgozó, és azt kívánom minden kubai nőnek, hogy küzdjenek.

Küzdjenek álmaikért, vágyaikért, és soha ne adják fel, mert minden nehéz helyzet ellenére, amin keresztül megyünk, harcolnunk kell egy jobb világért, Kubáért, hogy jobb legyen!"

Forrás: Claudia Díaz Pérez - a Radio Rebelde munkatársának helyszíni riportja

Fotók: Alejandro Azcuy

Magyar nyelvre fordította:  © Juhász Norbert