Bonifacio Byrne költő, és újságíró, Matanzas külvárosában (Pueblo Nuevo) született 1861. március harmadikán.

Tanulmányait Matanzasban végezte, kamaszkora óta fogékony volt az irodalomra.

1890-ben alapította meg a La Manana és a La Juventud c. újságokat, majd 1893-ban megjelenik első verseskötete is.

A költő egy időre száműzetésbe kényszerült hazájából, majd később mikor a Mascotte gőzhajó fedélzetén hazatérhetett, s a hajó megközelítette a szigetország partjait, elgondolkodott ahogy Kuba zászlaja mellett az akkori megszálló Amerikai Egyesült Államokét is megpillantotta.

A benne ezzel kapcsolatban lezajló gyötrelmes és fájdalmas érzések késztették arra, hogy még aznap tollat ragadjon, s kiírja mindazokat magából.

1899-et írunk már ekkor, s így születik a zászlóm c. emblematikus műve, mely megjelenik egy helyi újságban is, majd több másikkal egyetemben bekerült a két évvel később megjelent Líra És Kard című versgyűjteményébe.

Ez a vers napjainkig az egyik legkifejezőbb szépirodalmi alkotás a kubai föld, a Haza iránti szeretet és elhivatottság érzését feldolgozó művek kategóriájában s mint olyan, alapműnek is számít a Kubai Köztársaság oktatásában.

A Köztársasági időszakban Byrne, a Tartományi Kormányzóságnak, és a Tartományi Iskolák Felügyelőségének titkára volt.

1909-ben megalapította az El Yucayo című újságot, később közreműködött a La Primavera, az El Atento, a Diario De Matanzas, és töb más film elkészítésében is.

1915-ben Matanzas díszpolgára lett.

1936-ban hunyt el szülővárosában. 

"A távoli partról visszatérve, 

gyötört és komor lélekkel,

mohón kerestem zászlómat,

és az enyémen kívül mást is láttam!

Hol van az én kubai zászlóm,

a létező legszebb zászló?

Ma reggel láttam őt a hajóról,

és nem láttam szomorúbbat...!

A fanyar lelkek hitével

m mély energiával fenntartom,

hogy két zászló ne lebegjen ott,

ahol csak egy kell: az enyém!"

- Részlet Bonifacio Byrne, Zászlóm c. verséből.

Sok idő telt el, tavaly volt 125 éve annak is hogy e vers megszületett, de Byrne hangja továbbra is megújult energiával vibrál a kubai nép szívében és elméjében.

A meggyőződéses, hazájuk és annak szuverenitása, a Kubai Forradalom ügye iránt mélyen elkötelezett kubaiak, tetteik mellett ma is büszkén vallják a versre utalván mintegy jelmondatként:

"Kettő nem lebeghet ott ahol csak egy kell: az enyém!"

 ©  Juhász Norbert

A Kubai San Pablo de Yao, egy  a Sierra Maestra hegységben található lakóközösség, hivatalos meghatározása szerint "lakásszövetség" mely ha magyar párhuzamot keresünk, leginkább egy "törpefalu" amihez hasonlíthatjuk.

Nagyon egyedei bájjal bíró, és sok látogatót vonzó inspiráló hely, ami egy jó kávé ürügyén egyúttal túlcsordítja a csészénket kultúrával, történelemmel és hagyományokkal is.

Az Eydis Santiesteban Bárzaga és Yamisleydis Soto Armas fiatal vállalkozó páros által kialakított otthonuk egy bővítésében található Dial Café egy különleges kis sarok a folyó és a hegyek között.

Egyfajta galéria-kávézó, ahol lehetőség van természetes nektárok, kreol forrázat és bizonyos gasztronómiai kínálat mellett a múltba utazni, antik tárgyak, fotók és berendezések, valamint még több rádió, egyéb híradástechnikai eszközök kiállításával "megfűszerezve."

"A Dial Café lényege a rádióban van, ami a legnagyobb gyűjteményünket teszi ki, és egészen 1930-ig nyúlik vissza, bár ez a projekt a feleségem és köztem újjászületett szerelmi történetből, és egy őrült ötletből indult ki, amely a COVID-19 okozta bezártságból alakult ki, amikor elkezdtük gyűjteni az első tárgyakat, azzal a gondolattal, hogy csináljunk valami apróságot, valami pozitívat.

Itt mindent megtalálhat a kései szovjet és más korabeli nyugati típusokon át, az 1912-es Brunswick-fonográfig bezárólag, továbbá sok más, az idők során összegyűjtött tárgyat, például rádióvevőket, olajlámpákat, széntüzelésű háztartási eszközöket, kardokat-szablyákat, kávéfőzőket, régi telefonokat, lemezjátszókat, de több mint egy évszázados fényképezőgépeket, vagyis több különböző témájú kollekciónk van, és vendégeinknek elmagyarázzuk az egyes darabok történetét, igyekszünk egészen különleges élménnyé varázsolni, akárcsak egy tárlatvezetésen."

- Mesél Eidys a közös vállalkozásról...

A történelmileg értékes darabok után kutatva Eydisnek és Yamisleydisnek sikerült is lenyűgöznie a vendégeket a kubai függetlenségi háborúk időszakából származó fegyvereket, kalapokat, érmeket, sőt 1800-ból származó ezüst edényeket, zenedobozokat, 19. századi órákat, írógépeket, dokumentumokat és sok más tárgyat tartalmazó változatos gyűjteményével.

"Minden darabnak, amely a Dialhoz érkezik, van egy története és más az érkezési módja. Számunkra nem azok a legértékesebbek, amiket vásároltunk, hanem azok, amelyeket az emberek adományoznak nekünk, mert sokuk érzelmi értékkel bír, és ez már önmagában sokat mond.

Emiatt ez a café személyes történetek egyvelege is, és ez az ami magával ragad, amitől a legtöbb vendég egyenest beleszeret a helybe."

- Vallja be szenvedélyesen Eydis, akit a helyiek csak "Elektroloko" néven becéznek.

Ezt a becenevet a kezébe került olykor sérült-hibás készülékek javítására és restaurálására irányuló erőfeszítéseinek köszönhetően érdemelte ki.

"Sok álmatlan éjszakát töltöttem a berendezések szét-és összeszerelése közben, de valahányszor sikerül működésbe hoznom egy fonográfot, órát, telefont vagy rádiót, óriási elégedettség töltött el, mint akár egy sebészt, aki keresi a módját, hogy a testet újra működésbe hozza, vagy hogy eltávolítson valami rosszat, hogy tovább áljen a páciens."

- Fogalmazott Eydis.

Yamisleydis beszélt arról a törekvésükről is, hogy hosszú távon olyan helyi fejlesztési projekté váljon az ő vállalkozásuk, amelybe San pablo de Yao közösségét is bevonhatják:

"Ami kicsinek indult, az az itteni lakosság közösségi életének színterévé vált, hiszen több rendezvénynek adunk otthont.

Részt veszünk a Granma Tartományi Örökség Központ által támogatott nyári túrák egyikén, van egy irodalmi műhelyünk gyerekeknek, amelyben irodalmi témákat kapcsolunk össze a Dial Café kiállítási darabjaival, és a Serrana Televízióval is együtt dolgozunk, és ebben a projektben is az a célunk hogy minél több emberhez jussunk el."

Yamisleydis és Eydis arról álmodnak, hogy idővel új munkahelyeket teremtenek majd, ezzel csökkentve a hegyekből a városba vándorlást.

Létrehozzák az első játszóházat ezen a vidéki területen, valamint elősegítik a szociális és produktív tevékenységeket, elsősorban a háziasszonyok számára.

"Gyakran kaptunk már ajánlatot, hogy települjünk át a Dial Caféval valamely városba, ahol több pénzt is kereshetnénk, de minket nemez motivál.

Kezdettől fogva a közösség támogatását élvezzük, és nekik is tartozunk, mert a hegyvidékiek megbecsülése számunkra a legnagyobb gazdagság, nincs ennél szebb dolog számunkra.

A Dial Café a kultúrát, a történelmet ezzel együtt a népi emlékezetet is védi, és egész egyszerűen az otthonunk, életünk, különleges helyünk a hegyek között...."

- Zárta gondolatai Yamisleydis.

Forrás: Mailenys Oliva Ferrales, a Granma c. kubai napilap munkatársa.

Magyar nyelvre fordította: Juhász Norbert

"A Martí által alapított Kubai Forradalmi Párt örökségéhez híven, a Kubai Kommunista Pártnak továbbra is az egységet garantáló vezető erőnek kell maradnia.

A Párt a Forradalom lelke, melyen belül fáradhatatlanul dolgozunk Kubáért, mindenkivel és mindenki javára!"

- Osztotta meg a nap folyamán a Kubai Kommunista Párt Roberto Morales Ojeda, a Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára gondolatait fönti képposztjában. 

© Juhász Norbert

Yerisbel Miranda LIanes a közelmúltban lezárult kubai Országos Sakkbajnokságon ismét megszerezhette a nemzeti bajnok címet, amelyet már nagyon szeretett volna visszakapni.

Nyolc évet kellett várnia, hogy újra elérje mindezt, és most nagyon boldog, hiszen nem vágyott semmi másra, mint hogy újra itt, a hazájában győzve, együtt örüljön családjával és mindazokkal az emberekkel, akik látták, hogy az életben és ebben a tudományos játékban mennyit fejlődött mostanra.

Percekkel a camagüeyi születésű Ineymig Hernández legyőzése után, - amivel hét és fél pontot kapott, és a többi versenyző számára elérhetetlen volt - feltárta előttünk a most megnyert torna kulisszatitkait és sakkozó életformájának részleteit.

– Melyik címet szeretted jobban, az előzőt vagy a mostanit?

Mindkettőt egyformán, bár az első egy kicsit több.

Ez egy nagyon erős torna volt, sok rivalizálással, ahol minden játékos, akár tapasztalt, akár új, megnyerte a játékát.

A 2017-es győzelem után máskor is közel álltam a címhez, de végül nem értem el.

– Azt mondtad, hogy a sakkban női versenyszámban nagyobb a rivalizálás, mint a férfiaknál. Ennek mi az oka?

Nem tudom, hogy azért, mert óvatosabbak, vagy inkább készülnek; de sokkal több táblát készítenek, mint mi.

Például ezen a tornán a játszmák közel 80%-a döntésre ment, és jó részüket a végsőkig, nagy harciassággal játszották.

Talán ez is összefügg a kubai nők jellemzőivel, hogy nagyon harciasak vagyunk.

– Kevesebbről többre jutottál a tornán. Ez a te jellemződ?

Nem mindig van ez így...

Az első meccsen vereséget szenvedtem a Yaniela Forgas ellen, ő egy nagyon erős játékos.

Aztán döntetlent csináltam, és a negyedik körben láttam, hogy a 14. helyen állok, azt mondtam magamban:

"Mi a baj, mindig nagyon versenyképes voltál, azért jöttél, hogy nyerj és jó munkát végezz."

Onnantól kezdve kezdtem felépülni, és tudod a végét.

- Melyik volt a legnehezebb meccs?

Amikor Roxangel Obregónnal játszottam, ő nagyon jó sakkozó.

Egy ponttal megelőzött engem, és ha veszít, búcsút csókolhatok a címnek.

Nagyon kiélezett párharc volt, a határig, ami 108 lépésig tartott.

Mindketten hibáztunk, és mindkettőnknek volt lehetőségünk a győzelemre.

Elértem, és ez megnyitotta előttem a bajnokság kapuit.

- Melyik játékszakaszban tartod magad a legerősebbnek?

Általában nem vagyok túl jó a nyitásban.

Azt hiszem, jobban teljesítek a középső játékban, mert nagyon pragmatikus és elemző vagyok.

A döntőben is jól teljesítek.

– Példaképeid a sakkban?

Mindig követtem Leinier Domínguez játékait, de a példaképem José Raúl Capablanca, a sakkvilág zsenije.

– Elégedett vagy a válogatottban nyújtott teljesítményeddel?

Az olimpia és a legmagasabb szintű versenyek nagyon kemények, és az elmúlt néhány évben nem sikerültek túl jól.

Úgy gondolom, hogy többre vagyunk képesek, és tartozunk magunknak egy jobb eredménnyel, amire fel kell készülnünk.

- Következő célok?

 A legfontosabb az volt, hogy Kuba bajnoka legyek.

Több évig képtelen voltam rá. Amikor elértem, 2017-ben, még nagyon fiatal voltam, még nagymester sem voltam, így a legnagyobb törekvésem most valósult meg.

Most más versenyeken fogok játszani. Hamarosan a magam jogán a közép-amerikai zónában leszek.

– Hogyan értékeled a női sakkot Kubában?

Sok tehetséges és jól felkészült fiatal nő van, akik keményen dolgoznak, különösen Villa Clarában, ahol nagy támogatást kap ez a sportág. Szerintem ígéretes a jövő.

– Mi hiányzik ahhoz, hogy a sakkvilág elitjébe tartozz?

37 évesen ez nehéz.

Van egy családom, aki segít, de nem könnyű.

Nagyon nehezen tudok elszakadni tőlük, főleg a lányomtól, Luciától, akinek ezt a boldogságot jelentő címet ajánlom.

Az interjút készítette: Freddy Pérez Cabrera - a Granma c. kubai napilap munkatársa.

Fotó: Roberto Morejón

Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert

Kedves és tisztelt Olvasóim!

Bizonyára minden ezt az oldalt kedvelő-követő ember, illetőleg Ti mindannyian ismeritek mostanra azt az egy mondatot amivel a blogomban megjelent valamennyi írásom után, az itt közzétett posztokat lezárom:

"A teljes cikkért kattints a képre, és ha tetszett nyomj egy megosztást is!"

Napjainkra igen fontossá vált ez valamennyi digitális tartalomkészítőnek globális szinten, mintegy "létkérdéssé."

Éppen ezért tisztelettel megkérek Mindenkit, aki még az utóbbi időben nem tette volna, kövesse/kedvelje a Kuba hangja Magyarországon blogot, és annak Facebook oldalát.

Tartsatok velem, a megjelenő új tartalmakra is mindig nyomjatok egy megosztást, akár kommenteljetek is az elolvasást követően.

Mivel az utóbbi időben az online világot döntő mértékben uraló nagy imperialista cégek érdekében a Kubai Köztársaság elleni blokádpolitika további fokozása áll, ezért nyilvánvaló hogy az én tartalmaimat sem fogják az algoritmusok előre tolni.

Mindeközben a Kubai Forradalom, a kubai nép ellenségeinek tartalmait, ezeknek a gyártóit, mintegy megfeszített tempóban igyekeznek egyenesen fölfelé repíteni minden online platformon.

Semmilyen juttatással, akár anyagival, akár technikaival nem szűkölködnek, és nem is fukarkodnak, ha arról van szó, hogy egy újabb Kuba-ellenes tartalomgyártót tudjanak kiállítani, majd nézettség terén az élre tolni a föld újabb és újabb pontján, beleértve az utóbbi időben Magyarországot is.

Tekintettel arra hogy az én munkámban az imperialistákra, a nagy oligarchákra ha valamiben, hát támogatásban nem számíthatok, így arra kérlek benneteket, Ti viszont segítsetek!

Terjesszétek az itt megjelenő írásokat, akár megosztással, akár szánjatok rá pár percet hívjátok meg néhány kattintással az összes ismerősötöket a Kuba hangja Magyarországon Facebook oldal kedvelésére.

Mindenkinek előre is köszönettel: 

Juhász Norbert 

A Kubai Köztársaságban február 14 - melyet napjaink Európájában csak Valentin napként ismerünk - nem mást jelent, mint a szerelemnek és a barátságnak, magának a szeretetnek a napját.

"Minden február 14-én ezt ünnepeljük.

Ennek az ünnepnek az eredete Szent Bálintnak, egy 3. századi római papnak a történetében gyökerezik, aki a legenda szerint nem engedelmeskedett II. Claudius császár parancsának, és titokban összeadott fiatal párokat egy olyan időszakban, amikor a katonák számára tilos volt a házasságkötés.

Szent Bálint vértanúhalált halt tettei miatt, és idővel őt a szerelmesek védőszentjeként tisztelték.

A Valentin-nap nemcsak a romantikus szerelemre korlátozódik, hanem a testvéri szeretetet, a hazaszeretetet, a barátságot és a körülöttünk lévő emberek iránti megbecsülést is ünnepli.

Ez egy lehetőség, hogy kifejezzük hálánkat, és szeretetünket barátainknak, családtagjainknak és szeretteinknek."

- Áll a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetsége mai közleményében.

"Ma, a szerelem és a barátság napján, azzal a bizonyossággal ébredünk, hogy csak a szerelem teszi az anyagot csodává.

Gratulálunk a családnak, a barátoknak és a harcostársaknak.

Legyen ez és minden nap egy jobb világért való küzdelem napja, mozgasson minket mindig a: SZERETET."

- Fogalmazott közösségi oldalán kubai idő szerint a délelőtti órákban, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára, Roberto Morales Ojeda.

© Juhász Norbert

"A fasizmus nem volt képes mindenütt uralni a népet..... és mindenhol a kommunisták voltak az élen az ellene vívott harcban, mert védték a hazát, védték a proletariátust, védték az igazság ügyét."

Fidel Castro

- Osztotta meg a Kubai Kommunista Párt közösségi oldalán Fidel Castro Ruz főparancsnok ma is aktuális szavait képposztjában.