A Kubai Köztársaságban az idei május elsejei felvonulás kezdetén egy igen tekintélyes méretű, a sokszínűség színeit viselő zászló volt látható a menet első soraiban.

Mint minden évben május elsején, úgy most is, már kora reggel jelen voltak a Nemzeti Szexuális Oktatási Központ (CENESEX) munkatársai, a kubai foradalmi LMBTQ aktivisták, személyesen Mariela Castro Espín a CENESEX igazgatónője vezetésével.

Ezúttal a Forradalom terén olyan külföldi baráti szervezetek tagjai is velük vonultak, akik küldöttként vesznek részt a transzidentitások, Nemek és Kultúra IX. Nemzetközi Kollokviumán, amely a XVIII. Kubai Napok a homofóbia és transzfóbia ellen elnevezésű rendezvény keretében zajlik. 

Mindemellett természetesen a CENESEX kollektívája is kifejezte szolidaritását a palesztin nép ügyével, megannyi zászlóval és az ikonikus ruhadarab, a palesztin kendő viselésével.

Mint azt említett kubai szervezet a nap folyamán közzétett beszámolójában is említi, a kubai társadalmon belül továbbra is létező jelenség az előítéletek és a diszkriminatív mentalitás megnyilvánulása, ezért a kubai forradalmi LMBTQ aktivizmus olyan társadalmi hálózatot alkotott, aminek része a TransCuba, a Leszbikus és Biszexuális Nők Szervezete, és természetesen a CENESEX, és a Kuba Közegészségügyi Minisztériumába (MINSAP) integrált valamennyi csoportosulás, melyekkel együttesen a Kubai Forradalom és a kormányzati politika szerves részeként a Kubai Kommunista Párt teljes támogatásával továbbra is a diszkrimináció teljes leküzdését szorgalmazzák, a szocialista fejlődés alapvető pilléreként.

Ma a kubai nép nagy részének a szocializmus védelmében, az imperialista népirtó blokáddal szembeni hatalmas, demonstratív megnyilvánulás részeként ismét bizonyságot nyert, hogy az előítéletek, a nemi sztereotípiák, valamint a szexista és heteropatriarchális társadalmi konstrukciók megváltoztatásáért folytatott küzdelem a társadalmi igazságosság elérése érdekében a forradalom egyik fontos folyamata.

Forrás: A Kubai Köztársaság Nemzeti Szexuális Oktatási Központja

© Juhász Norbert

"Kedves Honfitársaim!

Közeledik május elseje, a világproletariátus ünnepe, a nemzetközi munkaszüneti nap, amely tisztelgés azok előtt akik életet teremtenek és fenntartanak.

Több mint 30 évvel ezelőtt, a szocializmus átmeneti európai veresége után, az ezen a napon tartott hatalmas ünnepségek mindössze néhány országra korlátozódtak, köztük Kubára.

Jogos büszkeséggel mondhatjuk ma, hogy a legszélsőségesebb nehézségek közepette sem adtuk meg magunkat, vittük tovább a szocializmus zászlaját.

Az elmúlt években a világ minden tájáról érkeztek és érkeznek most is küldöttségek, hogy megünnepeljék e napot ebben a kicsi ám kivételes országban, ahol a munkásoké, a dolgozó népé minden hatalom.

Tanúi akarnak lenni nehéz ellenállásunknak, és osztozni akarnak velünk abban.

Nem akarják elszalasztani ennek a népnek a lenyűgöző példáját, amely képes ünnepelni a kivívott jogait még a legrosszabb gazdasági körülmények között is, miközben követeli hogy a blokáddal együtt győzzük le saját hiányosságainkat és hibáinkat is.

Erre kapta felhatalmazását a munkásosztály az 1959-es győzelem után, és ez a hatalom tovább erősödött, amikor Kuba a latin-amerikai félteke első szocialista államának kiáltotta ki magát.

Manapság semmivel sem jobbak a napok, mint amikor a közösségi társadalom ügye szinte láthatatlan horizontra került a szocializmus más földrészeken történt megroppanásának következményeként.

Ahogy akkor meneteltünk, ünnepelve a munkások és parasztok, alkotók és művészek minden kitartó erejét latba vetve, úgy vagyunk ma is itt készen arra, hogy meneteljünk és folytassuk az ünneplést.

Az Amerikai Egyesült Államok birodalmi hatalmának hurrikán erejű szele minden eddiginél erősebben fújt és továbbra is fúj gazdaságunk felett, elszántan törekedve arra hogy a merész kreatív ellenállás e példáját eltörölje a világ politikai térképéről.

Bizonyítsuk be ismét, hogy nem azért élünk és állunk fenn, mert a kubai nép legnagyobb ellensége ezt hagyta volna.

Élünk, állunk és ellenállunk, alkotunk, a kubaiak akaratának köszönhetően.

Ezúttal pedig egy különleges inspirációval is.

Az idei kubai május elseje Fidel történelmi jelentőségű beszédének 25. évfordulóját is ünnepli a zsúfolásig megtelt tereken, hiszen akkor Fidel arra szólított fel minket, hogy cselekedjünk a történelmi pillanat érzékével, hogy változtassunk meg mindent, amit meg kell változtatni, és hogy saját erőfeszítéseinkkel lépjünk előre önmagunkhoz képest.

Ahogy Fidel akkoriban kijelentette: 

/A forradalom egység, függetlenség, a Kuba és a világ igazságosságáról szőtt álmainkért való küzdelem./

Meneteljünk az elsőkként az élvonalban, bemutatva az egység erejét.

Függetlenségünkért és az igazságról szőtt álmainkért.

Meneteljünk az USA blokádja és a visszatérő fasizmus ellen!

A gázai népirtás és az emberi fajt létében fenyegető igazságtalanságok tengere által okozott csendes népirtások ellen.

Meneteljünk egy jobb világért, amelyet Kuba akar és megérdemel.

Találkozunk a tereken!"

Miguel Díaz-Canel Bermúdez

A Kubai Kommunista Párt első titkára

       Kuba köztársasági elnöke

© Juhász Norbert

Ana María Mari Machado, a kubai Néphatalmi Nemzetgyűlés (Parlament) és az Államtanács alelnöke ma a béke, mint az emberiség szent javának védelmét sürgette.

Az Oroszország és Fehéroroszország Uniójának Nagy Örökség-Közös Jövő Nemzetközi Fórumán, amely ma zárult az oroszországi Volgográd városában, - a szovjet nép második világháborús győzelmének 80. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeknek is helyt adva -  Mari Machado hangsúlyozta hogy nem szabad elfelejteni a történelmi leckét.

"80 évvel a győzelem után most itt megerősíthetjük, hogy ez a példa elevenebb, mint valaha.

Reméljük soha ne ismétlődik meg a fasiszta barbarizmus.

Egyesítsük hangunkat egyetlen fronton, és folytassuk a megállíthatatlan menetelést a békéért, mint az emberiség szent javáért!"

- Fogalmazott beszédében a kubai Parlament elnöke.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetett, hogy 1945 májusának sorsdöntő eseményei megmentették a világot a nácizmus borzalmaitól, melyek alapjaiban rengették meg a világ társadalmait, és olyan örökséget hagytak maguk után, amelyet életben kell tartani a kollektív emlékezetben.

"manapság egyesek eltorzítják az eseményeket, és megpróbálják átírni a történelmet.

A tények manipulálásával igyekeznek eltemetni a Nagy Honvédő Háború dicsőséges eposzát, de az abban résztvevő népek emlékei megmásíthatatlanok."

- Hangsúlyozta a kubai Országgyűlés alelnöke.

Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy még az évtizedek múlásával és az új generációk felemelkedésével sem törölheti el semmi e föld hősiességét, amelyet centiméterről centiméterre védtek a dicső elődök milliói, akik a fasiszta rezsim ellen hoztak megannyi áldozatot.

A kubai küldöttség Ana María Mari Machado vezetésével elhelyezi a megemlékezés virágait a Nagy Honvédő Háború volgográdi hőseinek mauzóleumában.

Mari Machado felidézte Miguel Díaz-Canel Bermúdez, a Kubai Kommunista Párt első titkára, Kuba köztársasági elnöke szavait is, aki kijelentette, hogy a világnak magáévá kell tennie a Győzelem Napjának megünneplését, hiszen a Szovjetuniónak köszönhető az a hatalmas és döntő hozzájárulás mely a fasizmus legyőzéséhez, és a második világháború befejezéséhez vezetett.

A szocialista Kuba Parlamentjének alelnöke a háborút az emberiség történelmének legvéresebb konfliktusaként írta le, amelyért a szovjet nép nagyon magas árat fizetett, több mint 27 millió emberéletet veszítve a csatatéren, melynek során városok, falvak, számtalan település pusztult el, és felbecsülhetetlen károk keletkeztek az iparban és a mezőgazdaságban.

Mari Machado kiemelte Kuba szerény, de méltó hozzájárulását a győzelemhez:

"Mintegy 250 kubai vére hullott ezeken a földeken, az önzetlenség és a szolidaritás gyönyörű gesztusaként, amelyet soha nem fogunk elfelejteni."

- Fogalmazott a kubai részvétellel kapcsolatban.

Hangsúlyozta, hogy a progresszív országok jelenleg azzal szembesülnek, hogy egyesek megpróbálják feltámasztani a náci borzalmakat, és fasiszta, illetve neofasiszta ideológiát terjeszteni világszerte.

"tekintettel arra, hogy ez a veszély a küszöbünkön leselkedik, az ehhez hasonló események többet jelentenek, mint egy találkozót a múlt felidézésére.

Lehetőséget adnak arra, hogy levonjuk belőle a szükséges tanulságokat, amelyekkel a jelenben és a jövőben is eligazodhatunk."

- Szögezte le Mari Machado.

Példaként hozta föl Kubát, amely az imperialista ostrom áldozata lett, és az emberiség történelmének legnagyobb és legelmélyültebb gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokádját szenvedi el.

Ez a blokád melyet az Amerikai Egyesült Államok kormánya több mint hatvan éve vezetett be, és amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) is népirtásnak és a nemzetközi jog minden tekintetben való megsértésének minősített, jelenleg is fenn áll.

"Nagyra értékeljük a szolidaritást, amelyet ezen a nemzetközi fórumon kaprunk, és biztosítjuk önöket, hogy ezen támadások és fenyegetések ellenére a kubai nép is győzedelmeskedni fog."

- Jelentette ki a szigetország Parlamentjének alelnöke.

Forrás: Prensa Latina / Latin-amerikai Hírügynökség

© Juhász Norbert

Ramiro Valdés Menéndez, a Kubai Forradalom parancsnoka 1932. április 28-án született Artemisa településen.

Egyike a Kubai Forradalom három vezetőjének, akik részt vettek az 1959. januári forradalmi diadal három döntő lépésében:

A Moncada-laktanya elleni támadásban, a Granma yacht expedíciójában és partraszállásában, valamint a szigetország teljes felszabadításában.

1953-ban 22 évesen, Fidel castróval együtt szervezték a fegyveres ellenállási mozgalmat, s támadták meg Santiago de Cubában a Moncada laktanyát, mellyel megkezdődött a harc Fulgencio Batista rezsimje ellen.

A laktanya kulcsfontosságú pontjai ellen vezényelt nyolc támadó között volt, és elsőként hatolt be a laktanya területére társaival José Ponce-al, és Jesús Montanéval.

Sebesülten, de az utolsók között, harcolva vonult vissza a sikertelenül zárult akcióból.

Napokkal később letartóztatták, és Santiago de Cuba statáriális bírósága elé állították, s Batista Isla de Pinos-i börtönében raboskodott, amíg 1955 májusában nem részesült társaival együtt amnesztiában.

Ebben az évben ismét bebörtönözték forradalmi tevékenysége miatt, majd mexikóba emigrált, ahol segített megszervezni és kiképezni a Lázadó Hadsereget, amely 1956. december 2-án partra szállt Kuba Oriente tartományában.

A partraszállást követően kinevezték az egyik osztag vezetőjévé és a Raul Castro Ruz vezette utóvédszakasz helyettes parancsnokává.

Fidel Castro mellett (jobbra) a Sierra Maestra hegységben.

Később kinevezték a 8. "Ciro Redondo" hadoszlop helyettes parancsnokává, élén Ernesto Che Guevara parancsnokkal, akivel együtt küzdött a keletről nyugatra irányuló felszabadító harcokban.

A Kubai Forradalom diadala után, számos tisztséget töltött be az állami és pártvezetésben.

1960-ban egy Raul Castro vezette delegáció tagjaként érkezett az akkori Csehszlovákiába, ahol a későbbiekben katonai hírszerzési kiképzésben is részesült.

Ramiro két ciklusban is volt belügyminiszter, 1961-1968, valamint 1979-1985 között.

A Nemzeti Forradalmi Milícia tagjai között (középen) a Disznó-öbölbeli USA invázió idején.

A Belügyminisztérium, ezen belül az állambiztonsági erők munkájának koordinálása során elévülhetetlen érdemeket szerzett az Amerikai Egyesült Államok által szinte minden eszközzel támogatott antikommunista földalatti szervezkedések, sokszor nyílt ellenforradalmi támadások és különféle szabotázsakciók visszaszorításában.

Később a Kubai Államtanács és Minisztertanács alelnöke is volt.

A Kubai Kommunista Párt (PCC) VI. Kongresszusán a Politikai Iroda tagjává választották.

2006 és 2011 között informatikai és hírközlési miniszter is volt.

Napjainkig rendkívül aktívan dolgozik társadalmi és politikai téren egyaránt.

     Hugo Chavezzel, a Venezuelai Bolivári Köztársaság egykori elnökével. (2009.)

2009. december 20-tól, 2019. október 10-ig majd tíz éven át tölti be a szocialista Kuba Államtanácsának alelnöki tisztségét, emellett napjainkban is tagja a PCC Központi Bizottságának.

Mint a Kubai Forradalom legendás alakja, számos kitüntetés birtokosa mint például a Playa Girón Rend, a Kubai Köztársaság Hőse, a Munka Hőse címek, valamint a Július 26. Mozgalom 50. évfordulója emlékérem.

Ramiro parancsnok mindig arra buzdítja a legifjabb generációkat is, hogy vegyenek részt a Kubai Forradalom védelmében, ezáltal garantálva annak folytonosságát, és ismerjék meg minél részletesebben történelmi vezetőjük, Fidel Castro Ruz főparancsnok örökségét, s kövessék útmutatását.

Kuba köztársasági elnöke, a Kubai Kommunista Párt első titkára Miguel Díaz-Canel Bermúdez, az elmúlt években egy szintén e jeles alkalomból mondott köszöntőjében, minden idők egyik legnagyobb gerrilájaként jellemezte őt.

Fotók: Fidel Castro Ruz Központ - Havanna

© Juhász Norbert

92 esztendősen Anastasio Suárez Rodríguez tiszteletreméltó idős ember, és ha ez nem lenne elég, továbbra is nap mint nap az a célja, hogy még többet tegyen a Kubai Forradalom ügyéért.

Előrehaladott kora ellenére bízik benne, hogy lesz még ideje bizonyos tervekre is.

"Mindig azt mondom magamnak, hogy ha Fidel soha nem hagyta abba, én sem fogom abbahagyni."

Mondja, megismételve döntését, hogy élete utolsó pillanatáig folytatja a harcot.

Mélyen büszke arra, hogy tagja volt a Jagüey Grande 225. zászlóaljnak, és részt vett a zsoldosokkal való összecsapásokban 1961. áprilisában.

"Chacho" - ahogyan a hozzá legközelebb állók hívják őt - alacsony, bőbeszédű, magabiztos hangú férfi, akinek az arca és a kezei valahogy elárulják a hosszú életét és fiatalkori éveit is meghatározó áldozatokat.

Talán az idő szerencsétlensége és az évek keménysége miatt fizikai megjelenése nem mindig tükrözi mindezt olajzöld egyenruhájában.

Bár láthatóan semmilyen emberi erő nem képes arra késztetni, hogy feladja jelen és jövőbeli törekvéseit, elismeri, hogy látása már nem szolgál olyan jól, mint korábban.

"De jól vagyok, nem panaszkodom." - Jegyzi meg ragaszkodva elhatározásához hogy nem inoghat meg egy pillanatra sem.

Anastasio ácsként dolgozott, és 27 esztendős volt a Disznó-öbölbeli invázió idején, és volt némi tapasztalata is a banditák elleni küzdelemben.

"Nagyon szerény anyagi körülmények között élő családból jöttem, nem tudtam tanulni, de az egész családom felkarolta a forradalom ügyét, már annak 1959-es diadala előtt is, anyám pedig nem csak a jó modort, hanem a "guapear" (sportszellem) szellemét is belénk oltotta kiskorunktól kezdve.

Felidézve Playa Girónt, az akkori nehéz időket, bevallja hogy nem tudja honnan merítette az erőt, az ihletet a szüntelen megpróbáltatások leküzdéséhez.

"Esküszöm, féltem!" - Mondja, mindkét kezével integetve és mosolyogva.

A korábbi küzdelmek mások voltak, jellegüknél fogva gerillaháborúk.

Addig soha nem tapasztaltam ilyen heves bombázásokat, hirtelen nem is volt hol menedéket találni senkinek.

"Egyenesen öngyilkosság volt az utakon sétálni. Sebezhetőek voltunk a légitámadásokkal szemben. Eleinte becsaptak minket, hiszen kubai jelzéseket festettek a gépekre.

A kezdeti félelem után, anélkül hogy észrevettem volna, teljesen átváltoztam, mint valami dühös szörnyeteg olyan lettem, és folyamatosan mentem, és mentem előre. Ami a többit illeti, azt hiszem Fidel bátorságot és hatalmas erőt adott nekünk."A 92 éves veteránnak saját bevallása szerint onnantól alig maradt ideje a halálra, egyáltalán veszedelemre gondolni, bár mint mondja a repeszek, és golyók zápora, az égő hús szaga örök emlék maradt számára.

"Girón után napokig nem tudtam rendesen enni. Máig nem feledem társaim bátorságát, a hozzám közel állók elvesztését, mint például Iluminado Rodríguezt és Antero Fernández Vargast, akik milicistává tettek minket Jagüey Grandében."

- Mondja Suárez Rodríguez

A Disznó-Öbölről legkedvesebb emlékei közé tartozik a forradalmi erők vitézsége.

"Bátor nép a miénk, telve mély elszántsággal, ami végül döntőnek bizonyult a győzelemhez vezető úton, a zsoldosok fegyveres ereje ellenére.

Nekik viszont hiányzott az ész, miközben mi az igazságos ügyet védtük, és hajlandóak voltunk meghalni is érte, ezért küzdöttünk oly elszántan.

Biztos vagyok benne, hogy Girónnál bizonyítottuk hogy egy nép morálja mindig erősebb bármely golyózápornál."

- Magyarázza a veterán harcos.

"Egy másik felejthetetlen pillanat számomra az ellenség fegyverletétele volt.

Tarkóra kulcsolt kézzel sétáltak az arcukra írt vereséggel.

Rájöttünk szívtelen senkik akik végül gyáván feladták.

Mai napig izgatottan emlékszem vissza ezekre a pillanatokra, hatalmas eufóriában voltunk, mikor kihirdették a teljes győzelmet felettük."

Az interjút készítette: Ventura de Jesús, a Granma c. kubai napilap munkatársa.

Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert