"Jó reggelt ifjúság!
Kuba fiataljai ismét bizonyítani fogják elkötelezettségüket a forradalom, a haza és a szocializmus iránt.
Ezen a nemzetközi munkaszüneti napon energiával telve, zászlólengetéssel és örömmel töltjük meg az utcákat, megerősítve, hogy a jövő a miénk, és büszkén fogjuk azt megvédeni, hogy ez a sziget örökké a fiatalságé maradjon."
- Fogalmazott mai képposztjában a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetsége közösségi oldalain.
92 esztendősen Anastasio Suárez Rodríguez tiszteletreméltó idős ember, és ha ez nem lenne elég, továbbra is nap mint nap az a célja, hogy még többet tegyen a Kubai Forradalom ügyéért.
Előrehaladott kora ellenére bízik benne, hogy lesz még ideje bizonyos tervekre is.
"Mindig azt mondom magamnak, hogy ha Fidel soha nem hagyta abba, én sem fogom abbahagyni."
Mondja, megismételve döntését, hogy élete utolsó pillanatáig folytatja a harcot.
Mélyen büszke arra, hogy tagja volt a Jagüey Grande 225. zászlóaljnak, és részt vett a zsoldosokkal való összecsapásokban 1961. áprilisában.
"Chacho" - ahogyan a hozzá legközelebb állók hívják őt - alacsony, bőbeszédű, magabiztos hangú férfi, akinek az arca és a kezei valahogy elárulják a hosszú életét és fiatalkori éveit is meghatározó áldozatokat.
Talán az idő szerencsétlensége és az évek keménysége miatt fizikai megjelenése nem mindig tükrözi mindezt olajzöld egyenruhájában.
Bár láthatóan semmilyen emberi erő nem képes arra késztetni, hogy feladja jelen és jövőbeli törekvéseit, elismeri, hogy látása már nem szolgál olyan jól, mint korábban.
"De jól vagyok, nem panaszkodom." - Jegyzi meg ragaszkodva elhatározásához hogy nem inoghat meg egy pillanatra sem.
Anastasio ácsként dolgozott, és 27 esztendős volt a Disznó-öbölbeli invázió idején, és volt némi tapasztalata is a banditák elleni küzdelemben.
"Nagyon szerény anyagi körülmények között élő családból jöttem, nem tudtam tanulni, de az egész családom felkarolta a forradalom ügyét, már annak 1959-es diadala előtt is, anyám pedig nem csak a jó modort, hanem a "guapear" (sportszellem) szellemét is belénk oltotta kiskorunktól kezdve.
Felidézve Playa Girónt, az akkori nehéz időket, bevallja hogy nem tudja honnan merítette az erőt, az ihletet a szüntelen megpróbáltatások leküzdéséhez.
"Esküszöm, féltem!" - Mondja, mindkét kezével integetve és mosolyogva.
A korábbi küzdelmek mások voltak, jellegüknél fogva gerillaháborúk.
Addig soha nem tapasztaltam ilyen heves bombázásokat, hirtelen nem is volt hol menedéket találni senkinek.
"Egyenesen öngyilkosság volt az utakon sétálni. Sebezhetőek voltunk a légitámadásokkal szemben. Eleinte becsaptak minket, hiszen kubai jelzéseket festettek a gépekre.
A kezdeti félelem után, anélkül hogy észrevettem volna, teljesen átváltoztam, mint valami dühös szörnyeteg olyan lettem, és folyamatosan mentem, és mentem előre. Ami a többit illeti, azt hiszem Fidel bátorságot és hatalmas erőt adott nekünk."
A 92 éves veteránnak saját bevallása szerint onnantól alig maradt ideje a halálra, egyáltalán veszedelemre gondolni, bár mint mondja a repeszek, és golyók zápora, az égő hús szaga örök emlék maradt számára.
"Girón után napokig nem tudtam rendesen enni. Máig nem feledem társaim bátorságát, a hozzám közel állók elvesztését, mint például Iluminado Rodríguezt és Antero Fernández Vargast, akik milicistává tettek minket Jagüey Grandében."
- Mondja Suárez Rodríguez
A Disznó-Öbölről legkedvesebb emlékei közé tartozik a forradalmi erők vitézsége.
"Bátor nép a miénk, telve mély elszántsággal, ami végül döntőnek bizonyult a győzelemhez vezető úton, a zsoldosok fegyveres ereje ellenére.
Nekik viszont hiányzott az ész, miközben mi az igazságos ügyet védtük, és hajlandóak voltunk meghalni is érte, ezért küzdöttünk oly elszántan.
Biztos vagyok benne, hogy Girónnál bizonyítottuk hogy egy nép morálja mindig erősebb bármely golyózápornál."
- Magyarázza a veterán harcos.
"Egy másik felejthetetlen pillanat számomra az ellenség fegyverletétele volt.
Tarkóra kulcsolt kézzel sétáltak az arcukra írt vereséggel.
Rájöttünk szívtelen senkik akik végül gyáván feladták.
Mai napig izgatottan emlékszem vissza ezekre a pillanatokra, hatalmas eufóriában voltunk, mikor kihirdették a teljes győzelmet felettük."
Az interjút készítette: Ventura de Jesús, a Granma c. kubai napilap munkatársa.
Magyar nyelvre fordította: © Juhász Norbert
Havannában a Forradalom terén, valamint szerte a szigetországban a "Kubáért együtt alkotunk!" jelszó által vezérelve, idén is hatalmas, kubaiak millióiból álló tömeg fogja megerősíteni szilárd meggyőződését hogy a nép egysége, a feltétlen ellenállás és a közös munka folyamatos tökéletesítésére irányuló akarat mindig a győzelem garanciája.
A Kubai Dolgozók Központi Szakszervezetének felhívása:
"Honfitársak!
Ma a haza növekvő ellenségeskedéssel néz szembe az egyre agresszívebb és arrogánsabb birodalom (USA) részéről, amelynek eltökélt szándéka, hogy biztosítsa az új neokoloniális, fasiszta és terrorista megnyilvánulások elterjedését.
A nemzetközi jogot sértő cselekményekre válaszul mi, munkások, az emberekkel együtt fenntartjuk rendíthetetlen elhatározásunkat, hogy hűek maradunk a kubai nemzet hőseinek örökségéhez, folytatjuk azt a csatát, amelyet munkások, parasztok és diákok egymást követő nemzedékei vívtak a szabadság, függetlenség és társadalmi igazságosság elérése érdekében, valamint megőrizzük és fokozzuk azokat a szent vívmányokat amelyeket forradalmunk 1959. január elsejei diadalának harsonaszavai után értünk el.
Ebben a kihívásokkal teli összetett környezetben, amely oly nagy jelentőséggel bír a nemzet és az egész emberiség számára, a Kubai Dolgozók Központi Szakszervezete mozgósítási napot kér a munkások nemzetközi napjának megünneplésére május elsején.
Biztosak vagyunk abban, hogy ez a nagyszerű ünnepség új és hangzatos demonstrációja lesz annak, hogy mi kubaiak itt maradunk, kitartunk és harcolunk!
A fővárosi José Martí tribünnél, a Forradalom terén, valamint országszerte a "Kubáért együtt alkotunk!" jelszó által vezérelve idén is hatalmas, kubaiak millióiból álló tömeg fogja megerősíteni szilárd meggyőződését hogy a nép egysége a feltétlen ellenállás és a közös munka folyamatos tökéletesítésére irányuló akarat mindig a győzelem garanciája.
Mindenki, különösen a munkavállalók támogatása révén előmozdítjuk azokat a programokat, amelyek az ország társadalmi-gazdasági fejlődését szolgálják, elsősorban az emberek szükségleteinek kielégítésére, a munkakörülmények és a bérek javítására.
E cél eléréséhez elengedhetetlen az egyes ágazatokban és munkakörökben meglévő termelési tartalékaink maximalizálása, a szocialista Állami Vállalkozásnak a nem állami szektorhoz fűződő kapcsolatainak megszilárdítása, hozzájárulva a nagyobb és diverzifikáltabb áru- és szolgáltatáskínálathoz, valamint a szabadon átváltható valutában elért bevételek növekedéséhez.
E tekintetben az élelmiszer-termelés létfontosságú a lehető legnagyobb szintű önellátás eléréséhez, valamint a költséges és hosszú távon fenntarthatatlan importszámlák csökkentéséhez.
Dolgozók!
Ez a május elseje fontos megemlékezéssorozat részét képzi:
A szükséges háború kezdetének 130. évfordulója, amelyet nemzeti hősünk José Martí vezetett 1895, február 24-én, továbbá szakszervezeti szövetségünk megalapításának 86. évfordulója és a szerves folyamat amiben közeledünk a 22. kongresszus felé, és a Kubai Forradalom diadalának 66. évfordulója.
Különleges pillanat lesz idén az is, hogy szívből jövő tisztelettel adózunk Fidel Castro Ruz főparancsnokunk emlékezetének, aki a kubai szolidaritás maradandó példája minden igazságos ügyben, és e forradalom valamint nép örök vezére.
Ugyanakkor ezen a napon továbbra is követelni fogjuk az Amerikai Egyesült Államok kormányának Kuba elleni gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokádjának feloldását, amelyet az új kormányzásuk kezdeti napjaiban újabb kényszerintézkedésekkel fokoztak, beleértve hazánk abszurd visszakerülését a terrorizmus támogatóinak hamis listájára.
Ezek mindegyike súlyos hatással van az emberek, a munkások, családjaik életminőségére.
Az idei május elseje jó alkalom lesz arra is, hogy megerősítsük: elutasítjuk az izraeli kormányka a palesztin nép elleni népirtó háborúját, és felemeljük a szolidaritás zászlaját a nemzetközi szakszervezeti mozgalommal és a világ azon dolgozóival, akiket a kapitalista rendszer többdimenziós válsága és neoliberális politikája kizsákmányol.
Kedves elvtársak!
Színes és harcias felvonulásokkal ünnepeljük a világproletariátus ünnepét a tereken és közösségekben, egyértelműen demonstrálva népünk elsöprő támogatását forradalmunk mellett, megerősítve mindenki részvételének és elköteleződésének prioritását az általunk vívott gazdasági harc megoldásainak keresésében, saját erőfeszítéseink alapján, mindig határozottan a győzelem kivívása érdekében.
Éljen május elseje!
Éljen a nemzetközi szolidaritás!"
Kubai Dolgozók Központi Szakszervezetének Országos Titkársága - Havanna
© Juhász Norbert
Ernesto "Che" Guevara mindig az elnyomottak oldalán, a gyarmatosítás, az elnyomás és az imperializmus ellen harcolt, a Kubai Forradalom diadalát követően is.
60 évvel ezelőtt történt hogy laurent-Désiré Kabila, elkötelezett marxista forradalmárként támogatást kért Kubától, több mint száz kommunista fegyveres önkéntes kiképzésére kubai földön.
Kabila erre vonatkozó kérésére, hogy képezzenek ki gerillákat számára Kubában, Guevara nemet mondott.
Elmagyarázta a kongói félnek hogy jobb, ha a saját földjükön kapnak kiképzést.
Ők lettek később a kongói internacionalista misszió résztvevői.
- Emlékeztetett mai képposztjában közösségi oldalán a Kubai Kommunista Párt.
© Juhász Norbert
Az utóbbi napok mérföldkövet jelentettek a két szocialista ország ifjúságának együttműködésében.
Havannában megrendezték a Kuba-Vietnam Ifjúsági Fórumot, ahol a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetsége (UJC) és a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Liga megerősítette elkötelezettségét a barátság és a közös fejlődés útja mellett, továbbra is a három fő irányelv mentén.
Nemzedékek közötti szolidaritás: Erősíti a történelmi kapcsolatokat e két, a társadalmi igazságosság eszméit osztó nép között.
Stratégiai párbeszéd: Lehetővé teszi a tapasztalatcserét az ifjúsági vezetésről, az innovációról és a társadalmi projektekről.
Közös jövő: Hidak építése az együttműködés további elmélyítéséhez az oktatás, a technológia és a kultúra területén.
"Ez a fórum nem csak egy találkozó, hanem új győzelmek magja." - Hangsúlyozták a résztvevők, felidézve Fidel és Ho Si Minh örökségét a népek egységében.
"Vietnamot szívükbe zárták a fiatal kubaiak.
Nagy megtiszteltetés volt üdvözölni a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Liga küldöttségét Kubában, amelyet Nguyen Tuong Lam, a Központi Bizottság titkára és a Vietnami Ifjúsági Szövetség elnöke vezetett.
Az ő látogatásuk ebben az évben, amikor a népeink közötti kapcsolatok 65. évfordulóját is köszöntjük, ismét megerősíti, hogy Kuba és Vietnam testvérek a harcban, az elvekben és a forradalmi álmokban.
A közösen töltött napok tele voltaktestvériséggel és szolidaritással, amelyet két történelmi óriástól Fideltől és Ho Si Minh-től örököltünk, akik megtanították nekünk, hogy az igazi barátság a nehéz időkben mérhető meg.
Minden beszélgetés, minden eszmecsere az Ifjúsági Fórumon, és az elmúlt napok során, valamint szeretett újságunk a Juventud Rebelde minden látogatása olyan magvak, amelyekből új győzelmek születnek ifjúságunk számára.
Vietnamért még saját vérünket is hajlandóak vagyunk adni. Ez a meggyőződés a mai generációkban is tovább él.
Újra megerősítjük, hogy semmi és senki nem gyengítheti meg a méltóságban, az imperializmusellenességben és a szocializmusba vetett hitben összekovácsolt országaink közötti kapcsolatokat.
A jövő a miénk, mert továbbra is együtt fogunk harcolni, tanulni és fejlődni, ugyanazon eszmék fényében.
Viszlát, vietnami elvtársak!
Következő találkozóink ünnepeljék az igazságosabb világért vívott harcban elért új eredményeket!"
- Foglalta össze beszámolójában az eseményeket Meyvis Estévez, az UJC első titkára.
© Juhász Norbert
"A Szovjetunió járult hozzá a legnagyobb mértékben a fasizmus leveréséhez a második világháborúban, és ezzel megakadályozta annak más nemzetekre való átterjedését is."
- Fogalmaztak az elmúlt nap folyamán Kuba fővárosában diplomaták és szakértők.
"Ezt a történelmi igazságot figyelmen kívül hagyják, a nyugati hatalmak pedig manipulálják azokat az eseményeket-tényeket, amelyek 80 évvel ezelőtt a Vörös Hadsereg és a szövetségesek 1945. május 9-én bekövetkezett győzelméhez vezettek Hitler csapataival szemben."
- Jelentette ki az Oroszországi Föderáció havannai nagykövete, Victor Koronelli.
A szemináriumot a Nemzetközi Kapcsolatok Felsőbb Intézetében (ISRI) tartották, ahol az orosz diplomáciai képviselet vezetője részletesen beszélt arról is hogy a Szovjetunió katonáinak és civil lakosságának bátorsága valamint hősiessége döntő szerepet játszott a német megszállók visszaverésében.
Kiemelte azt is, hogy a konfliktus a megtámadott fél számára magas költségekkel, és óriási emberáldozatokkal járt, ami 27 millió ember életét jelenti a náci koncentrációs táborokban végzett megsemmisítés áldozataival együtt.
Koronelli hangsúlyozta hogy ez utóbbi cselekedetek a szovjet lakosság elleni népirtási kísérletnek is minősülnek, és ezeket a brutális tömeggyilkosságokat a kollektív Nyugat jelenleg a történelem újraértelmezésére irányuló buzgó törekvéseiben igyekszik feledtetni a tömegekkel.
Az orosz diplomata egyúttal elítélte a nácizmus újjáéledési törekvéseit Európában, amelynek világos és célirányos törekvése az egykori Szovjetunió örököse, avagy Oroszország történelmi hagyatékának bagatellizálása.
Mindemellett köszönetet mondott a Kubai Köztársaságnak a Nagy Honvédő Háborúval kapcsolatos igazság, és a Szovjetunió népeinek hősiessége védelmében való közreműködéséért úgy a második világháborúban mint napjainkban is.
Ezzel kapcsolatban idézte föl Aldo vivó és Jorge Vivó, valamint Enrique Vilar kubai harcosok dicső emlékét akik a Szovjetunió oldalán harcoltak a fasizmus ellen.
"Moszkva hangja erősen visszhangzik napjainkban a nemzetközi színtéren a történelem meghamisítása, avagy a nácizmus dicsőítése, egyben az európai blokk megnövelt katonai kiadásai ellen melyek együttesen növelik egy újabb világháború kockázatával járó szélesebb fegyveres konfliktus kibontakozásának esélyét."
- Deklarálták egységesen a szeminárium résztvevői.
Egy olyan világban, ahol a szélsőségek és az intolerancia továbbra is jelentős aggodalomra ad okot, alapvető fontosságú teret jelentett ez a szeminárium egy olyan vitához amely lehetővé tette a fasizmus jelenkori frissült gyökereinek megértését, és hogy hogyan hogyan vághatóak azok el még idejében a mai nyugati társadalmakban.
Továbbá megmutatkozott Oroszország és Kuba szoros együttműködése is ebben a kérdésben, hiszen most is tükröződött a nemzetközi kapcsolatok, a folyamatos eszmecsere fontossága a béke és a demokrácia védelmében folytatott küzdelem során.
Az ISRI hallgatóinak részvételével tegnap lezajlott a szemináriumon, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 155. évfordulójáról is megemlékeztek.
Fotó: isri.cu
© Juhász Norbert
"Nyugodjon békében kedves Barátom.
Eltávozása mélyen megrendít.
Ön egy feddhetetlen és következetes ember volt, aki szeretettel és jóindulattal viszonozta az általunk kialakított emberi kapcsolatokat.
Szép emlékeim vannak az általunk tartott találkozókról, és nagyra értékelem a kubai nép iránti szeretetét, valamint személyes hozzájárulását a testvéri párbeszéd és megértés elősegítéséhez Kuba és a Szentszék közötti kapcsolatokban, amelyek pápasága alatt megerősödtek.
Élete és pápasága a béke és a népek közötti testvériség védelmében folytatott fáradhatatlan küzdelem példája volt.
Az emberiség előtt álló sürgető kihívások miatti állandó aggodalma, valamint az ezekre a problémákra életképes, de fenntartható megoldások megtalálása iránti elkötelezettsége mindenki számára példaként szolgál majd a jövőben is.
Ahogy egy alkalommal mondta nekem, úgy én is örökké a szívemben fogom önt hordozni."
Raul Castro Ruz
Playa Girón homokján, ahol a zsoldos betolakodók partra szálltak és 64 évvel ezelőtt vereséget szenvedtek, 150 fiatal kubai, a győztes fegyveresek örökösei Miguel Díaz-Canel Bermúdez kubai elnökkel együtt felidézték azokat a napokat, amikor az ellenség alig több mint két évvel annak diadala után megpróbálta elfojtani a Kubai Forradalmat.
Díaz-Canel köztársasági elnök, öt kubai tartomány fiataljaival találkozott akik részt vettek az 1961-es eseményekre emlékező történelmi kerékpártúrán is.
Az államfőt elkísérte a Kubai Fiatal Kommunisták Szövetsége (UJC) első titkára, Meyvis Estévez Echevarría, valamint Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának szervezeti titkára is.
Suleidí Placencia Mejías, a Palay Girón Emlékmúzeum munkatársa:
"A zsoldos csapatok három pontot választottak ki, ahol egyszerre szálltak partra:
Playa Larga, Playa Girón és Caleta Redonda.
Céljuk az volt, hogy létrehozzanak egy partvonalat egy ideiglenes kormány legitimálására, majd 72 órán belül katonai beavatkozást kérjenek az USA-tól.
A rohamdandár összetétele 1500 fő volt, többségében kubai származásúakból összeállítva."
De amit az ellenség nem is képzelt volna - mondta a történész - az az, hogy a Fidel vezette fiatalok hada 66 óra alatt legyőzi a betolakodókat.
"Április 19-én, délután fél 5-kor egyre többen kezdték megadni magukat a zsoldosok közül, és addigra már 274 halálos áldozatuk, számos sebesültjük volt és végül velük mint 1197 fogollyal lettek teljesek a számaik."
- Magyarázta a történész.
Azokban a napokban gyorsan híre ment, hogy Girón esett áldozatul a zsoldos inváziónak.
156 katona és számos telepes, köztük Juliana Montano, hét gyermek édesanyja, - akinek lánya Nemesia Rodríguez - akiket menekülés közben egy teherautó platóján ért légitámadás.
Nemesia Rodríguez Montano, aki túlélte a támadást így emlékezett vissza, megosztva a történetét a jelenlévőkkel:
A gép nagyon alacsonyan repült el fölöttünk, s tüzet nyitott, az öcsémnek előtte kezét lábát.
Anyukámat a derekán és a karján lőtték keresztül.
A nagymamám lebénult, kötelet kellett kötni a derekára.
A bátyám a nyaka felső részén sebesült meg.
Nem voltak megelégedve ennyivel, visszatértek rögtön és bombáztak is."
Meyvis Estévez, az UJC első titkára:
"Nos azt hiszem, itt az ideje, hogy megerősítsük, ma még inkább, mint valaha, itt Playa Girón homokján azt a mélységes antiimperializmust, amelynek a fiatalokat különösen a legújabb generációkat minden nap jellemeznie kell.
Mindenkit szembesítenünk kell az imperializmus igazi arcával, mely messze nem az, amit a közösségi médiában meg akarnak mutatni és eladni nekünk."
A Matanzas, Mayabeque, Havanna, Villa Clara és Cienfuegos tartományok különböző szektoraiból származó fiatalok, - ahonnan annak idején is a legtöbb harcos érkezett a szocializmus védelmére - akik ezekben a napokban emlékeztek meg az 1961.április győzelemről, a továbbiakban kötetlenül beszélgettek Díaz-Canel elnökkel.
López Gutiérrez, a Kubai Forradalmi Fegyveres Erők ifjú katonája:
"Itt Playa Girón homokján, egy olyan helyen állunk ma, amely történelmünk dicsőséges történetét meséli el.
Ez nagy kiváltság és megtiszteltetés számunkra, és soha nem fogjuk feledni.
Azoknak a harckocsizóknak az eszményei és elvei, akik annak idején 17 éves fiatalokkal a tankjaikon, itt a tengerpart homokját áztatták föl a megszállók vérével, ők okozták az első nagy vereséget az imperializmusnak Latin-Amerikában."
Amikor a fiatalokhoz beszélt, a kubai elnök a tőle megszokott szenvedéllyel kifejezte, hogy az ehhez hasonló helyeken való tartózkodás megerősíti a kubai lét büszkeségét és azt a bizonyosságot, hogy Kuba olyan nemzet, amelynek történelme hősi cselekedetek eleven sodra.
Díaz Canel elnök szavai:
"Az invázió arra irányult, hogy lerombolja a forradalmat, véget vessen annak, és hogy ezek az emberek akik már elindultak a fejlődés útján és megváltoztatták az életüket, visszatérjenek a korábbi állapotokhoz.
Később Nemesiának is minden lehetősége megvolt, hogy fejlődjön, tanuljon, hozzájáruljon a közösségi társadalom ügyéhez, családot alapítson, ezért mára ő maga is szimbólum, a forradalom adta lehetőségek szimbóluma."
- Díaz-Canel elmagyarázta a CIA és az Egyesült Államok kormánya által kigondolt invázió okait, valamint a győzelem okait is, továbbá szólt a forradalom védelmének folytatása szükségességéről, mert a forradalom továbbra is ugyanolyan támadásoknak van kitéve, mint 1961-ben....
"Ez a pillanat is ikonikus, és ebben a pillanatban is úgy kell érezze a mi nemzedékünk is mindezt, mint azok akik annak idején is megvédték a forradalmat ilyen nehéz és összetett pillanatokban.
Történelmi küldetésünk van:
Megvédeni a forradalmat a jelenlegi pillanatban, a jelenlegi agresszióval szemben.
A sors örökségként irányította a nép egységét, Fidel vezetésével, azokat az értékeket védve, amelyeket megosztottunk a forradalomban résztvevő nemzedékekkel, amelyek például a bátorság és a hazaszeretet.
Soha nem mondhatunk le a függetlenségről, a szuverenitásról és az önrendelkezésről, mert ezek nélkül nem érdemes létezni."
- Fogalmazott Díaz-Canel elnök.
Azon nemzedék gyermekeinek és unokáinak tisztelgése volt ez, amely lehetővé tette az április győzelmet.
© Juhász Norbert
Tisztelt Miguel Díaz-Canel Bermúdez Elnök elvtárs!
Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka.
Sokszorosan igaz ez a Kubai Kommunista Párt első titkárára, egy méretében szerény, de lélekben hatalmas szigetország államfőjére.
Éppen ezért mi, a Kubai Köztársaság magyarországi barátai, ma nem csak Díaz-Canel elnök személyes mérföldkövének napját köszöntjük.
Hanem mindannyiunkat inspiráló munkásságát, számtalanszor megmutatkozott képességeit a tömegek vezetésében, az innovációk előmozdításában valamennyi stratégiai cél elérése érdekében.
Ez meghatározó jelenség nem csak az ön által vezetett párt és társadalom, hanem a nemzetközi munkásmozgalom számára is.
Ezen a különleges napon a Kuba Hangja Magyarországon szerzőjeként, és a Magyar-Kubai Szolidaritásért főszerkesztőjeként, Kuba minden magyarországi barátja nevében, személy szerint is köszönetet mondok önnek a szocializmus iránti hűségéért, hogy kiemelkedő vezetőként, minden elszántságát latba vetve védelmezi a Kubai Forradalom magasztos ügyét.
Mi innen Magyarországról azt kívánjuk, legyen a mai születésnapja is legalább olyan sikeres mint az ön által képviselt jövő-orientált víziók és elképzelések, melyek a melléjük párosult csodálatra méltó eltökéltséggel határozzák meg Kuba mindennapjait gyakorlati megvalósításuk során.
A legjobbakat kívánjuk, mind személyes életében, mind pedig a jelenleg is folytatott gigászi küzdelmek lövészárkaiban!
Patria o Muerte, Venceremos!
Szívélyes üdvözlettel:
Juhász Norbert
Hatvannégy esztendővel a Disznó-öbölbeli invázió után Kuba ma felidézi népének a forradalom védelmében Fidel Castro főparancsnok által vezetett küzdelmét.
Roberto Morales Ojeda, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának (PCC) szervezeti titkára emlékeztetett arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya részt vett ennek az akciónak a megszervezésében, amelyet egy dandárerőt képviselő zsoldosalakulat hajtott végre.
Az Eisenhower által jóváhagyott és Kennedy által végrehajtott terv elsőre tökéletesnek tűnt.
Nem ismerték igazán Kuba népét, ugyanakkor Fidelt sem."
- Írta közösségi oldalain a pártvezető.
Morales Ojeda egy másik posztjában kiemelte a Légvédelem és a Forradalmi Légierő (DAAFAR) kulcsfontosságú szerepét a kubai erők akcióiban, amelyeknek kevesebb mint 72 óra alatt sikerült legyőzniük az ellenséget.
"A DAAFAR napján gratulálunk minden harcosnak, aki szorgalmasan őrzi a haza egét!"
- Fogalmazott Morales Ojeda.
1961 április 17-én kezdődött a támadás Playa Girónnál és Playa Largánál (Matanzas tartomány déli részén), azzal a céllal, hogy elfoglaljanak egy partszakaszt, és végül megdöntve a Forradalmi Kormányt a Washington által már korábban kijelölt bábkormányt állítsák a helyére, amely azonnali elismerést és beavatkozást kér az USA részéről.
Míg a kubai milíciák a zsoldos invázió ellen harcoltak, az utókor által csak a méltóság külügyminisztereként ismert Raul Roa García kijelentette az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) előtt:
"A Kubai Forradalmi Kormány vádolja az Amerikai Egyesült Államok kormányát a Politikai és Biztonsági Bizottság és világ közvéleménye előtt, hogy erőszakhoz folyamodott a szervezet egy másik tagállamával fennálló nézeteltéréseinek megoldására."
Az invázió előzményeként április 15-től már meglepetésszerű támadások történtek a havannai Ciduad Libertad repülőtér valamint a San Antonio de los Banos légibázis ellen a fővárostól délre, és a Santiago de Cubában található Antonio Maceo repülőtér ellen is, hogy megkíséreljék megsemmisíteni a forradalmi légierőt.
Nyolc B-26 típusú bombázóból álló repülő kötelék, hamis Forradalmi Légierő festéssel álcázva, - a modern hadviselés szabályait ezzel egyértelműen fölrúgva - kezdte meg támadásait.
Az amerikai B-26-os gépek által a sziget ellen indított véres harcok, a bombázások eredményeként több mint 150 halottról és több száz sebesültről számoltak be, civilekről és katonákról egyaránt.
Egy nappal később, a robbantások áldozatainak temetésekor Fidel Castro főparancsnok kijelentette a forradalom szocialista jellegét, mint azt két nappal ezelőtti írásomban már taglaltam is.
Ettől a pillanattól kezdve a Lázadó Hadsereg, a Manauga harckocsi alakulat, a munkás-, paraszt és diák milíciák, a Rendőrzászlóalj, a Milícia Vezetői Iskola és a Forradalmi Légierő tagjai egy emberként vonultak a frontvonalakra hogy megvédjék a szocialista forradalmat.
Az imperialisták professzionális előkészületei ellenére kevesebb mint 72 órán át tartó heves harcok alatt a Kubai Köztársaságnak sikerült legyőznie az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége (CIA) által vezényelt agressziót. A forradalmi erők mintegy 1200 foglyot ejtettek, és 1961 április 24-én az akkori amerikai elnök, John F. Kennedy kénytelen volt elismerni kormánya részvételét a puccskísérletben.
Playa Girón homokjában a történelmi emlékezet számára Kuba népe a kollektív, és fékezhetetlen bátorságnak, magának a méltóságnak is a győzelmét kovácsolta.
1961. áprilisában egy kicsi, de lélekben hatalmas sziget megmutatta a világnak, hogy a szuverenitást nem kérik, hanem kiharcolják és hogy a szabadságot nem elvárják, hanem megvédik.
A lángoló égbolt és a földön dúló golyózápor alatt a Kubai Forradalom védelmének főszereplőivé váltak az emberek.
A parasztokból, munkásokból, diákokból és polgárokból álló milíciák minden korosztályból jelen voltak és döntő szerepet játszottak a harcokban.
Szervezetten és korábban kiképzetten csatlakoztak a Lázadó Hadsereghez és a Nemzeti Forradalmi Rendőrséghez, hogy szembeszálljanak az ellenségel.
A giróniak tettei nemcsak a katonai győzelmet biztosították, hanem a Kubai Forradalom szocialista jellegét is végérvényesen megszilárdították.
Az állampolgárok aktív és elszánt részvétele megmutatta, hogy a szuverenitás és a társadalmi igazságosság védelme mindenki közös ügye, és hogy egy egységes nép képes legyőzni minden nehézséget.
Girónnál a bátorságot nem pusztán lövöldözésben vagy harci stratégiákban mérték, hanem abban a megingathatatlan elhatározásban is, hogy egyetlen centiméternyi földet sem szabad feladni.
Azóta a kubai térképnek e szeglete az ellenállás szimbólumává vált a világ népei számára is.
A giróni győzelem minden kubai emlékezetében és büszkeségében él, emlékeztetve őket arra, mit jelent soha fel nem adni, hogy mit lehet elérni, ha a méltóság és az igazságszeretet egy kollektív álom pilléreivé válnak.
A Girón nem csupán egy megnyert csata.
A napi küzdelem tükröződése, a győzelemből kibontakozó eszmék iránti elkötelezettség, és egy örökség, amely továbbra is inspirálja a szuverenitás és a társadalmi igazságosság védelmét.
Kevésbé ismert tények Girónról:
A Larga és Girón partokat illetően ezen a hétvégén általában sokféle publikáció jelenik meg a Kubai Köztársaságban az egykori invázióval kapcsolatosan.
Vannak azonban kevésbé publikált részletek, amelyek ugyanúgy hozzátartoznak a történethez.
A disznóöbölbeli győzelem egyik olyan aspektusa, amelyről valószínűleg kevesebben tudnak, pláne Magyarországon, s Fidel Castro részvételéhez kapcsolódik.
Köztudott hogy a forradalom történelmi vezetője közel állt a harcokhoz.
De talán kevesen tudják, hogy a konfrontáció során kétszer utazott Matanzasba, a konfliktusövezetbe.
Miután tájékoztatást kapott a Disznó-öbölnél történt partraszállásról és parancsokat adott ki Havannából, Fidel április 17-én Matanzasba utazott.
Áthaladt Limonaron, Coliseon, Jovellanoson, Jaguey Grandén, és aznap délután megérkezett egy cukorgyárba.
Ott megszervezte az akciókat, és előrenyomult Pálpite városába, a Larga-parton az ellenséges vonalakhoz legközelebbre.
Eugenio Suárez és Acela Caner kubai történészek kutatómunkájuk során is többször tárgyalták, hogy az 1959-es év óta megtett számos utazásának köszönhetően Fidel tudott egy kevéssé járt ösvényről, amely a Playa Largától két kilométerre nyugat felé vezetett.
Így elkezdett egy hadműveletet előkészíteni, hogy ezen keresztül elérje a Larga partszakasz hátsó részét.
A végrehajtását április 18-án hajnali órákra ütemezte.
Miután azonban jelentéseket kapott egy feltételezett párhuzamos partraszállásról Bahía Hondában, Havannától nyugatra, úgy döntött visszatér, hogy vezesse a város védelmét.
Április 18 kora reggel volt, amikor Fidel megérkezett Vedadoba.
Ezt a napot és a következő nap egy részét azzal töltötte, hogy parancsokat adott ki a Matanzasban harcoló tiszteknek.
A Bahía Hondánál történt támadás téves riasztásnak, ellenséges dezinformációnak bizonyult.
Fidel április 19-én másodszor utazott el Matanzasba.
Felvállalta a földi akciók stratégiai irányítását, és elérte célját, a támadók megpróbáltak visszavonulni.
Bár megjelölte azt a területet, ahol a kubai erők elhelyezkedhetnek a megszálló erők mögött Playa Largánál, a taktikai mozgást 18-án a kellő topográfiai ismeretek késlekedése miatt nem hajtották végre.
Ez meghosszabbította az ellenség idejét a további ellenálláshoz.
Az említett történészek és többek között Katiuska Blanco, Fidel életrajzírója szerint, ha a főparancsnoknak nem kellett volna Havannába utaznia, még rövidebb időn belül megszületett volna a győzelem.
Hat és fél évtized telt el, de Kuba napjainkban is harcban áll.
Hatvannégy évvel az invázió után Kuba népe most is harcot vív az amerikai elnök, Donald Trump adminisztrációja által bevezetett egyoldalú kényszerintézkedések ellen, (SSOT-lista) a változatlanul fennálló gazdasági-kereskedelmi és pénzügyi blokád ellen, de ide sorolhatjuk az USA kormánya által is támogatott rágalomhadjáratot a kubai egészségügyi brigádok ellen.
Források: Kubai Köztársaság Külügyminisztériuma, Kubai Forradalmi Fegyveres Erők Minisztériuma, Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága.
© Juhász Norbert